Szolnok Megyei Néplap, 1974. április (25. évfolyam, 77-99. szám)
1974-04-21 / 92. szám
1974. április ff: BTiULIVUÄ HH5CT1HCTWETTLAP 5 Zenei ismeretter;e-ztés MUMKAKÖZBEN Az épülő gyógyszerrakiár Szolnokon, a Landler Jenő úton A hét zeneműve a zeneműkiadó rendhhagyó hangversenykalauzzá kerekedő sorozata, amelyet az azonos című rádióműsorral egyidöben kap kezébe az olvasó. A rádióban a magyar zenetudomány jelentős képviselői a zeneirodalom egy-egy kimagasló alkotását mutatják be közérthető előadások keretében. A sorozat célja, hogy a műsorok anyagát nyomtatott formában is hozzáférhetővé tegye az érdeklődő rádióhallgatók és az olvasóközönség számára. A kötetek az adást megelőző negyedév végén jelennek meg, amelyekben az olvasó figyelemmel kísérheti a minden hétfőn elhangzó ismertetőt, a hét során háromszor, különböző előadásban elhangzó művet, és természetesen kézbeveheti a kis kötetet egy-egy hanglemez, vagy hangverseny hallgatása közben is. A vasúi művészei Irógépzajhoz hasonló kattogások. Dolgozik a Siemens- selexrendszerű adatelosztó berendezés. Á kényelmes, világos szobában három fiatal lány kezeli a gépeket, egyikőjük még csak most tanulja a programozást. Közben folyamatosan érkeznek Saa- jol, Űj szász, Cegléd felől a tehervonatok. A befutott szerelvényeket ellenőrzik, rádióadón érkeznek az ellenőrző adatok. A gépek gyorsabban zakatolnak, továbbítják az információt az irányító toronyba. A körülbelül 800 millió forintos beruházással elkészült szolnoki rendező pályaudvart 1969-ben adták át. Illés Magdolna két év óta dolgozik itt. Ha Pestről elindul egy szerelvény... — Sokat segítenek ezek a gépek — mondja. A selex rendszerű adatelc6ztó berendezésen, ha például Pestről elindul egy szerelvény, lyukszalagon előre megkapjuk a vagonok jellemző adatait. Itt ugyancsak a selex készíti el a gurítási vágányok beállítását vezérlő lyukkártyákat. Az újonnan összeállított induló szerelvények adatait pedig továbbítja a következő fogadó állomásra. — Az új pályaudvaron a régi rendezőhöz viszonyítva 50 százalékkal nagyobb a teljesítmény — egészíti ki Bíró Ferenc, a rendező-pályaudvar helyettes főnöke. Miközben az irányítótorony felé tartunk, folytatja: — az elmúlt évben több mint egymillió kocsit dolgoztunk fel. Mindez a jobb körülménynek a kedvezőbb műszaki feltételnek köszönhető. Ma is 10— 12 százalékos létszámhiánynyal dolgozunk. Ezért próbálunk nőket is bevonni. Majd az irányítótoronyban is láthatja. A fogadón vagyunk. Fényesre koptatott sínek futnak egymás mellett a nyeregre. Innen lejt tovább az út, itt kap lendületet egy- egy vagon, hogy aztán az egymástól elváló, ágakra bamló sínek valamelyikére Jlecsorogjon”. A hangosbemondó utasításokat ad. A hangszórók tükrös vissza- hangjában csak számokat, mondatfoszlányokat lehet kivenni. Eltűntek a kéziváltók A fékeknél vigyázzunk... magas fogadó gurul... két rakott a huszonhármasra” — ezt már jól érthetően mondja Godó József gurításvezető fenn a toronyban. Harminc évet szolgált a régi gurítón — van mit összevetni. — Vannak munkakörök, amit itt már nem ismernek .— mondja, — Eltűntek a kéziváltók. Valamikor esőben, hóban 1600 váltás is jutott egy emberre. Fizikailag megerőltető volt. Most meg egy-két gomb lenyomása a kapcsolótáblán, s a váltó és a pneumatikus vágányfók elvégzi a nehezét. No, persze — teszi hozzá —, itt viszont több mindenre kell figyelni; a vágányok helyzetére, a tengelyek számára, a terhelésre. A fékberendezést Benedek László kezeli. Ö is emlékszik még a régi sarus élő- fékezésre. — Veszélyes volt. Egy rossz mozdulat... a vagon nem állt meg. Amióta üt dolgozunk, komolyabb baleset még nem fordult elő. Guba Andrásné táblakezelő. Korábban távirdász volt. Az irányítók szocialista brigádja vállalta a betanítását. Januártól már új munkakörében dolgozik. Áz általa kezelt készülék 5 vagonnal mindig előbbre „gondol”. Egy emelettel feljebb Ható Sándor a rendelkező forgalmi szolgálattevő a vezérlőasztal mellől irányítja az egész pályaudvar forgalmát Fogadja az érkező vonatokat, utat biztosít az induló szerelvényeknek. Nincs időnk szót váltaná. Kísérőm ad tájékoztatást, megismertet az irányító berendezésekkel; J Közös erővel, társadalmi összefogással enyhítenek Kisújszálláson az egyre jobban jelentkező gyermekintézményi gondokon. A városi párt- bizottság és a városi tanács kezdeményezésére, szocialista szerződést kötnek a város gazdasági egységeivel — “általatok, szövetkezetek, intézmények stb. — gyermekjóléti intézmények építésére. A felmérések szerint 3.5 millió forint szükséges egy hetvenöt személyes óvoda, valamint az általános iskolai napközi otthon területén egy százötven személyes étkező felépítésére. A két szerv által kezdeményezett szerződéskötések megkezdődtek és már eddig biztató eredménnyel jártak. Veszprém megye szőlősgazdaságaiban a hét végén felmérték az utóbbi napok erős lehűlése okozta károkat. A szakemberek megállapítása szerint a Balaton menti történelmi borvidéken nem okozott kárt a fagy, Somló- hegyen viszont — különösen a somlószöllösi és dobai ol— Megterhelő 12 éráig egyfolytában ez a koncentrált figyelem — állapítjuk meg. Utasítás rádión — Néha az ebédet is érintetlenül viszem haza — fordul egy mondat erejéig felénk Bató Sándor, miután a Szájai felől érkező vonatot „bevezette”. Utána rádión ad utasítást a mozdonyvezetőnek. Bató Sándor a munka mellett tanul is. Szegedre jár a Vasútfargalmi Főiskolára. — Ehhez a munkához már tanulni, tudná keli — mondja. Körülnézünk még. Hová lett a régi, füstös gurító. A látvány inkább egy repülőtér irányítóközponítjához hasonlít. — Az irányítóikat nem is hívják másként, mint a vasút művészeinek — mondja élj övét Bíró Ferenc. Van olyan szerelvény, amelyhez Győrig, Dombóvárig, Celldö- mölkig, hozzá sem kell nyúlni. Harmincnégy speciális te- hervonatot állítunk össze. És még fejlődés várható. Három-négy éven bélül megvalósul a számítógépes irányítás. Így is több ezer vagont mozgatunk meg egy műszakban, ma még négyen. Így mondja — ma még néIgy például a Nagykun Tsz 300, a Nagykunsági Állami Gazdaság 150, a Söripari Vállalat 90, a Volán 7. sz. Vállalat 60, a Debreceni Posta- igazgatóság 30 ezer forintot ajánlott fel. Ahol pénzt nem tudnak adni, segítenek mással. A Szolnok megyei MÉH és a Városgazdálkodási Vállalat gépi munkát, szállítási és tervezést ajánlott feL Az eddigi felajánlások ösz- szege 1,1 millió forint. A város gazdasági egységei megértették és támogatják a kezdeményezést. Ha továbbra is ilyen biztatóak lesznek a felajánlások a többi helyről is, akkor még az idén felépítik az étkezőt, jövőre pedig az óvodát. dalon — a korai érésű szőlők mintegy 15—20 százalékos fagykárt szenvedtek. A hajtások néhány sávban fonnya- dásnak indultak, ami termés- kieséssel jár majd. A Bakony vidékén és a Kisalföldön az almáskerteket érte szórványos fagykár. gyen. Szőke György Társadalmi összefogással Óvoda és étkező épül Kisújszálláson Fagykárok a Som'óhegyen Akik sokat , tisstelik a munkát i Koszna Mihály túrkevei tanácselnök Koszna Mihály útja a ge- rendási tanyavilágtoól vezetett a túrkevei Városi Tanács elnöki szobájába. — Egy hold 135 négyszögöl földjük volt apáméknak, amikor azon nem volt munka, harmados voltam. — Ma már nem igen ismerik ezt a fogalmat. — Harmados, azt jelentette, hogy egyharmada termésért gondoztuk az uraság cukorrépáját, a cirkot, meg amit... Péter-Páltól meg marakszedő voltam. — Fogadni mernéki tíz fiatal közül, kettő ha tudja mit jelent ez... — Ne is igein tudják meg, —legalábbis a gyakorlatban. Gyerek voltam, de látástól 'vakulásig szedtem, kötöttem a búzát, meg az árpát a kaszás után. Csodálatos volt Mutatja a mozdulatot: két- rét görnyedve — fasarlóval — felrángatja — képzeletben — a gabonát a tarlóról: amikor ölben van egy kévére való. a bal meg a jobbkézzel kitép egy marokra valót a legszebb szárból; összeüti a két végét, csavar egyet rajta, úgy, hogy előbb az egyik, majd a másik csomó kerül a hóna alá; a kész kötelet rádobja a tarlóra. A valóságban mindez 30—35 fokos hőségben történt, sós szalonnán, meg aludttejen, pirka- dástól szürkületig. — A grófi földekről merre indult, mikor? — 1948-ban ösztöndíjat kaptam a nagykőrösi mező- gazdasági gimnáziumban, majd elvégeztem a debreceni, pontosabban a pallagi mezőgazdasági technikumot. Behívtak az állami gazdaságok minisztériumába, elébern tettek egy kimutatást, hogy hol van agromómus állás. Válasszak, mondták. A Kerek! Állami Gazdaságba akarok menni, vágtam ki. Jő, mondták. a Pusztakürti Állami Gazdaságba mész, — ha már választottál. így kerültem Szolnok megyébe. Brigádvezető agranómus lettem. Csodálatos volt — Mi volt a csodálatos? — A föld, az élet 1200 holdam volt meg egy lovam. Ne adj isten, hogy egy hajnalon ne lovagoltam volna körbe a földemet. Minden bokrot megnéztem minden nap, mit hoz a munkám, mennyit érek. — Mire jutott? — Hét évig voltam ebben a gazdaságban, majd a jászapáti Velemi Endre Tsz fő- agronómusa lettem. — Innen került a tanácsapparátusba. Hogy vált meg a földtől? Megszakadt a gyerekkori szerelem? Mintha sajnálná ifjúkori álmait, tűnődni láttam, de mosollyá válik a felhő. — Megválasztottak a jászapáti Járási Tanács elnökhelyettesének. Szívesen mentem-e? Nem volt kényszerű döntés: azokat kell szolgálnom, akik embert csináltak belőlem. Pártfeladatként kaptam a megbízást. A városról — Lassan tíz éve lesz, hogy „Kevibe” jött. Azóta itt tanácselnök. Gondolom, amikor ide került, jól szétnézett. Milyennek látta az akkori várost? — Erről én nem szívesen beszélek. Beszéljenek akkor a tények: 1965-ben a városnak még egyetlen pormentes útja sem volt Ma minden út aszfaltozott. Mindössze 5 km-es volt a vízvezetékhálózat, ma 36 km, az év végére eléri a 40 kilométert Tíz évvel ezelőtt még nem volt számottevő ipara. — Amikortájt idejöttem és megüresedett egy dajka, takarítónő vagy telefonközpont kezelő állása, húszán, harmincán pályáztak az állás betöltésére. Már régen nincs állásért könyörgő, síró hsz- szony Túrkevén! Az AFIT ezer embert foglalkoztat, a Május 1. Ruhagyár kétszázharminc dolgozót, a Tömítő és a Ruházati Szövetkezet együttesen kétszáz embert. — A szükséa megszűnt, de jó „partit” csinált-e a város az új üzemekkel? A túrkevei munkások fizetése hogyan alakul az anyavállalat budapesti, központi gyáraiban dolgozókéhoz képest. — Értem a célzást Egy példával válaszolók: a Május 1. Ruhagyár a közelmúltban 30 ultramodern gépet vásárolt Svájcban. Mind a harminc Túrkevén dolgozik. Korrekt partnerek az idetelepült üzemek, tények bizonyítják, hogy jó „házasságot” kötöttünk. A Május 1. exportra dolgozik, a túrkevei asszonyok keze munkáját messzi földön dicsérik. Egyébként — a kenyérkérdésen túl — nagyon-nagyon pozitív hatást fejtenek ki az üzemek, a város lakói gondolkodására. Túrkevén szinte nincs olyan család, amely az iparban és a mezőgazdaságban ne lenne érdekelve. A férj ipari munkás, a feleség tsz-tag, vagy fordítva. „Negyvenesek” — A közösségi, közéleti tudat erősödésére gondol? — Arra is. Megint egy példa: két évvel ezelőtt, amikor a Búzakalász Tsz nehéz anyagi helyzetbe került, jöttek ám a munkások, hogy mi lesz a Buzakal ásszal, miért nem segítünk rajtuk! — Sok a fiatal a városban. Generációs viták...? Nem igen ... Ha ilyesmi hang van, elég ha annyit mondunk: vajon nem kell-e azokat tisztelnünk, akik jólétünk bölcsőjét ringatták, — de nem meleg szobában ám, nem a tv előtt fröccsöz- getve... — ön a „negyvenesek” korosztályához tartozik. Igaz, hogy fáradt ez a generáció? — Sok mindenen keresztül mentünk. Sok hibát is csináltunk, de mindet mi hoztuk helyre, az előttünk járókkal, a tapasztaltabbakkal. Nem igaz. hogy fásultak vagyunk, nem igaz, hogy lanyhul bennünk az érzés: dolgozni a szocialista Magyarországért. Nagy terheket ró ma is ránk az élet, tehát okosan kell gazdálkodnunk az erőnkkel. Én nem tűrök túlórázást, éjszakai munkát. Mindenki dolgozza le becsülettel — de tegye! — a 8 órát, az elég, s menjen sétálni, olvasni, szórakozni, éljen kiegyensúlyozott. szép családi életet. Sétáltunk egy kicsit a városban. Jó napot, szevasz, szia... szia ... köszönget- tek egymásnak a túrkeveiek és a tanácselnök. Sűrű volt a „Miska” megszólítás. Koszna Mihály népszerű, közkedvelt ember a városban. Rengeteg barátja van. — össze tudja ezt egyeztetni vezető beosztásával? — Amikor idejöttem hónapokig le, s fel róttam az utcákat. nézelődtem, beszélgettem az emberekkel. Meg akartam ismerni a várost Ügy vélem sikerült is. — nagyon sok barátom, jó ismerősöm van, de mindenkinek a szemébe merek nézni. Ez nagyon fontos. Alapállásom: mindenkinek jót akarok, mindenkin segíteni igyekszem. de ha igaztalan a kérés, ha ellentétes az össztársadalmi érdekkel, a szemébe mondom a nemet Nincs is harag. Ami a konkrét kérdését illeti: az emberék ma már tudnak diszti,|gvátai, ha nem, rávezetem őket Más dolog a barátság, más dolog a fegyelem. A barátaimtól várom a legfe-. gyelmezettebb magar tartást j A holnapokért — Túrkeve mégis csak kisváros, az emberek belátnak egymás udvarába. Aki sűrűn körszájon forog, könnyen hírbe kerül... Elneveti magát, tudja, mire célzok: nem papírmassé- figurakénf éli az életét szereti a társaságot, a vidámságot, olykor, amikor rendjén van. a mutatást — Az biztos, ha elkurjantom magam, olykor, esztendős ünnepen, a vendéglőben, másnap már mondják: jó kedved volt tegnap! De rosszindulatot sose tapasztaltam, Jól megél ma a barátság; még valahonnan régről, az egymásra utaltság idejéből fakad ez... Ha meg akartak élni a kevj emberek a kutyarossz földeken, nagyon szorgalmasan kellett dolgozniuk. Akik sokat dolgoznak, azok tisztelik egymás munkáját,— s a munka révén egymást — ön, kevi emberré vált.„ — Igyekeztem, nem bántam meg. Lehetetlen nem együtt örülni a várossal azon a fejlődésen, ami itt végbement A holnapokért is van lelkesedni való: egyre gyorsul a várossá válás folyamata. — Az életforma változásban is van ennek nyoma? — Nem nyoma van. hanem új tartalma. Bárhonnan indulunk ki, erre a következtetésre jutunk. 1969-ben — az országban elsőnek — megszűntettük a tanyai iskolákat. A legkisebb gyers^ kék is bent tanulnak a városban. Micsoda gond volt ez is! Mennyi, de mennyi faradságba került amíg megtanítottuk a kisiskolásokat — pedagógusok mellé szakképzett ápolónőket is alkalmaztunk — hogy a város adta civilizációs eszközöket rendeltetésszerűen használják és élvezzék. Ezek a gyerekek már sose lesznek „tanyasiak”. De a felnőttek is tanú Vak. 1971-ben még csak harmincegyem iratkoztak be az általános iskolába, tavaly már száznégyen... Még többet — Hamarosan vége a munkaidőnek. Utána mit csinál? — Addig még van egy tárgyalásom: a lelkész úrral beszélem meg a templom renoválás ügyeit. Utána? Haza megyek a fiaimhoz, kertészkedünk, barkácsolunk. — Hány gyereke van? — A nagyobbik fiam tizennégy éves, állattenyésztő akar lenni, az ősztől technikumba megy. A kisebbik — tizenhárom éves — jól rajzol,' fest, képzőművészeti pályát emleget magának. S a harmadik .. de erről még ne beszéljünk, — reméljük kislány lesz... — Egy hete kapta meg a Munka Érdemrend arany fokozatát. Nem kis dolog... — Nagy megtiszteltetés; legalább ekkora biztatás... még többet tenni .. Másnap bevittem a kitüntetést a kórházba, a feleségemhez. El ne felejtsem: aznap kapta meg a nagyfiam is a határozatot, hogy felvették a technikumba. Nagy volt az öröm, az egész családé. Tiszai Lajos
