Szolnok Megyei Néplap, 1974. március (25. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-08 / 56. szám

1974. március 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Film jegyzet Ilet tonna dollár Néhány éve „A veréb is madár” című magyar film szenzációs kasszasikert ho­zott. Csoda-e hát, ha azóta minden madár (így a veréb is) az csiripelte: meglátjátok, ennek még folytatása lesz ... Nos, a „Hét tonna dollár” elkészült Kabos László meg­szabadult kellemetlen iker­testvérétől, ráadásul nevet és foglalkozást változtatott. Ö Luciano, a különös képesség­gel megáldott cirkuszi bohóc, aki néhány perces intenzív figyelés után pontosan meg­mondja, hogy a biliárdpar­tikban ki hány találatra szá­míthat. (jó — jó” — méltatlankod­hat joggal a tájékozatlan ol­vasó: „de hogy lesz ebből hét tonna dollár? Ez a jóslás ma­ximum néhány fröccsöt, rosz- szabb esetben csak egy ki­adós verést hozhat a konyhá­ra” ... Mindez így igaz. Csak­hogy Luciano még nem az igazi formáját futja. Egy kis „gammatényező”, azaz Mar­git, a bondorosi csárda szép­séges idomú pincérnője és hősünk már akár a lottó ötöst, akár a derby befutót, vagy a nyerő rulettszámokat is produkálja. Monaco, Monte Carlo kifosztása után az an­gol, az amerikai (a felsorolás tetszés szerint folytatható) bukmékerirodák következ­nek, de az eredmény nem lehet kétséges: Luciano nyer. Akárhogy gondolkozom, más nem történik a filmben. Margit, akarom mondani gammatényező, utána pedig a dollár. Hintsch György rendező egyetlen aprócska ötletből (Csurka István tulajdona) építkezik, s így nem csoda, hogy pusztán félórácska iz­galomra, szórakozásra futja. Utána mondanivaló híján ön­magát ismétli, sőt a befejezés még a korábbi színvonalnál is gvengébb. Hiába minden operatőri bravúr, színészi igyekezet — ilyen történeten nem lehet sokat javítani. Kasszasikert persze a „Hét tonna dollár” is arat, bár úgy tűnik, a címben szereplő összegtől elmarad majd a bevétel. Hiába; Luciano csak egy van, a hét tonna dollár megismételhetetlen. A madarak eg,-éhként újra csiripelik: meglátjátok, en­nek még folytatása lesz... —sz —o A közeljövőben megüresedő Nemzeti Galéria épületé­ben a Néprajzi Múzeum páratlan értékű anyagát helye­zik el. A sokezer tárgyat bemutató állandó kiállítás anyagát szakemberek restaurálják, készítik elő a tár­latra. Képünkön: Borneoi halotti figurát restaurálnak Pomádé király új ruhája Gyermekelőadas a szolt oki Szigligeti Színházban Évek óta szorgalmazott témája lapunknak. hogy váljanak rendszeressé Szol­nokon is a kisiskolások szá­mára a gyermek-színielő­adások. Sajnos, mindezidáig csak nagy ritkán számolha­tunk be egy-egy. a színház megszerettetésében komoly pedagógiai jelentőségű elő­adásról. A fentiekből is követke­zően örömmel adjuk hírül, hogy március 11-én, hétfőn délelőtt a Szigligeti Szín­házban vendégszerepel az Állami Déryné Színház, és Ránki György Pornódé ki­rály új ruhája című kétré­szes zenés játékát mutat­ja be. A játék alapmeséje An­dersen nyomán került szín­padra. Károly Amy átdol­gozásában. Pomádé királyt Vajda Dezső játssza. Az elő­adást Kertész László Já- szai-díjas rendezte. A város kisiskolásai érde­kében szívesen vennénk, ha a Déryné Színház rendsze­ressé tenné Szolnokon is gyermekdarabjainak bemu­tatását, hiszen — a peda­gógusok a legjobb megmond­hatói — a színház szerető­iére nevelést szinte nem lehet elég korán kezdeni. A mi diákiami — a gyermekelőadások hiá­nya miatt — jobbára kö­zépiskolás korban kapják az első színházi élményt. —- ti —* Társadalmi összefogással Ifjúsági klub épül jánoshidán Ifjúsági pinceklub építését kezdték el Jánoshidán. A klubot a művelődési ház alatt, egy használaton kívüli, régi borospince átalakításá­val hozzák létre, A mintegy 20 ezer forint értékű építési anyagot a helyi Vöröshajnal Tsz adja díjtalanul a község fiataljainak. Az építési tervet a jászberényi Járási Hivatal tervezői készítették el társa­dalmi munkával. Az építkezés szakipari munkálatait — villanyszere­lés, festés, kőműves munkák stb. — több mint 30 ezer fo­rint értékben a község fiatal­jai vállalták ugyancsak tár­sadalmi munkában. A klubot várhatóan május elsején ve­szik majd birtokukba a fiata­lok. PAPP ZOLTÁN 3 LÉPCSŐ AZ ALAGSORBA Minden úgy történt, • ahogy Bódi megjó­solta. Délelőtt tíz óra felé értek a városba. A hídnál álló őr igazította útba őket. — Menjenek a hadtest­parancsnokságra. Ott meg fogják találni zászlóaljpa­rancsnokukat. A város tán százezer la­kosú lehetett s utcaszerke­zete is meglehetősen átte­kinthető volt, de azért el- csaliákáztak délig, mire rá­leltek a hadtestparancsnok­ság zömök, még a múlt szá­zad hetvenes éveiben léte­sült épületére. Az utcák kihaltak voltak, alig bukkant fel néha itt- ott egy-egy járókelő. Itt már óvatosabbak vol­tak az emberek. Akik el akartak menekülni, azok már két nappal előbb el­hagyták a várost. Egy vasár­napi napon futott ki az ál­lomásról az utolsó vasúti szerelvény. Az országúton pedig valóságos autó- és szekérkaraván indult el Budapest felé. Akik pedig itthon marad­tak, jobbnak látták, ha la­kásukba visszahúzódva vár­ják ki a további fejlemé­nyeket. Noha a házak falán ha­talmas plakátok virítottak, amelyek közmunkára, sánc­ásásra és nem utolsó sorban fegyveres ellenállásra szólí­tották fel a lakosságot. Wenkheim, aki meglehe­tősen gondterhelt volt — a táboricsendőrök ugyanis eredménytelenül. tehát a páncélkazetta nélkül tértek vissza éjszakai portyájuk­ról — ugyancsak megörült, amikor a hadtestparancs­nokság udvarán megpillan­totta a szekeret. — Pihenj — mondta ne­kik, s vállonveregette Fran­kot. — Már azt hittem, el­vesztek. Persze tudhatnám, hogy maguk nem vesznek el. A gróf úr is jobban tet­te volna, ha... Egy pillanatra elhallga­tott, s végigfutott agyán, tulajdonképpen mért is áll le komázni ő ezzel a két emberrel. Az is igaz viszont, hogy ezek ügyes legények, sokat köszönhet nekik. Meg aztán hátha ... — Képzelje Frank — mondta aztán. — Valami disznó ellopta a gróf úr ék­szereit. Egy egész ládányit. Még nem hallottak a do­logról? ... Szóval nem... Hát akkor füleljenek, figyel­jenek .. Maguk ügyes em­berek, sokat forgolódnak a legénység között, hátha megtudnak valamit.,. Ak­kor azonnal jelentsék ... Majd a maga ügyeire tért át, _ Minden megvan ép­ségben? — Igenis. , __ Na jó. Akkor marad­j anak itt az udvarban. Egyikőjük vigyázzon a ko­csira. A másik addig pi­henhet. Bódi vigyázzba vágta ma­gát. __ Alezredes úr, alázato­san jelentem, nem tetszik nekem éz az udvar... — 'Mit beszél? — Alázatosan jelentem, nem tetszik ... Ide néhány óra múlva meg fog érkez­ni a zászlóalj. Sőt, már most is tartózkodnak itt idő- gén egységek, ahogy ta­pasztaltam ... Itt nem fog biztonságban lenni az alez­redes úr holmija... Akár­hogy vigyázunk rá. — Frank, magának mi a véleménye? A szakaszvezető is jobban érezte volna magát a had­testparancsnokság börtönnek tűnő falain kívül. — Alázatosan jelentem, alezredes úr. szerintem Bó­di honvédnak igaza van. Másutt kellene biztonságba helyeznünk az alezredes úr holmi iát. — Mire gondol? — Hát valami jó magán­házra. Biztos akad egy ekko- m városban egy üres há& Tíz kilométer a szomszéd tanteremig JNyoleszáz dolgozó iskolája Amikor a munkásművelt­ségről beszélünk, nem feled­kezhetünk meg azokról a munkásokról sem akiknél a műveltségi szint emelése az első lépésnél, az általános is­kolai bizonyítvány megszer­zésénél tart. Számuk még ma is jelentős, és lényegé­ben mindegy, ki milyen ok­ból nem végezte el az álta­lános iskolát, fontos az. hogy ennek megváltoztatása társa­dalmunk jelentős feladata. Ennek szolgálatában áll Szolnokon az egyre több tanulót foglalkoztató Dolgo­zók Általános Iskolája, amely jelenleg esti és leve­lező oktatóban összesen 24 tagozatban teszi lehetővé ben az évben 817 dolgozó­nak az általános iskola hi­ányzó osztályainak pótlását. Tanulói közel húsz munka­helyről járnak iskolába. Kihelyezett * tagozatok Az iskolákban általában hét tanterem között négy­öt méter, rosszabb ' esetben harminc—negyven méter tá­volságot kell megtennie a tanárnak, A Dolgozók Álta­lános Iskolájában az óra­közi szünetben jobb esetben három, máskor tíz kilomé­tert utazik a tanár a követ­kező tanteremig: kihelyezett tagozatok műkődnek a dol­gozók munkahelyein. így például a Tiszamenti Vegyi­műveknél és a szajoli ÁFOR- telepen is. Nem kell sokat utánaszámolni, hogy ilyen távolságok mellett méltán nevezhessük a város legna­gyobb iskolájának. Nem so­kat „szépít” a helyrajzi ada­tokon a többi tagozat, osz­tály helyének felsorolása sem, például MÁV Járműia- vító. Cukorgyár, Vasútállo­más, Abonyi úti. Nyúl ut­cai iskola. így aztán nem csoda, ha az órabeosztás nem tantár­gyakhoz, hanem az autóbu­szokhoz igazodik. Az óra­rend menetrend nélkül nem készül el. Néha a tanár le­marad a zsúfolt autóbuszról. Például valami zsidóé, akit elvittek a németek. öt perccel később kezük­ben volt a lepecsételt nyílt parancs az alezredes aláírá­sával. A nyílt parancs, amely felhatalmazta Frank Róbert karpaszományos sza­kaszvezetőt, hogy egy ma­gánházat rekviráljon a 9. zászlóalj számára. — Köszönöm, hogy ^mel- lém állt a szakaszvezeto úr — mondta Bódi, amikor már kívül voltak az épüle­ten. Ha nem tetszik helye­selni, az alezredes úr biztos nem egyezett volna bele a dologba. — Csak azért — mondta Frank —. mert úgy érez­tem, hogy most az egyszer kivételesen igaza van. És nem azért mondja, amit ja­vasolt, mert már megint valami különleges disznó- ságon töri azt az agyafúrt eszét... Bódi csak később 6zólalt meg, amikor már több ut- cányi távolságra maguk mö­gött hagyták a hadtestpa­rancsnokságot. — Alázatosan jelentem, ez egyszer tévedni tetszik a szakaszvezető úr? — Hogyhogy? —Tudniillik — nyelt na­gyot Bódi —. a láda. ami­ről az alezredes úr beszélt, nálunk van... — Micsoda? Miket be­szél? És hol?! — ordított rá Frank. — Itt, a szekéren. Rajta tetszik ülni a szakaszvezető úr ... Már tegnap este óta. — Atyaúristen! — ka­pott n feiáhez mindkét ke­zével kétségbeesetten Frank. — Főbe fognak lőni mind­kettőnket. (Folytatjuk} így az óra a következő csat­lakozásig szünetel. Hiánvcikk a tankönyv Az iskola hallgatói közül többnek nem megy a tanu­lás — mert , nincs miből. A beiskolázás után nem jutott nekik tankönyv. Mint kide­rült. a könyvesboltban meg­rendelték a tankönyveket a szolnokiak számára, de mire a vásárlásra került a sor. el­fogyott: a környékbeli fal­vakban is sokan tanulnak, s „elvették” a helyi társaik elől a könyveket. Most a beszámolók közelednek és még mindig hiánycikk a tankönyv, márpedig anélkül. — különösen esti iskolában — nehéz tanulni. S ha egy­általán van még könyv, azt Budapestről kell beszerezni. Jóakaratban nincs hiány Lapunk hasábjain már ko­rábban foglalkoztunk azzal a segítséggel, amelyet a helyi vállalatok, üzemek a mos­toha körülmények közt is, nemes munkát végző isko­lának nyújtottak társadalmi munkával, közvetlen anyagi támogatással. Felbecsülhetet­len értékű az a sok, kedvez­mény is, amellyel a munka­helyek dolgozóikat serkentik tanulásra. A Cukorgyárban például az évnyitón névre­szóló tanszercsomag várta a dolgozókat A Tiszamenti Vegyiművek kirándulóbuszt adott a felnőtt diákoknak. A vizsgákra való felkészülés­hez az évi 6 nap szabadság mellett esetenként munka­A 74 esztendős özvegy Bu­dai Vincéné a szabadpolcos könyvek között válogatott Karján fonott kosár, abba rakta a köteteket. Az idős asszony alakulása óta tagja és azóta is legszorgalmasabb olvasója a jásziványi könyv­tárnak. Kéthetenként jön kölcsönözni. Egyszerre 10—12 kötetet visz haza kosárban. Egyedül él régi nádfedeles tanyáján, amit messze élkerül a villanyvezeték. ^Tenyérnyi szobájában esténként petró­leumlámpa világít. Vacsora után olvas egy-két órát. Ami­kor már nagyon érzi a hide­get, lefekszik. Mint mondja, alszik egy álmot, azután új­ból lámpát nyújt, és olvas virradatig. Mint hű asszony az „egyet­lenről”, úgy beszél a köny­vekkel való kapcsolatáról. Szegény sorú emberek gyere­ke volt, kijárta a négy osz­tályt, és otthon maradt, ahol szükség volt a dolgos kézre. Kilencéves korában került az első rongyosra olvasott könyv a kezébe. Este nekilátott, reg­gelre kiolvasta. Szülei, akik azt hitték, az unalom adta időkedvezményt Is adnak az üzemek. A TITÁSZ a vidéki dolgozók útiköltségét is meg­téríti az iskolába járáshoz, s ugyanitt lehetővé tették azt is, hogy a dolgozók munka­időben tanuljanak. Más vál­lalatoknál az iskola elvégzé­se esetén órabér-emelést ígértek. Szépítés nélkül Mindezek a közelmúltban megtartott Dolgozók Álta­lános Iskoláiénak parlament­jén hangzottak el, ahol a különböző tanulócsoportok küldöttei és a vállalati okta­tási felelősök mondták el ta­pasztalataikat, a felnőtt ok­tatás gondjait, a segíteni akarás szándékával — szépí­tés nélkül. Tény, hogy a Dolgozók Általános Iskolá­jának idei több mint 800 fős létszáma, a különböző munkahelyi elfoglaltsághoz is igazodó tagozatok sokfé­lesége szép és biztató ered­mény. ugyan úgy. mint a be­iskolázások iránti növekvő érdeklődés E mellett azon­ban azt is látnunk kell, hogy Szolnokon az üzemek fel­nőtt dolgozói közül mintegy tizenhétezren, a megyeszék­hely 7 éven felüli lakosai közül pedig 9762-en még nem szerezték meg az álta­lános iskolai végzettséget, a műveltség alapját. * A gondok és a megoldást segítő jó kezdeményezések egyaránt arra figyelmeztet­nek, hogy további segítség- nyújtással támogassuk a je­lenleg legnehezebb körülmé­nyek közt működő iskolát, a város legnagyobb iskoláját I. Za J kezébe a könyvet, még töbti munkát bíztak rá, így azon­túl eszik titokban olvasha­tott. A későbbi esztendőkből leginkább a szegénység ma­radt meg emlékezetében, és az, hogy a könyv mindig vi­gaszt jelentett nehéz sorsá­ban. Arcán a gyötrődés lán­cai akkor simulnak el, amikor visszaemlékezéseiben öreg éveihez érkezik. A felszabadulás utáni évek­ben ott volt a tsz alapítói kö­zött, intézőbizottság! tagként segítette a szocialista mező- gazdaság erősödését. A tsz- tői ment nyugdíjba. Annyi küszködés után békés, öreg korral ajándékozta meg az élet. Nyugdíjából szerényen megélne, de a ház körül akad munka bőven. Este azután, amikor rendbe tett minden^ a jól végzett munka öröméi vei veszi kezébe a könyvet. Olvas minden este, -léha egy-két órát; van úgy, nogy hajnalig. Mint életében nin- dig, magányos öregségében ia hű társa maradt a könyv. cr illés rs Hű társa a könyv

Next

/
Oldalképek
Tartalom