Szolnok Megyei Néplap, 1974. március (25. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-03 / 52. szám

8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1974. március 3. A \DK né^azlasáoának fejlődése A Vietnami Demokratikus Köztársaság Statisztikai Hi­vatalának közleménye sze­rint 1973-ban az ország terü­letén újjáépítettek és korsze­rűsítettek több mint 100 köz­úti. illetve vasúti hidat s az autóutak hossza 700 kilomé­terrel növekedett. Helyreál­lítottak és rekonstruáltak 687 ipari üzemet és gyárat. Hely­reállították Thai-Nguienbem a téglagyárat. Tran-Huong- Paobain a gépgyárakat, Hai- Puongbkii a szivattyú gyárat, 1 .am-Thaoban a nitrogén műtrágyagyárat és Van Dein- ben az akkumulátor gyárat. Nagy figyelmet fordítanak új tégla- és cementgyárak épí­tésére. Intenzív geológiai kutatá­sok eredményeként feltárták különböző fémek lelőhelyeit, továbbá kőolaj és földgáz le-* lőhelyeket. Korszerűsítési munkákat végeznek a mezőgazdasági nyersanyagokat feldolgozó vállalatoknál, bővítik a rizs- ültetvényeket; Gromiko Párizsban és Rómában Előtérben Európa biztonsága „Gyümölcsöző kapcsolatok”. „ hasznos együttműködés”, „közös- nyelv” a nemzetközi politika több fontos kérdésé­ben t— ezek a; fogalmak for­dulnak eló leggyakrabban a Gromiko szovjet külügymi­niszter diplomáciai esemény­számba menő párizsi és ró­mai látogatástól szóló tudósí­tásokban.­A szovjet diplomácia veze­tője január 15-én érkezett a francia fővárosba. A Jobert külügyminiszterrel és Georges Pompidou köztársasági elnök­kel folytatott eszmecserében a fontosabb nemzetköz^ kér­dések mellett' szóbakerült a francia államfő moszkvai lá­togatása és Leány id Brezs- nvewel való találkozójának előkészítése. A látogatásra március elejéin került sor. Gromiko párizsi tárgyalásai tehát korántsem voltak ruttn- jellegűek, nagyon is konkrét témákkal foglalkoztak. Túl a világpolitika eseményeit is befolyásoló szovjet—-francia kapcsolatokon, szóba került a közel-keletj válság rendezé­sének soron következő lépé­se, az olajembargó és az ez ügyben létrejött legutóbbi ■washingtoni találkozó is. Az elhangzott nyilatkozatokból és az azóta -napvilágot látott sajtókommentárokból is ki­tűnik azonban, hogy a felek a legnagyobb figyelmet ezút­tal az európai biztonsági és egvijttműködési konferenciá­nak szentelték. A párizsi látogatást mélta­tó francia polgári lapok több­sége, így a Les Echos, a Na­tion és a Combat is rámutat: Gromiko nem titkolta, szíve­sen látná: ha az európai biz­tonsági és együttműködési konferencia tempója felgyor­sulna., A Szovjetunió és a konferencia sikeres befejezé­sén fáradozó többi szocialista ország ugyanis arra törekszik, .hogy lehetőleg rövid időn belül, konkrét eredménnyel, a legmagasabb szinten alá­írható dokumentumok megfo­galmazásával záruljon ez az európai enyhülés szempontjá­ból oly nagyjelentőségű ta­nácskozás. Francia részről, ha vannak is vélemónykülönb­Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter ötnapos hivata­los láto£s ist tett Olaszországban. Képünkön: Gromiko (balról), Aldo Moro olasz külügyminiszterrel ségek, azok nem áthidalha- tatlanok, és nem érintik az alapkérdést: az európai álta­lános enyhülés erősítésének szükségességét. E témakör a március elejére tervezett Brezsnyev—Pompidou talál­kozó legfontosabb napirendi pontja lehet. Rómában nem kevésbé gaz­dag program várta Andrej Gromikót. Moro olasz kül­ügyminiszterrel folytatott ta­nácskozásai mellett találko­zott Humor miniszterelnök­kel, fogadta őt Leone köztár­sasági elnök, majd VI. Pál pápa is. Még a hivatalos tárgyalá­sok megkezdése előtt került sor arra az ebédre, amelyet olasz kollégája adott Gromi­ko tiszteletére. Az olasz kül­ügyminiszter ott elhangzott pohárköszöntője felölelte rzo- kat a kérdéseket, amelyek a konzultációk középpontjában állották. Az európai enyhülést szol­gáló biztonsági és együttmű­ködési konferencia kérdései mellett szó volt a közel-keleti rendezésről is. Ebben a kér­désben a szovjet és az olasz álláspont nagyon közeli. A nemrég Kairóban járt olasz külügyminiszter hangoztatta, hogy kormánya fontosnak tartja a szíriai—izraeli csa- patszétválasztást és azt, hogy annak lebonyolítása utón nyomban folytassa munkáját a genfi békekonferencia, amelynek megoldást kell ta­lálnia a palesztin nép nem­zeti jogainak érvényesítésére is. A látogatás második nap­ján került sor a szovjet— olasz tudományos és műszaki együttműködésről szóló meg­állapodás, valamint a konzu­látusok létesítését rögzítő jegyzőkönyv aláírására. A szovjet külügyminiszter­nek a két nyugat-európai fő­városban tett látogatását méltató szovjet lapok első. menet közben megjelent kommentárjai nem titkolják: szovjet részről nagy jelentő­seget tulajdonítanak a szóban forgó országokhoz fűződő jó viszonynak. Grothiko párizsi látogatását méltatva az Iz­vesztyija például me-á lapít­ja: a találkozók lehetővé tet­ték, hogy a szovjet—francia kapcsolatok rövid időn belül új, minőségileg magasabb szintre emelkedjenek. Lökést adtak a kölcsönös megértés és az együttműködés fejlesz­tésének. A szovjet—francia együttműködés jelenleg; sza­kasza példa arra. hogy két különböző társadalmi rend­szerhez tartozó hatalom ho­gyan egyesítheti erőfeszíté­seit. nemcsak a kétoldalú kapcsolatok javulása, haném az emberiséget érdeklő nem­zetközi problémák megoldá­sa érdekében is. Kanyo András A mexikóvárosi holtpont Különös tanácskozás zajlott le a múlt héten MexiKóvárosban. Ugyanazon orszá­gok tárgyaltak, amelyek az Amerikai Ál­lamok Szervezetének tagjai, de az érte­kezlet mégsem az AASZ szokásos ülése volt. Pedig az amerikaközi szervezet ala­pító okmánya előírja, hogy időről-időre külügyminiszteri szinten tanácsülést tart­sanak. A külügyminiszterek ezúttal is ott voltak Mexikóvárosban. A pánamerikai szervezet, amely nem is olyan régen még engedelmes eszköze volt az észak-amerikai politikai célok ér­vényesítésének a nyugati féltekén, súlyos válságba került. A mexikóvárosi értekez­letet a múlt év végén egy rendkívüli elő­játéka vezette be a columbiai Bogotában, ahol a 24 délamerikai ország külügymi­nisztere az Egyesült Államok nélkül ta­nácskozott. Ott vetődött fel annak szük­ségessége, hogy kidolgozzák az amerika­közi viszony ú.i alapelveit, és hogy a közös latinamerikai álláspontot az Egyesült Ál­lamok vezetői elé terjesszek. Bogotában annakidején elsőízben utasították el hatá­rozott többségi nyilatkozat formájában a washingtoni politikát. E nyilatkozatban megbélyegezték az északamerikai mono­póliumok behatolását és garázdálkodását. Azok az országok, melyek az északameri­kai érdekeket védelmezték, így Brazília, Uruguay, Bolívia, Paraguay, elszigetelőd­tek H tanácskozáson. A bogotai szellem érvényesült a mexi­kóvárosi értekezlet első szakaszában, ame­lyet a latinamerikai külügyminiszterek az Egyesült Államok nélkül rendeztek met a múlt hét első három napjában. Múlt hét csütörtökétől kezdve Kissin­ger amerikai külügvmin'szter bekapcsoló­dásává' meekezdődött második menetben sem változott meg a tanácsozás légköre. Pedig az amerikai saitó meanróbált olvan színezetet adni mintha csak akkor, csü­törtökön kezdődött volna meg tu'aldon- képpen a rrtexikóvárosi értekezlet és és agvonhallgatta az Egyesült Al'amok résyvétete néTkül megtartott előző három napi tárgyaláson történteket Az zmeri­kai külügyminiszter mind a konferencián elmondott beszédében, mind pedig a szín­falak mögött lezajlott tárgyalásokon rend­kívüli „megértést” tanúsított Latin-Ame- rika problémái iránt. A Kissinger-féle taktika arra, hogy ezekké a beismerésekkel elhallgattassa az éles bírálatokat, nem vált be. Annak ellenére, hogy Kuba nem szerepelt sem­miféle formában a tanácskozás napirend­jén. sok résztvevő kifejezte véleményét, hogy meg kell szüntetni a szigetországot sújtó blokédot és fel kell oldani az AÁSZ- döntést, amely a tagállamoknak megtilt­ja, hogy kapcsolatokat tartsanak fenn a Karib-tengeri országgal. Mint megállapí­tották: é tilalom különben sem érvénye­sül már teljesen, hiszen az idő kikezdte ezt az értelemetlen és törvénytelen rend­szabályt és sok AÁSZ államnak van már valamilyen formában kapcsolata Kubával. Venezuela bejelentette, hogy bármi is le­gyen az AÁSZ jövőbeni döntése, hama­rosan újra fel akarják venni a forradal­mi szigetországgal a diplomáciai és ke­reskedelmi kapcsolatokat. Peru még mesz- szebbre ment el: külügyminisztere azt javasolta, hogy a legközelebbi latin-ame­rikai értekezletre már hívják meg Ku­bát is. Az észak-Amerikai vezetés azzal igye kezett e javaslatokat lesöpörni az asztal ról, hogy „még koraiak” és csupán az amerikaközi rendszer átalakításának egy későbbi szakaszában kerülhetnek napi­rendre. Kissinger azzal érvelt hogy elő­ször Washingtonnak az AÁSZ jelenlegi tagállamaival kell egyenként megjavíta­nia viszonyát és csak ezután kerülhet sor a Kubával való rendezésre Ugyanígy nem jött létre semmiféle konkrét, a haladás irányába mutató megegyezés az AÁSZ reformja és az északamerikai vállalatok problematikája ügvében. Az amerikaközi viszony válsága tehát csak tovább mélvült a mexikóvárosi tanácskozás nyomán és a kérdések továbbra is holtponton ma- íadtak. —e —a Műszaki együttműködési megállapodás Kanada és Kuba között Raul Roa külügyminiszter és a kanadai Nemzetközi Fej­lesztési Hivatal elnöke a két ország kormánya közötti együttműködési megállapo­dást írtak alá. A dokumen­tum a többi között előírja ösztöndíjak biztosítását, ka­nadai szakértők és techniku­sok Kubába küldését, tervek kidolgozását, berendezések átadását, és más műszaki együttműködési formákat. Az együttműködés alapvetően a mezőgazdaságban az állatte­nyésztésben. az egészségügy­ben, a műszaki berendezések gyártásában, a cukornádszal- mából való papírgyártásban valósul meg. A kanadai műszaki segít­ségnyújtás 1974-ben 3 millió dollárt tesz ki és 1975—1976- ban sem lesz kevesebb ennél az összegnél. Raul Roa kül­ügyminiszter az aláíráskor elmondott beszédében a töb­bi között kijelentette, hogy „Kuba és Kanada kapcsolatai különböző társadalmi rend­szerű országok közötti kap­csolatok mintájául szolgál­nak.” A kanadai ügynökség elnöke válaszbeszédében a többi között ki leien tette, hogy ez csak a kezdet és sokkal szélesebb körű akciókra ke­rül majd sor. Elismeréssel szólt a kubai forradalom ál­tal elért eredményekről az oktatásügy, az egészségügy, a mezőgazdaság, a tudományos kutatás teriRetóa, INixon „ellentámadásban elnökválasztás csak 1976-ban lesz — ez félreérthetetlen utalás arra nézve, hogy Nixon hivatalban kíván maradni- Voltaképpen belpolitikai cé­lokat szolgált az eLnöki üze­net egész stílusa is. Nixon . bőségesen kiaknázta azt a tényt, hogy pekingi, majd moszkvai látogatása, vala­mint vietnami háború leg-_ alább formális befejezésé óta „Amerika végre békében ét a külvilággal”. Számára az volt á lényeges, hogy az eny­hülő nemzetközi légkörben a béke olajágávál kezében áll:; jón a soktizmilliónvi ameri­kai televíziónéző elé. Vitathatatlanul ez ma a Watergate-botrány, a belső korrupció, az infláció és az energiakrízis által ostromolt Egyesült Államokban Nixon legfőbb politikai aduja! Az is kétségtelen, hogy az elnök az ebből fakadó lehetőségeket minden erővel ki fogja hasz­nálni. Ezt mutatta Gromiko szovjet külügyminszter was­hingtoni látogatása is. amely­nek során a Gromiko—Kis­singer, maid a Gromiko— Nixon megbeszélés után el­határozták: Kiss'nger már március második felében Moszkvába látogat. Egyebek között azért, hogy előkészít­se Nixon elnök újabb Szov­jetunióbeli látogatását. Ennek időpontját még nem határoz­ták meg, úgy tűnik azonban, hogy Nixon esetleg' már iú- niusban ellátogat a Szovjet­unióba. A nemzetközi közvéleményt természetesen nem elsősorban Nixon személyes sorsa ha­nem a világ sorsa érdekli! Ennek megfelelően nem az a fontos a világ számára, hogy mennyit tudott Nixon , a Wa­tergate házban, a demokra­ták választási székházában végrehajtott betörésről, vagy hogy milyen pénzből vette kaliforniai birtokát — ha­nem az, hogy Nixon külpoli­tikájában képes volt tudomá­sul vanru a nemzetközi hely­zet valóságos erótónvezőit és ennek megfelelően 1ózan kül­politikai lépéseket tenni. Kezdődik a választási harc Belülről persze mindez másképpen fest. Hiszen no­vember elején részleges kongresszusi választások lesz­nek az Egyesült Államokban. Ezeken * újraválasztják az- egész kéoviselőházat (435 tag) . és a 100-tagú szenátus egy- harmadát A választási harc lényegében már áprilisban elkezdődik. Aligha lehet íly- módon véletlennek tekinteni, hogy Nixon júniusban szeret­ne a Szovjetunióba látogatni. Az adott helyzetben mind a szovjet—amerikai gazdasági kapcsolatokban, mind pedig a rakéta-leszerelésről és az európai hadseregcsökkentés­ről folytatott megbeszélések ügyében elképzelhető bizo­nyos korlátozott haladás. Ha pedig Nixon június végén eredményesen, megállapodá­sokkal a tarsolyában tér haza Moszkvából, akkor az április óta választási harcban vere­kedő republikánus honatyák­nak nincs más választásuk, mint ...összezárni a sorokat” és Nixont minden erővel megvédeni. Ma Nixon politikai ..élet- benmaradásának” legfőbb té­nyezője a nemzetközi eny­hülés. A Nixon-i ellentámadás második legfontosabb ténye­zője az Egyes 'lit Államok . külgazdasági helyzete. Ame­rikában változatlanul igen erős az Infláció. Különösen az élelmiszerárak emelkednek rendkívüli gyorsasággal: 1973- ban több mint 25 százalék­kal. Ugyanakkor az elnök minden erővel kihasználja azt a kétségtelen tényt, hogy á nagy nemzetközi- pónzügy- és energiacsatában az Egye­sült Államok meggyengítette ' konkurrenselt: Japánt és­Nyugat-Európát! Az Unió helyzetéről szóló jelentést kö­vető elnöki gazdasági ielentés például tucatszor is vissza­tért arra. hogy a pénzügyi és politikai nyomás /alkalmazd-■ sával sikerült nem kevesebb, mint 800 millió dollárral ak- » tíwá tenni az Egyesült Álla­mok külkereskedelmi mérle­gét Igen érdekes módon itt is kibontakozik ugyanaz a sajá­tos párhuzam, mint a politi­kában. A gazdasági életben a szupermarketek pénztárainál morgó háziasszonyok, a ben­zinkutaknál sortállók dühét az Egyesült Államok tőkés vetély társai ellen aratott, kül-. kereskedelmi diadallal akar­ják enyhíteni. Egy harmadik tényező: az, hogy „az utca embere” az Egyesült Államokban nem feltétlenül hajlandó levonni midennapos anyagi bajaiból es a botrányok feletti felhá­borodásából a végső követ­keztetéseket. A közvélemény- kutató intézetek például ki­derítették, hogy tíz megkér­dezett amerikai közül hét felelősnek tartja Nixont a Watergate-botránvért — de tíz közül csak három támo- ganá az elnök lemondatását. Nemcsak a hatalom önfenn- tartási ösztöne. hanem a köz­vélemények a nyugalom utá­ni vágyakozása is Nixon po­zícióit erősíti. Persze: a Nixonra neheze­dő politikai nyomás továbbra is hallatlanul erős. A demok- . ráták éppen a kongresszusi választások miatt mindent meg fognak tenni, hogy ki­élezzék a helyzetet. És azt. sem lehet tudni előre hogy milyen botrány merül még- - fel a Watergate-ügy kimerit- hetetlennek tűnő (istiéből.. , Mint láttuk — nem kevés­bé erőteliesek azonban az el­nök javára ható ténvezők. A krb'kus időszak valószínűleg február és iúnlus között lesz. James Reston, az Egyesült Államok eevik legtapasztal­tabb politikai kommentátora minden esetre “zt a címet ad- - ta legutóbbi cikkének: ..Ko­rai lenne még Nixont elpa- rentálni”. • ­rí rrft V Az Egyesült Államokban Nixon elnök — a Washing­ton Post szavaival — „egy gépfegyver-sorozat gyorsasá­gával. adja le ellenlövéseit”. Az amerikai politika csúcsain megtett hivatalos és előre bejelentett lépések egyben mind Nixon politikai élet-ha­lál harcának eszközeivé vál­nak. így például „az Unió helyzetével” foglalkozó ha- gyomány’os elnöki beszámoló végefelé az elnök váratlanul „nyolcéves kormányzásának örökségéről” kezdett beszélr ni. Miután Nixon a másodils négyéves hivatali időszaknak a közepéig sem jutott el és Az elnök pofvikai aduja A kritikus időszak

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom