Szolnok Megyei Néplap, 1974. március (25. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-26 / 71. szám
Í974. március 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 /Uttf&ni A félelem alagútja Gesztem yj János eseményjátékát Zoltán. Péter Híres történetek — nagy egyéniségek című ’sorozatában hallhattuk. A hangjáték valóságos történelmi eseményeken, alapul, cselekménye az 1400- as évek végén játszódik Spanyolországban. 1478 novemberében ugyanis IV. Sixtus pápa. aki talán az egyik legaljasabb egyházi személy volt, felhívta Ferdinándot és Izabellát, a spanyol királyi párt, hogy hozzák létre Spanyolországban is az inkviaí-, ciót. A dátum nem véletlen, egybeesik a XV—XVI. század antifeudális és egyház- ellenes mozgalmainak megerősödésével. mely az inkvizíciót is fokozottabb- tevékenységre késztette. A spanyol inkvizíció első vezetője Thomas de Torquemada volt, egy domonkos rendi szerzetes, akinek neve rövid idő alatt a félelem jelképe lett. A spanyol inkvizíció ugyanis nemcsak az eretnekek ellen harcolt, hanem a már megkeresztelkedett, de titokban továbbra is a régi hitüket tartó és gyakorló zsidók és mórok tömeges halálba- küldésével tette hírhedtté magát. A hivatalos jegyzőkönyvek szerint közel 35 ezer volt a halálos áldozatok száma, és majdnem 300 ezer azoké, akiket gályarabságra, börtönre, vagy legalábbis vagyonvesztésre ítéltek. A helyzetet azt tette elviselhetetlenné, hogy a feljelentő és az inkvizítorok az elítéltek vagyonának egy harmadát kapták; Gosztanyí János történelmi hangjátéka azért figyelemreméltó, mert úgy tanít bennünket, úgy alakítja szemléletünket, hogy szinte észre sem vesszük. Egy izgalmas, elrettentő történet keretében juttat tudomásunkra alapvető dolgokat — ez az ismeretterjesztésnek talán egyik legjobb formája. Külön meg kell említeni azt a szinte újdonságnak számító kezdeményezést, hogy a hangjáték után Zoltán Péter, a sorozat szerkesztője egy beszélgetés keretében fontos összefüggésekkel egészíti V ismerfeteinket. Tolmács nélkül Balázs János Romániában élő magyar és magyar irodalommal foglalkozó roman írókkal beszélget. A cím arra utal, hogy mindannyian, akiket felkeresett, kitűnően beszélik a magyar nyelvet, azok is, akik románra fordítják Aranyt, Móricz Zsig- mondot, vagy éppen Kisfa- ludyt. A műsor erénye, hogy elfogultság nélkül szánté úgy, hogy nem is szól róla, meg tudja mutatni, milyen népszerűek a magyar irodalom remekei Romániában. Ezt a népszerűséget nemcsak az ott élő nagyszámú magyarság léte indokolja, hiszen egyre nagyobb számban jelennek meg román nyelvű magyar témájú kiadványok. Éppen ezért jó lett volna, ha a műsor, a műhelybeszélgetések mellett, arról is szól, hogy ezek az írók hogyan, vélekednek a két nép kapcsolatáról, a magyar valóságról. Mert például azzal, hogy hallunk egy most megjelenő, Magyarországról szóló riportkönyvről, csak a kíváncsiságunk fokozódik — a könyvről azonban ízélítót sem kapunk. — trömböcaky — Szebb lesz Jászberény A tanácstagi beszámolók tapasztalatai Jászberényben befejeződ teg a tanácstagi beszámolók. A város nyolcvan választókörzetében megtartott beszámolón 6440-en vettek részt. Meghallgatták a tanácstagok beszámolóit, felszólaltak, kérték, javaslatokat tettek a körzetük, vagy városuk fejlesztésével kapcsolatosan. A tanácsnál azóta összegezték a beszámolók tapasztalatait. Ezekről beszélgettünk Szalóki Lászlóval, a városi tanács elnökhelyettesével. Az idei tanácstagi beszámolók kedvező tapasztalata, hogy a lakosság a városfejlesztési gondok megoldását nem tekintette csak tanácsi feladatnak. Kereste közös megoldás lehetőségeit, amikor kért, egyben felajánlotta segítségét is — kezdte Szalóki László. Elmondta, hogy a városszéli választókerületekben például 57 felszólalásban kérték a kereskedelmi hálózat korszerűsítését, az áruellátás javítását. A kérések jogosak voltak, a felszólalások arra figyelmeztették a tanács vezetőit, hogy tárgyalniuk kell a kereskedelmi szervekkel. A peremkerületekben a boltok elavultak, helyükre fokozatosan új üzleteket kell építeni. Ennek ellenkezőjét is tapasztalták a gyűlések során. Iskolai, óvodai vagy napköziotthoni ellátással kapcsolatban mindössze négy felszólalás volt. Oka: megoldódott, illetve javult a nemrég még sok panaszra okot adó napközis vagy óvodai ellátás. — Az idén elkészül egy száz személyes óvoda, rövidesen újabb hetvenöt személyes óvoda építése kezdődik. A lakosság ismeri az 1975. évi célkitűzéseinket. Nem mondhatjuk, hogy megszűntek óvodai gondjaink, az viszont igaz, hogy a jászberényiek látják^ ismerik törekvéseinket, elégedettek az előrehaladással. Természetes tehát, hogy ezekről a gondokról kevesebbet beszélnek. — Melyek voltak a leggyakrabban elhangzó kérdések? — A résztvevők közül mintegy félezren mondták el 629 témáról véleményüket. A vízhálózat bővítését, a járdaépítést, vagy a szennyvízcsatorna létrehozását szorgalmazták. Növekedett a lakosság igénye a város szépítése iránt. Sokan kérték, gyorsítsuk meg a parkosítást, a közterek, a várost átszelő közutak rendezésének, a játszóterek építésének ütemét. Természetesen ezek a felszólalások is konkrét és gyors intézkedésekre ösztönöznek bennünket. Erre annál is inkább szükség van, mert ezen a területen legnagyobb a társadalmi munka felajánlás. Sokan tették szóvá a gyűléseken a tanulóifjúság és az iskolakoron túli fiatalok helyzetét. Javaslatokat tett-1. olyan feltételek megteremtésére, amelyek az eddigieknél jobban biztosítják majd a fiatalok szabad idejének eltöltését, a sportolás, a művelődés lehetőségeit. — Miben látja a tanácstagi beszámolók legfontosabb tapasztalatait? — A tanácstagok nagy gonddal készültek a választó- polgárokkal való találkozásokra. Beszámolóikban világosan ismertették a választások óta elért eredményeket, őszintén beszéltek a gondokról. A lakosság örömmel vette tudomásul, hogy a Pelyhes-parton általános iskolát és , óvodát adnak át az idén, hogy épül az új rendelőintézet, elkezdték a 32-es számú műút rekonstrukcióját, meggyorsul a lakásépítés. Mindenkéopen. hasznosak a tanácstagi beszámolók. A lakosság olyan kérdésekben lesz tájékozottabb, ami leginkább \érdekli, a tanácstagok pedig olyan tapasztalatokhoz jutnak, amelyek lényegesek a tanács további tennivalóinak meghatározásában. — illés — Tegnap délelőtt Szolnokon, az MHSZ székhazában rendezték meg a „Lenin ifjú táv- írásza” elnevezésű megyei úttörő távírász-bajnokságot, amelyen tizennégyen tettek tanúbizonyságot tudásukról. A fiatalok jobb átlageredményt értek el, mint tavaly. A bajnokságot a fiúk előtt Zsótér Erzsébet, a jászjákóhalmi Kilián György rádiós klub tagja nyerte 148 ponttal. _^__ __ T A Z ALAGSORBA Frank lassan, ko- • mótosan ballagott át 1970 nyarán, azon a rendkívül meleg kánikulai napon a hídon. Ez már az új híd volt, hiszen a Tégit még negyvennnégyben fölrobbantották, s az utódok egészen másmilyent építettek helyette. Amaz díszesebb volt és persze régimódibb. Emezen kevesebb a cikornya, ellenben jó széles, és szemmel- láthatólag igen teherbíró. A gyalogjárót sem deszkák borították már, hanem betonlapok. Zakóban, nyakkendősen ballagott a rekkenó hőségben. De ő most erre ügyet sem vetett. Látszólag egykedvűen ment, szinte már közömbösen. Ez azonban csak látszat volt, afféle magára erőszakolt nyugalom. Hiszen ott belül most csupa tűz, izgalom, feszültség volt Frank minden por- cikája. Huszonhat év óta vártak erre a napra. Amikor elindultak Wenkheim alezredes után, dehogy is sejtették, hogy milyen kálváriának néznek elébe. Nem gondolták, hogy meg sem állnak a nagy rdenekü- lésben egészen Németországig, se azt, hogy ott amerikai fogságba esnek majd. Ügy hitték akkor, az alezredes nyomát követve, hogy néhány hónap múlva vége lesz a háborúnak, és ők jöhetnek vissza a kincsért, amivel aztán új életet kezdhetnek. Ehelyett az elmúlt bő negyedszázad során bebarangolták úgyszólván az egész világot. Nem mondhatni. hogy különös szerencséjük lett volna az odakinti életben. Igaz, továbbra is együtt maradtak, és Bódit hagyományos leleményessége az új viszonyok között sem hagyta cserben. Ám sehogy se tudott megbirkózni a nyelvekkel. Pedig sokfélével megpróbálkozott az egymást követő évek során. A némettel, a franciával, az angollal, a spanyollal, de még a portugállal is. Mindhiába. Csak az a néhány szó ragadt rá, ami nélkül az élet külföldön, idegenek közt egyszerűen elképzelhetetlen. Folyamatosan beszélni azonban soha nem tudott megtanulni. Ezzel Bódi legendás leleményessége alól kihúzódott a gyékény. Bizony talaj ta- lanná, sőt kifejezetten gyámoltalanná vált ő abban az idegen világban. Dehát itthonról olyan szörnyű híreket közöltek az ottani újságok, hogy.* még a hátuk is belelúdbőrzött a gondolatba, hogy haza kéne jönni. Azt , írták, hogy Magyar- országon még mindig ölik egymást az emberek. Hogy megszűnt a mggántulojdon. Közösek a lakások, a nők. Közös minden. És aki ez ellen akárcsak egy szót is mukkanni mer, azt már vasraverten viszik is Szibériába. A munkások támogatásával TARKA'FÁKLYÁK Uj természettudományi előadó a peremkerületbenn Kémiaórát sokféleképpen lehet megtartani. Lehet például úgy, hogy a tanár elmondja, elmeséli mítörténik, ha különböző vegyületeket gázlángban elégetünk. Aztán lehet úgy is, hogy a tanár gázlángba tart különbőz: vegyületeket és nem mesél — bemutat. Van másik eset is: a gyerek végzi mindazt, amit máskor a tanár. Kísérletezik, bemutat, megállapít — játszik, s közben tanul... Ehhez persze nem elég a jóakarat, és az elhatározás, ha nincs hol és mivel játszva tanulni. A szolnoki Achlm úti Általános Iskolában ez a gond megoldódott. Üj tertnészettu- dományi előadót avattak a Tanácsköztársaság évfordulójának tiszteletére. A kémiaórán a színképelemzés alapját jelentő lángfestést egyszerre harminc gyerek végzi. Harminc gázégő, harminc tarka fáklya: sárgá, zöld és lila lángokkal. Ünnepi tűzijátéknak is gyönyörű — pedig csak egy hétköznapi kémiaóra egyetlen kísérlete volt. Huszonöt százalék tanyasi A város nyolcadik természettudományi előadóját a peremkerületi iskolában alakították ki. Abban az iskolában, amelynek tanulói hetvgn százalékban fizikai dolgozok gyerekei, s huszonöt százalékuk a környező tanyákról jár be naponta hat-nyolc kilométeres körzetből. A jó helyre adott segítségben nem csupán a megyei és városi tanács fejlesztésre adott tízezrei vannak, hanem az a sok társadalmi munka is, amelyet az iskolát támogató munkások szabad szombatokon, munkaidő után az előadóterem létrehozásáért végeztek. Az iskolának jelenleg hét munkásbrigáddal van szocialista szerződése, s a hét brigád közül külön kiemelkedik az előadónak nyújtott segítséggel a Vörös Csillag Ruházati Szövetkezet Achim szocialista brigádja. A szövetkezet többi dolgozói például a vizvezetékszerelés munkálataiban nyújtottak sok segítséget. Házikönyvtár és honvédelmi klub A tanulók képzését, ismereteinek gyarapítását szolgálja a házikönyvtár is amely a Verseghy könyvtárral együttműködésben jött létre. Nem iskolai könyvves sarok — „igazi” könyvtár — fiók- könyvtár az iskolában. Nem nehéz kitalálni, milyen segítség ez a tanyáról bejáró gyerekeknek: tanítás után az iskolából vihetik haza a könyvet. Két éve honvédelmi klubot is kaptak a gyerekek. Üttö- rő foglalkozásokat, honvédelmi órákat, előadásokat rendeznek az alagsori helyiségben, de ugyanitt minilőtéren légpuska lövészetet is tartanak. A tanárok most a szaktantermes oktatás bevezetésén fáradoznak. Sikerült már kialakítani a rajz és történelem szaktantermet, s a nemrég felavatott előadóval a fizika és kémia korszerű oktatása is megoldódott. Kémiaórát sokféleképpen lehet megtartani. Az Áchirii úti iskolában ezután mindig úgy, hogy a gyerekek kísérleteznek — játszva tanulnak. I. Zs. Kluhrandevú Szolnokon és Rákócsifalván A forradalmi ifjúsági napok rendezvénysorozatának jegyében szombaton, Szolnok, vasárnap pedig a szolnoki járás ifjúsági klubjai „ra.ndevúztak” egymással. A szolnoki találkozón — melyet a Ságvári Endre Megyei Művelődési Központ színháztermében rendeztek meg — tizenkét klub nyolcvan fiatal ia vitatkozott. játszott, szórakozott. Bemutatkozott az újjáalakult „Kőtövis” irodalmi színpad, majd a közgazdasági szakközépiskola diákklubja, de nagy sikert aratott az aranykoszorús „Mini” klub „Játsszunk együtt!” című módszertani bemutatója is. Rákóczifalván, a művelődési ház „Tisza” klubjában ugyancsak tizenkét klulb képviselői, összesen mintegy százan találkoztak. Délelőtt „Szolnok—1919” címmel vetélkedőt rendeztek. 1956-ban azonban ennek ellenére hazakészülődtek. S akkor októberben újra a világlapok első oldalára kerültek a magyarországi események. A diadalmas híreket később egészen másmilyenek követték. E szenzációéhes lapok minden elképzelhető szörnyűséget összehordtak ezekben a hónapokban mindarról, amiről úgy vélték, hogy hű jellemzője a magyarországi viszonyoknak. Üjra előhozakodtak a jól bevált .rémhírekkel. Csak most még vérszomjasabban tálalták valamennyit. Így aztán megint visszarettentek az úttól. Tizennégy évnek kellett eltelnie — ekkor hpsszabb ideje Spanyolországban éltek már —, hogy végül tényleg rászánják magukat a hazalátogatásra. Együtt érkeztek persze. De Frank úgy határozott, hogy ő először majd egyedül deríti föl a terepet. Túl nagy feltűnést keltene, ha ketten egyszerre jönnének a városba. S nyilván a szállodában is jobban figyelnének két, örökké egymás nyomában lévő emberre, mint a magányosan érkezett egyre. Bódi ezért a fővárosban maradt. Egy régimódi, de azért igen kellemes Duna- p^rti szállodában foglaltatott magának szobát, melynek ablakai a vízpartra néztek. Frank pedig leutazott a nagy vidéki városba, és most lassan, komótosan ballagott át a hídon, miközben torkában dobogott a szíve. Hiszen még néhány perc, és meg fogja látni újra azokat a villákat, amelyek képét az elmúlt huszonhat ev során annyi ezerszer fölidézték emlékezetből egymás előtt. Ha egyáltalán megvannak még — gondolta. Hiszen negyedszázad hatalmas idő ám! Változások egész sora követheti egymást ennyi év alatt?. Amikor átért a hídon, egy pillanatra úgy érezte, meg kell pihennie, mert szinte már lépni sem tud az izgalomtól. " Leült, újságot vett elő. De átfutott pillantása a betűkön. Egy szót sem tudott felfogni vagy megjegyezni a szövegből. Aztán ment tovább. Befordult a kibetonozott köz- lekedőútra. Onnan a harmadik mellékutcába, s akkor egyik pillanatról a másikra feltárult előtte a hat villa látványa. Szép szabályosan álltak egymás mellett. Mint any- nyi évvel azelőtt. (Folytatjuk) PAPP ZOLTÁN LÉPCSŐ
