Szolnok Megyei Néplap, 1974. március (25. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-16 / 63. szám

SZOLKOK MEGYEI NÉPLAP 3 1974. március 18, Nem csak munkaerő Kisebb i'ilágmérelü verseny folyik s szocializmus és a kapitillzmus között napjaink­ban is,-noha nem olyan le­egyszerűsített értelemben, mint régebben fogalmazták némelyek, pusztán az anyagi javak mennyiségét tekintve meghatározónak. Ma már nem tűzünk ki különféle ter­minusokat a fejlett tőkésor­szágok „utolérésére”, hanem a mi viszonyaink között ter­mészetszerűen emeljük évről évre a dolgozók életszínvona­lat. Eközben mindinkább ki­világlik az alapvető különb­ség a két társadalmi rend­szer között a dolgozóknak a társadalomban elfoglalt he­lyét, szerepét illetően. Tőkés viszonyok között a kiszolgáltatottság, a létbiz- zonytalanság a rettegett ve­szély, még a legjobban kere­ső munkás számára is, mert ott Ő nem több egyszerű vninkaerőnél, amelyet a bé­réért megvásárolnak. Nálunk viszont a munkás sohasem csak munkaerő, hiszen egyúttal <x termelőeszkö­zök. társadalmi tulaj­donosa is, akinek a köteles­séget mellett jogai vannak. Beleszólása a termelésbe, a legkülönfélébb döntésekbe. E tényen nem változtat az sem, ha sajnos még nem minde­nütt érvényesül ez maradék­talanul a gyakorlatban. He­lyenként a munkások sem érzik magukat eléggé a ter­melőeszközök társadalmi tu­lajdonosának. A tuta’donosi érxé* megerősödését mindenekelőtt az válthatja ki, ha egyúttal konkrétan tapasztalja a dol­gozó: változik-e valami, ami­kor beleszól egy-egy számára fontosnak vélt ügybe. Az üzemi demokráciáról van tehát szó. Annak a na­gyon lényeges kérdéskörnek egy részéről, amelyet szocia­lista demokráciának neve­zünk, s melynek erősítését társadalmi fejlődésünk egyik központi: feladatának jelölte meg a X. pártkongresszus is. Megegyeznek általában a megállapítások abban, hogy a megfelelő szintű részvétel a vállalatok életében csak ak­kor lehetséges, ha a dolgozók megfelelő információkat kap­nak, de ezen túlmenően, ha mindinkább kepesekké vál­nak kellő felhasználásukra. A tennivalók tehát ennek meg­felelően kétoldalúak. Ami az információt, az In­formálást és informálódást jelenti, annak általánosan el­fogadott keretei vannak, a különféle vállalati fórumok, termelési és egyéb tanácsko­zások. Már sokszor szó esett azonban arról, hogy ezek édeskeveset érnek akkor, ha a sok számot, ada­tot, közgazdasági meg­határozást a ha'lgató- ság jóformán meg sem érti. így csak formális az infor­máció, nem része az üzemi demokráciának, az informá­lódásnak. Ezért is csak he­lyeselhető az a cél, hogy ál­landó feladatnak tekintsék a munkások politikai tovább­képzését, általános műveltsé­gének emelését, különösen a választott testületekben dol­gozó munkások rendszeres politikai, közgazdasági to­vábbképzését. Ám míg ez megfelelően realizálódik, ad­dig is a vezetőknek a valós helyzettel kell számolniuk és információiknak erre kell épülniük, amennyiben őszin­tén eleget kívánnak tenni az üzemi demokrácia követel­ményeinek. Csak kiindulópont lehet azonban az információ meg­felelő áramlása, hiszen ez magábanvéve eszköz, amely akkor tölti be megfelelően hivatását, ha sikerül elérni, hogy a kellő Ismeretanyag birtokában a (munkások a valódi döntési pontokon ér­vényesíthessék szavukat, el­gondolásaikat. Ennek egye­bek között meghatározója egy részéről az egészséges üze­mi légkör, másrészről az, hogy a dolgozóknak nagyobb áttekintési igepye legyen, ér­dekeltségüket tágabban is fölismerjék. Ez utóbbi követ­keztében érhető el, hogy nem csupán a saját szúkebb mun­kacsoportjukkal kapcsolat­ban nyilvánítanak véleményt. Egyelőre még sajnos ritka az ilyen; ritka helyen mondanak véleményt a ma­gasabb vezetői szint tevé­kenységéről, s mivel ennek számos Összetevője van, ezért érdemes megbecsülni a kez­deti lépéseket, az egyszerűbb, a szűkebb körű megnyilatko­zásokat is. Sőt, bátorítani ér­demes. Tapasztalatok mutat­ják, hogy ha a munkások a maguk viszonylag szűkebb körére, a maguk közvetlen munkaterületére vonatkozó észrevételeik továbbgyűrűzé- sét tapasztalják, s választ kapnak rá, akkor magabizto­sabban néznek körül egye­bütt, más régiókban is. Nem is szólva munkakedvükről, amely tartalmasabbá, ered­ményesebbé teszi i a gépek melletti óráikat. Hogyan és miként lehet ezt elérni ? — erre keressük nap­jainkban a lehetőségeket Ilyennek kínálkozik például a szocialista brigádok nagyobb mérvű bevonása az üzemi demokrácia szélesítésébe. A Vállalati élet minden te­rületén törekedni kell a ma még valamilyen ó'knál tova passzív, visszahúzódó, vagy nemtörődöm dolgozók akti­vizálására. Ez az aktív kez­deményező készség, alkal­manként vitázókedv, az üze­mi demokrácia lényegéhez tartozik. Nem véletlenül használom a vita szót. Ese­tenként ugyanis éppúgy szük­séges lehet egy-egy nem kel­lően mérlegelt, elhamarko­dott javaslat, bírálat vissza­utasítása a vezető részéről, mint a jó, alapos előterjesz­tések elfogadása. A demokrá­cia nem jelenti azt, hogy minden észrevételt el kell fo­gadni, csupán azt — és ezt minden körülmények között —, hogy meg kell hallgatni, vagy legalábbis lehetőséget kell biztosítani a megfelelő körülmények közötti elmon­dására. Elhangozhatnak hely­telen elgondolások is, hiszen eközben kristályosodik ki a helyes vélemény, amiért ér­demes volt a többit is meg­hallgatni. Egyre azonban mégiscsak ajánlatos vigyázni. Csak an­nak van joga érdemben be­leszólni a dolgokba, aki ma­ga tisztességgel teszi napi fel­adatát, s nem végeláthatat­lan vitákkal kívánja elodázni Hl érdemi munkát.. Mert az üzem mégsem válhat vita- kJubbá, a termelést semmi - félé más megnyilvánulás nem helyettesítheti. Az üze­mi demokrácia ugyanis el­képzelhetetlen az üzemi mun­kafegyelem nélkül. Ennek is a tulajdonosi érzésből, a tár­sadalmi tulajdonosi tudatból kell erednie. Csakis így együtt érvényesülhet mind­az, amit az üzemi demokrá­cia fogalomkörén értünk. Ahol e kettő egységben tölti be a szerepét, ott nem cseré­lik föl a demokratizmust az elnézéssel, s nem tévesztik össze az üzemi demokráciát a lazaságok, a hibák tudomá­sulvételével. Lehet-e biztosíték arra, hogy ez így is legyen? Meg- íelelőek-e erre a jelenlegi vállalati keretek? Ezek a kér­dések is foglalkoztatják időnként a dolgozókat, pedig a válasz egyértelműen adott. A( Központi Bizottság 1972. novemberi határozata rámu­tat a szocialista demokrácia erősítéséről szólva, arra, mi­szerint „ennek fontos eleme, hogy az állampolgárok az üzemi, a tanácsi szervek út­ján, a tömegszervezetek és a tömegmozgalmak keretében mind nagyobb számban ve­gyenek részt a közügyek in­tézésében és eldöntésében”. Tehát a meglévő és adott szervezetek révén: az üze­mekben, a párt- a KISZ-, a szakszervezet tevékenységé­nek fejlesztésével, a megfele­lő pártirányítás továbberő- södésével várható előrelé­pés. E fórumoknak kell jól funkcionálniuk, biztatni és elősegíteni a kétoldalú infor­mációt, a „le”- és „fel”- áramlót, a hatékony és köz­vetlen beleszólást az ügyek intézésébe, s különösen a fi­zikai dolgozók közvetlen részvételének nagyobb ará­nyát a centralizált vállalati szervezetekben. És még való­színűleg sok-sok más min­denben, hiszen az üzemi de­mokrácia lehetőségeinek, ke­reteinek bővítése még oly sok megoldást, módszert tar­togat Mindent egybevetve is a legfontosabb, amiből ki­indultunk: mielőbb érjük el, hogy alig vagy egyáltalán ne legyen olyan munkás, aki kö­zömbös a gyára, az üzeme iránt, melynek valójában társadalmi tulajdonosa, és ne legyen egyetlen olyan vezető sem, aki csak a munkaerőt látja irányítására bízott munkásokban. Lökős Zoltán Automaták / öi csomagolják a rizst i\ők a molnár szakmában Talán kevesen tudják, hogy a karcagi rizshántoló biztosítja az ország rizsellá­tásának több mint a felét Az évente kiszállított rizs maghaladja a 2500 vagont Ebből a hántolóban eddig 1200 vagonnal csomagoltak évenként, az idei terv azon­ban már 1300 vagon. A vásárlók igényeit egyes csúcsidőszakokban még így sem tudják kielégíteni, mert nem esvenietes a fogyasztás. A disznóvágások időszaká­ban például felszökik, más­kor meg csökken. Ráadásul a kézi csomagolás lassú és korszerűtlen. Ezért a Gábo­ri a trösztnél úgy döntöttek, hogy Hl idén nagyteljesítmé­nyű. automata gensort sze­relnek fél. Vígh Zoltán kőr­iseit üzemvezető elmondotta» hogy a tervek szerint az év másödik felében megkezdik a felszerelést és az év vé­gére; vagy a jövő év ele­jére elkészülnek vele. Ezzel műszakonként három vason rizst csomagolnak majd, egy kilogrammos zacskókban. Ha készen lesz, korszerű kö­rülmények kö2ött hosszú időre megoldják a csoma­golást. és kielégítenek min­den- igényt. A gépesítéssel felszabadul a jelenleg csomagolással fog­lalkozó munkaerő. Ez ötven asszonvt érint. Részükre még az idén szakmunkásképző tanfoivamot indítanak, mol­nár szakmát tanulnak. — Nincs itt semmi ellent­mondás — jegyezte meg Vígh Zoltán, amikor csodálkozá­sunkat látta. — A molnár szakma ma már teljesen automatizált, s ebben a nők jól »'■'"'állják a helyüket. Folyik még egy kaocsolódó beruházás ís. A hántoló , mel­lett felépült égy 1200 vago- nos rizs-nyersáruraktár. amely már tavaiv <« —-u Ezzel párhuzamosan üzembe helyeztek e»'” n*- ményű szárítót, amely a rizs kíméletes szárítását véezi. A teljesítőképessége a rizs nedvességtartalmától függően óránként 20—40 ton­na Ennek a szárítónak « ki- szp’g-MSséra és a tárolótér tovább] bővítése érdekében települ egv fémsiló-csoport, amelynek tényleges befoga- dóképessego rizsből 300 vá­gom a bér határok közötti különbség Tájékoztató az országos ßzakmai bértáblázat bevezetéséről Mint ismeretes, a kormány csütörtöki ülésén megtár­gyalta a fizikai munkások kereseti arányairól szóló jelen­tést, és elfogadta az országos szakmai bértáblázat kialakí­tásának elveit. A bértáblázat bevezetésének kérdéseiről dr. Pongrácz László, a Munkaügyi Minisztérium főosztályveze­tője tegnap tájékoztatta az újságírókat. Elmondotta, hogy a Mun­kaügyi Minisztérium a SZOT-tal együttműködve az 1972 novemberi párthatáro­zat szellemében tavaly ezé­les körűen felmérte a fizikai munkások kereseti arányait Mintegy hatszázezer dolgozó alap­bérét es mozgó beret vizs­gálták, egybevetve azzal, hogy ki­nek mi a szakmája, s melyik bértarifa kategóriába tarto­zik. Kitűnt, hogy azonos munkakörökben meglehető­sen nagyok a béraránytalan- ságök, gyakori, hogy azonos képzettségű, azonos munkán azonos teljesítményt nyújtó 'dolgozók különböző helye­ken eltérő alapbért kapnak. A jelenlegi bértarifa-rend­szer ugyanis egy-egy kategó­rián belül 60—70 százalékos . alapbér-különbségre is lehe­tőséget nyújt. , A tapasztalatok szerint a legnagyobb eltérések igen jelentős része, mintegy 50— 60 százaléka azonos válla­laton belül alakult ki, további 15—20 százaléka ága­zatom belül, s csupán kisebb részben alakultak ki bérkü­lönbségek a különböző ága­zatoknál azonos jellegű munkát végzők között. Az aránytalanságok csökkentésé­hez, illetve megszüntetésé­hez, jó alapot nyújt az orszá­gos szakmai bértáblázat. A bértáblákat • ft • jelenleg érvényben levő bértarifán belül szűkebb alsó és felső bértétel határokat szab meg, a bérhatárok közötti különb­ség általában nem több 30 százaléknál. \ Száztíz szakma és munka­kör bértáblázatát dolgoz­ták ki, az ipar és az épí­tőipar egész területére, amely nemcsak a szakmun­kások. hanem a betanítotté« segédmunkások szakmájára, illetve munkakörére is ki­terjed. A bértáblázat figye­lembe veszi a munka bomyo- . lultságát, nehézségi fókát, s ennek megfelelőén szabja meg a bértételeket. E bér­tételek alsó határa sok eset­ben magasabb, mint az érin­tett dolgozó ■ jelenlegi alapbé­re, más esetékben a már el­ért bérek túllépik a bértétel felső határát. A cél az, hogy akinek az alapbére eddig nem érte el az alsó határt, egyre in­kább közelítsen ahhoz, s nem a mag-sabb bérűek keresetét kell csökkenteni Ez természetesen azonnal nem oldható még, a bértáb­lázat teljes bevezetéséhez te­hát hosszabb idő szükséges. Nem életszínvonal-politikai intézkedésről van szó, köz­ponti keretékből a vállalatok pénzt nem kapnak a szak­mai bértáblázat bevezetésé­hez. Azt azonban a kor­mányzati ezervek valameny­nyi vállalattól megkövetelik, hogy a bérfejlesztésből ren­delkezésükre álló források­ból mindenekelőtt a bér­aránytalanságokat csökkent­sék, szüntessek meg, ezzel is érvényt szerezve a munka szerinti bérezés elvének. Valamennyi vállalat szá­mára kötelezővé teszik, hogy elemezzék: mely szakma mely kategóriái­ban tapasztalható a bértáb­lázathoz képest elmaradás. A vállalatoknak ki kell je­lölniük, hogy mely munkás- csoportok bérét kívánják a következő évben emelni, és ezt -a kollektív szerződésben is rögzíteni kelL Első ízben a kollektív szerződések 1975. évj felülvizsgálatakor. Mó­dosításakor kell beiktatni a bértáblázattal összefüggő vál­lalati intézkedéseket, s eb­ben a munkában nagy segít­séget jelent majd a szak- szervezetek közreműködése, ellenőrzése. Nem elegendő azonban csupán az alapbérek közötti indokolatlan különbségeket csökkenteni, Lletve megszün­tetni, a teljesítménykövetelmé­nyeket és a különböző bér- formák alkalmazását is fe­lül kell vizsgálni, mert az Itt tapasztalható in­dokolatlan eltérések is jelen­tős mértékben befolyásolják az azonos munkát végzők kereseti arányait. A vállala­toknak messzemenően ügyel­niük kell arra is, hogy csak a valóban indokolt arányta­lanságokat szüntessék' meg, a jó és a gyengébb munka kö­zött fokozottan tegyenek kü­lönbséget. Legalább alapfokon Több mint 300 miílió forintos forgalom A napokban tartja rész- közgyűléseit a szolnoki ÁFÉSZ. A megye egyik leg­nagyobb fogyasztási szövet­kezetében sikeres gazdálko­dási évről számolhat be a szövetkezet vezetősége. Fo­kozatosan csökkentették az ipari tevékenységet; nagy­mértékű a kereskedelmi for­galom növekedése. Az 1973- as, több mint 303 millió fo­rintos áruforgalomnak a 74 százaléka már kereskedelmi bevétel. Az élelmiszer 104 százalékos ’ forgalomnöveke­désében közrejátszott az ötö­dik szövetkezeti ABC-áru- ház átadása a Kertvárosban. A peremkerületekben mű­ködő áruházaival az ÁFÉSZ nagyban hozzájárul a me- gyeszekhely munkáslakta te­rületeinek ellátásához. Jelentős a szövetkezet fel­vásárlásának .értéke is. Az 1972-es 21 millióról, tavaly 26 millió forintra nőtt. Az ipari tevékenység tervszerű csökkentése jól halad. Ta­valy 21.9 millió forint volt, az idén pedig tovább, 9 mil­lió forintra csökken. 1974-re a kiskereskedelmi forgalom 10.8 százalékos növelése mellett 46 százalékos felvá­sárlás növekedést terveznek. Ennek egyik jelentős tétele lesz az a 70 ezer májliba, amelyet a szolnoki és a kör­nyékbeli községek háziasszg- nyai hizlalnak. 1974-ben a tavalyinál 14 százalékkal több zöldséget árusítanak. Javítja majd a város Zöld­ségellátását az a szakcso­port, amelyet most szándé­koznak létrehozni. A-. szolnoki kereskedelmi hálózat további fejlesztése mellett a szövetkezet idei terveiben szerepel Szajol el­látásának javítása is. A kö­vetkező évben ABC-áruház, es vendéglátóhely építését tervezik a Mátyás király- úton. Szép narancs színű pros­pektust hozott a postás. A Nemzetközi Számítástech­nikai Oktató Központ —a SZAMOK — aiánlla ben­ne tavaszi tanfolyamait, szervezőknek. programo­zóknak, számítástechnikai szakembereknek — és ve­zetőknek. Vállalatok, intézmények igazgatóinak, alapiában más képzettségű vezetőinek, hogv ne csak irányítsák, de értsék is mindazt, ami­ben a korszerűsödő techni­ka. a számítógépek segítsé­get nyújthatnak. Megyénkben is egyre több vállalat, üzem. intéz­mény dolgozik, vagy dol­goztat számítógépekkel. An­nak jelentőségét azonban, miiven fontos, hogy a ve­zetők is rendelkezzenek az alapvető ismeretekkel, sok helyen csak most kezdik felismerni, vagy még él sem jutottak addig. Az utóbbi időben beszélgettem néhány Vállalat vezetőiével, akik büszkén újságolták: egy-egy feladat megoldásá­hoz már számítógépet vesz­nek igénybe. A munkáról azonban bővebb felvilágosí­tást nem tudtak adni. Az őszintétbie mentegetőzött is. nem jártas a számítás­itechnikában. de van ?á megfelelő szakembere, S ez már a szerencsé­sebb megoldás. Mert akad még olyan vezető, aki egye­dül ül le a számítástechni­kai intézetek vezetőivel, s kellő ismeret híján eleve előnytelenebb pózíciőból tárgyal. Akinek tehát már van szakembere, könnyebb a dolga. « 1 dolgoztatni is könnyebben tud. hiszen van. aki megfogalmazza a vállalat igén veit egy-egy intézetnek. Szakember tud­ja. mit lehet, s mit nern lehet az intézettől, a azúr Hűtőgéptől elvárni. , Mégis könnyelmű az a vezető, aki így gondolko­dik; szakképzett beosztot­takkal veszi körül magát, s akko- elég. ha a számítás- technika alkalmazásának előnyeiről neki magának csak derengő fogalmai vannak, a feltételek megis­merését nem tartja fon­tosnak. A beosztott dolgozó azonban — bármennyire jó számítástechnikai szakem­ber — nem rendelkezik olyan, a vállalat az intéz­mény teljes működését át­fogó ismeretekkel, mint a vezető. Így nem Is dönt. Mert nem is dönthet egy- egy alkalmazás, vagy beru­házás sorsáról A döntő szó a vezetőé marad. Megalapozottan dönteni azonban átfogó alapismereték nélkül vaj­mi nehéz. Az ilyen vezető Vagy nem tud kellő maga- biztossággal intézkedni, vagy — ami még rosszabb — határozottan kíván va­lamit. amire a számítógép sem képes, s ezért a háta mögött szakemberei bi­zony megmosolyog iák. így járhat akkor is, ha Példá­ul irreális határidőket szab meg. s gyanakvóvá válik, ha beosztottjai magyarázni kezdik: ezt ekkorra, ezért meg ezért nem lehet. Nos, az ezérteket érteni kell, másképp nehéz jól irányí­tani. A narancs színű pros­pektust, amelyben^ mindaz ipar mind a mezőgazdaság vezetői részére rövid, szá­mítástechnikai alatismere- teket nyújtó tanfolyamokat hirdetnek érdemes figyel­mesen elolvasni. Mj több. lehetőséget keresni arra, hógy ré-zt Vegyenek a szá­mítástechnikai alapképzés ben. __jrömböczky Pété?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom