Szolnok Megyei Néplap, 1974. február (25. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-26 / 47. szám

1974. február 2«. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 • • Önfeledt, nagy játék Szocialista brigádok vetélkedője a Járműjavítóban Ilyet se' nagyon látott még az öreg „Mill” táncterme. Egyik oldala» végig fülkék, pontosan tíz. A terem kö­zepét. komoly, hosszú asz­tal, rajta a zsűri felirat. Mögötte székek, nagyon sok szék. A terem egy oldala hatalmas tábla. Tíz brigád- név sora kozok rajta, s öt fordul, alatt ásítanak íire- ,sen a kockák. Ide írják maid melvik csapat hány pontul ért el. \ Vasárnap, reggel nyolc óra. Az áprilisinek beillő meleg szélben embersorok haladnak a szolnoki Jármű­javító felé. Először nem fel­tűnő hiszen tíz brigádot ' árna oda. Később, nyolc óra után néhány perccel nár számolni is nehéz, öltek vagy kétszázan. Sok •i sz mpatizáns, — mondo- c.atjá k néhányan. A brigádok a Vörös-te- lemben ülnek. Ismertetik a versenyszabályokt, ők meg egy asztalra kirakják a brigádnaplót. Kérdeznek is, kezükben jegyzetfüzet, go­lyóstoll. Nagy a tét. Az ősszel öt­venhárom szocialista bri­gád nevezett be a három­fordulós üzemi vetélkeiőoe. Most, a nyilvános üzemi döntőn eldől az elsőség, s az is, melyik brigád vesz részt a MÁV Vezérigazga­tóság é3 a Vasutasok Szakszervezete országos döntőjén. o Pár perccel kilenc óra előtt elfoglalta helyét a zsű­ri. Az elnök Ambrus János üzemigazgató. Mögötte az első sorban régi, mindig hazalátogató járműsök ül­nek: Sándor László, a vá­rosi pártbizottság első tit­kára. Kanyó Sándor, a vá­rosi KISZ-bizottság titká­ra. Itt vannak a Jármű osztályvezetői és rengeteg brigádtag. Szurkolni jöt­tek. A fülkében helyet foglal­nak. sorsolás szerint a bri­gádok. Nézem idős Deák Zoltánt, aki azt mór. ’ta reggel nyolckor: mivel ala­pítója volt a Vim műsza­ki brigádjának, ide, utoljára elvezérelte még a társasá­gát. Eljutottak az "zemi döntőig. Aztán neki már fájrönt, küszöbön a nyug­díj. Tőle két fülkével odébb megint csak Deák Zoltán brigádvezető neve olvasha­tó. Ráadásul a két ember hasonlít is egymásra. Há­tam mögött mondja az ál­lami díjas Homonnai János (taxival jött, nehogy clkés- tte ni. hogy mit csodálok ezen. Fia is brigádvezető Deáknak. e Fél tíz. Bemutatkoznak a brigádok. A Petőfi ..ezdi rí­mekkel. A, Radnóti-brigád énekel. „Hej, élet, élet, — — fűtés-élet” — mindenki érti. A hetes asztaltól is ki­állnak a terem közepére. Hosszúhajú legény gitárt penget: Fel, fel fiúk a harc­ra! Egyből kitűnő a hangulat. Ami ezután jön, :.iajdnem ötórás nagy számadás — mindenkit érdekel. Dél­tájban időnként feláll egy- eyy ember a közönség so­raiban: Megyek, üzenek — felhívom — az asszonynak, hogy majd akkor ebéde­lünk ha vége lesz. Nem le­het elmenni. Szünetben megfogom Kiss Imrét — Mennyi időt fordíta­nak a felkészülésre? — Tíz napja, napi négy órát közösen. A többit ki­ki otthon. — Eddig vezetnek. ' — Ügy is illene, ha győznénk. Tegnap három gyerek a brigádból meg­nyerte a Járműnek a KRESZ-versenyt, a váro­sit. Tizenkettő után már nagy az izgalom. Mindenki a Tyitov és a Béke-brigád esélyeit latolgatja. Nem sokkal, de vezet a Tyitov, a Kiss Imréék „ötösfoga­ta”. S közben alig vesszük észre, hogy az első asztal, a Petőfi Sándor-brigád fel­jött. öt forduló. Szakmai, po­litikai, kulturális kérdések. Szellemi totók és villámvá­laszok. Elég fárasztó, mert észen kell lenni, de igazán. A hangosbeszélőből szép József Attila-sorok. Mi a címe? Ki írta? Hol született? Meddig élt? Aztán még nehe­zebb. Adám szava Madách tragédiájából. Hányadik szín, mit, miért mind, kit személyesít meg? A játékvezető D. Nagy János. Nem játszik, csak Kedvesen-komolyan teszi a í dolgát. Nem zavar bele | senkit tudálékosan és nem segít senkinek. Tiszta ver­seny, csak a tudás dönt. Világvárosok nevei: Moszkva, Varsó, Budapest. Évszámokat kell melléjük rajzszögelni. Hol,' mikor volt fontos tanácskozása a kommunista és munkáspár­toknak? Kiss Imréék hibátlanul oldják meg a feladatot. Agócs Miklósék is, a Petö- fi-brigád is halad. Közben tapsol, szurkol a nézősereg. Azt mondják, a Béke-brigádban fejenként negyven Petőfi-verset ol­vastak ízleltek az emberek. Munkás emberek Már maga ez is nagyszerű. Kiss Imré­ék lakatosok Imponáló po­litikai, szakmai és irodalmi felkészültségük. Egy pihenő van közben. A művelődési központ Castro kórusa Buday Pé­ter vezetésével jókedvűen, kedvesen itthon, a család-' nak, a munkatársaknak énekel. 0 Délután fél háromkor Ambrus János, a zsűri el­nöke eredményt hirdet. Első a Tyitov-brigád, Kiss Imre csapata. Második a Petőfi Sándor-brigád, Agócs Miklósék Harmadik lett a versenyben a Béke szo­cialista brigád Csényi Ist­ván vezetésével. Vesztes? Nincs. A dön­tőbe jutott tíz brigád olyan jókedvű, mintha mindnek négyezer forint ütötte volna a markát, mint a Kiss Im- réékét. S mintha ők is. mint az elsők, továbbjutot­tak volna, a járműjavítósok országos ■ versenyére. Taps, ölelések, még csók is. Nem szégyen az, mondja a játékvezető is, hisz jó mulatság, íérfimunka volt Sóskúti Júlia Foto: Erdei Ernő Száz milliméter a múlt évi csapadékhiány Á múlt évi csapadékmér­leg is hiánnyal zárult. Az országban a szokásosnál át­lagosan 100 milliméterrel kevesebb csapadék hullott. Egymás után három évben okozott gondot a mezőgaz- dazdaságnak a szárazság. Sajnos, ez év januárjában és februárjában az ország legnagyobb részén a sokévi átlagnál 3—25 milliméterrel kevesebb csapadék hullott, s az enyhe időjárás ped'g szokatlanul nagyméretű párolgással növelte a gon­dokat. Az idén már meg­kezdődött tehát sorrendben a negvedik száraz esztendő. A korszerű agrotechnikai módszerekkel — amint a múlt évi terméseredmények >s mutatták — elérhető, hr>»y a falai felszínére hul­lott csapadék lefolyásának csökkentésével kevesebb vízhozamból is lobban 'elít- sék nevetséggel a talait. A sorozatos száraz évek hatá­sa azonban halmozódott, s tey jelentősen megcsappant a talaj alsóbb rétegeinek vízkészlete. A Vízgazdál­kodási Tudományos Kutató Intézet vizsgálatai alapján az. ország legnagyobb részén 250 centiméter alatt húzó­dik a talajvíz szintje. A kedvezőtlen csapadék és talajvízellátási körül­mények miatt az öntővizet szolgáltató vízügyi szervek az idén is korai idénykez­désre készültek fel. Meg - kezdték az öntözőcsatornák kiöblítését, átmosatását, s minde'n intézkedést megtet­tek arra, hogy a nagyüzemi gazdálkodások bejelentésé­re egy-két napon belül — a távolabbi helyekre leg­feljebb 4—6 nap alatt — vi­zet szolgáltassanak az Ön­tözéshez. Helyi víztárolok és egvéb vízforrások fel- haszná’ásával a múlt héten már gabonának. legelőnek és lucernának adott Öntöző­vizet a Baiai Állami Gaz­daság. a Cibakház! Vörös Csillag és á Vasyyarékasi Béke Termelőszöv,*— :zet. Fásítás állami támogatással Idén a tavalyinál nagyobb összegeket fordítanak az er­dészeti munkák korszerűsí­tésére. A zöldövezethez tartozó területek fásítására tavalyi 13 millió forinttal szemben 1974-ben kereken 30 millió forintot költenek. Az állami erdőgazdaságok mintegy 30 százalékkal na­gyobb beruházási hitelt igé­nyelhetnek idén és 145 mil­lió forintos állami támoga­tással számolhatnak. Ezek­ből az összegekből az erdé­szeti munkát megkönnyítő létesítményeket építenek és gépeket szereznek be. Az erdőfeltárási és rakodó­építési munkákat 50 .zúza­lékos állami beruházási tá­mogatásban részesítik, ez az összeg 50 millió forintot tesz ki. Az erdőfeltáró munka megkönnyítésére i20 kilométerrel bővítik az út­hálózatot és folytatják a rakodók korszerűsítését. Az új, nagy tiszai beruházás terve A Tisza olyan tartozéka a magyar népéletnek, mint az Alföld, va|y a Bakony. Kos­suth Száváival: „a magyarság ősi fészke”. Évszázadokon keresztül a Tisza sorsa egy­beforrott az itt élő nép sor­sával, a folyó szeszélyei sze­rint alakult e vidék lakóinak élete. Vásárhelyi Pál, a re­formkor kimagasló vízimér­nöke már 1846. március 25- én benyújtotta „A Tisza fo­lyó általános szabályozása” című tanulmányát, ami — De van a szegedi Széchenyi téren másik két szobor is, amely — noha allegorikus formában — a Tiszát jelké­pezi, az egyik az áldást ho­zó. a másik bronzszobor a romboló Tiszát. Pásztor Já­nos e két szobra jelképesen kifejezi azt a küzdelmet is, amit a folyóval évszázadok során az Alföld lakói vívtak. Várták áldását, de féltek rombolásától. Néhány év múlva, 1979-ben lesz száz éve, amikor a romboló Ti­A közelmúltban a Csong- rád megyei parlamenti kép­viselők előtt a folyó rendsza­bályozásának és hasznosítá­sának újabb tervét ismertet­ték: a Csongrad felett terve­zett tiszai vízlépcső terveit, elgondolásait. Erről az elkép­zelésről a közvélemény nem most hallott először, hiszen, amikor jó néhány éve a kor­mány elfogadta a vízlépcsők tervét,' ebben a csongrádi is szerepelt már. De akkor a terv még nagyon távolinak, most viszont egészen közeli­nek tűnik: valószínű, hogy az országgyűlés az új ötéves tervről tárgyalva ebben a kér­désben is dönt. De nyilván­való, hogy ilyen nagy hord­erejű beruházás előkészítése maga is éveket igényel, hát még a megvalósítása. Ha ak­Már a Vásárhelyi-féle terv­ben mint alapelv szerepelt, hogy a folyamszabályozást és ármentesítést egységes fel­adatként kell kezelni. A mai modern vízügyi szolgálat természetesen sokkal komp­lexebben gondolkodik. Töb­bek között annak következ­tében, hogy a régi feladathoz modern korunk egyre sürge­tőbben követeli a folyók vi­zével való gazdálkodást, vé­gig az egész Tisza völgyében. Ez viszont olyan vízlépcső- rendszer nélkül lehetetlen, amely bőség idején' megte­remtheti a tartalékolás, és 6zükség esetén a felhaszná­lás lehetőségét az egész_ Al­földön. Köztudott, hogy a ti- szalökl után már működik a éppen az érdekelt földes­urak részéről — nagy ellen­állásra, majd elutasításra ta­lált. Míg végül is az élet ki­kényszerítette a folyó sza­bályozását, amit alapjában a Vásárhelyi-féle tervnek meg­felelően végeztek el. ö maga ezt nem érhette meg, mert a terv feletti vita során szíve felmondta a szolgálatot. Még­is a Tisza szabályozása és Vá­sárhelyi Pál neve egybefor­rott. Emlékét, nagyságát Szeged főterén szobor hirdeti. sza Szegedet romba döntötte. Azóta tudjuk, hogy a hul- lámsírból egy szép, korszerű város emelkedett ki. A má­sik nagy árvizet — 1970-ben — az összefogás és a modern technika Szolnoktól Szegedig el tudta hárítani, pedig ek­kor nagyobb volt a víz, mint a közel száz év előtti árvíz Idején. Félt tehá^ évszázado­kon keresztül a folyótól e vidék lakossága, de félelmé­nél nagyobb volt a tisztelete és szeretete. kor kezdenék el a tervezést, amikor kormányzati döntés születik, nagyon kitolódna a megvalósítás. Pedig az idő igen sürget. A nagy szegedi árvíz idején Kossuth levelet küldött Sze­ged város sokat szenvedett népének: „Azt mondottam, hogy »Szegedet Szeged népe támasztja fel«. A feltámadás­ról, az újonalkotásról .mon­dottam ezt, nem az újonalko- tandónak biztosítása felől. Ez országos feladat. Mert e biz­tosítás csak azon okok elhá­rításával eszközölhető, me­lyek nemcsak Szegedre zú­dítják a katasztrófát, hanem az egész Tisza völgyét, a ma­gyarság ez ősi fészkét úgy­szólván évről évre hasonló katasztrófákkal fenyegetik.” kiskörei vízlépcső. Tudjuk, hogy déli határunk alatt épül a Tiszán az újbecsei vízlép­cső, s hiányzik a középső láncszem — ezt a szakembe­rek Csongrád fölé javasol­ják megépíteni. Hogy ez a vízlépcső hogyan hat termé­kenyen felfelé is, hogyan elé­gítheti ki a Tisza-völgyi ipar növekvő vízigényét, mennyi vizet adhat tenyészidőben az öntözőrendszereken keresz­tül ennek a legtermékenyebb és éghajlat szempontjából is legkedvezőbb termelési adott­ságokkal rendelkező vidék­nek, miként teremti meg a belvízrendezés, ármentesítés, az üdülőkörzetek kialakítá­sának új lehetőségeit, ezeket — s még más összefüggése­ket is — a szakemberek kel­lően kimunkálták, kidolgoz­ták. Azért még sok feladat van hátra. Döntés után magának az építkezésnek az előkészí­tése. Egy bizonyos, hogy a közvélemény fantáziája már­is szárnyal, s ez így is van rendjén. Ismét olyan nagy volumenű és ennek az or­szágrésznek — de állíthatom: az egész országnak! — sorsá­ra kiható újabb létesítmény terveiről van szó, amit jog­gal lehet jermészet-á ta 1 aki tu­si terv jelzővel is illetni. Ez a létesítmény elsősorban majd a jövőnek-szól, s így talán nem is tudjuk ma még minden vonatkozását elkép­zelni. De itt is igaz — mint más, hasonló országos nagy- beruházás esetén — a kos- suthi gondolat: ez országos feladat. Ezt csak országos összefogás valósíthatja meg. Ez még kissé távolabbi' kérdés. Gondolkodásunkat azonban kell, hogy máris foglalkoztassa. A jövő egyéb terveit a majdan megvalósuló vízlépcső — a Tisza III. — hatásának figyelembevételé­vel szükséges máris megha­tároznunk. Az előző két vízlépcső na­gyobb lakott területtől tá­volabb épült. Kiskörén kü­lön lakótelepet is kellett lé­tesíteni. A Tisza III. azon­ban egy régi város — Csong­rád — közelében épül. egy olyan város mellett, amely rendelkezik minden adott­sággal, hogy székhelye le­hessen majdan az építőknek. „Áldás“ lesz a víz S itt van a közelben a Dél- Alföld nagy központja. Sze­ged,. amely kellő szellemi kapacitással (Magyar Tudó» mányos Akadémia szegedi bizottsága. Biológiai Központ, az egyetemek, kutatóintéze­tek, a Tisza-kutató bizottság, a jó hírű vízügyi szolgálat stb.) szintén oda tud állni a megvalósítás segítésére. Hogy lesznek majd nehézsé­gek is? Ezekkel mindig szá­molni kell. De - elsősorban azokat az előnyöket vegvük figyelembe, amit ez a termé­szet-átalakítás az Alföldre, főként annak déli részére gyakorol. Álmodoznunk is szabad. De mindig úgy, hogy álmaink közel legyenek a realitáshoz, a megvalósíthatósághoz. A mi népünk a felszabadulás óta eltelt közel három évti­zed alatt olvat alkotott, amit a múlt rendszerben álmaink­ban se tudtunk elképzelni. Az álmokat is túlszárnyalta a valóság. Azok a tervek, ame­lyek a Tisza III. Csongrád feletti megéoítésével'számol­nak — reális tervek. Bízunk abban, hogy az elkövetkező években a körültekintő álla­mi döntések e terveket tör­vénnyé emelik. Rácz Lajos Megvalósulóban Vásárhelyi álma Szolnok magasból, a Várkonyi téri 18 emeletes lakóház tetejéről. A Kassai út folytat ‘«•íhao épülő uázak, — a Réz utcai lakótelep. Jobbra távol a szélesre duzzadt Zagyva. (Foto: Nagy Zsolt) Lépcsők a folyón Küzdelem a Tiszával

Next

/
Oldalképek
Tartalom