Szolnok Megyei Néplap, 1974. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-05 / 3. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1974. január 3. A hadsereg a nép hóhéra lett A Chilei Szocialista Párt fölüli árának nyilatkozata „Chilében a hadsereg a nép hóhéra lett. A junta katonái 15 ezer embert gyilkoltak le. Bebörtönöztek 30 ezer haza­fit. Az egyetemekről 25 ezer fiatalt űztek el. Több. mint kétszázezer dolgozó az ut­cára került. Hazámban a leg­vadabb fasizmus dühöng. — jelentette ki Carlos Altarni- rano. a Chilei Szocialista Párt főtitkára a magyar idő sze­rint tegnap hajnalban befe­jeződött havannai sajtóérte­kezleten. A Népi Egység legnagyobb taglétszámú pártjának veze­tője. akit a junta életre-ha- láíra keresett, több mint száz napig bujkált a terror­tól dühöngő Chilében. Vé- ' gül a hazafiak segítségével id tudott jutni az országból, és az új év első napján a kubai fővárosba érkezett.” ,..Az ellenállás erősödik az országban — jelentette ki Al- íamirano. — A kommunista és a szocialista párt sok ve­zetőjét meggyilkolták vagy bebörtönözték, de mind a két párt él. dolgozik, szervezi az ellenállást. Az MTI tudósítójának kér­désére válaszolva elmondot­ta: „Luis Corvalan elvtárs egy halálkamrában szenved olyan körülmények között, amelyeket ember nem bírhat ki. így akarják elpusztítani, hogy mellőzhessék a szá­mukra kényelmetlen bírósági cirkuszt.” A Chilei Szocialista Párt főtitkára, aki a puccs óta most léphetett először a nyilvánosság elé. több mint kétórás sajtótájékoztatójának végén kiemelte: „Legfonto­sabb feladatunk a diktatúrá­val szembeni egység megte­remtése.” Király Ferenc Kém-r,epü!Ő£ép Egy amerikai pilóta nél­küli repülőgép az óesztendő utolsó napján felderítő re­püléseket végzett a dél-viet­nami Quang Tri tartomány több félszabadított helysége fölött. A DIFK külügyminisztériu­ma csütörtöki nyilatkozatá­ban élesen elítélte a Déi-vi- etaamj Köztársaság légteré­nek újabb megsértését Az elmaradt randevú Az európai Közös Piac kilenc tagországa elmulasz­totta az „újévi randevút”. 1974. január 1-én kellett vol­na a Kilenceknek áttérniök a gazdasági és pénzügyi unió úgynevezett „második szaka­szára”, amely már az eddigi­nél mélyrehatóbb szervezeti egységet tételezett volna fel. Persze, elsősorban az olajvál­ság söpörte el ezt a találkát. Hiszen a Kilencek az ener­giakrízis ügyében nagyon is különböző álláspontot foglal­tak el. Anglia és Franciaor­szág lényegében visszautasí­tották a szolidaritást az olaj­bojkott által elsősorban súj­tott Hollandiával. Az NSZK a maga részérőL — nyilván­valóan amerikai biztatásra — eppen ezt a szolidaritást erő­szakolta. Itt persze nem va­lamiféle érzelmi egyetértés­ről lenne szó, hanem arról, hogy a rendelkezésre álló olajkészleteket, illetve a be­futó szállítmányokat meg kel­lene osztani a hollandokkal! A legérdekesebb új fejle­mény az, hogy az energiakrí­zis következtében újabb és rendkívül drámai összecsapás következett be a Kilencek belső hatalmi harcában. Ez az összecsapás az úgynevezett „regionális politika” színpa­dán zajlott le, s a párbaj két fő résztvevője: Nyugat-Né- metország és Anglia. „Regionális fejleszté­sen” a Kilencek azt a régóta kidolgozott tervezetet értik, amely szerint a gazdasági fejlesztésre szoruló területe­ket közös pénzügyi erőforrá­sok segítségével kell maga­sabb szintre emelni. Ilyen területnek számít jóformán egész Olaszország Rómától délre és Franciaország né­hány elmaradottabb mező- gazdasági körzete. Az angol kormány a maga részéről már a közöspiaci belépés előtt el­maradott területnek minősí­tette jóformán egész Skóciát és Wales egy részét is. Ugyan­akkor Nyugat-Németország- ban csak néhány jelentékte­len, kis körzet számít „gazda­ságilag elmaradottnak.” / Ebből világosan adódott az egész regionális terv pénz­ügyi receptje. Nyugat-Német- országnak jókora összeget kellene befizetnie a pénzügyi alapba, pontosan az egésznek csaknem egyharmadát. Ezzel szemben saját fejlesztési cél­jaira csak az összes pénzalap 8 százaléka jutna. A fő ha­szonélvezők: Olaszország, Franciaország és Anglia len­nének. Ezek közül is Anglia került különleges helyzetbe. Az angol közvélemény ugyanis közismerten ellenez­te a Közös Piachoz való csat­lakozást. S a konzervatív kor­mány egyik főérve éppen az volt, hogy a regionális fej­lesztés során kapott hatalmas összegek kiegyenlítik majd azokat a közvetlen gazdasági hátrányokat, amelyeket Ang­lia számára a csatlakozás je­lentett. Egészen 1973 végéig úgy látszott, hogy nagyjából ké­szen áll a regionális fejlesz­tési alap és csak a végső jó­váhagyás hiányzik. A nyugat­németek azonban az utolsó pillanatban váratlanul meg­makacsolták magukat. A re­gionális fejlesztési terv, első három esztendejére az ango­lok által várt 11 milliárd márka helyett alig több mint két milliárdot ajánlottak fel. Az angolok ezt visszautasí­tották — s így az egész fej­lesztési terv zátonyra futott. Rövidesen kiderült, hogy a nyugatnémetek nem egyszerűen takarékosságból csapták be a náncélszekrény ajtaját. Meglehetős világos­sággal közölték az angolok­kal: amíg az energiaválság ügyében nem vállalnak szoli­daritást a hollandokkal és nem hajlandók egységes fel­lépésre — addig nincs pénz. Az angol válasz úgv hangzott — hogy ameddig nincs pénz, nincs szolidaritás. Még egy lépéssel tovább­haladva: az egész vitának szélesebb világpolitikai össze­függései is vannak. A nyu­gatnémetek által sürgetett egységes fellépés ugyanis ré­sze lenne az amerikai külpo­litika és személyesen Kissin­ger külügyminiszter által ki­dolgozott új atlanti együtt­működésnek. Ebben a vonat­kozásban tehát a Kilencek soraiban változott a helyzet. Korábban az angolokat te­kintették az amerikai politi­kai szándékok nyugat-euró­pai letéteményesének. Ezt a szerepet a jelek szerint mind­inkább Nyugat-Németország veszi át. A regionális vitában ilymódon nemcsak egyszerű­en pénzről van szó. A megle­hetősen vásári alkudozás mö­gött felfedezhetők Nyugat- Eurőpa legdöntőbb politikai kérdései. Először: kié legyen a gazdasági és politikai he­gemónia a Közös Piacon be­lül. Másodszor: milyen le­gyen a Kilencek és Washing­ton kapcsolatainak jellege. Éppen a távolabbi össze­függések miatt nem egyszerű dolog megtalálni a megoldást. Ráadásul: bonyolítja az ügyet, hogy ma már a pénz nemcsak az anyagilag súlyos helyzetben lévő Anglia szá­mára fontos, — hanem Nyu­gat-Németország számára is. Az NSZK belső hely­zetét erőteljes infláció és a nagyszabású mun­kanélküliség fenyegetése ár­nyékolja bei Ilyen helyzetben a kormány nehezen magya­rázhatja meg a közvélemény­nek, miért kell nyugatnémet márkával finanszírozni Skó­cia gazdasági fejlesztését. A válság nyílt. A szakítás azonban nem végleges. Leg­közelebb éppen január 7-én, a Kilencek legközelebbi mi­nisztertanácsi ülésén ülnek le a marakodó felek a tár­gyalóasztalhoz, hogy megpró­bálják kitűzni egy újabb, ez­úttal eredményesebb „rande­vú” időpontját. — ie — fi ivat agy- szer a fő­igazgatóságunk ve­zetni». és • amúgy atyai hangon, fesz­telenül így szól hozzám: —■ Ide hallgass, kedves barátom, névtelen bejelen­tés érkezett elle­ned. hogy állítólag közied és a tit­kárnőd között van valami hetye-pe- tye. Ha nincs, cá­fold meg, ha van — akkor hagyd abba!... Dühösen megyek vissza a munkahe­lyemre, majd szétrobbanok. Az igazat megvallva, azt sem tudom, miféle ez a titkár­nő: nagyon rö­vid ideje dolgo­zik nálunk, meg aztán, eszem ágá­ban sincs holmi hetye-petye. nya­kig vagyok a munkában... Tulajdonképpen talán azon a na­pon vettem szem- ügyre alaposan ezt a nőt. Látom — megjárja, egészen tűrhető... De hátha — gondolom — meg- forrtam az isten lá­bát! Keddre moziba hívtam. szerdán pedig egyenesen az anyaköny’bveze- tőhöz. Egybekel- iünk. Boldogan élünk... Csakhogy hívat egyszer a főigaz­gatóságunk veze­tője, és amúgy atyai hangon, fesz­telenül azt mond­ja: én. hiszen néha annyi időm sincs, hogy harapjak va­lamit: nyakig va­gyok a munká­ban... De hátha — gondolom — meg­fogtam az isten lábát!” _ Aznap este ven­déglőbe hívtam a Naum Szfanyilovszkij: A névtelen levél — Ide hallgass, kedves barátom, névtelen bejelen­tés érkezett elle­ned. hogy te állí­tólag holmi ét­termekbe jársz, jó­kora összegeket hagysz ott, meg általában nagy lá­bon élsz. Ha nem igaz, cáfold meg, ha igaz — szün­tesd meg!... Dühösen megyek vissza a munkahe­lyemre, majd szét­robbanok. Miféle étterembe járok feleségemet. Igen jól éreztük ma­gunkat. Egészen tűrhetően főznek. Bő választék van italokban. A ze­nekar is megfelelő. Tetszik a dolog. Törzsvendégek let­tünk. Feleségem­nek nem kell töb­bé főznie, és kel­lemes társaságban tölthetjük az időt... Csakhogy hívat egyszer a főigaz­gatóságunk veze­tője — névtelen bejelentés érkezett ellenem, hogy én állítólag túlságo­san költekezem —• péni'nrsit. nyaralót vásároltam, jóma­gam és feleségem csupa külföldi hol­mit hordunk. „De hátha — gondolom — meg­fogtam az isten láh't!” összehúztuk ma­gunkat a felesé­gemmel, élére rak- ' tűk a garast, ki­sebb adósságokat is csináltunk, és autót vásároltunk, nyaralót szerez­tünk. Kényelmes. Szép. Összkomfor­tos ... Csakhogy hívat megint a főigazga­tóságunk vezetője, és amúgy atyai hangon, fesztele­nül azt mondja: — hallgass, kedves barátom, megint névte'&e bejelentés érkezett ellened: te állító­lag az én helyem­re pályázol: min­denütt azt híresz- teled. hogy én kon­zervatív. maradi alak vagyok.., E y szó mint száz. hamarosan a főigazgatóság élé­re kerültem.., Gellért György fordítása Az Ai Ahram az @!af- embargőről Heiki3l, az A1 Ahram fő- szerkesztője a lap tegnapi számaiban az Egyesült Álla­mok közel-keleti politikájá­val és az arab országok olaj- oífenzívájával foglalkozik. Mint megállapítja, Kissin­ger amerikai külügyminisz­ter valahol a középúton jár az izraeli „héják” és az egyiptomi követelések kö­zött; nem híve az összes megszállt területek megtar­tásának. de nem támogatja azt a gondolatot sem, hogy Izrael térjen vissza 1967-es határai mögé. Heikal szerint az amerikai diplomácia ve­zetője eddig egyetlen nyilat­kozatában sem vázolta, ho­gyan is képzeli el Izrael „biztonságos határait” — így valószínű, hogy egyelőre nin­csenek pontos elképzelései erről. Az cüajambargóról írva Heikal annak a véleményé­nek ad hangot, hogy az ak­ció nem károsította túlságo­san az Egyesült Államokat, mi több, az olajárak emelke­désével egyenesen a nagy amerikai olajtársaságok mi­mára hajtotta a vizet. Nem­zetközi . politikai vonatkozás­ban még szarosabbá tette Nyugat-Európa és Japán füg­gőségét Washingtontól és közvetve megszilárdította a dollár árfolyamát. « SÍD 1* Ámorjai külföldi Nixon elnök csütörtökön tláírásá-val törvényerőre e melte az amerikai kongresz- szus által megszavazott kül­földi segélyprogramot, amely az 1974-es pénzügyi évben 5,78 milliárd dollárt biztosít az Egyesült Államok szövet­ségeseinek katonai és gazda­sági segélyezésére. A legna­gyobb összegű segítséget Iz­rael kapja — 2,2 milliárd dollárt, ezenkívül a „szoká­sos” 300 millió dolláros ka­tonai segélyt és 85 milliót gazdasági életének támoga­tására. A rendkívül nagy összegű segélyt azzal indo­kolták, hogy Izraelnek pó­tolnia kell az októberi hábo­rúban megsemmisült fegyver­zetet. " A kongresszus által meg­szavazott költségvetés mint­egy 1 milliárd dollárral ki­sebb annál az összegnél, mint amennyit a# kormány kért. Irán 1974. évi költségvetési terve Hoveyda miniszterelnök a parlament elé terjesztette Irán jövő évi (1974. március 21-től 1975. március 21-ig érvényes) költségvetését, A költségvetés előirányzata 1088 milliárd rial. Az álla­mi költségvetés bevételeinek egyharmadát a közvetlen és közvetett adók. közel 57 szá­zalékát az olajszektorból származó jövedelem, a töb­bit az állami kereskedelmi szolgáltató tevékenység va­lamint bel- és külföldi köl­csönök biztosítják (1 mil­liárd dotiár külföldi kölcsönt terveznek). A költségvetési kiadások­ból a gazdasági szektor 31 Fűtés hőforrásból Amióta a fűtőolaj egyre kevesebb és egyre drágább, az NSZK geológiai szolgál­tatónak terve az érdeklődés előterébe került. A terv sze­rint az elszászi hőforrások százalékkal 229,9 milliárd riallal részesedik. Hadi és honvédelmi kiadásokra a költségvetés 28,8 százalékát, 220 milliárd riált irányoz­tak elő. Szociális kiadásokra 18,5 százalékot, általános költségekre mintegy 22 szá­zalékot terveztek. A gazda­sági szektor fejlesztésére ter­vezett összeg egyharmadát a mezőgazdaság és az öntözés fejlesztésére fordítják. to­vábbi egyharmadát a villa­mos energia termelésének, a szállítás, a hír- és távközlé­si hálózat fejlesztésére. To­vább folytatják az olaj és a petrolkémiai, a gáz és az acélipar valamint a bányá­szat fejlesztését is. vizét távfűtésre lehetne fel­használni. A 200 méterig terjedő próbafúrások ugyan­is azt mutatták, hogy a föld mélyében 150 Celsius-fok hőmérsékletű víz található. A gépkocsik korrózióvédelme A gépjárművek korrózió­jának népgazdasági jelentő­ségét felismerve az Országos Műszaki Fejlesztési Bizott­ság foglalkozik e témával. Ennek eredményeként az Interag Rt. kezelésében lét­rehoztak Budapesten egy korrózióvédelmi állomást. Itt kidolgozzák a személy- gépkocsik korrózióvédelmére a magyar viszonyoknak leg­jobban megfelelő technoló­giát. és kiválasztják a meg­felelő anyagokat. A szervizben a korrózió- védelemre bevitt gépkocsi összes hozzáférhető részeit először nagynyomású forró vízzei lemossák, az erősen olajos helyekre zsíroldó anyagokat is juttatva. Ez­után a rozsda eltávolítása következik, a könnyen hoz­záférhető helyekről dörzspa­pírral vagy szemcseszóró berendezéssel, a nehezen hozzáférhető helyekről rozs­daátalakító vegyszerekkel. Fontos, hogy egyetlen négy- zetcentimétemyi hely se maradjon, ahonnan nem tá­volították el a rozsdát. A világ egyik iegkorrózióállóbb gépkocsija a Volvo. Korróziónak leginkább kitett részeit rozsdamentes acél­ból készítik Óriási teherhajó A Georgi Dimitrov nevét viselő várnai hajógyárban vízre bocsátoták a lengyel megrendelésre épült 38 000 tonnás teherhaiót. A hajót' Bem tábornokról nevez­ték el. Rekordtermés Mongóliában A mongol mezőgazdasági dolgozók 1973-ban 8 millió darab szarvasmarhát nevel­tek, 31 millió púd gabonát takarítottak be. ami rekord- termésnek számít. Lengyelországtól szenet kérnek Lengyelországot a növek­vő olaj hiány következtében a tőkésországok elárasztják szénmegrendeléseikkel, gyak­ran hosszúlejáratú szerződé­sek létrehozására töreksze­nek. A lengyel szénexportá­Az arab tőkepiac Algéria pénzügyminisztere javasolta az arab tőkeoiac létrehozását. Rámutatott, hogy eeves arab országok tőkefelesleggel rendelkeznek, míg más arab országok, mint pl. Algéria Esrviotom, Szíria. Tunézia és Marokkó tőkehiánnyal küzdenek gaz­dasági fejlesztési terveik lő vállalat igazgatója utalt arra, hoev emelik az ex­portárakat. Lengyelország az USA. a Szovietunió és Kína után a világ negyedik leg­nagyobb széntormelőie, szén- exnortia a világ széneladá­sainak 20 százalékát teszi ki. megvalósítása során. Ez ala­pot biztosít az euro-dollár pénzpiactól független arab tőkepiac létrehozásához. Ki- feiezte még azon vélemé­nyét. borry az arab tőke ki­vonása a nvi’g-t* nénzniac- ról nőm érinti súlyosan a nvneati „Znzn helvzet egvensúlvát. mivei abban csak 5 százalékot képvisel, a 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom