Szolnok Megyei Néplap, 1973. november (24. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-03 / 258. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1973. november 3. A jól megépített és megerősített szolnoki vár 1552 szeptemberében — a jórészt idegen zsoldosok gyáva szökése miatt — török kézre került. S mivel 1549-töl kezdve maguk a törökök akarták itt a várat megerősíteni, mert ezzel „egész Felső-Magyarország és Erdély kulcsát” a kezükbe akarták kapni, a viszonylag könnyen kezükbe került szolnoki várat a török katonasággal jól megerősítette. Ez természetesen azzal is járt, hogy a fallal megerősített városban, a külső várban viszonylag kevés magyar lakhatott. Jórészük elmenekült, vagy a szomszéd mezővárosokba, Varsányba, Várkonyba stb. kihúzódott, • • • A török adóösszeírásokból jól kimerjük. Győrffy Lajos fordításában kiadtuk a szolnoki szandzsák 1571-es defterét, adóösszeírását. Érdemes belőle idézni az adófizetők névsorát: „...Szolnok város: Dóka (v. Csóka) Ferenc bíró, Szabó Imre. Blas- kó György, Balázs „diák” István. Kis György, Tar Márton, Kerekes István, Ki- rál István, Herszeg Ferenc, Halász Gergel, Csíkos Máté, Dívó András, Dó (v. Cső) Dienös, Finta Mihál, Lábodi Gergel, Kis Gáspár, Döme Imre, Dózsa Máté, Dobó János, (Lebó (?) János, Kovács János, Kis Balázs, Bácsi János, Buga Máté, Riviz Bernét, Kalmár Pál, Kalmár Tamás, Dudor Pál, Csikós Pétör, Miszáros Gergel, Vince Sebestyén, Szabó Pál, Riviz Márton, Anbrus János, Bálái Simon. Kántor Mihál. Darvas Mihál, Simonyi Máté, Duzs András, Bozóki Pál koldús.” (1. ábra) í ""13jl-*" — l S & «vP v6 tí & f tí Ä3 l Ál XI .$5 lJ 'J ti ál* llj .ári'’ T • SS* o*b* át ü ■£crjC Ja 31 'tí & ír O ? éé x Megtudjuk a defterből azt is. hogy a fejadót fizető szolnoki polgári lakosoknak összesen 38 háza van és 1 temploma. Mi ez, amit a szolnoki szandszák defteréből megtudhatunk? Az elsősorban, hogy a szolnoki török szandzsák nemcsak Szolnok megye tiszántúli részére terjedt ki, hanem Hajdú, Bihar és Békés megye területén lévő falvakra és számos mezővárosra is. De térjünk vissza a szolnoki polgári lakosság névsorára. Rögtön feltűnik, hogy szinte kizárólag magyar volt a város kisszámú lakossága A diák megjelölés írástudó, írnok vagy jegyzőféle embert Jelöl. A török igyekezett minél több adatot beszedni a hatalma alá tartozóktól, s nemcsak az úgynevezett fejadót, hanem az adók sokféleségét harácsolta össze. Nem véletlen, hogy ez a török szó megmaradt a nyelvünkben (haracs, harácsol). A révjövedelem növelésére, Elet a torok kézen lévő szolnoki várban de Szolnok mint szandzsák székhely közlekedésének javítására 1562-ben — négy évszázaddal ezelőtt — Mahmud bég cölöphíd építésébe kezdett Szolnoknál. ■ 1562. március 26-án írja Veráncsics Miksa királynak: ,,A budai pasa e hó 22-én átkelt a Tiszán s táborát annak partján Szolnok és A szolnoki török defter utolsó oldala szultáni aláírással Zonda közt elhelyezvén, ott három napig, Fegyvemeknél pedig két napig időzött; Ezután Debrecen felé vonult a Szolnokon és más egyéb helyeken csak nagyon csekély számú őrséget hagyott hátra. Rövid időre azonban ismét visszatért Szolnok várához, ahová . a hídépítéshez szállítottak fát csapataink fedezete alatt.” Egy másik levélben Veráncsics a következőket írja: „A budai pasa körülbelül 4000 lovassal átkelvén a Tiszán, Szolnok és Jászberény közt megtelepedett 6 mérföldre az egri vártól a Zagyva folyó mellé, nagy mennyiségű lőport vitt a táborba és a szolnoki várba, ami nyilvánvaló bizonysága annak, hogy valami szándéka van a mi végvidékünk valamely része ellen, s már beszélik, hogy a Tiszát akarja áthidalni, (tehát 1562 május haváig nem volt állóhid a Tiszán), hogy könnyebben átrohanhasson a Tiszán túlra, miután ezt az országrészt a szatmári ostrom alkalmával kikémlelte és megismerte, vagy valamely erős, céljaiknak megfelelő várat akar építeni Egerrel szemben.” Május 25-én Veráncsics érsek a következőket jelenti: ,,A budai pasa tőlünk 7 mérföldre 3000 lovas katonával őrzi a Zagyvát Szolnok és Jászberény közt s nagyszámú kocsit rendelt szolgálatba az alattvaló parasztoktól, s teméntelen mennyiségű tölgyfát szállíttat Szolnokhoz, s azokat ottan faraetatia és azt hiszik, hogy vagy az ő céljaikra alkalmas helyen valamely erődöt akar emelni Egerrel szemben, vagy át akarja hidalni a Tiszát”. Május 29-én pedig már azt írja Veráncsics: „Hrusz- tán budai pasa Szolnoknál van, s már elkezdte a híd építését a vár alatt, a Zagyva vizénél, amint mondják erős mívű híd s olyan széles, hogy rajta két kocsi elfér egymás mellett. A híd egynegyedrésze már tökéletesen kész van.” S végül Veráncsics 1562. június 20-i leveléből megtudjuk: „Mivel pedig a budai pasa nem megvetendő sereggel tőszomszédságunkban telepedett le és hidat vert a Tiszán, azt hisszük, hogy Eger ellen akar valamit megpróbálni. A pasa ezután Budára tért vissza. Ekkor már a hídépítés is jó előre haladt.” * • • ! Erőteljes iramban 'készült tehát a szolnoki híd. Vastag, kihegyezett tölgyfacölöpöket vertek a Tisza medrébe, hogy elkészüljenek — a hídpillér szerepét játszó — cölöpjármok. Ezeket jégzajlás ellen még ferdén elhelyezett és vasalt jégtörőjárommal is védték. A cölöpjármokra került azután a járószint, a járópallók. S mint Veráncsics leveléből értesültünk róla, olyan szélességben, hogy két szekér elférhetett egymás mellett. Az így elkészült híd Szolnok közlekedési jelentőségét növelte. S ha egy dzsámi, egy minaret, egy török fürdő, néhány házon kívül 133 éven át nem sokat épített Szolnokon a török, de a híd megépítése mégis jelentős tett volt. Természeti csapásokat, háborús pusztításokat leszámítva, több mint négy évszázada üzemel a szolnoki Tisza híd, Magyarország legrégibb állandó hídja. Érdemes még szólni a híd helyéről. A Zagyva torkolat fölött szelte át a Tiszát, amint azt a mellékelt metszet (3 ábra) íis mutatja. De alacsony vízálláskor a Tisza balpartjá közelében még néha láthatók a híd- cölöpök maradványai, pedig a vízügyi szervek — a hajózás biztosítása céljából — a 20-as évektől kezdve többszáz köbméter tölgyfacölöpöt emeltek ki a Tisza medréből. * • * A kereskedelmi élet mellett szólnunk kell a szolnoki várban raboskodó magyar foglyok életéről, keserves sorsáról, legfőként Szegedi Kis Istvánról. *•»■«£<( Utota, „ ... Midőn ezen utamat (Erdély, Pozsony, Eger) Isten akaratából bevégeztem és nagy örömmel elbeszéltem a látottakat. Belyének és Jászberény polgárainak sürgető kérésére magamra vállalom a jászberényi iskolának legalább félévig való igazgatását. Itt bevégzem Szegedinek tökéletesebben festett arcképét, melyet az ő iránta való nagy szeretet- ből és tiszteletből indíttatva néhány papíron nagy merészen még otthon (Ráckevén) megkezdettem, noha különben ezen művészetben egy cseppet sem tartom magamat kiválónak. Ifjú korom ezen vakmerő vállalkozásának eredményét itt bemutatom. Egyszersmind közlöm azon verset, amellyel ezen festményt Szegedinek felajánlottam: Csak tűnő képet mutat a tükör és ha odébb állsz, Még nyoma sem marad ott, amit elébb mutatott. Éppen azért vélem, Szeged ink! Te szerinted is illő, Hogy tartós képben lásd alakod magad is. Ám ki halálod után tudakolja, (mit adjon az ég is), Milyen testben volt annyi nemes tudomány: Annak okául megfestém fürge kezemmel, Milyen volt arcod s milyenek a szemeid, lm a képmásod meglesz még holtod után is, Testre kicsiny alakú, ám nagyeszű Szagedink!... Skaricza Máté verse az olvasóhoz: Hogyha Kis István, a Szegedit. nem ismered, imé: Ilyen alakja vala arca vonásainak. Aki e szent munkát most olvasod, elhiszed erről. Mily nagy szellemi kincs sátora vala e test, Ügyhogy, bár kezem is gonddal festette vonásait. Többet Zeus is sem tudna jelezni velők. Mert vajh, Apeles is rajzolhatná-e a belsőt. Melvet ez egymaga szép műveiben kimutat? Jó Indulattal nézvén ezen arcra, imádkozz: Légyen e férfiúnak nagy neve, müve örök. Az Űmak 1568-ík éveben. Miután Jászberényben félévi hivataloskodásomat be- •véeeztem... én ismét szülőföldem iskolájában vállaltam hivatalt.. A fametszet tehát 1568- ban elkészült, s ez megyénk középkori művészettörténetéhez is jelentős adalék. Az időmértékes latin verseket — amely a kor divatja szerint —• mintegy az illusztráció magyarázatául szolgál, Faragó Bálint mezőtúri gimn. igazgató fordításában adjuk közre. Érdemes azonban azt is tudni, hogy ezek a versek 1585-ben Baselben Conrad Waldkirch kiadásában meg is jelentek Szegedi Kis István: Theologiae Sincerae Loci... c. művének ajánlásaként, az ugyancsak Skaricza Máté által írt Szegedi Kis István bevezető életrajzával együtt. S mivel Szegedi Kis István, a jeles tanító és prédikátor 1561-től 1563-ig Mahmud szolnoki bég foglyaként a szolnoki vár börtönében sínylődött. megismerhetjük jobban Skaricza Máté írása alapján a szolnoki várban fogva tartott magyar rabok keserves életét i „.. .a szolnoki magyarok is hírét vették, hogy milyen nagy tudású kálvinista prédikátor foglya van a várnak és addig könyörögtek a bégnél, amíg Mahmud megengedte. hogy — nehéz bilincsekkel a lábán — hitrokonaihoz kijárjon a városba Az engedély kieszközlésében különösen Korio Péter révész buzgólkodott, aki egyik révésztársát maga mellé véve, még azt is elérte, hogy Szegedi az ő házában prédikálhasson, az egész napot nála töjtötse és csak estétől reggelig kelljen a, börtönben lennie... ...1562 elején Mélius Juhász Péter debreceni, Czeg- lédi György váradi és Tari Balázs fegyvernek! prédikátorok felkeresték Mahmudot, hogy a szolnoki vár börtönében sínylődő Szegedi szabadon engedéséi-e kérjék... ” De hiába adtak Mahmud- nak értékes ajándékot, eredménytelenül kellett hazatérniük. Azután Bakonyi Albert Ceglédről próbált közbenjárni Szegedi Kiss István érdekében és Skaricza Máté szerint Bakonyi kérése végre segített valamit. Mahmud bég engedélyével ....a piszkos é s nyomorúságos börtönből kivették Szegedit ég egy nagy cellában helyezték el. ahol fogoly magyar katonákat tartottak elzárva. Szegedi itt rabtársainak a szentírást magyarázta és megosztotta velük a neki juttatott élelmet és egyéb adományokat Megengedték neki. hegy olvasson és írjon... Már másfél esztendőt töltött rabságban, amikor egy Magyar Hasszán nevű szolnoki török gazda házában összetalálkozott Mező Ferenc marhakereskedővel és annak feleségével. Baranyai Ilonával. Mindkettőjüket meglepte az az elhanyagolt külső, megőszült haj, fésületlen szakáll, a tömlöc piszka, amely alatt a híres és tudós teológiai doktor rejtőzött, ak'ért Gyulán is közös imádságokat tartottak. Különösen az asz- szonyra tett Szegedi nvomcr rúsága mély benyomást” S voltaképpen kiszabedu- lását az asszonvnák köszönhette Szegedi Kis István a szolnoki vár börtönéből. Mező Ferenc felesége ugyanis fia születését követő gver- mekégvi láz miatti halála előtt kérve kérte tériét „...járjon közbe Szegedi szabadon bocsátása érdekében Mahmud bégnél.” A bég 1200 Ft v«u'é"*H1 felében Németországból Mező Ferenccel ..s-répmívű cizellált sisakot és páncélt” hozatott. Ez meg is történt és így 1563 tavaszán Szegedi Kis István kiszabadult a szolnoki vár tönilöcéből Meg kell még azt is említeni. hogy „.. .a Mahmu'l- dal folytatott alkudozásnál jelen volt Duskás Ferenc, debreceni polgár is, áld amint létrejött a megegyezés, kocsijára ültette Szegedit, végigjárta vele Szolnokot és az ottani lakosoktól 200 forintot szedett össze. Ezután végigszekerezték a szomszédos falvakat és városokat is. Szegedig mindenüvé magával vitte Duskás és végül is innen-onnan annyi támogatás gyűlt egybe, hogy Mező Ferecnek 800 forintot tudtak megtéríteni az 1200 forintos váltságdíjból.” Ha egy kissé részletesebben foglalkoztunk Szegedi Kis István szolnoki rabságával, tettük ezt olyan megfontolásból, hogy lássuk belőle a szolnoki vár mindennapi életét. A belső várban volt a rabok tömlöce, ahonnan a fallal körülvett városba, a külső várba járhattak. A törököknek és a kevés magyar lakosnak házaihoz kocsival tudott Szegedi elmenni- Láthatjuk az is hogy milyen jó barátságban voltak a révészek a béggel, nyilván üzleti kapcsolatok miatt. mert a nyugatra irányuló szar vasmarha-kereskedelem itt. Szolnoknál találta még a Tiszántúlról az egyik legalkalmasabb átkelést a Tiszán, amit az 1562-ben megépült cölöphíd, az első szolnoki állandó híd még tovább javított. Nem véletlen, hogy a híd megépülte után a Szolnokon áthaladó szarvasmarha-kereskedelem az eddigi — évi 1000— 2000 darabról 25—30 ezerre nőtt, mint azt a szolnoki tőrök hídvámnaplók 1571-es adataiból tudjuk. (Sz. Horváth Anna tanulmányából.) •- j » ' .U oyii . d;> ^ | jyli'ciyiidIL'yifíSíi otpja c-l.c 'íít* •úi JixJ i- *i 'J* I. 'j Ji. S ha a török kézen lévő szolnoki vár életéről írunk, feltétlenül meg kell említeni még valamit. Azt,' hogy i,tt másolták Szolnokon a Magyarországon készült egyetlen kéziratos török kódexet, amely a Dzselizáde Muszta- fa-féle krónika, s Szulej- mán-féle hadjárat eseményeit tárgyalja. Címe: Tabakatr ül memdik ve deredzsát*ül meszálik. (Az országok osztályai és az utak felsorolása.) Ennek a kódexnek a másolatát — amelyben, különben a mohácsi csata kétoldalas i zi- nes miniaturája valóban művészettörténeti értékű — 1575 október havában a szolnoki várban fejezte be Ibrahim bin Ali. S meg kell még azt is jegyezni hogy ez a kódex, amely a bécsi Staatsbibliothek kézirattárában található. ahol 1971-ben alkalmam volt kézbe venni és átnézni, a ..legkorábbi krónikapéldány. hiszen az isztambuli Szeréi ban is csak késői. XVII. századi másolatot tartanak nvilván. — mint az Fehér Géza tanulmányából Ismeretes. Az 5. ábra ennek a kódexnek az utolsó lapját mutatja be. A kalligrafikus, n jobbról balra haladó sorok mellett, a mnrqón német nyelven J?» S—‘lnok neve és az 1575-n« évszám. Kaposvári Gyula
