Szolnok Megyei Néplap, 1973. november (24. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-07 / 261. szám
SZOLNOK MEGVF1 NÉPLAP 1973. november 7. A Csingiz Aitmatov: A TEVESZEM ¥ VIDÉKÉ (Résziéi) (ÍXXXXK>DOŰOOOOOOOOOOOOOOOCXDOOCXXXXXX>OCXX>OOOOOCOOCOCOOOOOOOOOOOOOOCOCOCOCO(>COOCCxii LJ k.ülSYt' LK. Névadók, betűrendben — Egy testület a bádogszjm mögött M ár az első napon megkezdődött párviadalunk Abakir- ral. — Ha elalszol, és az ekevas alá esel, nem felelek érte! — ezt az egyetlen mondatot vetette oda, mielőtt megkezdtük a szántást. De hol voltam én az álmosságtól! Feszültség uralta egész lényemet, pontosan és kifogástalanul akartam dolgozni S ha elgondoltam, hogy véletlenül az ekevSs alá zuhanhatok... talán jobb lett volna azonnal lemondani az egészről. Igen, a kerethez szorított lábam alatt láthattam a tám- vasakra erősített acélt. Rézsútoson sorakoztak egymással szemben az ekevasak; egyik a másik után. Feltörték és megforgatták a szűz ugar füves göröngyeit, A traktor súlya a földbe tiporta a kékes ürömfüvet, a motor feszülten búgott, a hernyótalp csörömpölt. Abakir egyetlenegyszer sem nézett hátra, nem törődött velem. Mindvégig csak makacs. feszes tarkója mozgott szemem előtt. Ez egymagában megvilágította előttem Abakir szándékát: addig tesz próbára, amíg meg nem győződik róla, hogy bírom az iramot. Elképzelhető, hogy akarattal járatta a traktort szünet nélkül, hogy teljesen kimerítsen és lemondásra kény- szerítsen. Abakirnak mindenki másnál jobban kellett tudnia, hogy a kemény, cseppet sem rugalmas fémülőkén ülni, fulladozva a portól és a kipufogó gáztól. bizony nem a legkényelmesebb. De én nem is gondoltam meghátrálásra. A véksőkig megfeszítettem erőmet, idegeimet, érzékszerveimet és mindkét kezemet, amely az eke kormánykerekébe kapaszkodott. Ilyen hát ez a munka, amelyet magamnak választottam. Egész idő alatt egy szót sem ejtettem, még akkor is hallgattam, amikor Abakir elvetemült állhatatossággal köves részeken vezette a traktort. Az eke ki-kifordult a barázdából. a kések csikorogtak, szikráztak és égésszagot árasztottak, én meg zötyög- tem az ülésen irgalmatlanul. Estére, amikor Abakir végre megállította a traktort, soha nem ismert, halálos fáradságot éreztem. Szám, orrom, fülem, szempm homokkal és porral volt tele. Ott. helyben, a földön féleve elaludtam volna. De nem mozdultam az ülésről. vártam Abakir utasításait — Emeld fél az ekevasat! — kiáltott rám a vezetőfülkéből. Azután kivezette a traktort a felszántott területről, kikapcsolta a motort, és odajött az ékéhez. Az ekevasak fölé hajolt, és megvizsgálta a kések élességét. — Ki kell cserélni, eltompultak — sfcólt rám. — Reggelre rendben legyen. — Rendben lesz — feleltem. — Hagyd itt a tartalékkéseket. és kapcsold le a traktort az ekéről. Teljesítette kérésemet, majd szótlanul indult a mezei szállás felé. Utánanéztem. és azon kaptam ’magam, hogy nemcsak düh forr bennem, hanem irigységet is érzek. Csak ment, hanyag, imbolygó léptekkel, mintha egyáltalában nem fáradt volna el. Belőlem, természetesen, a lelket is kiszorította, de ő sem pihent egy pillanatig sem. Hogy bírja a munkát, a gazember! Felsóhajtottam, és a rőzse- szedéshez láttam, néhány ölre valót az eke mellé hordtam. Tüzet kellett raknom, hogy az éjszaka folyamán kicserélhessem a késeket. Nagy halom gallyat gyűjtöt- *em. azután vacsorázni mentem. Kedves, jó Aldej! Milyen elkeseredetten nézte, amint gyorsan és szótlanul kanalaztam a gondosan félretett ételt. De nekem nem volt időm üldögélni. Elkértem tőle a lámpást. — Minek az neked? — kérdezte, amikor átadta. — Az ekevasat kell kicserélnem. — Ki hallott még ilyet! Mire jó ez? — kiabált Aldej Abakirhoz fordulva. — Nem tűröm! Nem engedem, hogy csúfot űzzél a gyerekből! — Hát ne engedd! Törődöm is én azzal! — mordult rá Abakir, és lefekvéshez készülődött. — Te meg ne avatkozz bele — intette feleségét Sza- dabek. — Kernelnek megvan a magához való esze. — Nem baj, mi is segítünk neked, Kernel. Gyerünk. Esz- kirper — állt fel Kalipa, is útra készülődött. — Köszönöm, nem szükséges — mondtam én. — Ne aggódjatok, magam is zöldágra vergődöm. Kiléptem a jurtából, s a lámpással világítottam magamnak. Körülöttem a határtalan sztyeppet beborította a néma éj. Kis kitérőt tettem a forrás felé. néhány kortyot. A forrás hűs nyugalmat árasztott- Még ott is alig gyöngyözött, ahol a víz a föld alól kibukkant. Sápadt fény sugárzott sötét, elgondolkodó mélyéből. Valóban teveszemre hasonlított. Ez eszembe juttatta a kis bojtárlányt. Még a nevét sem kérdezhettem meg akkor. Hol lehet most az a kedves kislány, homlokába hulló, fekete hajfürtjével? Az ekéhez érve azonnal munkához láttam. Feltámasztottam az ekevasakat, ameny- nyire a szerkezet engedte, és tüzet gyújtottam. A lámpásnak. természetesen jó hasznát vettem. Kicsavartam az anyákat, és a csavarokkal együtt a sapkámba gyűjtöttem valamennyit, nehogy elkallódjanak. Egész éjszaka az eke alatt csúszkáltam. Az anyák nehezen csavarodtak, és a legnagyobb baj az volt, hogy nem estek kezemügyé- be. Rosszul és kényelmetlenül elérhető vájatokbán bújtak meg. Közben a tűz kikialudt. Ilyenkor kimásztam az eke alól, és a földön fekve fújtam, élesztgettem a parazsat. Nem tudom, mennyi idő telt el. nem nyugodtam addig amíg az összes késeket ki nem cseréltem. Azután, mintha ködben járnék, a traktorhoz támolyogtam, beestem a vezetőfülkébe, és aludtam. Álmomban fájón égett összekarmolt, kisebesedett kezem. Kalipa ébresztett korán reggel. A víztartályt hozta. — A hűtőt már teletöltöttem. Gyere, Kernel, mosakodj meg, majd én öntözlek — ajánlotta fel segítségét. Semmit sem kérdezett, és én hálás voltam a tapintatáért. Nem mindig kellemes az emberek sajnálkozása. Amikor megmosakodtam, kis batyuba ennivalót meg egy üveg dzsamát hozott nekem a kocsiról. Milyen jólesett a hűs ital, a kvasz savanykás íze! Ez Aldej gondoskodására vallott. Megjött Abakir. Nem szólt egy szót sem. Nem volt miért veszekednie. Némán az ekéhez vezette a traktort, én összekapcsoltam a gépeket, és máris a földeket jártuk újra. De ezen a napon már magabiztosan ültem az eke ülőkéjén. Bíztam magamban. Ha az első próbán keresztülvergődtem, végig ki fogok tartani. A vezetőfülke hátsó ablakában ugyanaz a konok tarkó imbolygóit előttem. Ugyanúgy haladt a traktor, szünet nélkül búgva, zakatolva. Ugyanúgy ültem én is, a kormánykerékben kapaszkodva. Délben Abakir váratlanul leállította a motort. — Szállj le — mondta. — Pihenőt tartunk. Csendben ültünk a földön, a traktor árnyékában. Abakir dohányzott, ingerülten ha- rapdálta cigarettája végét, azután levetette a kezeslábasát meg az ingét, és leheve- redett a ruhájára napozni. Széles, izmos hátán fénylett a bőr. Nekem is kedvem kerekedett egy kis napfürdőre. Lehúztam az ingemet, és épp nekikészülődtem. amikor Abakir felém fordította sötét tekintetű, elbágyadt arcát. — Vakard a hátamat! — parancsolta, és biztos lévén benne, hogy én máris ugróm, hogy teljesítsem a kívánságát, karjára hajtotta súlyos fejét. Hallgattam. — Nem hallod? — vetette oda válla fölött fenyegetően, felém se tekintve. — Nem vakarom! — Én meg azt mondom: vakarod, de rögtön! — dühöngött, s egy mozdulattal a kezem ügvébe feküdt. — Nos, meddig várjak még? Kissé odébb húzódtam. — Te mindig csak a melled döngeted: én munkás vagyok! Mindent és mindenkit én táplálok .. De te csak azért vagy munkás, mert dolgozol. A lelked mélyén nem vagy az. Neked alighanem beinek kellett volna születned. Az vagyok, vagy nem, a lelkemhez semmi közöd! — mordult fel Abakir. és váratlanul orrba vágott. Felugrottam és ököllel estem neki. Abakir csak erre várt Az utol«ó napokban felgyülemlett dühét és gyűlöletét belesűrítette egyetlen ütésbe, amely a földre terített. Feltápászkodtam. és szinte öntudatlanul, elvakult vadsággal ismét Abakirra vetettem magam. Maidnem minden ütése levert a lábamról. — Majd én megmutatom neked, mire képes az öklöm! Maid megmutatom én neked a lelkemet! — hörögte, acélos csapásait osztogatva. Újra meg újra talpra ugrottam. és nekibőszülten némán támadtam. Mriidig az arcát vettem célba, vadállati pofái át- ütöttem, ő meg kiszámított pontossággal csépelte hasam, mellkasom, bordáim táját. Megint feltánászkodtam, és lassan' közeledtem feléje. Ö kinyújtotta a karját, egyet krákogott s mint valami vágóhídi mészáros, vállból a nyakamba vágta öklét. Elterültem a földön, ajkamat ha- rapdáltam. hogy egyetlen jajszó se hagyja el a számat. — Elterültél, akadémikus? Csak szagold a földet, jól áll az neked! — lihegte Abakir. és kiköpte a vért összevert, dagadt szájából. — Ez nehezebb ugye, mint előadásokat tartani holmi vacak kőbálványokról. Ruhájáért ment, amelyet a verekedés hevében összevisz- sza tapostunk és piszkoltunk. kirázta, majd kényelmesen öltözködni kezdett. Még csak nem is gyanította, hogy ez a harc az én győzelmemmel végződött. Igen, veretlen ma- rafltam, holott a földön feküdtem. Világossá vált előttem, hogy ököllel is lehet harcolni az igazságért. Megértettem hogy lehet, sőt kell is ütni azt. aki minket üt. Számomra ez a felismerés győzelemmel ért fel. Amíg Abakir öltözködött, felvette munkaruháját, én is magamhhoz tértem valamennyire. Amikor beindította a motort, gyorsan felálltam. felöltöztem, és elfoglaltam a helyemet az ekén. A traktor döbörögve elindult a szántás mentén. Megint ugyanaz a makacs tarkó táncolt előttem a fülkeablakban. s én megint ugyanaz a gépkezelő voltam aki délelőtt tai-totta az eke kormánykerekét. Csineiz Airnstov. szövi et-kirsií Író és műfordító. Müveit kirgiz és orosz nyelven írja. Kirgizia régi, patriarchális és új, szocialista élettormájának konfliktusait ábrázolja sajátos, egyéni hangvétellel. Munkásságát Len illés Ailaini-dílial iutalmazták. Magyar nyelven megjelent művei: Dasamila szerelme. Vetély- társak. Szemtől szembe, Piros- kendős jegenyécském Életveszélyben és A versenyló halála Gyakran szerepel folyóiratokban és antológiákban is. Az itt közölt kisregény-részlet először a Nagyvilágban jelent meg. „Újraírtam, de eredeti keretein belül, nem bővítettem, nem tettem hozzá. Nagyon régen elhatároztam, hogy nem folytatom ezt a regényt, vagy legalábbis befejezettnek tekintem annál az időpontnál. ameddig az olvasót vezette. Tehát újraírtam, azaz kijavítottam: a szőve; get is, a tartalmat is, vagy legalább — változatlan tartalommal — itt-ott a megvilágítás módiát” — így vall a szerző, Louis Aragon a két testes kötet, a „Kommunisták” utószavában. A nagylélegzetű regényt — fordította Gyergyai Albert és Szávai Nándor — úgy vehetjük kézbe, mint a háború előtti és alatti francia társadalom máig legteljesebb körképét. emberek egymásért és egymás ellen folytatott küzdelmének áradó gazdagságú krónikáját Aragon eseményszámba menő művének közreadását az Európa vállalta. Három Móra köt.ft Az ifjúsági irodalom friss kiadványai között találjuk Mészöly Miklós ..Fekete gólya” című regényét amely most — a ..Sirály” sorozatban — másodízben jelent meg A két fiú s a kislány kalandos felfedezőút.ia önmagában is érdekes a természet titkaiba. beavató. Igazi értéke azonban ennek a könyvnek a kamaszlélek remek ábrázolásában van. abban a megértő bölcsességben, amivel a szerző hőseit kíséri. A művet Würtz Adám illusztrálta. „Rókavigasztaló”: a világirodalom pompás gyermekverseinek gyűjteménye ugyancsak Würtz Adám rajzaival. T. Aszódi Éva szerkesztésében. Játékos rímek. nemes gondolatok, a szerzők között ismeretien népköltők és Goethe. Milne. Nicolás Guillén ... Gyurkovics Tibor „Üveg- golyó”-ja mai gyermekek vidám és bús perceit, csíny- jeit és szép tetteit állítja elénk, úgy mesél, hogy nem tanítóbácsiskodik. s mégis, vagy éppen ezért tanít. A hétköznapok megbecsülésére az igazi szeretet értékére a barátság, az őszinteség fontosságára. Heinzelmann Emma rajzai aranyosak. t Utkaia z Nem. nincs semmi hiba az alcímben: a Kossuth Könyvkiadó .Utcák, terek, emberek” címmel megjelent újdonsága nem úti-, hanem útkalauz A fővárosi utcák, terek névadóinak rövid életrajzát. sokuknak fénvkéoét is közli. A nagvon hacrnne kötetet a Fővárosi Szabó Ervin Könwtár Budapest gyűjteményének munkatársai állították össze, könnyen áttekinthető betűrendben. Pintér Istvánt nem kell bemutatni az olvasóknak. Mostani munkája — „Rendnek muszáj lenni...” —. amelv a Táncsics Könyvkiadónál látott napvilágot, az. 1873-ban alakult fővárosi rendőrség »lső ötven évének ipllemző állomásait eleveníti fel: híres bűnügyeket, hírhedt rendcsinálásokat — mint a „véres csütörtökön” —. s szinte észrevétlenül rajzolja meg a derékszíjakon lévő bádogszám mögött meghúzódó testület, az úri hatalom hű kiszolgálását legfőbb feladatának tartó szervezet kénét. Nem a rendőröket állítia középpontba, hanem az ügveket, az eseteket. melyek jellemzik a kent, a rendszert magát ,. Jcvitenyij Vmo\urov: Orosz fiúk Kisvendéglőben, sűrű kocsmafüstben, padlás- meg pincezugban, szerteszét, sihederek suttogtak lelkesülten. Oroszországról járta a beszéd. Orosz fiúk! ók rázták meg keményen a világot, tíz kurta nap alatt, vezetve lovon, gépkocsin, az élen divíziókat és brigádokat,., S mint amikor diákkamrákban laktak és félhomályban bújtak könyveket — az igazság után tovább kutattak, mikor kezükben kard fényeskedett. Vasezredek robogtak, szélkavarta lángok között. Ki fogságba esett: a fal előtt, szemét el sem takarva nézett a golyóval farkasszemet, szőkén, a tiszta hit lángjában égve, megállt. Mikor sisakját vette le. a rámeredő revolver csövébe bámult szeme, még álmokkal tele. Jevgenyij Vinokurov, szovjet-orosz költő. Első versei 1948-ban jelentek meg. Magyar nyelven a Hétköznapok gyönyöre című verseskötete látott napvilágot, ezen kívül sűrűn szerepel folyóiratokban, antológiákban is. 1
