Szolnok Megyei Néplap, 1973. november (24. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-25 / 276. szám
1973. november 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Anyatej-por Munka- és üzemszervezés Ha nem okulunk, lemaradunk A Néplap november 18-i számában „Csak szavak- ban. csak papíron” címmel a NEB vizsgálatai alapján bíráló cikk jelent meg a megyei vállalatok, ipari szőve ikezetek munka- és üzemszervezéséről. A párt Központi Bizottságának a munka- és üzemszervezéssel foglalkozó határozata olyan igényeket támaszt a vá’lala- tokkal, üzemekkel szemben. amelyeknek kielégítéséhez a korábbi évek formális intézkedései nem elégségesek. Az említett cikk sürgeti, hogy különböző tanácskozások tapasztalatainak hasznosítását napirendre kell tűzni. mert az előrelépéshez az önálló kezdeményezésből várható eredmény úgy látszik nem éri el a várt szintet. A munka- és üzemszervezés korszerűsítését szolgáló tanácskozások. konferenciák hatékonyságát ma már senki sem vitatta. A METESZ Szervezési és Vezetési tudományos Társaság által november 20—22 között Pécsen megtartott ..Korszerűen szervezett és vehetett vállalat” című konferenciáját a résztvevők egyértelműen hasznosnak, a gyakorlati munkában jól kamatozta- tónak tartották, a megjelent közel 700 érdeklődő között találtunk államtitkárt. a különböző egyetemek neves professzorait, öt ország és a hazai vállalatok szervezési szakembereit Mint a konferencia résztvevője, de úgyis mint Szolnok megyei, érdeklődéssel forgattam a kiadványt, amely a résztvevők nevét és munkahelyét tartalmazta. A meglepetés akkor ért, amikor kiderült hogy Szolnok megye közel kétszáz vállalata, üzeme, intézménye közül csupán a két olajipari cég. a kutató és a termelő vállalat képviseltette magát. Az érdektelenség okát magyarázni nem tudom, így csak az alábbi hipotéziseket állíthatom fel: a Szolnok megyei vállalatok, üzemek illetékesei úgy érzik. — még a NEB vizsgálat ellenére is —. hogy korszerűen szerve - zett egységeket irányítanak, — az ilyen konferenciákon úiat, hasznosat már nem tudnak nekik adni. Természetesen még számtalan más ok is közrejátszhat. Állítom, hogy azok, akik a két megállapítás alapián maradtak távol, tévedtek. Kár. azért is. mert az értékes konferencia anyagát csak azoknak küldik el. akik ott voltak. i Ha nem okulunk, lemaradunk. Szili József Az anyatej tartósítására különleges — poritási — eljárást dolgoztak ki hazai szakemberek. A módszer révén az anyatej biológiai értékét megőrizve hónapokig tárolható. Az anyatejport különösen a központi anyatejgyűjtő állomás fogadia szívesen, ahol a hosszú tárolás megoldása lehetővé teszi az „anyatejbank” kialakítását. A. teibank állandó folyamatos ellátást biztosít a rászoruló csecsemőknek. Az országos műszaki-fe1- lesztési bizottság anvagi támogatásával kidolgozott eljárás lényege az. úgynevezett liofilezés. vagyis a fagyasztva szárítás. A tálcára helyezett tejet mínusz 30 fokra lehűtik, majd magas hőt adnak a megfagyott folyadékra. Mindez vákum* kamrában történik, ahol a hő és az alacsony légnyomás hatására iéggőz keletkezik; a jég közvetlenül párolog anélkül, hogy folyadékká alakulna. A góz a tálca fölé helyezett lemezekre kicsapódik. ■* visszamarad a tej szárazanyag tartalma, a porított anyatej Egy liter tejből 140 gramm por keletkezik ily módon. A tervek szerint, a poritó berendezést külföldről szerzik majd be. s a központi anyatejgyűjtő állomáson helyezik üzembe. Utána lehetőség lesz arra. hogy vidéki csecsemőknek is iutassanak a porított anvatejbőL Diplomások a fogyasztási szövetkezetekben Kik lépnek a ny ugdíjbamenőkhelyére? Negyven Szolnok megyei fogyasztási szövetkezetben, a százhúsz elnök, főkönyvelő és kereskedelmi vezető közül mindössze nyolc (!) rendelkezik főiskolai vagy egyetemi végzettséggel. Mari Béláné a MÉSZÖV oktatás- és személyügyi szakértője mondta ezeket a számokat. — Ha a három fent említett szövetkezeti vezető között keresünk fiatal diplomást, még szomorúbb a helyzet. A jászfény szarui ifj. Bartus Pál kivételével, aki az ottani ÁFÉSZ-ben kereskedelmi vezető, nem találunk magasabb beosztásban fiatalt. Pedig ideje lenne szövetkezeteinknek utánpótlásról gondoskodni, hiszen előzetes felmérések szerint két-három év múlva tizenöt—húsz ÁFÉSZ vezető megy nyugdíjba. — A fogyasztási szövetkezetek megyei szövetsége mit tesz annak érdekében, hogy fiatalok kerüljenek az ÁFÉSZ-ekbe? — Minden évben pályázatot küldünk a budapesti Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola végzőseinek. Azonban a nagyobb fizetést és lehetőségeket kínáló állami vállalatokkal alig tudunk. versenyezni. Így aztán maradnak a megyeiek, akik Innen kerültek a főiskolára. Tavaly és az idén is hárman végeztek nappali szakon és közülük egy-egy fogyasztási szövetkezetbe kérte felvételét. Az arány nem is lenne rossz, csak az állami vállalatokhoz képest óriási a szövetkezetek lemaradása. Igyekszünk ezen változtatni, támogatjuk az idősebb, régi szövetkezeti dolgozók továbbtanulását. Minden évben előkészítőt szervezünk Szolnokn. A főiskolára jelentkezőknek a felvételi előtt egy héttel közös bentlakásos tanfolyamot szervez a SZÖVOSZ is. Mégis csak néhányan tudnak megbirkózni a felvételi követelményeivel. A megyében nagyon kevés szövetkezet foglalkozik olyan sikerrel a diplomások ,,megszerzésével”, alkalmazásával, mint a szolnoki ÁFÉSZ. Jelenleg kilenc felsőfokú végzettségű szakember dolgozik a szövetkezetben, ketten pedig most járnak kereskedelmi főiskolára. Továbbtanulásra ösztönzik dolgozóikat is. A szűkös szövetkezeti lehetőségek ellenére, 20 ezer forintos lakásépítési kölcsönnel segítik a fiatalok letelepedését. Van egy különös jelenség az elhelyezkedni akaró fiatalok magatartásában — mondta Makula Károlyné személyzeti vezető. Óvakodnak a fiatalok az üzletekben, a közvetlen kereskedelmi hálózatban való elhelyezkedéstől. Inkább kezdenek 1900—2000 forintos fizetéssel az „irodában”, mint az esetleges forgalom utáni négyezer forintot is meghaladó üzletvezetői jövedelemmel. Török Agnes júliusban államvizsgázott a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola • kereskedői szakán. „Friss diplomájával” szeptember elsején jelentkezett a törökszentmiklósi ÁFÉSZ személyzetisénél. — Miért éppen Törökszentmiklósi választotta? Miért a szövetkezetbe ment dolgozni? — Az első kérdésre köny- nyű a válasz és ez kapcsolódik a másikhoz. Török- szentmiklóson élnek a szüleim, itt végeztem a gimnáziumot, így a budapesti, szolnoki „csábítás” ellenére hazajöttem. A szövetkezetben dolgozik édesapám, így természetes, hogy ezt választottam. Eddig minden nagyon jól megy. Fizetésemmel (2200 forint) elégedett vagyok. Munkaköröm szerint áruforgalmi élőadó vagyok, premizált munkahely. Két hete reklám és propaganda tevékenységgel foglalkozom Nehéz, de ugyanakkor hálás feladat. A szövetkezetben szinte gyerekcipőben jár a reklám, hirdetésszervezés; én meg szerencsére két féléves tantárgyként behatóan ismerkedtem ezzel' a főiskolán. A törökszentmiklósi ÁFÉSZ- nél az utóbbi évek eredménytelen gazdálkodása után, az idén — új vezetőség látott nagy ambícióval munkához. Üj az elnök és szeptember elseje óta dolgozik a szövetkezetben Várnai Ferenc, a kereskedelmi és termeltetési osztály vezetője. — Az elnökünk és Török Ágnes az, aki jelenleg főiskolai diplomával rendelkezik szövetkezetünkben. De fontos feladatnak tartjuk a felsőfokú végzettségűek foglalkoztatását. Velem együtt négy szövetkezeti dolgozó beiskolázását tervezzük, akikkel megkezdtük a felkészülést a jövő évi felvételi vizsgára, — mondotta Várnai Ferenc. ■esssBBsiaenRienew Törökszentmiklós kereskedelmi és vendéglátó munkájának egyharmadát az ÁFÉSZ végzi. A város ellátása, négyszáznegyven szövetkezeti dolgozó irányítása megköveteli a jól képzett szakmai vezetőket. Sajnálatos, hogy ezt a megyei fogyasztási szövetkezetek vezetői közül még sokan nem ismerték fel. Vagy ha felismerték is, nem mernek környezetükbe fiatal, szakképzett vezetőt vinni. Félve a konkurenciától, az esetleges 2—3 éves gyakorlat után, a vetélytárstól. Jó kezdeményezést szinte alig lehet említeni a megyében. A szolnoki és a törökszentmiklósi ÁFÉSZ mellett Tiszafüreden alkalmaznak főiskolásokat. Ott a közgazdasági egyetemet végzett elnök vett maga mellé diplomával rendelkező főkönyvelőt és kereskedelmi főiskolát végzett osztályvezetőt. Az évről évre gyengén gazdálkodó fogyasztási szövetkezetekben — a jó példák nyomány — ideje lenne a vezetői utánpótlásról gondoskodni. Az idősebb, de nagy tapasztalattal rendelkező jelenlegi vezetők mellett fiatalokat nevelni. Az évenként ismétlődő gyenge gazdasági eredmények is bizonyítják: mindenhol konkrét intézkedésekre van szükség. S minél előbb! 1 V :£ Bájos László Tojás — baromfi — húskészítm ny Áruellátás szolnoki módra Piackutatás (pereskedők helyett) a megyében Bosszankodnak a szolnoki háziasszonyok. Nincs olyan tanácskozás Szolnokon, ahol ne említenék meg az emberek: miért a mi piacunk az egyik legdrágább az országban, miért lehet a mi vásárcsarnokunkban 2.50- ért adni a tojást? Miért nincs több és gazdagabb kíná- latű baromfi Szolnokon? És nem csak föl teszik a kérdést, szidnak is mindenkit, akit ügy hiszik, illet. Egyre többször kritizálják a megye nagv élelmiszergazdaságait is. Azt kérdezik, hátrányos helyzetbe kerülhet a megyeszékhely, amikor a közeli Mezőhéken például „tojásgyár”-nak hívják a baromfitelepet? Amikor Törökszentmiklósról vagonszám megy exportra, és az ország más városaiba a csirke, a libahús, a tojás? Amikor a Mezőtúri Állami Gazdasag húskészítményeinek híre van a fővárosban is? Hosszú a sora a panaszoknak, a felháborodásnak. De vajon tényleg az élelmiszergazdaságot kell elmarasztalni? Megvizsgáltuk. Meglepő eredményre jutottunk. Nem erőszak a disznótor November elején két új üzletet nyitott Mezőtúron a helyi állami gazdaság. Az egyik hentesüzlet. Gyönyörű szép sertés-, birkahúst, finom töltelékárut lehet náluk kapni. Hetenként többször vágnak saját vágóhíd iukon pulykát is, amit frissen visznek a boltba. És nemcsak Mezőtúrra, hanem a kisújszállási és a túrkevei saját üzletbe is. Van bőven húsárujuk, ebben az évben mintegy hatmillió forint ér- ■ tékű töltelékárut és baromfit adtak el a fővárosi kereskedelmi vállalatoknak is. — Mi évekkel ezelőtt megpróbáltunk megtelepedni Szolnokon — mondta Vincze Imre, az állami gazdaság Igazgatója. Kértük pár éve a városi tanácstól, adjanak nekünk valami helyet, ahol árulhatunk. Nagy nehezen, a város . azóta máj- lebontott részén egy düledező üzlethelyiséget felajánlottak. Mondtuk, nekünk az nem felel meg, valami központi hely jobb lenne. Nem tárgyaltak velünk tovább. Amikor most a vásárcsarnokot kínálták. nem mentünk idejében tárgyalni, s mire oda jutottunk, már nekünk nem volt hely. (Az a véleményünk, hogy még most is lehetne a gazdaságnak helyet szorítani — a szerk.) A húsüzem vezetője' és a főkönyvelő is hallgatja a beszélgetést. Mondják, kínálták ők a kiskereskedelemnek is Szolnokon az árut, de hiába. Azért mégis árulnak mezőtúri terméket is Szolnokon. A zagyvarékasi Béke Termelőszövetkezet vágott baromfi és lőtt vad boltjába ők szállítják a szép, frissen vágott pulykát Havonta legalább háromszázat küldenek Szolnokra. — És bár azt mondtuk, hogy nem érőszak a disznótor, most mégis változtatunk — folytatja Vincze Imre. — Az történt ugyanis, hogy a Csemege Vállalat szolnoki boltjának vezetője annyiszor járt nálunk, annyira kéri a húst, a töltelékárut, hogy nem visszük Pestre. Januártól évi négy—ötmillió forint értékű árut a megyeszékhelynek szállítunk. Igaz, nem a kiskereskedelmi vállalatnak — hangsúlyozom —, m<jrt mi olyan partnerrel kötünk egyezséget, aki egész évben, folyamatosan vásárol. Kinyitnánk, de nem lehet A zagyvarékasi Béke Termelőszövetkezetben Morva! Sándomé főkönyvelő és Sári József áruértékesítési előadó egymás szavába vág: — Van nekünk annyi vitánk a csarnok miatt, hogy már a fejünk is fáidul bele. Mi valóban szerettük volna a város ellátását segíteni. Többet is teszünk annál, hogy pavilont nyitottunk a vásárcsarnokban, hiszen a jövőre megépülő szövetkezeti áruház gesztora a mi szövetkezetünk. De már bocsánat, mi nem szidhatjuk magunkat. s nem álljuk az értelmetlen vitát se szívesen. — Milyen vitát? — Például a nyitvatartás- ról. Kértük a csarnok és piacintézmény vezetőjét, engedélyezze. hogy a mi boltunk reggel öttől legyen nyitva, este hatig. Ügy gondoltuk. többet tudnánk bevinni és értékesíteni, tojásból. baromfiból, vadból. De főleg az volt a célunk, hogy a büfénkben hajnali öttől meleg kakaót,* tejet, lángost, hurkát, kolbászt árusítunk. Nincs a városban teicsárda, reggelizőhely. úgy gondoltuk, ha megismerik a környéken lakók, odaszoknak. Azt mondták, szó se lehet a korábbi nyitásról. Tanácsrendelet, hogy csak reggel hétkor lehet kinvitni. Be ne teffvük korábban a lábunkat. Nem tesszük be. de nem tudom, ha a kömvék munkába Induló dolgozóit kérdeznénk ők mit szólnának ehhez. Morvainéból csak úgy ömlik a keserűség— Ilyet én még nem láttam. Tanácsrendelet van, hogy reggel héttől este hatig. Aki korábban akar nvft- ni. az be ne tegve a lábát, aki meg dA1tv»ri hi-*-*.**—négy órára lehúzza a redónvt. annak kutya baja.' Rend az ilyen? — Vittünk Szolnokra olcsó, kilónként egyötvenes hagymát. Két hónapig tartott nálunk a hagvmavásár. Csináltattunk egy lábon álló plakátot, hogy lássák a háziasszonyok, s ne vegvék meg az öt—hat forintos hagymát. Jött Honti László, a piacintézmény vezetőle, s bevitette a plakátot: baleset- veszélyes. azt mondta. — Mi különben a saját hízott libánkat áruljuk a pavilonban, kilónként húsz forintért. Jövőre vágóhidat építünk, s lesz rengeteg frissen vásott csirkénk is. Üiab- ban 150 forintos libamájat is árulunk, osztályozás nélküli mái ez. de .egy kiló már mégsem négyszáz forint Hetenként elfogy 30 ezer tojás is nálunk. Eddig 1.80-ért adtuk, de a múlt héten a MÉK 2.20-ra állapította meg az árát ezért mi is így adjuk... Nevet Mihály András, a mező hóki Táncsics Termelő- szövetkezet főmérnöke: — Ilyenkor ősszel mindig felkeresnek bennünket Amikor nincs tojás, felteszik a kérdést, fogván akarunk segíteni. Hát kérem szépen, mi akartunk, de nem kellett az árunk. — Szolnoknak? — Igen Szolnoknak. Pár évvel ezelőtt felajánlottuk, hogy egész évben folyamatosan ellátjuk a megyeszékhelyt friss, olcsó tojással Mi a folyamatosságot hangsúlyoztuk, mert ahol évente 18—20 millió tojást értékesítenek. ott igazán nem lehet csak akkor kérni, amikor hiány van. Évek óta ilyen olcsó tojást, évi 1,5 milliót szállítunk is Szolnokra — de csak a vendéglátóiparnak. Nekik ugyanis kell e?“sz évben az olcsó tojás. Próbáltuk azt is, hogy saját eladónkat; ellenőrrel kiállítottuk a szolnoki piacra, s úgv levertük az árakat hogy csak no. De mi közvetlen árusításra nem vágyunk berendezkedve. Ezért szerettük volna «agyban, olcsón eladni a friss tojást Minden héten kedden, pénteken visz* szűk Szolnokra a' vendéglátónak — ha másnak nem kell, mit csináljunk? Körbejártuk. ajánlottuk a kisker- nek, egyéb helyeken. Nem eszi? . Megkapta más. Pesti vevőnk akadt, annak érdeke a folyamatos szállítás. Volt már rá példa, hogy a szolnoki ÁFÉSZ ősszel kért vett, nyáron felénk se nézett A rossz tapasztalataink ellenére is azt mondom, hajlandók vagyunk egész évi szállításra szerződést kötni Szolnokkal Ha esetleg azt mondják, adnak egy kis helyet a csarnokban, még saját eladóval is megoldjuk. ÍVIert ez úgy igaz politkai kérdés a megyeszékhely ellátása, — de ne csak akkor szaladjanak hozzánk, ha áruhiány van. ^ Néma gyereknek... — Egy részjeggyel mi is benne vagyunk a szövetkezeti áruházban. Talán ott felkínálhatunk mindent, amit csak feldolgozunk, vásárlunk. Tojást is. Így kezdi Hajós Ferenc, a törökszentmiklósi Baromfi- feldolgozó Vállalat igazgatója. amikor a szolnoki tojás és baromfieliátás bajait mondom. — Tavaly decemberbe» körlevelet írtunk a körzetünkhöz tartozó kiskereskedelmi vállalatoknak, szövetkezeteknek. Felajánlottuk, hogy egész évben, folyamatosan. fix áron, vagy a napi árnak megfelelően szállítunk friss, jóminőségű tojást. Pontosan azt is megmondtuk, hogy a fix ár egész évben 1,62—1.65 forint Fix áron nem rendelt egy szolnoki cég se. (Pedig a vásárlók egész évi. tisztességes * áron való ellátását ez szolgálja — igaz ez lehet, hogy nem mindig egyezik a kereskedők üzleti érdekeivel — a szerk.) Az élelmiszer kiskereskedelem végül napi áron 1,2 milliót, az ÁFÉSZ ugyanannyit kért. A szerződést megkötöttük, aztán az ÁFÉSZ nemrég jelentkezett, hogy most vinné majdnem az egészet a harmadik, negyedik negyedévben. A nváron felénk se nézett Megmondom. nem is kap, mert megszegte a szerződést S vaion a baromfihús? — Amikor a vásárcsarnok megnyílt, azt kérték, hogy a szaküzlet ellátását szakbolthoz illően oldiuk meg. Nagy választékunk van. amit rendelnek mindent megkapnak. M“nnv'cS<rben is. Legfeljebb máiból, zúzából nem tudunk túl sc' at adni. Friss vásott baromfiból is van elég. csak rendelni kell. Dehát néma gyereknek az anyja se érti szavát . A Figyelő című gazdaságpolitikai hetilap hétről hétre közli a szabadpiaci árakat. A listán sajnos mindig „előkelő” helyen szerepel megveszékhebtijnk- Szolnok. Nálunk a legdrágább az országban á baromfi, a tojás. Megvizsgáltuk ennek okait azért nehogy rossz helyre küldie kritiká'át a Szolnok* háziasszony. A hiba nem a megve méltán jóhírű. fejlett élelmiszergazdasági üzemeiben van. Nem tudnak kereskedni azok, akiken múlik. Sóskúti Júlia-t
