Szolnok Megyei Néplap, 1973. november (24. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-18 / 270. szám

107S. november 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Munka- és üzemszervezés Csak szavakban, csak papíron 1VEB vizsgálat huszonhat Szolnok megyei vállalatnál és szövetkezetben A közelmúltban tárgyalta meg a Szolnok megyei Népi Ellenőpeési Bizottság azt az összefoglaló jelentést, amelyet huszonhat iparvállalatnál és ipari szövetkezetnél végeztek. A vizsgálat friss volt: a népi ellenőrök szeptemberben jártak miipd a huszonhat helyen, csaknem három év tapasztalatait összegezték jelentésükben. A tészekrakó Közismert, hogy a munka­év üzemszervezésről 1971. de­cember elsején jelent meg a párt Központi Bizottságának határozata. Az ezt követő korszerűsítésére, új módsze- fejlesztési tervek készítésé­re, a belső mechanizmus korszerűsítésére, új módsze­rek bevezetésére kötelezte a vállalatokat és ipari szövet­kezeteket. Általánosságok, szólamok A vizsgálatban résztvevő csaknem száz népi ellenőr és szakértő most elsősorban arra volt kiváncsi, hogy a munka és üzemszervezés szavakban való elismerése, fontosságának hangsúlyozása után mit tettek a munka­helyeken, — vagyis mi va­lósult meg a gyakorlatban. A huszonhat vizsgált vál­lalat, szövetkezet zömében — pontosan húszban — el­készült a kormányrendelet, s a felügyeleti szervek irányelvei alapján a közép­távú , szervezésfejlesztési terv. Sajnos, többnyire csak általános célokat, szervezési alapelveket tartalmaz. (Az sem hagyható figyelmen kí­vül. hogy a terv mikor ké­szült el. Furcsa, de ráérős, módon mennek a dolgok. S ez már a felügyeleti szer­veknél is így van. Ugyanis a legtöbb helyen 1972 má­sodik felében készültek el ezek a tervek, tehát 1972- ben még aligha hoztak kéz­zel fogható eredményt a gazdálkodásban, A vizsgála­tot végzők szerint a késle­kedésnek oka az is, hogy a felügyeleti szervek jó fél­évig dolgozták ki irányelvei­ket. amelyekre a vállalatok, szövetkezetek vártak...) Néhány konkrét, sokat mondó megállapítás a NEB­A törökszentmiklósi ME­ZŐGÉP Vállalat szocialista brigádjainak vezetői és az Újítók együttes tanácskozást tartottak tegnap Kunhegye­sen. Az esemény szervezői — a szakszervezeti bizott­ság és a vállalatvezetőség — jó szemmel látták meg, hogy a dolgozók e két moz­galmában sok a rokonvonás, s az együttlét mindkét ne­mes ügvnek egyszerre adhat lendületet. A tanácskozás sikere bizo­nyítja is a feltevést. A vál­lalat gyáregységeiből — Jászberényből. Cibakházáról, Törökszentmiklósról. Kisúj­szállásról és a fórumnak helyet adó Kunhegyesről — mintegy nyolcvanan jelen­tek meg. A sikerhez hozzá­járult az az ötlet is, hogy a vállalatvezetőség nevében Kern Pál igazgató egyaránt számot adott a jelen eszten­dő még hátralevő feladatai­Rár a meteorológusok és „népi jósok” minden jöven­dölése ellenére még mindig javában tai-t az ősz, „ KPM Szolnok megyei Közúti Igaz­gatósásán már befejeződött a téli átállás. A napokban tar­tott hószemlén az összes té­li szolgálatra beosztott jár­művek és kezelőik részt vet­tek. Természetesen ott vol­tak az esetleges „hó-csaták” irányítói, a műszaki vezetők vizsgálatból: a szolnoki Pa­pírgyárnak egyszerűen nincs vállalati ügyrendje, elavult és heterogén a jászberényi Aprítógépgyár működési szabályzata. S ha már el­avult — ráérős is ott a munka: az üzem és mun­kaszervezésre készített in­tézkedési tervet az Aprító­gépgyár szakszervezeti taná­csa például az (dén, jú­lius 25-én hagyta jóvá! — Persze még ez is jobb an­nál, amit Tiszafüreden nem csinált két termelő­üzem. A tanács költségveté­si üzeme és a Háziipari Szö­vetkezet középtávú és éves szervezésfejlesztési tervet sem készített. A felismerés után tettek Jónéhány vállalat és szö­vetkezet van szerencsére, ahol nemcsak felismerték, igyekeznek a gyakorlatban is kamatoztatni a munka- és üzemszervezésben rejlő tar­talékokat. A Villamos és Géptechnikai Cikkek Gyára Mezőtúron, a megyei tanács Vasipari Vállalata Szolno­kon, valamint a két tisza­füredi gyáregység — az alu- míniumárugyár és a hajó­gyári — szervező intézetek, külső szakemberek segítsé­gével korszer^ szervezés- fejlesztési tervet készített. Kár, hogy kevés helyen teremtették meg a szervezés­fejlesztés állandó személyi feltételeit. A vizsgált he- lvek közül tíznél még csak terv sincs arról, hogyan képzelik el a mindennapos szervező munkát. A NEB- vizsgálat azt is kiderítette, hogy kilenc gazdálkodó egy­ségben megsértették az üze­mi demokrácia elvét: nyo­mát se találták annak, hogy e fontos témához kérjék a ról is és ismertette már 1974 termelési elképzeléseit is. Természetesen azzal a cél­lal, hogy ehhez kérje a szo­cialista brigádok és az újí­tók segítségét. A jelenlevők 48 szocialista brigád több mint hatszáz tagját képvi­selték. Ha ők mind azono­sulnak a termelési tervek­kel. s ha hozzájuk csatla­koznak az újítók is, biztos a siker. Az igazsághoz tartozik, hogy ennél a vállalatnál is, csakúgy mint országszerte, ellentétben a szocialista bri­gádmozgalom terebélyesedé- sével évről évre kisebb az újítókedv. Amíg 1971-ben 31, 1972-ben 24 újítást bí­ráltak el a vállalatnál, eb­ben az évben még csak 16 pályázat érkezett be. A következő években sem tudja nélkülözni a vállalat a szocialista brigádok, az is. Az augusztustól tartó fel­készítés eredményeként 48 hóekés gép, egy hómaró és 50 só-, illetve salakszóró áll rendelkezésükre. Az információs szolgálat november közepétől március 15-ig áll az autósok és ér­deklődők rendelkezésére a 13-831. 13-832. 13-833-as te­lefonszámon, hogv felvilágo­sítást adjon az útviszonyok­ról. vállalati kollektíva, a dolgo­zók véleményét Ilyen megállapítások után nem csodálkozunk a népi ellenőrzés kritikáján: „A huszonhat vizsgált egység közül csak egy — a Vasipa­ri Vállalat —- ismerte fel a komplex üzem- és munka- szervezési tevékenységben rejlő lehetőségeket.”, Ennél a vállalatnál 1972-ben érez­hető volt, hogy a felismerést tettek követték. Jószándékú javaslatok A megyei vizsgálat után a NEB nemcsak a tapaszta­latokat összegezte, hanem néhány vállalatnak és, SZMT-nek javaslatokat is tett. A szakszervezettől azt kérték: a munkahelyi bi­zottságok és tanácsok kísér­jék figyelemmel az üzem- és munkaszervezési tervek vég­rehajtását • * • Megyénkben ilyen ered­ménye van ennek a NEB- vizsgálatnak. A Központi Bi­zottság határozata és a kor­mányrendelet megjelenése után nálunk megyei és he­lyi tanácsok, ismertetések és figyelemfelkeltő tapasztalat- cserék voltak. Tavaly ősz­szel Szolnokon rendezték meg a korszerű szervezés­ről, vezetésről szóló, azt be­mutató kiállítást Pártszer­vezeteink, egészen az üzemi pártbizottságokig alapos elemző munkával segítették, ösztönözték a munka sike­rét. Ennek ellenére jófor­mán alig-alig beszélhetünk eredményekről. arról, mit hozott a munka- és üzem- szervezés a mindennapos munkában. A tanulságok levonása — lassan két évvel a pártha­tározat a kormányrendelet titán — már nagyon sürge­tő. Be kell látni, s dolgozni érte, mert a szervezésben nagy tartalékok rejlenek. És ezeket a tartalékokat mi­előbb ki kell használni. Persze, előbb feltárni... S. J. újítók támogatását. A ME­ZŐGÉP részt vesz a megyei szarvasmarha-tenyésztési programban, elsősorban • is- tállóeépészeti berendezések gyártásával. Jászberényi gyáregységükben már jövő­re 15 millió forint értékű mezőgazdasági gépalkatrészt készítenek. Az 1940-es éveik elején egy (únigár napszámos gyerek el­indult Törökszentmiklósról, hogy szerencsét próbáljon. Fogd meg mindig a dolog végét, fiiam mondta neki az apja. Ez volt a jussa. Sorba állt a kubikos köny­véért. A hivatalnok kiszólt a kisablak mögül: írja alá, vagy tegyen három keresztet. Jártam öt iskolát, mondta, s oda kanyarítóttá a nevét: Tamasi Mihály. • * * Csenget a dams. Megint ■ egy panel, újabb negyed szo­ba. A brigád fent a hetedik emeleten. Tamasi Mihály integet a darusnak: még, még, idébb egy kicsit. A panelről két kötél lóg alá. Tamasiék megfogják, a helyére húzzák a falat. Mint­ha ezer darab téglát raktak volna be égy mozdulattal. Szolnokon, az új Zagyva­parti városrész szomszédsá­gában dolgoznak. Ez lesz a tizenkettedik tíz emeletes. ’Majd mellette két másik. ’ — Hány házat építettek már? — Sokat. Adja össze. Ki­lencszer 53 lakás a Vosztok úton. Meg 80. Meg 30. Meg 40. Ez mind ott. Aztán 280 . lakás a Mátyás király úton, 158 a Jósika utcában. Meg még 70 szanaszét. A Ságvári úton 308 ... 1408 a Zagyva­parton ... Mennyi ez? ... Meg most ez a 128... Ez annyi mint... Háromezertizenegy lakást számoltam. Ennyit rakott össze a tizenhattagú brigád. — Mióta dolgoznak együtt? — Januárban lesz 14 éve. Hárman már nyugdíjba is mentek: Zoboki Károly. Csi­kós Sándor meg Kemence! Károly bácsi. <5, nyugodjék; utána már egy fél évig se élvezhette az életet. Pedig büszke voltam rá, hogy az egész Tiszatenyón az én öreg társam kapta a legtöbb nyug­díjat. Elment szegénv ... Fi­atalok jöttek a brigádba. Csí­kos Sándor a fiát küldte ma­ga helyett. Istvánt. Tizenki- lencéves, bírja. Kis Jóska is új, 26 éves, és Tokaji Pista. Ő még húsz éves sincs, de jófogáisú. — Ki a legöregebb? — Mrena József. 1918-beli. Ismeri az életet, a munkát. Jön felfelé a panel. Mrena nem is látja, de már a „sza­gáról” megmondja, hová va­ló. így mondják viccesen. Nagyon érti... De a többi is. Jó .kubikosok”! A nagydaru újabb negyed­szobát cipel a magasba. 1945-ben nősült. Két sze­gény, egy pár. Lapátolt, mal­tert hordott. Három év múl­va Tiszatenyőn vályogból épített. — Jöttek a gyerekek. Br- zsike, Misi. Mari. Pista. Haj­nalban mindig megnéztem mennyi zsírt ken az asz- szony a kenyeremre. Nehogy vastagon kenje. Mi marad otthon. Egyszerre csak egy lapát nyelét tudtam meg­fogni. 1957-ben került az állami építőipari vállalatihoz. — Földet hánytam, falat húztam. Amit kellett. A Ve­gyiműveknél a katalizálókat. meg a granulálót csináltam. Ha tíz kezem lett volna is kellett volna. Otthon se fér­tünk a házban, ahogy nőtt a család. Toldozgattam, foltoz­gattam. Volt munka itt is, ott is. Hatodmagammal fog­tam hozzá a fehérjefeldolgo­zónak. Aztán a papírgyári erőmű fundamentuma ... Hajtottam magam. A gyere­kek taníttatása nagy peng. Nem majális volt... — Könnyebb már? — Erzsi kitanult baromfi- tenyésztőnek. Férjhez ment. Az ura itt van velem a bri­gádban. Marikánk is férjhez ment, a cipőgyárban dolgo­zik a vömmel együtt. Misi leérettségizett, kitanult elek­troműszerésznek. Tőle is uno­kám van már. Pistát meg, a legkisebbet, behoztam ide a vállalathoz. a geodéták mellett dolgozik. Megvan a nyolc osztálya, majd itt szak­mát tanul. — Elégedett? — Jó munkás lett minden gyerekemből. Megfogják a dolog végét. Az egykori cingár napszá­mos gyerek nyugodt mozdu- latú, ősz hajú. 1960 január­jában új titulus került a ne­ve után: brigádvezető. 1963- ban kezdték a blokkos épít­kezést. — Hogyan tanulták meg? — A magunk keservén. Spekulál gattunk, hogy mint lenne jobb, hogy mehetne gyorsabban. A műszakiak megadták hozzá a teóriát, mink meg megtaláltuk a nyitját. Néhány év múlva már­ványba vésték a brigád ne­vét. A Mátyás király úti la­kótelep egyik házán ott az emléktábla: „Építette Tamasi Mihály brigádja”. Háromszor tüntették ki őket a szocialis­ta brigádok arany koszorús jelvénnyel. A vállalattól ötször kapta meg a „Kiváló Dolgozó” cí­met. A minisztertől az „Épí­tőipar Kiváló Dolgozója” ki­tüntetést, majd a „Munka Érdemrend” bronz fokozatát'. Rata Miklós. Mrena József, Szakali Ferenc, Bodor Mi­hály és Kunfár József bri­gádtagok szintén a „Kiváló Dolgozó” jelvény tulajdono­sai. — Hová valók? — Jórészünk Tiszatenyői. öten meg alpáriak, Rákóczi ­újfaluból való Kis József, Szondáról Szakai! Ferenc. Hoz, visz bennünket a mikró- busz. — Mégis, fárasztó lehet.. — Minden munka fárasztó, ha odaad ássál csinálja az ember. Dehát csinálni kell a házakat. Az nekünk a taps, ha állnak a házak. — M keresnek? — Nam panaszkodhatunk. Szép pénzt viszünk haza. — Tavaly nyáron olyan pletykák járták, hogy sztráj­koltak? — Az így nem igaz! Tény és való, hogy augusztusban egy kicsit összekülönböztünk a vállalattal. Csak dolgoz­tunk, de nem tudtuk meny­nyiért. Megmondtam az ak­kori' igazgatónak, hogy ne­kem holnap is az embereim szemébe kell nézni. Felelős­ségem van a kenyerükért is! Húztuk a kötelet némelyik főnökkel, kz biztos. De dol­goztunk ! Az igaz, hogy le­jöttünk a tizedik emeletről, hogy adjanak nekünk lapá­tot, aztán hánytuk a földet. Mert azt tudtuk, hogy meny­nyiért csináljuk, mit kere­sünk. Egy napig nem szerel­tünk. Vakra nem dolgozunk. A munkást hagyják keresni. Aztán jóra jött minden. Szót lehet érteni az emberekkel. — Hogyan? Maga szerint milyen a jó vezető? — Olyan ember, aki ha mond valamit az úgy is van Aki igazságos, aki odafigvel az emberei gondjaira is. Az csak jó, ha szigorú! — Saját magát hogy ítéli meg? — Sok kínlódás ezeket a há - zakat összeszerelni! Én min­dig azon voltam, hogy a bri­gád se dűljön össze. — Alpáron volt-e már? — A társaknál? Ném. pe­dig annyit készültem. De so- se kerülhetett rá sor. Szabad szombaton, vasárnap, vagy. szabadság alatt mindig van valami. Hol az egyik gyerek szól, hol a másik, vagy va­lamelyik rokon, jó koma. hogy rántsam már fel a fész­küket. rakjak tetőt a feiük fölé. Éppen a múltkoriban nevettük a brigádban, hogy mindnyájunknak van ugyan saját háza. már akik nősök vagyunk, de mégis, mindig építkezünk. Az egész életünk­ben. — Kubikosok valójában, vagy kőművesek, vagy sze­relők? — Hivatalosain .kubikosok. Aztán csináljuk, amit csiná­lunk! Nincs szakmásitva még ez a munka. Csak akkor hív­nak bennünket panelszerelő­nek, ha eltévesztik. Pedig van ennék egy pár hátulütő­je is. Hogy toboroznak majd utánpótlást erre a szakmára? Azt mondják tón: fiatalok, gyertek kubikosnak... A há­zak meg kellének. Hatalmas szállítókocsi hoz­za a polygon elemeket. Egy hét, egy emelek vagyis ti­zenkét lakás. — Gyorsabban is haladhat­nánk. Hol ez van, hol az. Né­ha állunk, várunk. mert nincs elég panel. — Munka után.,. ? — Nem beszélek ebben s# görbén. Mi. öregebb.irí mái sose leszünk olyan műveltek, mint a fiatalok. De érdekei bennünket a világ. Tan Já­nos. meg Hegedűs János most járják a nyolcadik általánost Űjságolvasók vagyunk, meg a könyvektől se idegenke­dünk. A múltkoriban kezem­be akadt Zsukov könyve. Hát az megjárta Tenyőt, Al­pári, Rákóczit. De ilyesmi ritkábban van. Inkább csak a televízió marad nekünk. Sok lapátnyél eltört a ke­zünkben, könnyebben fára­dunk. jobban leülünk. Estén­ként így van. Mindenkinél; van televíziója, nézzük... A brigád két műszakban dolgozik. Jön a váltás, velük elindulnak a mikrobuszok. A fészekrakó emberek haza­mennék. ,, Reggel visszajönnek a daruk alá. Tiszai Lajos Az Alumíniumárugyár tiszafüredi gyáregységében két hónapja gyártanak házgyári la­kásokba szellőző csöveket. Egy műszak alatt átlag 100 szellőzőt készítenek. Fotó: N. ZS. Újítók és szocialista brigádvezetök tanácskozása Kunhegyesen Megtartották a hószemlét Információs szolgálat novembertől \

Next

/
Oldalképek
Tartalom