Szolnok Megyei Néplap, 1973. november (24. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-18 / 270. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1973. november 18. nnyi unszolás után Piró megígérte Zoltánnak. hogy szombaton felmegv hozzá. Mind e mai napig nem volt egészen biztos önmagában, hiszen a lány éli árhat egy fiúval anélkül is, hogy mindjárt véglegesen kelljen döntenie. Felírta magának gondosan. mikor és hol kell át- szállnia, Szerencsére Volt bérlete nem kellett minden átszállásnál úiabb egyötvenet fizetni, különben az út oda- vissza pontosan tizedét forintba került volna Messze lakott Zoltán, fent a hegven. A negvedik busz. amely végül a tetthelyre vitte, köhögve kapaszkodott fölfelé a meredek hegyoldalon. — Télen — emlékezett Zoltán szavára —, ha síkos az út. ey a iárat nem közlekedik Nem lenne értelme. Olyankor reggel és este gyalogolnunk kell húsz-húsz percet. Figyelte a köhögés úton. fflelvik az a ház. ahol a fiú lakik. Zoltán azt mondta előzőleg: megismered messziről, fent van az ormon, fehér fala messzire világít. Mégsem fedezte fel a fehér faiakat, arra gondolt szüntelen, a busz motoria leáll, lehetetlen, *>ogv ezen a kanvargó, meredek úton föl tudion ka- pgc-rVedni Zoltán a megállóban várta. — Messze laksz még innen? — Hát nem láttad a házat? Fehér mészköves valamikor bitumennel leöntött de mostanra kikopott gödrös úton haladtak a melee+ől pillédé levelű fák között. — Ez«k itt mind nyaralóik? —> Nvaralók voltak —• mondta Zoltán. — de most • már mindegyikben laknak télen is. Odaértek a feliér falú házhoz. Zoltán megnyitotta a vaskaput, s belén+ek a kissé elhanyagoltnak tűnő udvarra. Bal kéztől eav fából épített. kissé megrokkant vityil- ló állott — Romantikus — mondta Piró. — Földpadlóia van. — Laknak benne? — Hogyne. Zoltánnak a földszinten két s7obáia. fürdőszobáia és konyhá.ia volt. — A fürdőszobán átjárnak — mondta. — Kik? — Az egyik Iákő. Piró bejárta a helyiségeket. s az ablakon át lenézett a városra. — Egy legénvembemek ez is luxus — mondta. Zoltán nevetett: — Luxus? Maid megtudnád. ha itt kellene laknod. Piró meggondolatlanul és felelőtlenül azt mondta: — Hát nem itt fogunk lakni? Zoltán arcára röppenő mosollyal fölragvogó tekintettel, s az ölelés alig megkezdett mozdulatával válaszolt: — Nem. Kiment a konyhába. Piró pedig szégyen te magát. A nyitott ablak párkányára könyökölt, s lenézett a kertre. Először nem vette észre, hogy a kertet tel lesen elöntötte a virágzó és magzó gaz. Csak a nagy lombű szilvafá- &at látta, roskadásig tele a hamvaskék gyümölccsel. Néhány dió- és körtefát is felfedezett. De jó lenne diót verni gondolta, mint eg^s/er lent. vidéken a nagyn^né- méknél. D“ egyáltalán, mikor verik a diót? Zoltán szendvicset hozott, sört meg feketét — Szilvát szeretnék szedni — mondta Piró. — Ebben a ruhában? — Ebben. — Meg sem lehet a fákat közelíteni. — Miért? — Nvakig ér a gaz. Később lementek a kertbe. — Hatszáz öl — mondta Zoltán. — Vétek így parlagon hagyni. — Bizony az. — Látom, megvannak még a teraszok is. — Igen — mondta Zoltán, —■ ahogy a hegyoldalban lejt a kert, éppoly szépen meg voltak csinálva a teraszok. A dudva közt találhatsz még szőlőtőkéket is, de szőlőt már nem. — Vétek — mondja újra Piró. — Bűn. Zoltán bemászott a dudva- dzsungelbe lehúzta az egyik fa ágát. és szedett valameny- nyi szilvát. — Négy évvel ezelőtt jöttem fel ide — mondta. — A nagymama egyedül volt, én is. Akkor rendbehoztam a kertet. A szőlőt visszametszettem, a fákat gondozásba vettem, ahol nem volt szőlő, oda zöldséget ültettem, hagymát, petrezselymet, földiepret. amit akarsz. Még a málnatelepítéssel is megpróbálkoztam. Hiszen nemcsak kert ez. gondoltam. valóságos kincs. Déli lejtő. Kell ennél jobb? Minden szabad időm ráment. Teljesen bele voltam bolodulva. A nagymamát tamár az eper? Van-e már íze a szőlőrengőnek? Piró a fiú karjára támaszkodott, úgy várta a szavát. — Itt álltam, ahol most — folytatta a fiú. — Es az eper mind kitépdesve a földből, a hagyma mind kihúzi- gálva a zöldségfélék ágyasai feldúlva. — Miért? — A szőlő friss kocsányai lecsapdosva. — Miért? — Gondolkodtam én is: valón miért? Az enyém tán ez a kert? Sajnálják tőlem vagy mi? Hisz nem az enyém, nem is a nagymamáé volt. hanem két távoli rokoné. Én is éppolyan lakó vagyok itt, mint a többi. Mentek fölfelé tovább, a házhoz. ' — Beszóltam ennek a lakónak. aki a szuterénben lakik — mondta Zoltán. — Akarja Galambos Lajos: ITT CSÁK NO A GAZ vasztól őszig a teraszra ültettem. hogy vigyázzon mindenre. Szegény, úgy kuporgott ott. mint a madárijesztő. Piró nézte őt. — Aztán, amikor beérett a gyümölcs, mindent leloptak. — Kik? — Nyilván azok, akik nem dolgoztak érte semmit. — A lakók? — A lakók. — Ilyen emberek? — Ó, hogy milyen emberek. ne beszéljünk erről. Lesétáltak a kert végéig, aztán visszafordultak. Lent a városban már kezdtek kigyulladni az éjszakai fények, innen a tetőről azonban még láthatták a hegyek mögött lebukó napot. — A következő évben meghalt a nagymama — mondta Zoltán. — Attól kezdve enyém lett a két szoba. S akartam gondozni a kertet tovább, már nem is azért, hogy valami értelmét lássam. csak a rend kedvéért, meg magáért a munkáért. Esténként, amikor hazajöttem. lestem, mikor bújik már a hagyma. Virágzik-e gondozni a kertet? Én nem bánom. Mire 6: tán bolondgombát ettem? Hogy a többi lezabálja? Fölmentem áz emeletre ott egy magányos nő lakik: szüksége van a kertre? A baj megy oda, mondta. Méghogv én kapát vegyek a kezembe? — Sóhajtott. — Mentem a szomszédba. talán majd ők nemrég kerültek össze, fiatalok. Még árulhatnának is ebből a kertből, lendíthetnének magukon. De becsapták az orrom előtt az ajtót. Fölértek az udvarra újra. — Mentem ezekhez is, a vitvillóba. Tudtam, hogy az embernek nincs állandó munkáia. Villany sincs abban a házban, petróleummal világítanak. Pedig hány méterrel kellene odavezetni a villanyt? Vizük sincs cxla- bent, pedig a vezeték itt megy el előttünk, ha mást nem, egy felszálló csapot már felszerelhettek volna. De nem. Az én konyhámon hordják a mai napig is a vizet. Szóval mentem hozzájuk. De mindkettő részegen gajdolt Kerestek aznap hatvan forintot, vettek három liter MEGGYES LÄSZLÖ RAJZA r ■ lIlirllWllllllllltlHIHIIlllUllllUlllHtlWIIIIIHIlUtHIIIllllllllllítllllllllllllltlIUtlIülllItlIllilJHIIllUlh» bort. berúgtak. Bementem a házba. — Még ez sem magyarázat — mondta Piró. — Nem akarták gondozni. rendben van. De miért nem várták meg mint máskor, hogy a termés élvezhető és használható legyen? v Zoltán messze nézett. — Nyilván, hogy a többi se élvezhesse, és a többi se használhassa. Más magyarázatot nem találok. — Élnek még ilyen emberek? — Néha attól félek, ha soká itt maradok, én is ilyen leszek. Ahogy a jónak, a rossznak éppúgy van vonzóereje. Rajtam kívül ebben a házban rendes, állandó munkáia senkinek sincs Azelőtt csak a vityillóban lakúk tengették esvik nanról a másikra az életüket. A felettem lakó hölgy a testéből él. A szomszéd elad egv párnát, egv ruhát, egy kosztümöt s ígv telnek a napok. A felesébe szó nélkül hagvta el, még a ruháit sem vitte magával. A szuterénban lakó. ha már végképp nincs mit ennie, lemesv a vásárteienre tróberólni egy keveset. De most nem mozdul senki. Érik a szilva, a körte, aztán nemsokára a dió is. A fák tetejét még nem borította el a gaz. Csend volt. Aztán az estében furcsa neszek haHatt=zottak. A ház elnyúló kertben, a nvakig érő lazsnakban emberek csörtettek a sziivafák felé. Ág reccsent. Valaki fojtottan szitkozódott. — De hisz ez itt mégiscsak két szoba — mondta Piró. — Hová mennénk innen? — Már nem szégyellte. hogy többesszámban beszél: — Hová mennénk ? — Befizettem egy szövetkezetire. Nem volt több pénzem, csak egy szoba lesz, de tiszta. Még hallgatózott Piró egy kicsit, aztán hirtelen, szorosan odabújt a fiúhoz, mintha a kinti hangok ellen a testével is akarná védeni. I HERA ZOLTÁN: Földiekkel játszó Hát azt, a teljes kertet a szüntelen káprázatot, a reggelt a lombban, az estet a húnyt sziromban. Azt. azt. a csendet, a nektárevőt a mézivó sugarakat, az eldőlő delet, a levelek fénygulyáját, Vitéz, a gyógyító harmatozást. Koca-tor. liba-tor. tyúk-tor. nyáron is ősszel is farsang — hájfejű beszédek hájfejű dalok. Vitéz, a dagadó romlás. Hát azt. azért is azt a jázmint, a rózsát a teli. a deli dáliákat; szultántulipán, császárszekfű. Salamon lilioma; Vitéz a hibátlan gráciákat! Szerencsemezők. tettre tett virtusra virtus? Ki állná Vitéznél jobban! De sereg nincs, de sereg nem is volt Öreg katonák? örök újoncok, megfutás-hősök. lódítás-obsitosok És hús. hús. Lakoma az istenért lakoma a hazáért a császárért, a mártírokért. A gyászra hús, a tusra hús. Vitéz, hát Vitéz, a kertet, a fürtös földet a födeüen napot színek atlaszát mezsgyétlen birodahjiát, a csordultig teli fénykupákat! S jaj, jaj a trillát — a pintykórust, a csízdalárdát a begybe bújt orgonákat Yorkshire-i alom, Yorkshire-i sár. királyi pocsolyák, királyi ólak, pöffedt kegyeltek, hízó halál — ki látja Vitéznél jobban? Vitéz, a teljes színképet. Vitéz, a teljes gyújtást! Az ekhót. a szívre csapót. Halálos szúrásodat Örkény István: TÉCSŐIEK Az újságíró felkúszott az állványzatra kióvakodott egy billegő deszkára, és onnan csinálta meg a fölvételeket így Bogya Gábor került a kép homlokterébe, de alatta jól látszott a gödör, a go- dögben a brigád meg a szállítószalagok. Nagyon fiatal volt az új- ságiró. Nagyon mozgékony. Nagyon buzgó. Ügy járt a kezében a töltőtoll, mintha türelmetlenségében a • levegőbe írna — Hát halljuk — mondta, miután lemászott az állványról. Most lehet már nemcsak a jóról írni. A mentők vitték el a sebesültet? — Csak bekötözték — mondta Bogya. — Aztán velünk iött a szállásra. — Talán nem is riport lesz — elmélkedett az úiságíró. — Talán írok egy drámát magukról .. És miért tört ki a verekedés? Bogva. mialatt fényképezték levette zsíros ltubikos- kalaoiát. Most visszatette, és lenézett a gödörbe. — Valakinek — mondta — elkezdett nem tetszeni a közös kassza. — Mi az a közös kassza? — Hogy egyformán osztjuk el a bért. — Ez nem is helyes — mondta az újságíró. — Nekünk helyes — mondta Bogya. — Mi tecsőiek vagyunk. — Hogyhogy? — csodálkozott az úiságíró. — És maguk eg vf ormán dolgoznak mindannyian? — Hát majdnem — mondta Bogva. — És nincs, aki gyengébb a többinél? Vagy ügyetlenebb? — Van olyan. — Például, ki? Bogya lenézett a gödörbe. Már a legalsó szintet talics- kázták. — Nem lehet azt úgy megmondani — mondta. — És azt sem lehet megmondani — elégedetlenkedett az úiságíró —. hogy ki a legerősebb? Mert az viszont rosszul iár. szerintem. Bogya lenézett az újságíróra. Szép szál ember volt, csuna in és rost, mint a pálmafa törzse. A homloka olyan hogy megállított volna egy személyvonatot. Azt mondta: — Nem az erő a fontos. — Hanem mi? — Az. hogy egyformán van bennünk akarat. Akin meglátni az akaratot, annak szívesen adunk könnyebb munkát. Akin nem. az elmehet. — Olvan is volt? — Egy. — Técsői? — Igen. — Hogy hívták? — Már nem emlékszem. — Maga semmire s'em emlékszik — mondta ingerülten az újságíró. — Talán arra a veredésre sem? Bogya homloka boltjára felszaladt egy ránc. — Arra igen. — És azt ki kezdte? — kérdezte az úiságíró. — Vagy annak is elfelejtette a "evét? Bogya megint a gödörbe nézett! — Minek azt fölími? — kérdezte. — Ahelyett, hogy örülne, hogy már az ilyesmit is meg lehet írni — háborodott fel az újságíró. — Annak örülök — mondta Bogya — Csakhogy mi mindnyájan téesőiek vagyunk. Csupa tiszta, dolgos ember, csupa földművelő. Együtt vagyunk a szálláson, együtt eszünk és egyformán osztiuk el a részt... Az úiságíró közbevágott. Töltőtolla egvre sebesebben mozgott, mintha már gyorsírással írna a levegőbe. — Ezt már hallottam — mondta — De nem mázuk verekedtek össze a presszóban? — De mi — mondta Bogya. — Nem maguk hívták a mentőket? — De mi. — És nem maguk tették a följelentést az őrsön? — De mi. — mondta Bogya. — És hová lett az a pasas? — Átment egy másik brigádba — mondta Bogya. — Akkor hát miért nem mondia meg a nevét? — Mert visszajött — mondta Bogya. — Visszajött? —- bámult rá az úiságíró. — Akkor mutassa meg. — Innen nem nagyon jól látni — mondta Bogya és lenézett a gödörbe —. meri már nincsen rajta kötés.