Szolnok Megyei Néplap, 1973. november (24. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-18 / 270. szám
4 1973. november 18. SZOLNOK MEGYEI NfilJLAP Bpmutatták az új megyei művelődési központ terveit Készül a beruházási program — Döntés decemberben Pénteken a LAKÓTERV kollektívája vezetői értekezleten ismertette az új megyei művelődési központ terveit Három alternatívát terjesztettek a megyei tanács vezetői, a beruházók és a kivitelezők képviselői elé. s A három változat közöl egy szemre is Igen tetszetős, műszakilag is figyelemre méltó, acélvázas tetőszerkezetű terv mellett foglaltak végöl állást a megbeszélés résztvevőt Ez a terv érdekes színfoltja, egyben nevezetessége ic lenne az új városközpontnak. Beruházási programját a LAKÓTERV kollektívája a közeli napokban elkészíti, a megyei tanács végrehajtó bizottsága pedig december 13-án vitatja meg azt. Amennyiben mellette foglal állást, a kiviteli tervek is elkészülnek jövőre. A kivitelezők — a Szolnok megyei Építőipari Vállalat vezetői — vállalkoztak az eddigi gyakorlatukban még elő nem fordult acélvázas tetőszerkezetű létesítmény építésére. így — ha a tervezők a 70—72 millió forintos költséghatárokat betartják, s a megyei tanács vb decemberi ülésén jóváhagyja a tervet, akkof lehetségessé válik, hogy az új megyei művelődési központ 1976- ban megkezdje működését. Várak a művelődé» szolgálatában A közművelődés és az idegenforgalom szolgálatába állítják a Tolna megyei várakat Simontarnyán rövidesen véget ér a vár évek óta tartó újjáépítése. Az Országos Műemléki Felügyelőség előreláthatólag december végéig befejezi a restaurálást s átadja a több emeletes tornyos várépületet tulajdonosának és berendezőinek. Az újjáépített várban tájmúzeumot olvasótermet, könyvtárat panoráma klubot valamint kazamata vendéglőt és borozót rendeznek 1». Az utolsó simításokat végzik a szintén ötszáz évesnél régibb dunaföldvári öreg-, vagy Töröktorony restaurálásán is. A Duna mellett emelkedő vártoronyban is helytörténeti múzeum, tetején pedig körerkélyes presszó kap helyet A tervek szerint jövőre megkezdik a viszonylagos épségben fennmaradt de rendkívül elhanyagolt ozorai vár restaurálását is. Huszonhétezer könyv, 81 napilap és folyóirat között válogathat a túrkcvei könyvtár több mint 1800 olvasója. December elsejével bővül a könyvtár. A megyei és a városi tanács segítségével új épületbe kötözik át a gyermekkönyvtár. Képünk az olvasót'" rémben készült (Foto:N. Zs.) Lehel kürtjét mindig elásták Egy száz éves múzeumban A jászberényi múzeum jövőre ünnepli fennállásának századik évfordulóját. 1874 decemberében nyílt meg ott az első kiállítás, de a gyűjtő és rendszerező munka valószínűleg egy éwei korábban megkezdődött. A mai értelemben vett tematikus kiállításrendezésről nem lehetett szó még akkoriban. .Mondhatnánk, hogy raktármúzeum volt a jászberényi, s a gyüjtőtevékeny- ség is heterogénnek tekinthető. Jóval későbbre, tulajdonképpen a századforduló időszakára tehető az alaposabb, pontos helyszínrajzzal, adatolással, vázlatkészítéssel járó munka. Az 1910-ec években a város értelmisége a múzeum köré csoportosult, s mindenképpen haladónak nevezhető tevékenységet fejtett ki. Munkájukat — többek között — Hay László életútja fémjelzi. A két világháború között Komáromy József vezetésével a múzeumbarátok már tudatos gyűjtőmunkára törekedtek. Múzeumi évkönyvek tői szakadt rá az utóbbi években. Szerencsére két fontos tényező segíti munkáját. Az egyik: lelkes és bármikor „hadra fogható” múzeumbarátj kör tevékenykedik a városban. A másik: a gyűjtőterület etnikai határai egybeesnek a közigazgatásiakkaL Ezek biztosítanak jó hátteret ahhoz, hogy minél intenzívebben ismertessék a lakossággal a táj történetét. E célt szolgálja a múzeum kiadvány- sorozata, a Jászsági füzetek. Eddig a Jászsági füzetek tíz száma jelent meg. A múzeumigazgató ezen túlmenően Nagy Józseffel együtt feldolgozta a város 25 éves történetét. Mindez hasznos segítséget nyújt a helytörténet iránit érdeklődőknek. Ezeket az „egyszemélyes” múzeumokat élénk érdeklődés kíséri. Hétköznapi jub *eum? ~ Eredetileg úgy volt, hogy új, állandó kiállítással köszöntik jövőre Jászberényben a múzeum fennállásának 100. évfordulóját. — A munka nagyságára jellemző, hogy csupán az új vitrinek, s a grafikai munkák másfél millióba kerülnek. Érthető, hogy ezért is fel kellene újítani az ódon épületet, de erre ígéret volt csupán, az is régen. Lehetséges. hogy új állandó kiállítás nélkül, szürke hétköznapként köszönt be a 100. évforduló a jászberényi múzeumba? N'vódíias ' önyv A Művelődésügyi Minisztérium Kiadói Főigazgatósága Nívódéiban részesítette dr. Dienes Istvánnak, a Sza- boícs-Szatmár megyei múzeumok igazgatójának: a Honfoglaló magyarok című terténettudománvos munkáját. amely a Corvina Kiadó gondozásában látott napvilágot. A rajzokkal illusztrál' tudományos kiadvány az ország területén feltárt, korabeli emlékanyagok elemzése alapián átfogó képet nyűit a honfoglaló maevarok életmódjáról. A könyv sikerét mutatja, ho^v a magyar nyelvű kiadás röviddel a niegie- lenés után elfogyott. Jövőre újra kiadják 15 ezer példányban. Megkezdődött az amatőrfilm-szemle Tegnap délelőtt Szolnokon a Ságvári Endre megyei Művelődési Központban megkezdődött a . III. Kelet-Magyarországi Amatőrfilm- szemle. Cseppentő Miklós, a művelődési központ igazgatójának megnyitó szavai után a Filmkamerával a megye művelődési házaiban című pályázatra beérkezett ver- senyfilméket vetítették. s. b. Csokonai Karcagon Ezekben a napokban C sokonaiía emlékeznek az országban Vitéz nevétől hangosak az irodalomórák, pódiumokon verseit mondják, emlékét irodalmi esteken idézik s legszebb költeményeit; Petőfi elődjét ünnepeljük, aki éppen 200 esztendeje született a „ma- radandóság városában” De brecenben. A jászberényi múzeum köré csoportosult, romantikus lelkesedéssel fűtött gárda tetemes egyéni áldozatvállalással két múzeumi évkönyvet is kiadott 1937-ben, illetve 1943-ban, A felszabadulás után nehéz volt felbecsülni a háborús károkat. A múzeum egyetlen féltett kincse ugyanis Lehel kürtje volt. Azt veszedelem esetén mindig gondosan elásták, a többi tárggyal viszont kevesebbet törődtek. A múzeumi hálózat államosítása óta sokat vitatott téma a tájjellegű múzeumok hivatása. A kialakult gyakorlat Jászberényben azt mutatja, hogy ezt a munkát nem lehet leszűkíteni mondjuk csak régészeti, vagy néprajzi anyagok gyűjtésére. Ezeknek az intézményeknek hivatása , mindannak dokumentálása, ami területükön történik. Két tényező Tóth János 1958 óta áll a jászberényi múzeum élén. Egy adminisztrátor, egy tér remőr és egy hivatalsegéd van mellette, közülük ketten fél állásban. Nem elegendő ez a létszám, hiszen a közművelődés előtérbe kerülése új feladatokat szült. Tóth János kereste is a munkát, ami anélkül is csősAz országos ünnepségsorozatba szerényen illeszkedik a megye tisztelgése a felvilágosodás költője előtt, s legfőképpen a karcagiak cdóztak Csokonai emlékének, napokat szentelve a jeles évforduló alkalmából. Volt is okuk rá, és taláii joguk is, hiszen a költő ki tudja hányszor fordult meg a hajdani „Kardszag” városában! Csak azt tudjuk, hogy járt ott diákkorában legátusként, és megfordulhatott barátaival. amikor Debrecenből vidám borozgatásra a szomszédos 7 városokba kiruccant. Csokonai jól ismerte Debrecent, a Varró családhoz meleg, baráti szálak fűzték. Talán majd egyszer ezekről a karcagi kiruccanásokról is többet tudunk meg, ha akad szorgalmas vállálkozó, áld filológusi pontossággal utánanéz a dolgoknak. Most ezekről a látogatásokról és Csokonai Karcaghoz fűződő kapcsolatáról is szó esett a város iskoláiban. Sőt a költő tiszteletére rendezett szavalóversenyen Csokonai versei is szerepeltek, s talán az a költeménye is, amelyben a költő egykor egyik kellemes karcagi időtöltésének élményeit énekelte meg. Visszajöve- tel az Alföldről, ez a címe a költeménynek, s szerencsénkre a vers születéséről megbízható adataink is vannak. Akkor keletkezett 1800-ban. május egyik napján, amikor sok-sok szerencse próbálgatások után Csokonai szülőföldjére visz- szaigyekezett. Tarsolyában keserves tanulságokkal, de Varróéknál jó szívvel fogadták.' a kivert poéta őszinte barátokra lel. „Jó földbe tettem, jó .földön nőtt lábamat” — írja Karcagra érkezéséről. Majd néhány sorral alább a költeményben így emlékezik a kedves fogadtatásra: Ügy is lett, megláttam végre Azt az áldott Karcagot Hol a kun ajzép térségre Halmoz sok száz osztagot Itt hosszas törődésemnek Egy kis pihenése lett Vivén egy jó emberemnek Házához a tiszteletet; Jókedv, derű árad egy másiK hasonlóan itt született verséből is, a Lócseréből. Humososan adja elő, hogy milyen szívesen cserélné el szárnyas paripáját, a Pegazust egy szárnyatlan karcagi lovocskáért, akár egy sánta. félszemű gebéért is, amelyik elvinné őt- legalább a közeli helységig, Nádulvar városáig. Kohót becsületreméltó kunsági uraimék, Mondják meg, hogy aki lovat szeretne cserélni, 'tnék? Derék ló ez, amit adok. Homerus is ezen járt. Hogy vénecske, az egy szárnyas lóban nem tesz semmi kárt. Lám, annyi kudarc után, mely érte szerelemben, érte hírnevében és legfőképpen anyagi elismerésben, elegendő volt néhány1 kellemes órácska a Kunság városában, máris régi pajkos diákkedvével rója a sorokat. Mikor és hányszor járt Csokonai Karcagon? Biztosan többször, mint amiről jelenleg tudomásunk van. Ezzel az emlékeztetővé! évfordulója alkalmán a Karcag és Csokonai kapcsolat tüzetes felderítésének igényére is szeretnénk felhívni a figyelmét. V. M. Tanyasi iskolából b r * • ^ j •• e, W r * veori u* tor oh % (Tudósítónktól.) A kiterjedt tanyavilággal rendelkező Kunszentmárton- ban. befejeződött az általános iskolai körzetesítés. Hat külterületi iskola vált népte- lermé, tanulóit a nagyközség szép általános iskolai diákotthonában helyezték el. A helyi tanács a felszabadult tanyai iskolaépületeket követésre méltó módon hasznosítja. A szép környezetben fekvő telek-parti elnéptelenedett iskolában hétvégi úttörőházat rendeznek be. A környéken a vadásztársaság segítségével romantikus vadaskertet hoznak létre, amelyet az Alföld jellegzetes apró vadjaival népesítenek be. A nagyközség társadalmi összefogásával az úttörőházhoz kapcsolódóan sportpályákat, akadályterepet építenek, az MHSZ pedig 16- pályát ajándékoz a pajtásoknak. A környéken vacsorafőző és szalonnasütő helyeket létesítenek és már az ciszszel megkezdték a kijelölt terület fásítását. A hétvégi úttörőházat szép természeti környezetével együtt 1974. május 1-én nyitják meg. Az á1 szerény nxelvi *orma A beszédvizsgálati, a beszédkutatási feladatokat vállaló szakemberek számom tartják azt a beszédjellegzetességet is, hogy mindennapi életünk nyelvhasználatában mind gyakrabban kapnak szerepet olyan kifejezések, amelyekhez nem társítható az udvarias, a szerény minősítés, hanem inkább kaocsol- ható hozzájuk ez a jelzői sor: álszerény, szerénykedő, udva- riaskodó stb. Maga a szerény jelző sem eredeti jelentés tartalmának és használati értékének megfelelő szerepet vállal sokszor beszédünkben és írásunkban. S akkor, amikor ilyen jelzős szerkezetekben kap szerepet, hogy szerény nézetem, szerény véleményem. szerény észrevételem stb, nem azt jelenti a szerény jelző, hogy az illető őszintén vall nem jelentős, számba se jövő véleményéről. észrevételéről, hanem éppen fordítva, nagyon is fel akarja hívni a figyelmet véleményére, észrevételeire Ebben az esetben tehát csak udvariaskodó. szerénykedő a nyelvi fonna, nem pedig a jó értelemben vett udvariassáffnak, szerénységnek a tükörképe. Gyakran olvashatunk & hallhatunk olyan nyelvi formákat is, amelyek a színlelt, a tettetett szerénységre, illetőleg szerénykedésre nyújtanak példát. Nem rokonszenvesek. hanem inkább megtévesztők az ilyen kifejezések: ......hogy az én szerény véleményemről ne is szóljak, bár a? én véleményem és nézetem nem lényeges ..stb. Ha nem lényeges a vélemény, akkor ne beszéljünk róla. ha azonban fontos, akkor álszerénységből ne állítsuk róla azt, ami nem igaz. Ne m annyira a szerény és az udvarias magatartás és viselkedés számlájára írható az a beszédjellegzetesség, hogy újabban egyre ritkábban kapnak nyelvi szerepet beszédünkben és írásunkban azok a kifejezések amelyek az első személyt megnevező én névmással vannak kapcsolatban: enyém, engem, velem, tőlem, rólam, nekem stb. A legtöbben valóban udvariasságból és szerénységből nem használja ezeket a nyelvi formákat Mi most azokra az esetekre hívjuk fel a figyelmet amelyek éppen azt példázzák, hogy itt nem udvariasságról, szerénységről van szó. hanem csak álszerénységről és udvariaskodásról. Háttérbe szorul a én névmás és szócsaládja, de ezzel együtt tompul és háttérbe szarul az egyéni felelősségvá- lalás is. Így születnek meg az elszemélytelenített kifejezések, nyelvi formák. Vannak, akik tudatosan szorítják háttérbe a személyes névmásokat, mert nem akarnak egyértelműen fogalmazni. Figyeljük meg pl. ezt a mondatot: „Eszközölni kell a jobb munkaszervezésre valló törekvést.” Éppen a személyes névmások, illetőleg a megfelelő személyragok háttérbe szorításával vált bizonytalanná az információ. A felelősségvállalásról sem beszél az idézett mondat. Ha személyre szólóan fogalmaztak volna e mondat megalkotói, akkor határozottabb lenne a közlés is, s nem hiányoznának a mondatból azok a nyelvi formák, amelyek álszerénységből vagy tudatos elszemélytelenítésre való törekvésből nem kaptak nyelvi szerepet. Or. Bakos József
