Szolnok Megyei Néplap, 1973. október (24. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-04 / 232. szám
1973. október 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 TÚRKEVEI VÁLTOZÁSOK A CSŐSZER MIATT Őszintén, vagy szőrmentén? Elakadt a gyárépítés Füreden O X közelmúltban sok vihart kevert eseményeiről faggatom G. Nagy Istvánt, a Búzakalász Tsz párttitkárát. Töprengve visszakérdez: őszintén, vagy csak úgy szőrmentén soroljam? De aztán választ sem várva a szövetkezeti élet elevenébe vág. Jól tudja ő is, hogy a szövetkezeti mozgalom 25 éves története, Túrkeve, az ország eiső szocialista városának ti sztéléiét parancsoló múltja nemcsak feltételezi, ha:'un meg is követeli az őszinte, egyenes beszédet — még akkor is, mint jelen esetben, ha nem éppen szív* 2n fizetek, én — Tetézte mindezt, — sorolja a párttitkár, — hogy az előző elnök (tavaszkor váltották le) kirekesztette a tsz-tagokat a gondok megoldásából, főleg akkor, amikor a tervelőírásos módszer megszüntetésével nagyobb önállóságot kaptak a gazdaságok vezetői. A szomszédos szövetkezetekben ennek éppen az ellenkezője történt; nagy gondot fordítottak a szövetkezeti demokrácia teljesebbé tételére. A Búzakalász Tsz-ben viszont még közgyűlésen is azt hangoztatta az elnök: „én fizetek, én parancsolok". Mintha az ő magántulajdona .lett volna a gazdaság. Éveken át adottságaitól eltérő gazdálkodást folytatott a Búzakalász. A tsz-elnök azt vallotta: „növénytermesztésben elértük a plafont”. Jogos • ' G. Nagy Istvánra nézek.' •6zó nélkül is megért: — Tudom, jogos a kérdés; rmit tett a pártszervezet, miiért tűrte mindazt szótlanul? ‘.1968-ban kerültem ide, jó •egy év kellett mire alaposan megismertem mindent. Ma hibát véltem felfedezni, ,a tsz-elnök letorkolt: „Nem ■jjól látod, nem úgy van az”. A szövetkezeti tagok többsége sem zúgolódott, hiszen ■mindenki tudta, hogy sokkal .gyengébb adottságú a Búza- !kalász, mint a többi szövetkezet, a tagok jövedelme mégis megközelítette máshol dolgozó társaikét. Kézenfekvő, hogy milyen (áron: a fejlesztés, a beruházás erős visszafogásával, a mának élés úgyszólván teljes érvényesítésével. Lengyel Károly sóhajt egyet: — Zárszámadáskor nem azt nézték, melyik állatot kell selejtezni, hanem azt: melyikért kapnak többet. Ha a legjobban tejelő tehénért, akkor azt adták el. Történt mindez a város különben is legrosszabb adottságú termelőszövetkezetében. Nem kell hozzá különösebb közgazdasági fejtegetés, általános iskolai fokon is érthető: szükségszerűen visszafejlődik az a szövetkezet. amelyik csak a mának él, elhanyagolja a fejlesztést, nem veszi figyelembe adottságait, ha nem annak megfelelő gazdálkodást folytat. S ami legfőbb tanulság: szubjektív elképzelések alapján, közgazdasági elemzés, a tsz-tagok véleményének figyelembevétele nélkül nem lehet vezetni. Jól tette a Búzakalász Tsz pártszervezete, hogy — bár alaposan megkésve, — a korszerű vezetésért szállt síkra, aminek a tavasszal őrségváltás lett a következménye az elnöki poszton. Ä szomszédok jó példája A szomszédok, a Vörös Csillag és a Táncsics Tsz jó példája kell, hogy sarkallja őket. A Vörös Csillag Tsz-nek például biztonsági tartalékalapján 11 millió forint van. Ez azt jelenti, hogy úgyszólván bármilyen megderítő tényekről, alig csituló érzelemkitörésekről van szó. A Búzakalász Tsz a másik két szövetkezethez viszonyítva a leggyengébb talaj adottságú. Területének kb. 7o százaléka erősen szikes, vagy szikesedéire hajlamos talaj. Ezért a tsz-ek megalakulásától kezdve a legtöbb baj ebben a közös gazdaságban volt. Ma is a leggyengébb akár az épületeket, akár a fejlesztési- biztonsági alapokat vesszük figyelembe. E két tényező szülte a harmadikat: a vezetők és a tagok nagymérvű fluktuációját. Volt olyan év, hogy a taglétszám 15—20 százaléka kicserélődött. parancsolok” Nem is fordítottak kellő gondot a talajerő utánpótlásra, a vegyszerek alkalmazására. Visszafej lesztették szarvasmarha-tenyésztésüket. Százezres tételekben tenyésztették viszont a baromfit. Vették a jószágot, vették a takarmányt. Volt olyan év, hogy milliókat fizettek rá. 1971-ben mérleghiányos lett a tsz. Utólag könnyű okosnak lenni, mégis jogos a kérdés: miért nem figyeltek fel erre idejében a szakemberek? Lengyel Károly, a mostani elnök is több éve dolgozik a Búzakalászban. — Aki hibát látott, annak nem volt maradása. Négy év alatt például négy főállattenyésztő ment el. A köz- gazdasági csoport elemzéseit papírkosárba dobta az elnök. kérdés próbáltatást kibír. X Táncsics Tsz pedig beruházásokban jeleskedett. Senki sem vitatta, s vitatja ma sem, hogy a Búzakalász Tsz-ben kevésbé szorgalmas tagok, vagy kisebb alkotókészségű szakemberek vannak, mint a többiben. Gazdaságukhoz való ragaszkodásuk, áldozatos munkájuk példamutató. Nem emberi értékeik lebecsüléséről, hanem gazdasági helyzetük alapos elemzéséről volt tehát szó a tavasszal, amikor a város vezetői javasolták: csatlakozzon a Búzakalász a Vörös Csillag, illetve a Táncsics Tsz-hez. Hetven százalékban szikes területen, megfelelő gazdasági épületek és törzsállomány hiányában boldogulása csak így képzelhető el. (Tudósítónktól) Tegnap délután dr. Pál István egyetemi tanár, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem dékánhelyettese jelenlétében több mint nyolcvan, Szolnok megyéből származó hallgató jelent meg azon a gyűlésen, amelyen megalakult a Szolnok megyei diákklub. Szép számmal jelen voltak az egyetem professzorai, tanárai is. Tajti József, jászapáti születésű, ötödéves gépészmérnök-hallgató terjesztette elő a klub alapszabályát. Ebből kiderült: a megyéből származó diákok tömörülésének az a célja hogy közelebb kerüljenek a megye élelmiszer-gazdaságához, már a diDloma megszerzése előtt megismerjék az itteni mezőgazdasági üzemeket. A klub lehetőséget teremt arra is tagjainak, hogy találkozhassanak Szolnok megye mezőgazdaságának ismert vezetőivel. tanulhassanak tőlük. A klub természetesen igyekszik „hazairányítani” a Az egyesülés mindenképpen gondot okozott volna a Vörös Csillag Tsz-nek is, a Táncsics Tsz-nek is. Ennek ellenére Szurcsik István, a Vörös Csillag Tsz elnöke így nyilatkozik: — Túrkeveiek vagyunk mindannyian. A Búzakalászban is szorgalmas, becsületes emberek vannak, akik kiállták a szövetkezés próbáit. Ha hozzánk akarnak jönni, megbeszéljük tagjainkkal, s összetesszük a vállunkat. Szegő László, a Táncsics Tsz elnöke szintén segítőkészségéről tesz tanúbizonyságot: — Az egyesülésről az a véleményünk, hogy ha a város érdeke, s a Búzakalász érdeke azt kívánja, testvéri kötelességünk segíteni. A Búzakalász Tsz az önállóság mellett döntött, új elnököt választott, Lengyel Károlyt, aki szerint: — Az országban máshol is vannak kedvezőtlen adottságú tsz-ek, mégsem megszüntetésüket tartják a jövő útjának. Cél és eszköz Nem is az egyesítés, vagy az önállóság a központi kérdés Túrkevén sem, hanem az: hosszútávra szóló termelési és létbiztonságot kell teremteni a parasztembereknek, s egyre fokozódó jólétet. Ennek a célnak tükrében kell megítélni a múlt tavaszi egyesítési törekvéseket. Kézenfekvő ugyanis, hogy a Búzakalász Tsz mesz- sze áll attól, hogy úgy termeljen, mondjuk mint a Vörös Csillag Tsz, amelyik kiegyensúlyozott gazdálkodással 6700 hektáron 105 milliós eszközállománnyal évente 80—90 millió forint értékű teljes termelési értéket állít elő. A Táncsics Tsz- ből is említhetnénk adatokat annak bizonyítására, hogy ott is kialakult a termelési és létbiztonság. Tóth Imre, a városi pártbizottság titkára így fogalmazta meg a város vezetőinek álláspontját: — A tsz-ek egyesítését a Búzakalász Tsz tagjainak állásfoglalása alapján levettük napirendről. Szerintünk azonban az élet fogja sürgetni ezt. Az élet, amely más vonatkozásban is felteszi a sorozatunk következő részének választott címét: Hova, hogyan Túrkeve? végzőket, ezen túlmenően diákképviseleti szerepet is betölt. Már az év hátralevő részére is tervet készítettek, amelyben többek között szerepel olyan Szolnok megyei tanulmányút, amelyen a zárt rendszerű cukorrépa-termesztéssel ismerkedned a hallgatók. Még ebben az évben megtekintik a Tisza II. vízlépcsőt is. Az alakuló ülésen megválasztották a vezetőséget, dr. Soltész István egyetemi adjunktus előterjesztése alapján. A klub elnöke Tajti József lett. titkára pedig a kunhegyesi Mészáros Szabolcs ötödéves hallgató. A vezetőség valamennyi tagja Szolnok megyéből került az egyetemre. Tanácsadójuk dr. Kaifás Ferenc egyetemi adjunktus. A klub tagjai elhatározták, hogy belépnek a Magyar Agrártudományi Egyesület Szolnok megyei szervezetébe is. és annak gödöllői tagcsoportjaként működnek. — Vágási — Simon Béla Szolnok megyei egyetemisták klubja Gödöllőn A Magyar Hajó- és Darugyár tiszafüredi gyáregységében már háromszázölen dolgoznak, pontosabban, dolgozgatnak. így igaz, csak dolgozgatnak. Rossz a munkaszervezés? Laza a munkafegyelem? Nincs alapanyag? Szó 6incs egyikről sem. Van minden, az emberekben akarat is, s egyelőre — ki tudja meddig — mégsem megy a munka, illetve csak fél gőzzel. A történet eleje évekre nyúlik vissza. Amire szerződést kötöttek „A Magyar Hajó- és Darugyár a tiszafüredi gépjavító állomás telephelyének átvételével ipartelep létesítését határozta el Tiszafüreden ... A létesítmény megvalósítása következtében nagy mértékben enyhül Tiszafüred és környékének foglalkoztatottsági gondja... Az üzem objektumainak felépítését 1972. december 31-ig tervezik megvalósítani. A beruházás megvalósulásával az üzem két műszakban ötszáz fizikai és száz alkalmazotti ■munkaerőt foglalkoztat... A beruházás hozzávetőleges költsége 116 millió forint, ebből építési jellegű mintegy 70 millió forint... A szerződő felek „Szocialista együttműködési szerződést” kötnek annak érdekében, hogy a létesülő üzem I. üteme 1972. április 4-ig, II. üteme 1973. május 31-ig megvalósuljon ...” Az idézeteket az 1971. február 26-án kötött szocialista szerződésből vettük. A szocialista szerződés — legalább is akkor úgy tűnt — garancia arra, hogy az új gyáregység a vállalt határidőre elkészüljön. 1973 nyaráig rendben is men.t minden, de július óta a munka egyik napról a másikra lelassult, az építkezésen néha alig lézeng pár munkás. Csak fél kapacitással A gyáregység vezetői nagy gondban vannak, mert a tervek szerint még ebben, az évben megkezdték volna az átköltözést az új telepre, s jelenleg úgy tűnik, hogy ebből már semmi sem lesz. Elmondták, hogy a régi gyárban majdnem duplájára duzzasztották a létszámot, hiszen az ú j helyen hatszáz dolgozót foglalkoztatnak majd. Most az emberek így csak „fél kapacitással” tudnak dolgozni. Nem rajtuk múlik, hogy kevés munkáért veszik fel a rendes fizetést, a Magyar Hajó- és Darugyár került ilyen kényszerhelyzetbe. Hogy meddig, és mennyi pénzt kell kifizetniük el nem végzett munkáért, az attól függ, hogy mennyivel készül el később a tervezettnél az új gyár. A generálkivitelező, a Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat vállalta, hogy ,ya teljes ipartelepet 1972. december 31-ig próbaüzemelésre átadja”. A vállalat vezetőinek véleménye szerint, vállalásukat teljesítették volna, ha az egyik alvállalkozó, a Csőszerelőipari Vállalat — amely 1972. október 12-én szintén csatlakozott a szocialista szerződéshez — júliusban nem hagyja abba a munkát. A CSŐSZER üzemigazgatósága akkor közölte a generálkivitelezővel, hogy más, fontosabb munka miatt kellett a szerelőket elvonni Tiszafüredről. így az ÁÉV azóta nem tudja folytatni az építkezést. A lebonyolító, a Szolnok megyei Beruházási Vállalat. Amit vállalt a szocialista szerződésben, teljesítette, illetve teljesíti. Mégis, hogy mikor lesz készen az új gyár, náluk sem tudja senki. Október 9-re egy tanácskozást hívnak össze az említett három vállalat vezetői, amelyen remélhetően most már végleges döntés is születik. Olyan döntés, amely meggyorsítja majd az építkezést. Ez nemcsak a Magyar Hajó- és Darugyárnak, a tiszafüredieknek érdeke, hanem a kivitelező vállalatoknak is. Ezek a vállalatok e<rv- részt üzleti szerződésben szavatolták, másrészt külön szocialista szerződésben is megerősítették a határidő betartását. Nemcsak jogilag A beruházás menetrendszerűen pontos kivitelezésére szavukat adó megyei vállalatok megtették, ami tőlük tellett, nem rajtuk múlik, hogy késésben van a szocialista szerződés megvalósítása. Reméljük, hogy a CSŐSZER képviselői október 9- én azzal ülnek a tárgyaló- asztalhoz. hogy végérvényesen garantálni tudják: a tiszafüredi új gyár teljes felépítéséig már nem lőhet közbe más „fontosabb munka”. Ha mégis: akkor nemcsak jogilag, erkölcsileg is szerződésszegővé válik a Csőszerelőipari Vállalat Zámbó Árpád Figyelmesség és megértés JÓNÉHANYSZOR tapasztalhatjuk, hogy a gazdaságvezetők — tisztelet a kivételnek — a számukra legkedvezőbb rendeletek és köz- gazdasági szabályzók mesterségesen felépített sáncrendszerével még a saját cselekvési szabadságukat is korlátozzák. Olyan esetekre gondolunk, amikor a , hajuknál fogva” ráncigálják elő a rendeleteket, amelyekkel restségüket, merevségüket, a vállalkozó szellem hiányát magyarázni próbálják Némelyek szótára rögtön a ,,nem”-mel kezdődik. Vizsgálódásuk hovatovább azt a látszatot kelti, mintha az lenne a cél, hogy hogyan nem jehet ezt, vagy azt megcsinálni — a kooperáló vállalat, üzletfél stb. kérésének eleget ^enni. Az egészséges, célravezető döntés-folyamatnak pedig nyilvánvalóan azt kell megvizsgálnia, hogy a kooperá- lás közben felmerült nehézségek ellenére, hogyan lehet a legcélravezetőbb, népgazdaságig leghasznosabb megoldást megtalálni. Egy ilyen két óra hosz- száná; alig valamivel hosz- szabb koóperációs megbeszélésnek voltam tegnap hallgató részese. Gulyás György, a Fémmunkás Vállalat vezérigazgatója folytatott kooperációs tárgyalást Jakus Vendellel, a megyei építőipari vállalat igazgatójával és vezető munkatársaival. A FÉMMUNKÁS Vállalat végzi a szolnoki VÍZIG székház, a MÁV-rékonstrukció, az AKÖV szociális épület és a jászárokszállási áruház nyílászáróinak és egyéb fémmunkáinak szerelését. Á felsoroltak között a legnagyobb munkát a VIZIG-székház fémburkolata hőszigetelése és a nyílászárók szerelése adja a budapesti nagyvállalat szakembereinek. A munka méretére jellemző, hogy több mint ezer darab. 120 x 180 centi- méteres fémablakot kell a betonkolosszus testébe beszerelni. Hasonlóan nagy munka a külső falfelület alumínium burkolása is. Szolnok közelgő jubileumának méltó megünneplése nyilvánvalóan úgy kívánja, hogy elkészüljenek azok az épületek, amelyeknek a gazdasági funkciójukon kívül városképi hatásuk is van. A Fémmunkás Vállalat vezérigazgatója miután meghallgatta az építőipari vállalat vezetőinek kérését, amely az épület fémszereíé- sének mielőbbi befejezését szorgalmazta, vezető munkatársaival a helyszínen tanulmányozta, miképpen tehet eleget a szolnokiak kérésének. Az erők számbavétele után a döntés a helyszínen megszületett: az épületet szerelő fémmunkás-brigád nagy ösz- szegű vezérigazgatói célprémiumot kap, ha a VIZIG- székházon a munkát — a szolnoki építők kérése szerint — ez év végéig befejezi. Ezt követően a MÁV személypályaudvar. úgynevezett felvételi épületében folyó munkát szemlélte meg a vezérigazgató. Patay Árpád, az építőipari vállalat műszaki igazgatóhelyettese tájékoztatta arról, hogy az építkezés további ütemterv szerinti menetében kulcskérdés, hogy a Fémmunkás Vállalat szakemberei mikorra fejezik be az álmennyezet ké_szítését. Rövid eszmecsere következett — a lehetőségek felmérése — és megszületett a vezérigazgatói döntés: a munkafázist október végéig be kell fejezni — hiszen íg£ kívánja az építkezés egészének érdeke. A VOLÁN szociális épülete fémszerkezeti burkolóelemginek ég a garázs billenőajtóinak beszerelését november 15-re vállalta a vezérigazgató. A jászárokszállási áruház portáljai szerelésének időpontjára — a munkaerőhelyzet ismerete nélkül — nem tudott nyilatkozni, de ígérte, hogy az ottani munkát is meggyor- síttatja. A kooperációs tárgyalás végén Jakus Vendel ezzel a gondolattal foglalta össze az elmúlt két óra hossza eredményességét: s, Egymás szándékainak, gondjainak megértése százezer hivatalos, felszólító levélnél, kötbérezésnél, pereskedésnél, rendelet-magyarázkodásnál többet ér, mert célszerűen szolgálja közös érdekeinket” EHHEZ MÉG tegyük hozzá. hogy nekünk szolnokiaknak különösen jói esik a •Moszkvától Párizsig, Európa- szerte építkező nagyvállalat vezérigazgatójának figyelmessége és megértése, amellyel a jubileumára készülő város építkezéseit elősegíti. és ti =9 i
