Szolnok Megyei Néplap, 1973. október (24. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-02 / 230. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1973. október 2. . Kincskeresőben a Fekete kolostorban Noármoutier aprócska fran­cia sziget az Atlanti-óceán­ban. Hossza 20 km, szélessé­ge 6 km. Egy város és né­hány falu épült a szigeten, hét-nyolcezer lakosa van. de turisztikai szezonban ember ember hátán. Mindenfelé só­lepárlók. kagylónevelő tele­pek, halásztanyák — koránt­sem árasztanak orchidea il­latot. De Noirmoutier ennek ellenére felkapott, divatos hely. A parton sátorerdők, a fövenyen napozók, az óceá­non vitorlások, halászhajók. Békés, lusta föld Noirmou­tier, ahol kincskeresőben voltam. Csaknem hatvan év­vel vezetnek vissza az idő szálai. Idézünk a szenvedő szemtanú. Kuncz Aladár Fe­kete kolostor című könyvé­ből. Noirmoutier, 1914: „Csapatunkhoz, amelyet szuronyos katonák vettek körül, a gőzös irányából kék tengerészsipkás, magas, mar­cona, polgári ruhás emberek közeledtek. Zsebeikből ha­talmas forgópisztoly kandi­kált ki. Szúrós, gyanakodó szemmel néztek, s amíg egyik kezükkel ide-oda lökdöstek, a másikat le nem vették vol­na pisztolyukról. Nekiindultunk a gőzöshöz vezető hosszú fahídnak. Elöl katonák, civil őrök, utánuk négyesével mi. A szigeten hosszú gyalog- utat kellett tennünk. Körül­belül egy és fél órai gyalog­lás után a látóhatáron négy- tornyú épület képe tűnt fel. Felette fekete felhősáv úszott. Ekkor kezdett sorainkban elterjedni az idáig még so­hase hallott név: Noirmou­tier!” A foglyok osztrák—magyar állampolgárok voltak. akik i 914-ben a háború kitörése­kor Franciaországban tartóz­kodtak. s internálták őket. A hirhedt váVbörtön. ahol embertelen körülmények kö­zött éltek a foglyok, ma mú­zeum, idegenforgalmi látvá­nyosság. Találtam jónéhánv noir- moutieri lakost, akik még emlékeztek a foglyokra. Nem szívesen beszéltek ezekről az évekről, a várbörtönben tör­téntekről. 1915 áprilisában egy új „vendég” érkezett a fekete kolostorba, nagyvilági mo­dorú. párizsi fiatalember: „Én Zádory Oszkár szobrász- művész vagyok. Adjanak ne­kem tengerre nyíló szobát” — mondta. A hideg kőre szórt, össze­tört, nyirkos szalma lett a fekhelye. Néhány napig bús- komoran, mozdulatlanul fe­küdt ... Finta Gergely volt ez a fiatal szobrász, Finta Sán­dor testvéröccse, aki Zádory Oszkár néven vált a Finta testvérpár egyik nagy mű­vészegyéniségévé. A Ganachaud úr által meg­talált Zádory-szobor Egy von Berger nevű né­met szobrásznak ekkor már „műterme” volt a várbör­tönben, — fából összeeszká- bált karámféle. Hamarosan itt dolgozott Zádory is, hul­ladékcsontokba faragta ál­mait. (Ezek jó része a túr- kevei Finta múzeumban van.) A „fekete kolostor” Nem sokkal Zádory Noir- moutier-be érkezése előtt meghalt a várbörtönben egy Jungblut nevű fogoly, akit társai nagyon szerettek. Zá­dory — Kuncz Aladár bizta­tására — sírkövet faragott emlékének. A várbörtön le- omló falából kikerült egy mészkődarab. Zádory ebből Krisztus arcát, vélte kitekin­teni. Idézzük Kuncz Aladárt: „Zádorynak tetszett a gon­dolat. A hatalmas követ munkába vette, s néhány Csontfaragvány a „fekete kolostorból” nap alatt csakugyan látnom kellett, hogy a művész láto­mása igaz volt: a kőből fénnyel elöntött gyönyörű Krisztus-fej bontakozott ki. Zádoryval sokat törtük fe­jünket azon. hogy mit írjunk a sírkőre, amely sejtetné, milyen alkalomból készült. Németül nem lehetett, fran­ciául nem akartunk írni. Végre is megállapodtunk a latinban, és indítványomra Zádory a következő szöveget véste a név és dátum alá: Pro gladio vincylum obte- nuit. Ezt a mondatot lehe­tett úgy is fordítani: „kard helyett bilincset kapott”, de ‘lehetett úgy is értelmezni: „kardjáért cserében bilincset kapott”, s ez nyílt vád volt a franciák ellen, akik az ügyü­kért harcoló egykori légio­náriust börtönbe csukták”. A felirat miatt a síremlék felállítását nem engedélyez­ték. Mi lett a sorsa? „A Krisztus-arcos sírem­lék még hetekig állt a ma­gára hagyott, elkerített sa­rokban. A réseken át kive- hettük körvonalait. Egyszer aztán valaki a földre döntötte. Bizonyára az adminisztrátor rendeletére. És ősszel, amikor a konyha számára a téli szenet hozták, az egész rakományt ráborí­tották a síremlékre. A Krisztus-arc végleg el­tűnt a szemünk elől. Mind jobban és jobban süppedt a földbe... S talán egyszer el­indul a föld alatt, hogy meg­keresse annak hamvait, aki­nek emlékét meg akarta ve­le jelölni a kegyelet.” Az „obtenuit” szót je­gyezzük meg, a történet me­netében jelentősége lesz, Noirmoutier-i ismerőseim­mel minden fellelhető he­lyen kerestem a -szigeten a csaknem másfél méteres sír­emléket, de sehol sem ta­láltam, senki sem emléke­zett rá. A román írószövetség Ko­lozsvárott megjelenő hetilap­jából, az Utunk-ból azonban perdöntő tényekről olvashat­tam: Lőrinczi László, a ki­tűnő Kuncz Aladár kutató, szintén kereste a szobrot Noirmoutier-ben. Ö sem ta­lálta meg. Ellenben levelezni kezdett Henri Martin noir­moutier-i tudóssal, aki egy Ganachaud nevű öregúr ré­vén tudomást szerzett Zá­dory szobráról és ezt megírta Lőrinczinek. sőt nemsokkal később a szobor fényképét is elküldte. Egy női (madonna) - fej lát­ható a szobron és a követ­kező felirat: „Pro gladio vincula obtenuit”. A vin- culum” tehát többes szám­ban szerepel, az „obtinuit” pedig változatlanul helytele­nül: obtenuit”. Kézfenf ekvőnek látszana: az eredeti Krisztus fejen „vincula” szerepelt, Kuncz az évek távlatában ezt rosszul idézte, — s valaki a Krisz­tus fejből később női fejet faragott. De ez lehetetlen, mert a talpazaton ott van Jacob Köhler neve, aki 1915- ben halt meg Noirmoutier- ben. Jacob Köhler is a vár­börtön lakója volt. Halála­kor Zádory már a börtön „műtermében” dolgozott. Lehetséges, hogy Kuncz Aladár téved, csak beszéltek a Krisztus fejről Zádoryval, de a szobrász mégis ezt a madonna fejet faragta ki? Ezt látszik megerősíteni Bér­ezi Géza akadémikus — aki Kuncz és Zádory fogolytár­sa volt — Lőrinczi László­hoz írt levele is: „Az ügyre ugyan emlékszem és a szo­borra is. emlékemben azon­ban úgy él Zádory műve, mint egy bánatos, de még' kissé erotikus női fej...” Bonyolítja azonban az ügyet, hogy a kortársi visz- szaemlékezések szerint Zá­dory úgy nyilatkozott Kuncz Aladár halála után — ami­kor felkérték az író sírem­lékének elkészítésére, — hogy kettőjük közös szülöt­tét — tehát a noirmoutier-i Krisztus fejének mását fa­ragja ki barátja emlékére. A túrkevei múzeum gyűj­teményében van egy plaszti- linből készült Krisztus fej, de ez elképzelésében sem azonos — márcsak anyagá- , nál fogva sem. — a Kuncz Aladár síremlékén levő Krisztus fejjel, vagy a re­gényben oly nagy megjelení­tő erővel megrajzolt szobor­ral sem. A kérdés tehát nyitott: őriz-e még egy Zádory-szob- rot a noirmoutier-i hallga­tás. vagy a távoli szigeten levő, hazakívánkozó madon­na fej az egyedüli, ottani Finta-hagyaték. ' Tiszai Lajos Bronzkori fővárak Fejér megyében az ősi erődítmények valóságos lán­colata húzódik a föld mé­lyén : Lovasberény, Pákozd, Sárbogárd, Aba, Kajászó, Székesfehérvár határában bronzkori földvárak marad­ványai tanúskodnak arról, hogy már abban az időben is népes volt e . terület. A földvárak közül az egyik leg­régebbi Igaron található fel­tárására. kutatására a szé­kesfehérvári István király Múzeum régészei ásatáso­kat folytattak. Megállapítot­ták, hogy az erődítmény a Sió akkori árterületéből ki­emelkedő részén épült, ma­gas földfalakkal, mély vé­dőárokkal. A földvár időszámítása előtt a XVII—XVIII. század­ban, mintegy három és fél évezreddel ezelőtt épült; ab­ban a korban, amikor már megkezdődött az ősközösség felbomlása, az osztálytagozó­dás kialakulása. Az igari földvár annak a településrendszernek volt a része, amelyik a Kárpát­medence középső részén hú­zódott. Műkorcsolya csontból Sok egyedülálló érdekes­ség fogadja a látogatókat az esztergomi Balassa Múze­umban, a város ezeréves történetéről szóló kiállítá­son. Első ízben mutatják be például azokat a csontkor­csolyákat, amelyek a XIV. századból valók. A ritka sportemlékeket régebben az esztergomi Labor Műszer­ipari Művek területén ta­lálták. Ennek helyén állt az 1300-as években a Szentpál- falvának nevezett település, ahol a szájhagyományod szerint egy korcsolyakészítő is lakott. A muzeológusok most ok­leveles iratokkal bizonyí­tották be ennek igaz voltát. Látható a Kiállításon az az adásvételi szerződés is. ame­lyet a szentkirályi keresz­teslovagok állítottak ki. A korabeli írás Hench dicti korcholya (Henz. a korcso­lyás) néven emlékszik meg a mesterről. Megállapították a muzeo­lógusok azt is, hogy a kor­csolyák — amelyek formá­ja nagyon hasonlít a mű­korcsolyához — marhaláb- szárcsontból készültek. Olyan is van köztük, ame­lyet nem fejezett be a mes­ter. A jól csúszó „szerszá­mokat”, amelyekkel havon és jégen egyaránt közleked­tek szíjakkal erősítették a lábbelikre. A néprajzi ku­tatások szerint más célra is használták. Hat-hét korcso­lyát sorba kötöttek és a szánkó talpára erősítették. A keskeny felület kevésbé lapadt a hóhoz, és így még gyorsabban siklott a száh. Mikrobiblio-mánia A miniatűr könyvek elő­állítása technikai bravúrnak számít. Egy-egy kiadvány előállítása sajátos szakmai elmélyülést kíván, és ko­moly feladatok elé állítja a tipográfust. Naojainkban vilásszere mind nagyobb az érdeklő­dés a könyv világ legapróbb termetű tagjai iránt. A ki­adványok többféle techniká­val készülnek. Egy részük közvetlenül szedésről nyo­módott 3—6 pontos betűk­ből. magasnyomó eljárással. Másik részük fotóéi lárá^sal. kicsinyített nvomóformák- ról. részben ofszet-eljárás­sal. részben cinklemezekről magasnyomású eljárással. Érdekes, hogy korra és nemre való tekintet nélkül megragadta az embereket a kis könwek bűvölete. A mikrobiblio-mánia, a kis­könyvek iránti szenvedély a gyűjtőket arra ösztönzi hogv minden e tárgyról szó­ló irodalmat felkutassanak. Magyarországon a kiskönvv- kedvelők három kiemelkedő maaángvűiteményt tarta­nak számon: az első 1 230. a másik kettő mintegy 700. illetve 400 kötetből áll. A gyűjtők zöme 15—100 pél­dánnyal rendelkezik, sokan nedig most kezdik el a Bvűitést. A legtöbb nasy példányszámi'i miniatűr-ki­advány az Athen aeum és a Zrínyi Nyomdákban készült. Injekciót kap a Genfi-tó A Genfi-tó legnagyobb ba­ja az oxigénhiány, amely szinte napról napra fokozó­dik. A vízben oldott oxigén hiányát jelenleg 180 enzr tonnára becsülik, az éven­kénti veszteséget 14 ezer tonnára, ami literenként 2 milligrammnak felel meg. Ez a víz szennyezettségének következménye, amely ma már olyan nagyfokú, hogy természetes derítési mód­szerekkel nem is tisztítható, és a víztömeg öntisztulása a természetes egyensúly fel­bomlása miatt már mm le­hetséges. A tó vizének nagy- * fokú igénybevétele már az 1940—45-ös években felbo­rította a gyönyörű víz nor­mális körülményeit. Az ipa­ri hulladék, a műtrágya, a mosószerek olyan tömegben jutottak a Genfi-tóba, hogy rohamosan fejlődésnek in­dult az algatartalorrü E nö­vény rothadása rengeteg oxi­gént von ki a vízből. Miután a bakteriológiai szennyezett­ségen már nem tudnak a szokványos tisztítóberendezé­sekkel segíteni, most felve­tődött egy nagyszabású terv: oxigént juttatni a vízbe, amely — megfelelő ideig és megfelelő mennyiségben al­kalmazva — helyreállítaná a Genfi-tó vizének „egész­ségét”. Oktatás hírközlő műholdakkal 1975-ben kezdi meg adá­sát az amerikai ATS—F hírközlő mesterséges hold. Az első kísérlet során az ATS—F televíziós adást közvetít Alaszka mintegy húsz, egymástól távoleső, rit­kán lakott vidéken lévő is­kolája számára. Hasonló kí­sérletre kerül sor a Sziklás Hegység környékén, ahol kb. 50 iskola 60 héten keresztül minden hétfőn 90 perces te­levíziós adást kap a mester­séges holdról. Televíziós párbeszédet is terveznek a diákok és tanárok között Montana államban. Amennyiben az említett kísérlet sikerül, valószínűleg még szintén 1975-ben olyan pályára állítanak egy ATS— F holdat, hogy India terüle­tén, mintegy 5000 televíziós készüléken lehessen venni a hold adását. Így 3000 szét­szórt indiai falu kap a vi­lágűrből iskolai oktatást, ezenkívül mezőgazdasági, táplálkozási,' higiéniai taná­csokat és a születésszabá­lyozással kapcsolatos felvi­lágosításokat. A tengerek tisztaságáért Az olajszállító hajók a szállítmány kiürítése után, a hajó stabilitása érdekében, több-kevesebb vizet szivaty- tyúznak az olaj helyébe. A sajnálatosan elterjedt „mai” gyakorlat szerint az új szál­lítmány felvétele előtt ezt a ballasztvizet a tengerbe eresztik. Ez azt eredményezi, hogy rendszeresen tetemes mennyiségű olaj jut a ten­gerbe s borítja el a vízfel­színt. Az ogyesszai kikötő­ben a Fekete-tenger tiszta­jéghegyet a Tíz kilométer hosszú jég­hegyeket vontatni az An- tarktisztól Ausztráliáig, vagy Latin-Amerikáig, hogy ott édesvizet nyerjenek belőle. Ezzel az elképzeléssel fog­lalkoznak, méghozzá nagyon komolyan a kutatók. Köze­lebbről vizsgálva a kérdést, ez az elgondolás nem is tű­ságának megőrzése érdeké­ben napi 2000 köbméter ka­pacitású ballasztvizet tisztí­tó berendezést építenek. A kikötőbe rakományfelvétel céljából befutó tankhajók ezentúl majd ennek fogják átadni olajjal szennyezett ballasztvizüket. A ballaszt­vízről „lefölözik” és nagy tartályokba gyűjtik az érté­kes kőolajat. Hasonló tisztitó berende­zés már több szovjet kikötő­ben működik. sivatagoknak nik olyan esztelennek, mint hinnénk. Az Egyesült Álla­mokban nemrégiben jelent meg egy beszámoló, amely részletesen elemzi egy effaj­ta vállalkozás megvalósítá­sának tehetőségét, felméri a művelet költségeit és arra a megállapításra jut, hogy technológiailag kivitelezhető. Lézersugaras bot Lézersugarakat kibocsátó botot készítettek vakoknak, amely lehetővé teszi, hogy elkerüljék az akadályokat. A bot három lézersugár! bo­csát ki magából. Az első su­gár a vak ember feje köze­lében levő akadályokat, fa­ágakat, vagy ajtófélfákat deríti fel; a második figyel­mezteti a vakot a testmagas­ságban ,,közeledő” akadá­lyokra, falakra, gépkocsikra, vagy járókelőkre. A boka magasságából kapott harma­dik lézesugár figyelmézteti a bot használóját, hogy jár­daszegélyhez vagy lépcsőhöz közeledik. Használat esetén három óránként kell cserél­ni a lámpaelemet. Válla lat Szolnok, Tószegi út. felvételre keres azonnali belépéssel szakképzett DEKORATŐRT, továbbá KÖZÉPISKOLAI VÉGZETTSÉGGEL rendelkező férfiakat. Csökkentett munkaidő! Szükség esetén munkásszállást biztosítunk, Jelentkezés a vállalat munkaügy! osztályán,

Next

/
Oldalképek
Tartalom