Szolnok Megyei Néplap, 1973. október (24. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-02 / 230. szám

1973. október 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Filmjegyzet Érintés Ingmar Bergman talán a filmvilág jelenleg élő legna­gyobb alkotója. „Nem egy­szerűen rendező, jóval több annál: író, gondolkodó, filo­zófus egy személyben, aki szinte minden alkotásával rá­szolgál a megkülönböztetett figyelemre és az értő analí­zisek tömegére” — írja róla Veres József filmesztéta. Az 1970-ben készült sor­rendben 25. filmje, még a szokottnál is nagyobb, s a véJeményformálllst tekintve egymástól gyakran, szinte meghökkentő módon külön­böző kritikai reakciót vál­tott ki. Az ok meglepő. Ne­ga Bergman így fogalmaz: „Mo^t először mesélek el filmen egy egyszerű szerelmi történetet... Mindaz. amit írok, személyes tapasztala­tokból adódik ..; Bővebb magyarázat abszurd lenne...” Tehát egy „egyszerű” sze­relmi történet. Karín har­mincöt éves. Élete gondta­lan, kényelmes, kiegyensú­lyozott. Jónevű orvos felesé­ge, két gyermek anyja. A családi boldogság itt nem csak látszólagos. Sebezhetét- lennek tűnik ... Mégis a váratlan szerelem mindent felbolydít. Pedig David, a fiatal archeológus Bibi Anderson, a női főszereplő szinte a rendezővel egyenértékű társalkotója a filmnek hezen lehet Bergmanra is­merni e filmben. Nem túlzás azt állítani, ha a bevezető képsort köv.ető leiiratok — közte a rendező s a forgató­könyvíró nevével — elma­radnának, aligha tulajdoní­tanánk neki e filmet. Csak a szereplők, Bibi Anderson és Max von Sydow „árul­kodnak”, na és sz újabb egyszavas cím, mely a Vál­ság. a Csend, a Persona, a Szégyen, a Rítus, vagy a Szenvedély után már-már megszokott. Bergmant első alkotói kor­szakában a szociális ellen­tétek, a társadalmi kérdések foglalkoztatták. Az általános erkölcsi problémák felé csak később fordul a figyelme. Üjabban szinte minden film­je ugyanazon kérdésekre ke­res választ, az élet és halál, a vallás, a férfi és nő vi­szonya, az emberi kapcsola­tok megoldatlansága foglal­koztatja. Ez utóbbi a témája az Érintésnek is, de a feldol­gozás módja merőben más az eddig megszokottnál. Ma­talán minden szempontból „gyengébb” a férjnél. Ideges, gyanakvó, gyakran még gyű­lölködő is. Ez a szerelem az érthetetlen fajtából való, a különleges kategó.riába tar­tozik. Talán ezért olyan erős. Karin megszédül, de David képtelen dönteni. Mire meg­győződik érzelmei valódisá­gáról, már rég vesztett. Ka­rin. a férjét választja. Ennyi az egész, szinte ba­nálisnak tűnik. Sehol a Berg- maritól megszokott szimbó­lum, még az áttételek is ho­mályosak, megkérdőjelezhe- tők. Itt-ott néhány szolid cél­zást vélünk felfedezni, de ezúttal jogos a bizonytalan­ság, talán, a rendező ezt -is másnak szánta. A történet önmagáért be­szél, .a rendezés ezt hangsú­lyozza. Minden világos, egy­szerű, érthető. Az Érintés Bergman legtisztább filmje. Nem a legjobb, de a leg­szebb. A gondolatok helyett az érzelmek a főszereplők. —sz —ő Fotókiállítás a Hortcbágyról Tiszafüreden megelőzve az országos múzeumi, hon­ismereti és műemlékvédelmi hónap szolnoki országos megnyitóját tegnap este át­adták a nagyközönségnek á Hortobágyi Nemzeti Park élővilága című fotóKiállítást. amelyet a nagyközségi — járási művelődési központ nagytermében rendeztek. Ennek bevezetőjeként dr. Pásztor Károly tartott szí­nes diavetítéssel illusztrált előadást hazánk legnagyobb természetvédemi területéről. Általános foglalkoztató Q Egy hely, ahol mindazok, akik testi vagy lelki elesett- ségük, csökkent munkaké­pességük miatt a legkeve­sebbel is beérik, megkeres­hetik a kenyérre valót. Általános foglalkoztató. Óránként néhány forintért ponyvát foltoznak, válogat­nak rongyot, a hulladékból mentik ki, amit még lehet. Ez a szövetkezet, sajátos tör­vényeiből, szúkségformálta figuráival, apró, de nagyon fájdalmas harcaival, maga a körülöttünk zajló világ, egyfajta, hol nagyító, hol torzító tükörben. Nem mint­ha Jókai Anna novellája valamiféle általánosításra késztető mű lenne. Az érzékletes, sok jól komponált epizódból álló já­tékot egy, már-már keret já­tékszerű. önmagában is so­katmondó epizód fogja ösz- sze. Egy, a történet szerint gyakorlott és neves újság­író járja végig a munkahe­lyeket. Felháborító vakság­gal, közömbös érdektelen­séggel megy el a téma, az emberek mellett. Az az együgyű „jóhiszeműség”, mellyel a szövetkezet veze­tőinek demagóg, magyaráz­kodó tájékoztatását minden meggyőződés nélkül elfogad­ja, ahogy szinte meglóg a legizgalmasabb figura, az „Általános” dolgozóinak ügyes-bajos dolgait szívós hittel (és társadalmi mun­kában!) intéző nyugdíjas Anna néni elől — szinte már elképesztő. Ezzel az újságíró-figurával az írónő mintegy az általá­nos közömbösség kritikáját is megfogalmazza, — ugyan­akkor saját művének fogya­tékosságaira is emlékeztet. Azok a villanásnyi történe­tek, melyeket elénk tár ugyanis érezhetően több le­hetőséget hordoznak ma­gukban, mint amennyit vé­gül is kapunk. A hangjátékot Bozó Lász­ló rendezte nagy szituáció­teremtő erővel. Az egyenle­tes színészi teljesítmény eb­ben sokat segített. A szí­nészválasztás, különösen Máthé Erzsi (hztankóné) és Sulyok Mária (Anna néni) esetében a karakterekhez ki­tűnően illeszkedő hang mi­att érctemel dicséretet. — trömböczky — AZ IFJÚSÁGI BÉRLET hangversenysorozat első előadásaként a Magyar Rádió és Te­levízió gyermekkórusa vendégszerepeit tegnap Szolnokon. A Ságvári Endre Megyei Művelődési Központ nagytermét mind a két előadáson zsúfolásig megtöltötték az ifjú zenebarátok. A gyermekkórus, amelyet Csányi László és Botka Valéria vezé­nyelt. „Négy földrész dalai” című összeállításban népdalfeldolgozásokat és kórusmű­veket* adott elő, nagy sikerrel. Ezenkívül zongoraszóló, fuvoladuó, hegedű—zongo­ra kettős hangzott el, szintén a kórustagok előadásában. Fiatalok szeptemberi seregszemléje ' a Tiszaligetben Igazi ködös őszi időre éb­redtek vasárnap reggel a szolnokiak. A műrepülésből sem lesz semmi, jó ha a nagygyűlésen nem ázunk meg — gondolták nagyon so­kan. alak vasárnap a tisza- ligeti napok második részén akartak résztvenni. Szerencsére a kezdeti bo­rús idő "ellenére nagyon jól alakult a fegyveres erők nap­jának vasárnapi programja. A lelkes KISZ-fiatalok és az úttörők nem sokat törődtek Tegnap délelőtt a Kilián György Repülő ■ Műszaki Fő- isKolán ünnepélyesen meg­kezdődött az 1973/74-es tan­év. Brassói Tivadar ezredes, a főiskola parancsnoka kö­szöntötte az elsőéves hall­gatókat. akik a sikeres alap- kiképzés után vonultak be a főiskolára, hogy négyéves tanylmányaik során felké­szüljenek a tiszti hivatásra. Felhívta a figyelmüket hogy tanuljanak szorgalmasan, s ha nehézségeik lesznek, mindenkor forduljanak bi­zalommal parancsnokaik­hoz, tanáraikhoz és idősebb társaikhoz. Majd arról szólt, hogy a főiskola hat éve felsőfokú intézmény, s ma már ran­got jelent itt dolgozni. A feltételek is egyre jobbak. a rossz idővel. Már korán reggel megkezdődtek a sportverseenyek. A délelőtt folyamán volt az első nagy­szabású bemutató s egyben verseny is a forradalmi me­ne td álverseny. A felszabadu­lási emlékműnél gyűltek ösz- sze a felvonulók, akik for­radalmi indulókat énekelve érkeztek meg. A város KISZ- zászlaját ifjúgái'disták vit­ték • az elnökség elé. Az ün­nepi beszédet Barsi Tomaj, a KISZ KB osztályvezetője mert a technikai ellátottság lépést tart a Követelmények­kel. Növeli a főiskola rang­ját. hogy az 1973/74-es tan­évtől kezdve a katonai kép­zettség mellett üzemmérnöki oklevelet ad a végzett hall­gatóknál:. Ez egyben meg- növeKedett követelménye­ket is jelent, amelyekre a főiskola minden 'tekintetben felkészült. Az ünnepség második ré­szében a szocialista verseny­ben sikeresen szerepelt hall­gatók jutalmazására került sor. Többen megkapták a ..Főiskola Kiváló és Élenjáró Hallgatója” címet. Közülük is kiemelkedik Bertalanics Szilárd törzs-zászlós, aki há­rom egymást követő tanév­ben kiváló eredménnyel dolgozott. Tóth Gyula tartotta. Az elnökségben volt Vad András, az MSZMP megyei Bizottságának osz­tályvezetője, Sípos Károly a megyei tanács elnökhelyette­se, Túróczi Peremmé, a vá­rosi pártbizottság titkára, Barta László Szolnok tanács­elnöke, valamint katonai alakulatok parancsnokai. Az ünnepi beszéd után Herczeg Mária, a Tiszaparti Gimnázium KISZ titkára a fiatalok nevében. köszöntöt­te a fegyveres erők képvise­lőit, alak 'úttörőktől és ki- szesektől virágot kaptak. A szombati forradalmi menetdalversenyben legjobb­nak a Tiszaparti Gimnázium tanulói bizonyultak, 1000 fo­rint pénzjutalomban része­sültek és emléklapot kaptak. Szintén szombaton tartot­ták a „hadijáték” versenyt, amelyben legügyesebbek a Ságvári körúti iskola Arany János úttörőcsapatának , kis úttörői voltak. A nagygyűlésről szinte mindenki a „szolgálati ku­tyabemutatóra” indult. Az épülő sportkombinátban még a kutyától egyébként félők is ámulva nézték a kutyák fegyelmezett bemutatóját. Az egészen kicsiknek ugyaneb­ben az időben bábbemutatót tartottak a ligeti színpadon. Délután a tiszalígeti stran­don tartották a modellezők megyei bajnokságát. Rossz idővel kezdődött a vasárnap, délután már azon­ban sütött a nap. A fiata­lok végig jókedvűen verse­nyeztek, és egyben szórakoz­tak. is. Vasárnap egy életerős ifjúság seregszemléiének helye volt a Tiszaliget. Ünnepélyes tanévnyitó a Kilián főiskolán Szép Ernő: Gyufa ' és egyéb elbeszélések i. A gyufát — ezt egy főpin­cér beszélte el — lopják az urak a kávéházból. Mert hogy ott ültem a minap es­té s nem láttam gyufatar­tót magam körül a kávéház­ban, hát mondom szelíden a főpincérnek, aki történe­tesen asztalom előtt haladt: — Miért teszik el a gyu­fát. mikor még vendég van — mondom. — Mert ha mink nem lész- szük el kérem, elteszik a vendégek kérem. Vannak olyan urak kérem, tessék el­hinni. Én mindent elhiszek. A főpincér a zsebéből saját privát skatulyát vett elő, abból egy szál gyufát kivett, rágyújtott a cigarettre, mely ajkaim között várakozott és míg hanyag előkelőséggel en­gedtem a füstkarikákat, to­vább tájékoztatott: — Ajjéj, annyi ezresem le­gyen — szólt egyik cipőjét ál téve a másik cipője felett. — A békében is megtették, hogy mikor éjszaka haza­mentek a kávéházból, egy skatulya gyufát tettek a zse­bükbe. Kérem az akkor szo­kásdolog volt. Az nem nu­meráit. Akkor más világ volt kérem. De most háború van kérem, három krajcár egy csomag gyufa, már most csak vegyük kérem alásan, hogy nekem csak tíz asztal­ról hazaviszik a gyufát á hat fillér kérem, máris egész tisztességes károm van ké­rem. tessék elhinni kérem. Elhiszem kérem. — Kérem és nem is szó­rakozottságból csinálják az urak, hogy zsebrevágnak egy skatulya gyufát, mint annak előtte, kérem, sőt direkt, mert drága a gyufa kérem. Utála­tos egy dolog ez, amit fej­vettek az urak, tessék el­hinni. — No-no. — Tessék elhinni, hogy a háború csinálja ezt. Az er­kölcsök lettek ilyen csúnyák tessék elhinni. Tessék elhin­ni. jobb volt a béke, ajjé... Én még ezt is elhittem a főpincérnek, akit mindig egyenes jellemű, józan és okos embernek ismertem. Odakinn a kávéház ablakán kívül a főpincér elbeszélése alatt esett a hó s az egész utca fehér volt. az ég meg fekete volt, mert,, mikor esik a hó, mindig ügy látsz"- hogy az ég fekete. II. Ezt már magam vagyok kénytelen elbeszélni, nincs alá segítsen. Minden éjsza­ka vadlibák utaznak át Bu­dapesten. A Duna felett re­pülnek. Dél felől jönnek, az isten tudja, hová mennek. A Margitszigeten la szoktak szállani pihenni. Ilyenkor, osztán társalognak egymás közt keserű vad hangjukkal, amelyet érdekes hallani. Sok­szor hallgattam már a vad- libákat és kedvem lett vol­na tudomásukra adni, hogy Maupassant megénekelte őket, hátha örülnek majd neki. De fájdalom, ők se értik az ember szavát, ahogy az ember sem érti az ő sza­vukat. Reményiem, semmi háborús érdeket nem sértek vele s reményiem a hírlap­írói minőséggel sem össze­férhetetlen, ha közzéteszem azt a tapasztalatomat, hogy fgy télen feltűnő nagy kra- vált csapnak a vadlibák a Dunán, hajnali útjuk alatt, mikor a partok házad még alusznak sötét ablakokkal. Talán fáznak a vadlibák, vagy a jégtáblák zajától ije- deznek, amelyek a híd osz­lopainak mennek és össze­vissza zúzzák magukat. És nem tudom és ki se találha­tom, hanem az elszálló ka­landorok, e nagy sötét ma­darak hangjait hallom és hallom és mert nem látni őket, olyan furcsán van az ember a vadlibák hangjá­val, tessék elhinni. Ügy jön elő, mintha az alvó város lelkeit hallaná jajgatni az ember. III. Egy urat láttam a villa­mosban olvasni. Könyvet vett elő a belső zsebéből, ki­nyitotta s beletette a fejét. Este volt. A villamos csor­dultig téli volt. A perronon dúlt a harc a kalauznő s a közönség közt, százan egy ellen. Az az úr, akit mondok, hogy olvasni kezdett, nem törődött a nyomódással és lármával, ő a sarokba hú­zódva csak a könyvbe né­zett. Szoktak a villamosban olvasni, különösen a hiva­talokba iparkodó kisasszo­nyok reggel, még az álom gyengéd fátyol/ival szemü­kön; álomból regénybe oson­nak, miközben szívtelen, hi­vatalba 'mennek a borzas lakásból, mintha csak úszná­nak eszméletlenül a valósá­gon át. amely nékik idegen. No szóval az úr is olvas. Vagyis olvasna, de a villa­mosban elhalványulnak fenn a villanyos' körték. Akkor az úr felnéz, vár. A világítás megint működik. Áz úr visz- szanéz a könyvbe. Olvas vagy egy sort, megint ho­mályba borulnak a körték. Az úr megcsóválja a feiét, leereszti a könyvet ölébe. Felnéz, fixírozza a sötét kör­téket A körték feleszmélne!-' »megint világítanak. Az úr nem ugrik be. egy pár pil­lanatig vár még. aztán fe’- emelí a könyvet. Hopp. a körték megint elalszanak. Ahogy ez már elő szokott jönni a villamoson. Az úr visszateszi a könyvet a bel­ső zsebébe. Megnézi az em­bereket. akik szemben ül­nek vele. Kinéz az ablakon. Szemeiről egy Winterri meg tudná állapítani, hogy lelke mily szomorú lett és minő kedélytelen dolgok járnak a fejében. No ajánlom maga- inat, méltóztassanak a híre­ket olvasni. ☆ Húsz éve halt meg Szép Ernő, a XX. századi ma­gyar irodalom sajátos lírai alkatú poétája, aki . távol a társadalom harcaitól, magá­nyosan énekelte meg ver­seiben és prózai írásaiban a gyermeki tisztaság és egy mesés, boldogabb élet utáni nosztalgikus vágyódását. Mély rokonszenvet érzett az elesettekkel és a szegények­kel. Az első világháború idején írott novelláiban, kar­colásaiban együttérzését fe­jezi ki a szenvedő katonák­kal. Itt olvasható írása is az első világháború szü­letett. Verseinek első köte­te 1902-ben Mezőtúron je­lent meg. Legfontosabb re­génye a Lila akác.

Next

/
Oldalképek
Tartalom