Szolnok Megyei Néplap, 1973. október (24. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-28 / 253. szám
imÁKI YÜMffiM 1 szqlwok me^i melléklete Békés, szép estén bajról, bánatról Az oktatóra mindenki figyel A zagyvarékasi Prebybrid. Májlibák a javából. Egy-egy megtömött liba mája 80—100 deka. Kilójáért 10-15 dollárt is fizetnek. Még nem volt hat óra, amikor nyílt az ajtó. Idős pár érkezett, utánuk fiatal fiú, láthatóan az édesanyjával. Két sorban, vagy negyven szék állt, várt a teremben. Falusi szokás szerint az egyik sorba az asszonyok, a másikba a férfiak telepedtek. — Negyven tagú ez a csoport — mondta Agócs Gyula — a termelőszövetkezet tagjai négy csoportban sajátítják el a legfontosabb tudnivalókat. — A fiatal pedagógus ismerőse mindenkinek, itt a faluban nevelkedett. Láthatóan ezért is olyan családias a hangulat. Egy idős asszony előrejön, hozza az orvosi papírjait, reggel óta üldögélt, járkált bent Szolnokon az SZTK- ban. — Fáradt vagyok, fiam, legközelebb eljövök, pontos leszek, de ma alig ettem még valamit. — Menjen akkor néném, majd legközelebb találkozunk. Aztán, amikor a széksorok megtelnek, megtartja az előadást. Simon János odaáll a diavetítő mögé, s a fehér falon színes képek villannak. Mit kell tenni, ha veszély jön, ha háború szele érné a kis Ré- kast. Senki nem vonja össze a szemöldökét, nem mondja, minek ez — de mindenki kíváncsi, amikor látja, hallja, milyen lehet a háború ebben a mi rohanó korunkban. A színes diaképek fogynak, az előadó kérdéseket is megválaszol szívesen. Érdeklődnek, szünetben körülveszik a két parancsnokot. Szabó Béláné a fiával beszélget. A „gyerek” autószerelő a tsz-ben, az édesanyja tavasztól nyárig a keltető üzemben dolgozik, aztán növényápoló. — Ilyenkor ősszel meg otthon tömöm a libát. Most negyvenötöt vállaltam fel, nagyon szépek lesznek. Csak hát sok munka az. Nézze a karomat, milyen nehéz, erős. A fia ujja a jobb kezén szorosan bekötve. Üzemi baleset érte, eltört a mutató ujja. — Érdekes ez a tanfolyam — mondja —, erről is kell beszélni, bár a béke biztos. Anyja csak magának, mag elé mondja, hogy csak ilyen biztos, bi- zodalmas legyen sokáig. Takács János fejő megfáradt arcú, sok évet megért ember Régen voltam katona, ott hallottam utoljára ilyesmit. Hasznos dolog mindezt tudni, kérem. Az ember hamar rászokik a jóra ... Sűrű, sötét az este, amikor a pártszékház nagytermében eloltják a villanyt. Jó gazdálkodásáról, kiváló kezdeményezéseiről ismert megyénkben a zagyvarékasi Béke Termelő- szövetkezet. Nemcsak a növénytermesztésben kiválóak, hírnevet szereztek maguknak az állattenyésztésben is. A zagyvarékasi Prehybrid libák mája messze földön dicséri a község asszonyait, akik nem sajnálják hajnalaikat, reggeleiket. Nem tétlenkednek, mert jó pénzt hoz a libatömés a konyhára is. Ilyenkor ősszel különösen fárasztó a szövetkezeti gazdák, férfiak, asszonyok munkája. Áz őszi szántások, vetések, a betakarítás és az állattenyésztési feladatok nem hagynak sok szabad időt. Elgondolkozva mindezen, vártuk az estét Rékáson, a pártszékházban egy szeptemberi hűvös hétfő estén. Simon János, a járási pv törzsparancsnok diavetítőt hozott, Agócs Gyula, a tsz kulturális ügyintézője pedig előadásvázlatát böngészte. Hat órára hívták össze az első pv- tanfolyam hallgatóságát, olyan tsz- tagokat, községbelieket, akik nem szakszolgálatosok, „csak” tudniuk kell, sajátmaguk érdekében, mit kell tenni bajban, békétlenségben. Hatalmas hagymaföldjei vannak a Béke Tsz-nek. Kombájn könnyí- Gszi mélyszántás a szövetkezet földjén ti a betakarítok munkáját