Szolnok Megyei Néplap, 1973. október (24. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-23 / 248. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1973. október 23. Hosszú az út a békéig i. Egy nép hontalanná válik Az újabb izraeli agresszió, amelynek az elmúlt hetekben tanúi voltunk, felidézi egy év előtti közel-keleti utam emlékeit. E háború eseményeinek tükrében még érthetőbbé, plasztikusabbá vált mindaz, amit láttam, tapasztaltam. Űjra előttem a kép. Arab marxistákkal, vagy éppen a Nasszer híveiként számontartott nacionalistákkal beszélgetve ugyanazt hangsúlyozzák: Csak az arab egység, valameny- nyi arab ország szolidaritása, a szocialista országokkal, elsősorban a Szovjetunióval való szilárd, elvi alapokon nyugvó barátság és együttműködés vezethet sikerre az izraeli agresszió ellen. Az iraki olajmezőkön járva sokszor hallottam a büszke kijelentést: Ez a mi °lajunk. És a jövőbe tekintő tervezge- tést: Az olaj nagy kincs az arab népek kezében. Nemcsak az anyagi, technikai felvirágzásnak, de az arab népek függetlenségének is a biztosítéka lehet, ha jól használjuk fel. Emlékszem Damaszkuszra. E szívemnek ma is kedves ősi városban az elmúlt napokban légiriadók követték egymást. bombák hullottak a védtelen lakosságra. Nem felejtem azt a sok tisztes szándékot, a jobb jövőbe vetett, olykor naiv, de mindenképpen becsületes hitet, amellyel ebben a városban sok újságíróval, politikussal beszélgetve találkoztam. Az emlékek soksaságából mégis annak ausztriai palesztin menekült tábornak a képe idéződik fel előttem a legélesebben. ahol magam is jártam. Néhány nappal azután, hogy ott voltam, megdöbbenéssel olvastam a lapokban, hogy izraeli gépek bombázták a védtelen falut. Nem tudom, menynyien maradtak életben beszélgető partnereim közül, még- kevésbé sejtem, mi lehet a sorsúit ma. Hová. merre sodorhatta őket az újabb közel-keleti háború vihara. Szavaikra emlékszem. Akkor így jegyeztem le benyomásaimat: Valahol Szíriában járunk. A jól megépített úton apró falvak, kertek, megművelt földek között robog a gépkocsink. Letérünk egy másik, hasonlóan jó állapotban levő útra, haladunk egy ideig, majd megállunk. A kis falu semmiben sem különbözik a többitől, amelyen eddig átutaztunk. A község vezetőit keressük. Egy magas fiatalember elindul, hogy értesítse őket. Várjunk addig itt — mondja. Várunk. Közben beszélgetni, barátkozni szeretnénk a bennünket körülvevő gyereksereggel, s a néhány lépéssel mögöttünk álló felnőttekkel. Nem sokra megyünk. Hiába mondja arab tolmácsunk, hogy kik vagyunk. válasz nem érkezik. Csendben néznek ránk. A gyerekek, akiknek a fejét próbáljuk megsimogatni, félve hátrább lépnek. Megérkezik a vezető. Erős, markáns arcú; jó negyvenes férfi. Mögötte idősebbek, fiatalabbak még néhányan. Bemutatkozik. még egyszer meggyőződik arról, hogy kik vagyunk, és invitál, menjünk az ő házába, ott nyugodtan beszélgethetünk. Alig méternyi széles, zegzugos kis közökön, egymáshoz ragasztott apró házak között kanyargunk, míg egy piciny udvarra, onnan egy hűvös szobába érünk. Olyan az érzésünk, mintha egy fázósan, félve összeboruló nyáj közepén lennénk, hisz az egész falu a maga zegzugos labirintusával, apró házacskáival akkora, hogy egy jókora takaróval talán be is lehetne fedni. Palesztin menekültek táborában vagyunk. A szőnyegeken körül ülve a közösség vezetői néznek ránk kíváncsian. Öröm és bizalom sugárzik a szemükből, amikor hallják, hogy egy távoli szocialista ország fiai érdeklődnek az ő sorsukról. Először általában beszélgetünk. Meglepő tájéHbzottság- gal szólnak hozzá a világ dolgaihoz. A szocialista országokat jól ismerik, testvért, szövetségest tisztelnék bennünk. Közben kávéval, tiszta hideg vízzel kínálnak. A beduin módra főzött méregerős kávé feloldja a tartózkodást. — 1948 óta élünk itt — kezdi a vezetőjük. — Apám tanító volt Palesztinában, abban a faluban, ahol addig éltünk. Egy szép napon, talán június lehetett, cionista katonák vették körül a falut. Fél órát adtak, és távoznunk kellett. Ügy hajtottak bennünket, mint a barmokat, át a határon. Aztán szíriai testvéreink segítettek. Azóta itt élünk. Rámutat egy .valamivel fiatalabb társára. — Ök még csúnyábban jártak — mondja. — A falu apraját, naayját összeterelték, legéppuskázták őket. Nagy gépekkel eltaposták a házakat. Gyerek volt még, véletlenül meneküli meg. — Kint játszottunk, a falutól egy kicsit messzebb. Láttuk a katonákat, hallottuk o lövöldözést, nem mertünk hazamenni. Aztán már csak a holttesteket találtuk meg és a falu romjait. Apám, anyám, testvéreim maradtak ott. Es azóta is itt élnek. Akik felnőtt korban űzettek el hazájukból, lassan már öreg emberek. Felnőtté válik az az új nemzedék is, amely a száműzetésben született és nevelkedett fel. Ám a haza Iránti szeretet és vágyakozás nem szűnik. Mi lesz velünk? Egyöntetű a válaszuk a kérdésre: Életük legfőbb célja, visszatérni apáik földjére, békében élni Palesztinában. Nem feledtetheti velük ezt a vágyakozást az a testvéri szeretet és gondoskodás sem, amelyben arab testvéreik részesítik őket. Magunk is tapasztaltuk Szíriában, hogy minden különbség nélkül, anyagiakban, kultúrában, jogokban ugyanúgy részesülnek. mint a szífiai állam polgárai. Es mégis elpusztíthatatlan vágyként él bennük a hazatérés gandolata — mindinkább párosulva egy olyan reménytelenség-érzettel, amely végsőkig elszánttá, vakmerővé, egyeseket közülük kalandor tervek vak eszközévé is tehet. * A tegnap óta tartó tűzszünet, majd a remélhető politikai tárgyalások bizonyára közelebb hozzák a közel-keleti békét. Egy olyan igazságos rendezés körvonalai bontakozhatnak ki, amelyben a hontalanná vált palesztin nép is otthonra lel végre. Varga József Következik: 2. Agresszor születik. A kommunista foglyokat is engedjék szabadon Volt rabok felhívása Száznyolcvankilenc egykori görög politikai fogoly, aki Papadopulosz elnök augusztusi amnesztiarendelete nyomán nyerte vissza szabadságát, azzal a felhívással fordult a nemzetközi közvéleményhez, hagy fejtsen ki nyomást a még mindig börtönben sínylődő politikai foglyok kiszabadítása érdekében. Az amnesztiarendelet nem vonatkozott ugyanis azokra, akiket az 1967-es katonai államcsíny előtt vagy „kommunista, illetve felforgató tevékenység” címén ítéltek eL Olaj blokád Vasárnap — az arab olajtermelő országok között hetedikként — a bahreini kormány is bejelentette, hogy felfüggeszti az Egyesült Államokba irányuló kőolajszál- iításokat, tiltakozásul az Izraelnek nyújtott amerikai támogatás ellen. A líbiai, algériai, szaúd- arábiai, kuvaiti, katari. Abu Dhabi-i és bahreini bojkott napi 1,9 millió barrel kőolajtól fosztja meg az Egyesült Államokat. Tartományi választás Ausztriában Felső-Ausztriában a szocialista párt szavazatvesztesége várható — jelentették vasárnap délután öt órakor a szavazás befejezésekor. Az első részeredmények alapján készült becslések szerint a szocialista párt 24—25, a néppárt viszont 27—28 mandátumot szerez. A legutóbbi tartományi választás során a felső-ausztriai parlamentben patthelyzet alakult ki. A néppárt előretörése viszonylag váratlanul következett, be, mert a szocialisták az 56 tagú tartományi tanács legalább 28 mandátumára számítottak. A szélsőjobboldali szabadság párt valószínűleg csak eggyel növeli mandátumainak számát, s négy helyett öt képviselőt küldhet a testületbe. Tegnap különösen nehéz napom volt. Tanú voltam a barátom esküvőjén. Bár bo- rongós volt az idő, mi fehérben, feketében érkeztünk a Fő térre, a Tanácsháza elé, tíz perccel 11 előtt. Rezesbanda fogadott bennünket, a Rákóczi indulót fújták. Gyaloghuszárok, kri- nolinos hölgyek, zsiraldi- kalapos, csokornyakkendős, kamásnis urak mosolyogva tapsoltak nekünk. Kedves figyelmesség. Egy fagylaltárus fején fehér zsoké-sapkával elordította magát: — Felvétel! Csapó! Menjenek a fenébe, ki a képből! Mi éppen a Tanácsháza kapujában álltunk, és azonnal felfogtuk a helyzetet. Nagynehezen kilábaltunk a képből. Ekkor a tér közepén egyedül állt a művésznő. Igéző kék szemét a sötét felhőkre fordította. — Óh, istenkém, segíts rajtam, hallgasd még imámat. Vezéreld haza Alajost. Válaszként az ég borzalmasat dördült, lehet az Ür Luciferrel vitázott, lehet, ez volt a véleménye a filmekről. A primadonna halálosan megijedt és félelmében a Postakocsi vendéglő ajtajához rohant, amely előtt mi, a násznép is ácsorpg- tunk. A művésznő aranyos kacsóival nyomkodta a kilincset. A pikolófiú belülről röhögött, de nem nyi- „ tatt ajtót. Hiába lihegte epekedve az eperajkú nő, hogy neki sürgős, ami egyébként az arcáról is leolvasható volt, a balga fiú csak röhögött, mert azt hitte; ez is benne van a játékban. Azután a nagybajúszú álőrmester intett a bajusz nélküli valódi őrmesternek, hogy most már bemehetünk a Tanácsra esküdni. A fiatal anyakönyvvezető nő végiglegeltette rajtunk melegbama szemét, nemsokára elhangzott a boldogító igen, mi tanúk aláírtuk, amit alá kellett írnunk. A bajuszos ajtónálló nem engedett ki bennünket, azt mondta, hogy várjunk, „láthassák, hogy folyik a felvétel.” / , Kisvártatva, úgy 12 óra tájt előbújt a nap. A filmesek abbahagyták a cirkuszt, mindahányan bevonultak a Postakocsiba, mi is. A zenekar és a statisztéria elfoglalta a fél vendéglőt, a primadonna és a rendező a mi boxunkban talált menedéket. A művésznő nagyfröccsöt kért, az iménti ijedtségre való tekintettel. A rendező Colát, lévén, hogy a sok ordítozással tönkretette délelőtt a torkát, mi konyakot, elvégre mi esküdtünk. Egymás sikerére ittunk. Megjött közben az anyakönyvvezető, civilben nagyon csinos hölgy. A pincér Juliskának szólította és azonnal hozta üzemi ebédjét. A nő jóízűen hozzáfogott, itallal kínáltuk, elfogadta, csillogott a szeme. — Örülök, hogy nem kérték, és nekem nem kellett esküvői beszédet tartanom. Én nem szeretem azt a bauxitos sódert nyomni, már úgy unom. Alig tudom a nevetést visszatartani, amikor ahhoz a szakaszhoz érek: „A nő olyan hegedű, amelyen a férfinak úgy kell játszania, stb. stb.” —mondta, és közben többször is koccintott «z egészségünkre. A rendező fáradt, szórakozott ember, e pillanatban tudta meg. hogy mi násznép vagyunk és. nem statisztéria. A művésznő finoman sóhajtott, eddig négyszer ment férjhez, mind a négy esküvő nagyon 'szép volt, kért még egy nagy fröccsöt. A magyarnak álcázott cigányfiú fölállt és a fülünkbe skálázott klarinétján: „Akácos út...” Amikor befejezte, hívás nélkül mellénk ült, és megszólalt: — Egy százast kaptunk a filmesektől, bátyám. Nagy a család, kell a lóvé ... Amikor kimentünk szakadt- az eső. Bőrig ázva szálltunk a villamosra. Csodálkozva néztünk szét, miért ürés ^ kocsi? És ,mi ez a négy füst, bűz? Mitől meleg a padló? Nyomtuk a csengőt, megállt a szerelvény, jött a kocsi vezető és ordított: — Miért szálltak ide? Nem látják, hogy begyulladt a tengely? Ide nem lett volna szabad. Szótlanul leszálltunk, szakadt az eső, a másik kocsi ajtaja nem nyilott, nem nyitották, talán nem is akarták. Visszamentünk a P°s- takocsiba. A pikolófiú a primadonnával táncolt, felkértem a , kenyereslányt, sorstársam a szubrettet A rendező a Coláról átállt rumra, Fellinit szidta. Azt mondta: kiégett. A klarinétos abbahagyta. A kenyereslány azonnal otthagyott, felvette tálcáját, tortával, cigarettával kínált, két forint borravalót adtam, azt mondta: smucig pali. No lám, gondoltam magamban npdig milyen szépen táncolt. A pikolófiú kedvesen hozta a művésznőnek a nagyfröccsöt, azt mondta, hogy ezért nem kér pénzt. No lám, a férfiak.., Suha Andor KÜLÖNÖS ESKÜVŐ Gát épül Leningrádnál Leningrádot gyakorta fenyegeti árvízveszély. Részint azért, mert a Néva partján fekvő várost mintegy hatvan csatorna és vízfolyás szeli át, amelyeken időnként erős áradás vonul le. Másrészt a Finn-öböl vizét a Balti-tenger felől korbácsoló nyugati szelek akadályozzák a Néva megduzzad vízének lefolyását. Ezért úgy határoztak, hogy a Néva deltájával szemben 2ß km hosszú gáttal fogják lezárni a Finn-öbölt. A gát építését 1975-ben kezdik meg. Készítőinek 19 millió köbméter földet kell majd megmozgatniuk, 14,5 millió köbméter követ és 25 ezer tonna fémszerkezetet fognak a gátba beépíteni. A megépítendő gáton több vízáteresztő nyílást képeznek ki. A tengeri hajók zsilipeken kérészül fognak be- és kilépni a gáttal elkerített területre. A .gátrendszer tervezői laboratóriumi modellkísérletekkel ellenőrzik számításaik helyességét mielőtt kiadnák a végleges dokumentációt. Robot vitorláshajó Angliában oceánográfiai, meteorológiai, s más tudományos problémák felderítésére személyzet nélküli robot vitorláshajót fejlesztettek ki. A robothajó önállóan keresi meg úticélját a tengeren, ahol a tartózkodási helye lesz az adatgyűjtés idejére (és a katonai célú megfigyelések teljesítésére). A SKAMP elnevezésű, bójához hasonlító robot elekti'o- nikus navigációs berendezéssel. kis számítógéppel, automatizált vitorla- és kormányrendszerrel felszerelve, személyzet nélkül addig tartózkodik a megadott hec lyen, amíg rádióparancsot Sterilizálás nem kap helyének megváltoztatására. Mivel igen nagy pontossággal tartja meg kijelölt tartózkodási helyét, hajók tengeralattjárók vagy repülőgépek navigációs rendszerében helymeghatározási támpontként is szolgálhat. Minthogy a hajóbóját a szél hajtja zajtalanul és minden más haitóenergia fel- használása nélkül közlekedhet a tengeren. Az irányítást, illetőleg a narancsokat a hajó egy központi navigációs rendszertől — így például mesterséges holdtól — kapja, s az általa begyűjtött jeleket, adatokat is oda továbbítja. — sugárzással A képen látható készülékben a különféle műanyag orvosi eszközöket nagyerejű kobaltsugárzásnak teszik ki. Várhatóan már a közeljövőben ilyen sterilizátorokkal szerelik fel a nagyobb kórházakat és klinikákat világszerte A sterilezés legolcsóbb módja, a hősterilezés hőérzékeny anyagoknál nem alkalmazható. A modern orvostudományban azonban egyre gyakrabban kívánnak egyszer felhasználható készenléti eszközöket alkalmazni: ezekkel elkerülhetők az egymás után kezelt betegek között a keresztfertőzések, kiküszöbölhető a sterilezés várakozási ideje. Készítésük viszont szinte elképzelhetetlen műanyagok nélkül, a műanyagok/ nagy része pedig nem viseli el a 100—150 C-fokos sterilezési hőmérsékletet. Ilyen anyagok csírátlanítására két eljárás marad tehát: az etilén-oxid- gázzal és a radioaktív sugárzással való sterilizálás. 450 millió éves tengeri liliom A michigani egyetem kutatói ordoviciumi mészkő eróziós üregeiben a tengeri liliom egy ismeretlen fajtáját találták A lelet kora: 450 millió év. A földi élet igen korai képviselőinek: a tengeri liliomoknak egy alosztálya ma is él a mélvten- gerek fenekén. Nevével ellentétben a tengeri liliom állat. mépoedif? a tüskésbőrűek tör-»cóhől Nevezetes tulaj* donsáeuk: öncsonkító *s. regeneráló képességük. A lelet értéke többszörös: egyrészt nagyon korai időszakból való, másrészt eddig ismeretlen fajú, végül igen jó megtartási állapotban került elő, tehát a vázélemeire szétesett állat részei együtt maradtak és összerakhatok voltak. (Foszilis tengeri liliomok többnyire csak töredékeikben fordulnak elő, ezek viszont olyan nagy mennyiségben. hogy a mészköveknek egv speciális faitáiát al- kotiák a krinoid°ás mészkőt.) Az újonnan mooismert fajon a kekelv a fő érdekesség: az 5-ös taeoltsógú .szirmok” elhelyezkedése alapján valóban inkább virágra, mint állatra hasonlít, '4
