Szolnok Megyei Néplap, 1973. október (24. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-23 / 248. szám

1973. október 23.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

Finta Sándor és Finta kamarakiállítása Túr kévén

A túrkevei Finta Múzeumban október 14-én kettős kamarakiállítás nyílt Finta Sándor illusztrációiból és Zádory-Finta Gergelynek a franciaországi internálótáborban készített csont- faragványaiból, valamint pasztellképeiből. A bemutatott munkák a két hagya- fékozó Finta testvér anya- gának a közönség előtt még * ismeretlen részét képviselik.

A ceruza és a vázlatkönyv elválaszthatatlan társa a művésznek, függetlenül attól, hogy az ilymódon „feljegyzett” gondolatait később vászonra festi vagy agyagba gyúrja. A vázlatok, sora jelzi több elkészült mű útját, egy-egy ránkmaradt vázlatkönyv beszédes tanúja gazdája művészi kísérleteinek. Am a vázlatokon kívül olyan önálló rajzokat is rejt egy-egy művész oeuvre, amelyek valamely szép profil, kedves táj, megragadó mozdulat bűvkörében születtek. Finta Sándor is kedvvel rajzolt szobrászati tevékenysége mellett. Ez a kiállítás éppen néhány szép portréját emeli ki annak bizonyítékául, milyen képességgel forgatta a ce- - ruzát is a véső mellett. A rendezés azonban több feúlyt fektet illusztrációra. Részben azért, mert ezek nagyobb számban szerepelnek "hagyatékában, részben pepiig azért, mert sajátos stílusában készített rajzai kitűnően illeszkednek az illusztrált könyv vagy novella meséjéhez. Ez pedig az Ilyen természetű tevékenység fő követelménye.

A kiállítás különlegessége, hogy bemutatja Finta Sándor írói munkásságát is, kiemelve legjelentősebb írásait — az 1932-ban megjelent „Kisbojtárt”, az 1934- ben „Az év legjobb angol novellája” díjjal értékelt „Chico” című írását, valamint az 1940-es „Fivéreim és én” könyvét. S miután Finta írásait maga illusztrálta, a rendezés feltünteti a rajzokat is nemcsak a nyomtatásban megjelentet, hanem a vázlatokat, a kéziratok melletti skicceket is. Tehát Túrkevén jelenleg egy olyan műhelykiállítást láthatunk, amely fellebbenti a függönyt a művész alkotó műhelye előtt, s bepillantást enged Finta Sándor il- lusztrátori-írói tevékenységébe.

Finta Gergely művészi talentumáról maradéktalanul meggyőznek bennünket azok a kisplasztikák, terakotta szobrok és plakettek, amelyek a Finta Múzeum szoborcsarnokában az ő munkásságát reprezentálják. Művészi pályájának jelentős része a század első évtizedeire esik, s így stílusára a nagy mester, (évekig tanára) Auguste Rodin impresz szionisztikus formaalakítása mellett, a szecesszió nyomja rá bélyegét. Ez utóbbi nemcsak abban nyilvánul meg, hogy Finta Gergely kedveli a dúsan tek eredő inda-, virág díszítést, madonnákat stb., de abban is, ahogy a szobrászművész a szecesszió iparművészeti törekvéseit magáévá teszi.

Finta Gergely készített a felkapott díszmű-árukeres- kedelem számára övcsattól, gombtól kezdve a bonbo- nierig, alakos tálig mindent, amit, a polgári ízlés követelt. Táncosnői, karcsú lánykái a kor divatja szerint eozin- ból, fajanszból egyaránt készültek. Porcelán és terakotta könyvtámasztó leánykáit a ránkmaradt dokumentumok szerint Compagnie Harva nevű párizsi cég vásárolta szívesen és terjesztette egész Franciaország területén. Párizsból végleg hazatérve, Finta Gergely itthon is folytatott hasonló iparművészeti tevékenységet, mint külhonban. Azt azonban, hogy milyen kitűnő pasztellképeket készített, csupán kedvtelésből, csak most, ezen a kiállításon láthatjuk.

Finta Gergely — művésznevén, Zádory Oszkár néven élt és dolgozott Párizsban, ahol őt is, mint több más kiválóságát művészeti és tudományos életünknek, az első világháború kitörésekor a franciák internálták. Noirmoutierbe került, ahol együtt raboskodott Kuncz Aladárral. Hazatérve az internálásból, Kuncz Aladár megrendezte Zádory kiállítását, katalóguselő- szavábau, valamint a Nyugat 1920. januári számában

szépen méltatva fogolytársa művészetét, aki rabsága idején is dolgozott. Zádory viszont Kuncz halála után elkészítette síremlékét egyik Kuncz regényében szereplő motívumra építve a sírkő Krisztus-figuráját.

A fogság idején faragott csontminiatűrök évekig ismeretlen helyen pihentek. Milyenségükről csak két fotókópia, s még Finta Gergely túrkevei munkássága alatt készült bronz másolatok adtak némi fogalmat. A közelmúltban azonban hallván á Finta Múzeumról, jelentkezett a csontfaragvá- nyok tulajdonosa és felajánlotta anyagát a múzeum, gyűjteménye számára. így kerültek a faragványok rendeltetési helyükre, s most Túrkevén a közönség elé,

Egri Mária

A vidéki színházak is bemutatkoztak a fővárosi közönségnek a Budapesti Művészeti Hetek alkalmából. A Szigligeti Színház együttese szombaton este a Fővárosi Operettszínházban Ciprian: Gácsérfej című

szatíráját mutatta be. A budapestiek sok szeretettel fogadták a szolnoki művészeket, a vastaps percekig zúgott az előadás végén. Képünkön dr. Henye Nándor- né, a Fővárosi Tanács művelődésügyi főosztály színházi főelőadója átadja a művészeti hetek emlékplakettjét és oklevelét Székely Gábornak, a színház igazgató-főrendezőjének.

kirándulás helyett építőkockák

lígy szocialista brigád onzetfen segítsége...

A keskeny szőnyegen ötven—hatvan gyerek hemperegve, egymáson átgurulva ismerkedett az új játékokkal. A fiatal óvó nénik , is

A kezdet kezdetén

Az első osztályos Ceglédi Irénke az m-betűt próbálja leírni, a tanító néni. Gyöngy Imréné segítségével a nagyiváni általános iskolában

Rákóczifalva egyik utcájában megszólítok egy férfit. Silye Attila után érdeklődöm. A Silye testvéreket keresi? — kérdez vissza — merthogy azok ketten vannak. Ketten, egyedül. Érti ugye? Senkijük sincs.

Odaérek a házhoz. Belátok a Kerítésen: félig fölásott kert földbeszúrt ásóval, a hátsó udvarban tyúkketrecek, kapirgáló tyúkokkal, s a kutyaólnál egy kis farkaskutya. Mindenütt az élet, a munka jelei. Nem ezt vártam. lehangolóbb kép illett volna az árvák iránti szánakozó hangulatomhoz. A lakásban nem volt otthon senki. elmentem a napközibe.

Tiszta. nyílt tekintetű nyolcadikossal találkozom. Amint megszólal, több évet „öreg0 zik”.

— Én vagyok az a Silye Attila. Hát miről volna szó. beszéliük meg. ha olyan természetű a dolog.

Hirtelen nem is tudom, „miről Volna szó”. A tapintat megbénítja a nyelvem. Azt kellene kérdeznem, mikor halt meg az édesanyád, mikor édesapád, ki mos. főz, takarít nálatok, miből éltek, van-e barátod, hogvan boldogulsz az iskolával, mi szeretné] lenni, egyszóval szeretnék belelátni abba a küIf>n PIT» P1 r-Sor) fa

~'1' ^•7 ■»

s 0f?v r*11 ói v 4 - egresen az.

— Tőlünk ion? Nincs ott ilyenkor senki. A bátvám este kilenckor jön haza Szolnokról. Ipari tanuló a Járműjavítóban. Másodéves. VeJó, ha töződnek az emberrel...

le élünk abban a házban.

Felnőtt gondok foglalkoztatják.

— A fákat látta a ház körül? Derékba vágták a villanyszerelők. Hát hogy néz az ki? Két lépést kellett volna a mászóvassal tenni, hogy elérjék a koronáját.. Azt vágták volna le. Mert jól van, hozzáért a villany- vezetékhez. Most szedhetjük ki a tuskökat.

— A kert? Én ástam fel. Majd tavasszal ültetünk bele kukoricát — főzni valót, meg amolvát is. hogy legyen a tyúkoknak Azokat is el kell látni. Jó. ha van odahaza csirke. A héten is megettünk egyet.

— Én főztem. Tudok főzni, megtanultam. Rávitt a szükség. Édesanyánk meghalt ezerkilencszázhatvanhá- romban, édesapánk meg hatvanhétben. A nagymama viselte gondunkat, de ő is beteges volt Kellett neki segíteni. Feküdt az ágyban és mondta mindig, mit hogy kell. í°v aztán megtanultuk.

— Most-mnban. hogy a bó*’r-tm Gábor Szo’vokra

•-nnKSQ.v Tukajnf 0 * - mag t-v. f-rtr

ev-'ütt szoktunk ahogy kijön.

Ajánlottam neki,\ elkérem a napköziből, menjünk el hozzájuk.

— Jobb itt; meg aztán.

majd-a srácokkal együtt megyek haza. Otthon, nincs senki, Van egy gyámunk, a Károly bácsi, őhozzá szoktunk ■ átmenni néha, vagy ő jön'-.'hozzánk. Segít a pénzt beosztani. A jövő hónaptól ezerhatszáz forintot kapunk. Ebből félreteszünk tüzelőre, meg a kerítésre, amit .majd meg kell csináltatni, mert elég ócska. A többiből kijövünk. Ki kell jönni.

A nyelvemen a kérdés, amelyet a féltés diktálna, de nem kell kimondani.

— Cigizni nem szoktunk. A bátyám azt mondta. ha még1í**a hogy számba veszem, úgy rávág, hogy lenyelem. Így is van. nem jó az igaz? No meg az Ital. Az apunak is az ártott meg. Sokat ivott, tönkrement. Nem lehet az ember saját maga ellensége.

— Néni szoktam csavarogni, legalábbis nem hiszem, hogy csavargásnak lehet nevezni, ha kimegyek /a kutyámmal a természetbe. Máskor meg moziba megvek el. de ritkán. Többnyire egyedül.

— Var egy ió hárítunk

E'irimk hív* ÍV c;-- v - -1--u

szokott *de átiö""i. Jó, ha eljönnek hozzánk mise*- is. Most voltak itt Martfűről, a cipőgyárból a szakszervezet, meg a Vöröskereszt látogatói, édesanyánk volt munkatársai. Nagyon megörültem. Jó az, ha az emberrel törődnek. Volt kint az osztályfőnök tanár néni Csömöz Mi- hályné is meglátogatni, ő is hozott ajándékot. Szóval az ilyesmi tényleg jó. A nyáron voltam úttörőtáborban, oda is az iskola vitt el. Itt a napköziben nem fizetek. Az is sokat számít.

— A jövő? Szakmát sze-' retnék tanulni, komoly szakmát, ami mellett ldtar- tok egész életemben. Lehet, hogy elektromos szakmát tanulok. Károly bácsi a kárpitost ajánlotta, de szerintem annak nincs jövője, nekem pedig olyan kell, amiből jól megélek. Önállóan. No, de tulajdonképpen mi is lenne az. amiért keresett Ön vagy Maga engem?

Erre megint nem tudok mit mondani. Kezet nyúlok. Erős férfias a szorítása.

Petrik Piroska, a községi tanács titkára így beszél a Silye «"-érékekről:

— Mi azt tudtuk az érdekükben tenni, hogy kineveztük hivatalosan a gyámjukat és figyelemmel kísérjük. kapiák-e a gyámható- sá-tol a segélyt.

Csömöz Mihályne. az osztályfőnök szavai csengenek a fülemben.

— Zárkózott kemény gyerek. set?í,-s'4'-'»t alig akar el- F-.P- Jni, 1*-+ 97 Ísk-jíban a

S * Íő haf--—vq-mV ^0 mást yó-e7 nem '-dc—r milyen kö'^yp’etbe kerül.

Valóban, és ez még nincs eldöntve...

Igriczí Zsigmonü

!*»

teljes szívből együtt örültek az óvodasokkal. , Két ezüsthajú vasutas arrébb rakta a kiürült á jándékládá- kat és közben jólesően mosolygott

A zagyyarékasi új óvoda a még hiányos játékkészletét egy bronzérmes vasutas szocialista brigád, összegyűjtött pénzéből egészítette ki. A Baross Gábor szocialista brigád, a szolnoki MÁV állomás rendezőpályaudvarának tizenkilenc dolgozójából áll. Eredetileg kirándulni akartak, de a szolgálat miatt nem tudtak volna egyszerre elmenni. Így felkeresték a megyei tanács szolnoki járási hivatalának művelődésügyi osztályát és felajánlották valamilyen nemesebb célra az összeget, hozzátéve, hogy gyerekeknek szánták.

A zagyvarékasi óvodát nemrégen bővítették. A szülők és főként a helyi tsz társadalmi összefogással saját maguk adtak gyermekeiknek kulturált helyet. Ettől függetlenül azért nagyon sok minden hiányzik még az óvodából. Függönyök, szőnyegek, bútoroki szemléltető eszközök és persze játékok.

Ezeket a feltételeket ismerve a szolnoki járási hivatal a vasutas szocialista brigádot megkérte, hogy megtakarított pénzükön ezt az óvodát tegyék még gazdagabbá.

Az óvó nénik a brigádtagokkal együtt kiválasztották a játékokat és szombaton meg is kapták a gyerekek. Szántó István, a szocialista brigád vezetője, több mint harminc éve vasutas, csak ennyit mondott: nektek hoztuk, vigyázzatok rá!

— Veres —>

Megyei

szavaló verseny Jászkisércn

A tavalyinál nagyobb érdeklődést váltott ki, a

KPVDSZ XIII. Kulturális

Napokra meghirdetett, országos szavalóverseny. Mintegy hamiincöt versmondó nevezett be. s ha néhányan nem is jelentek meg Jászkiséren

vasárnap, a nagyközségi

pártbizottság székhazában, a megyei versenyen közel harmincán álltak pódiumra.

A verseny gördülékenysé- gét a jó szervezés — melyben a helyi ÁFÉSZ szak- szervezeti bizottságáé és irodalmi-színjátszó csoportjáé az érdem — biztosította.

Feltétel volt, hogy csak magyar költőtől választhatják műsorukat a versenyzőit, s a két kötelező vers egyike témájában nőről, ' a nőkről szóljon (a feleség, az anya. a gyermek kapcsolatáról, a szülői—gyermeki szeretettől). Érthetetlen, hogy a magyar líra gazdag- tárházából hogyan tudtak annyi mélabút, annyi szomorúságot árasztó költeményt előbányászni fiataljaink, mert alig hallottunk egy-két vidám, derűt sugárzó verset.

A zsűri egyértelmű választása alapján Váradi Szeréna (Szolnok FŰSZERT), Jámbor Ildikó (Kisújszállás ÁFÉSZ) és Torma Eszter (Jászkisér ÁFÉSZ) jutottak tovább az országos verseny Szegeden —- előreláthatólag november 12-én lesz — megrendezésre kerülő területi döntőiébe.

Megyénkből öten vehetnek részt a jövő év tavaszán a Salgótarjánban lebonyolításra kerülő országos munkás, ifjúmunkás szavalóverseny en. Erre az „ötösfogat” egyik tagjaként Csaba Lász- lónét, a Jász-Nagykun Vendéglátó Vállalat dolgozóját meghívta a zsűri úgy. hogy az elődöntőkön neki nem is kell résztvennie.

— rónai —

Karcagi jó példa

A napokban pedagógus „aktívára” voltam hivatalos Karcagra. Kiderült, hogy a szóbeli meghívás pontatlan volt. Igaz, hogy a város párt- és állami vezetői találkoztak a helyi pedagógusokkal, de nem oktatáspolitikai kérdések megbeszélése céljából.

De közvetve mégis ehhez a nagyon 'fontos témakörhöz kapcsolódott az a várospolitikai tájékoztató, amelyet Kundra József, a városi tanács elnöke tartott, és Zagyi János, a városi pártbizottság titkára egészített ki.

A találkozót a városi pártós tanács vb közös határozata alapján tartották. A két vezető testületet az a szándék vezette a határozat meghozatalakor, hogy a város nevelőit félévenként tájékoztassák egy-egy fontosabb helyi érdekeltségű, de határban jelentős kérdésről.

Ennek iesrvében tartották m*-? az e)°ő találkozót: Kar- P« te*1*lséről, távlatairól, a város mindennapi gond- j-'-tt.

Ha a Pedagógustól elvár- j'uk, hogy a világ, az ország politikai, gazdasági és kulturális helyzetével .naprakészén” tisztában tegyen ^

márpedig ez alapvető követelmény —, akkor ugyanígy elengedhetetlen, hogy a nevelők teljes egészében ismerjék annak a megyének, városnak, községnek a terveit. gondjait, amelyben működnek. Nevelő munkájuk ugyanis nem lehet teljes. ha a jól értelmezett lokálpatriotizmus adta követelményeknek ném tudnak megfelelni. A . tanártól, a tanítótól ugvanis a gyerek nemcsak a tananyaggal szorosan összefüggő kérdésekről próbál tájékozódni, hanem a szülőktől hallott várospolitikai problémákra is választ akar kapni. A jő nevelőnek persze — és ezt a tanárok, tanítók tudják legjobban. — elébe, keli mennie a gyerek kérdéseinek, igyekeznie kell a tanítványok közéleti érdeklődésének felkeltésében, — ez pedig érdemben nem megy másképpen. csak ha a nevelő a helyi politika leglénvegibb kérdéseiben iől tá’ékozott.

Ezt a cél szolgálják a karcagi vezető—Tv’J->»őmiS

taláiv''-°ók. amelyről a pél- dapd-« szándékával számoltunk be.-“Őr-