Szolnok Megyei Néplap, 1973. október (24. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-17 / 243. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1973. október 17. Pana^ulisz Rómában Hétfőn Athénből Rómába érkezett Alexandrosz Pana- gulisz, akit a Papadopulosz elnök elleni összeesküvés vádjával 1968 decemberében halálra ítéltek. A nemzetközi tiltakozás hatására a halálos ítéletet a katonai junta' nem hajtotta végre. Panagulisz a közelmúltban Görögországban meghirdetett amnesztia révén szabadult ki börtönéből. Rómába történt megérkezésekor közölte, hogy a közeli napokban sajtóértekezletet tart. Perón latin-amerikai körútra indul Juan Domingo Perón, aki pénteken vette át hivatalosan Argentína elnöki posztját, Buenos Airesből származó értesülések szerint rövidesen latin-amerikai „körútra” indul. Az útról az argentin fővárosban csak annyit közöltek: „Perón minden bizonynyal először Alfredo Stroess- ner paraguayi elnök meghívásának tesz eleget”. Megfigyelők emlékeztetnek rá, hogy Perón száműzetése idején megkapta a paraguayi hadsereg „tiszteletbeli tábornoka” címet. Agnew mentegetőzik i Mentegetőző tévébeszéddel búcsúzott a közéleti szerepléstől Spiro T. Agnew. az Egyesült Államok szerdán lemondott alelnöke. Kijelentette, hogy egyetlen vádpontban sem'érzi magát bűnösnek, és csupán azért vállalta az egyik kisebb jelentőségű vádat, hogy mielőbb véget vessen a személye körül magasra csapó szenvedélyek hullámzásának. A Nash vilié Banner című lap washingtoni tudósítójának adott nyilatkozatában a volt alelnök ugyanakkor utalt rá, hogy a „Nixon-kor- mányzat legfelsőbb köreiből származó rettenetes nyomás” késztette lemondásra. A libanoni cédrusoktól az Akabai-öbö!i«r (2) Másfél Iont, s ami mögötte van — Deux livres — tartja fel a taxisofőr a két ujját... — Une — mutatom egy ujjamat. Udvarias mosoly és határozott hang: — Une et derni! ’ Megegyeztünk. Másfél libanoni fontért, vagy ahogyan mondják, livréért, má- sodmagammal elvisznek a szállóhoz. Beyruth közlekedésében tökéletes zűrzavar, áttekinthetetlen úthálózatában, amelyben csak a kanyargó tengerpart ad valamiféle biztonságos tájékozódást, rohanó, szédelgő, alkudozó, ténfergő, járdán alvó autócsodán suhanó millió színű kavalkádjában egyszerűen elvész az ember érzéke a jobbra, a balra, sőt még az előre és a hátra fogalma iránt is. Nincsenek igazi sugárutak, nincsenek körutak, nincs voltaképpeni városrendezés sem. Üres telkeket ölelnek körül a mediterrán ég kékjéhez illő világos pasztell színű tíz—tizenöt emeletes házak, hogy egymásra és egymáshoz zsúfolódó földszintes vályogviskók váltsák fel őket, homlokzatukat természetesen a Pepsi-Cola reklámjával takargatva, szemérmes beduin hajadonhoz illően. Mindegy: másfél libanoni fontot megér, hogy ebben a sajátos dzsungelben végre a szállodámhoz jussak. Ki tudja hol van, a város melyik pontján? A sofőrnek szeme sem rebben, amikor tíz méter után befordul az első mellékutcába és máris megáll a szálló előtt, csak tartja a kezét, és mondja mégegy- szer: Alku libanoni módra — Une et demi... Please Signor! —• és én, a magyar turista, akit rögtön az első nap szinte az első órájában máris becsaptak, s akit azért még szerencse, hogy angolba oltott franciának néztek, kifizetem a másfél libanoni fontot, a majd fél dollárt, és mit tehetek mást, dúsgazdag maharadzsaként, egykedvű képpel ballagok be az első osztályúnak hirdetett, de másodosztálynak is csak szerényen tekinthető Hotel Atlasz ajtaján. Mégsem tudok haragudni. Az alkunak és a becsapásnak ez az évszázados, ha nem évezredes magabiztosan fölényes, kifinomult formája, majdhogynem eleganciája valahogyan még tetszik is. Alkudni soha nem szerettem, nem is tudok, de az a boldog és vigyori tudat, hogy azokat éppenúgy becsapják itt, akik lelkesen alkudoznak, mint engemet. aki csak bólint az árakra, valamiképpen egy sajátosan igazságos ország képét festi elém. Egy keleti, beyruthi demokráciát: itt mindenkit egyformán becsapnak, még azt is. aki az imént engem csapott be. Svájc” Közel-Keleten Az árubőség még a nyugati szemnek is imponáló, az arab jelleg a fővárosban alig észrevehető, és ha eltekintünk most a műemlékek számtalan csodáitól, végig a tengerpart is inkább holmi üdü-_ ■»helyek banán ültetvények" kel váltakozó végtelen sorának tetszik, semmint csak falvaknak, ahol az egykori föníciaiak leszármazottjai halászatból, sópárlásból élnének. Ebben az országban, aki idej.ön. kellemesen érzi magát és körülményeitől, a zsebében megbújó dollároktól, vagy fontoktól függően jól. vagy kitűnően ék Ám a futó benyomások is elegendőek voltak ahhoz, hogy meggyőzzenek, Közel-Kelet Svájca saját népének még közel-keleti értelemben sem nyújt „svájci” életszínvonalát. — Nézze uram, engem világéletemben becsületes embernek ismertek a barátaim — magyarázza az örmény származású, a hetvenhez közeljáró, de még élénk vita- litású idegenvezetőnk az amerikai egyetem pálmafáinak árnyékában... — Itt végeztem ezen az egyetemen, sokáig dolgoztam, tanítottam is, így van kis félretett pénzem is. Ha beteg leszek, élek abból a a pénzemből, meg a barátaim segítségéből. Ez jár nekem. A becsületes életem után. uram. És ez így is van rendjén. A becsületes emberek segítsék egymást, uram, — tette hozzá mély meggyőződéssel Monsieur Akajan, felvázolva ezzel érteden magyar vendégeinek a libanoni „társadalombiztosítás és nyugdíjrendszer” lényegét. Amerikai Egyelem Bejrutban Az 1866-ban alakult, négyezer fiatalt oktató és az amerikaiak által fenntartott, de azért mégis 3000 libanoni fontot tandíjként felszámító exkluzív egyetem külön pompás stranddal rendelkezik. Aluljáró vezet a tengerparti országút alatt a Földközi-tenger kék hullámaihoz. Akajan úr, aki világéletében becsületes volt, és ezért bizton számíthat barátaira, kicsit lihegve szaporázza a lépéseket a majd negyven fokos hőségben. — Merveilleux! — tárja szét a karját, mintha magához akarná ölelni a világot. Pedig csak mélyeket lélegzik, hogy erőre térjen.. Hiába, hetvenéves korban idegenvezetőnek lenni ebben a dim- bes-dombos városban nem könnyű dolog. Este az ezerfényű El Ham- rán, a beyruthi Váci utcán ténfergünk. Zsivaj, autótül- ■ kölés, gazdagság, háromnyelvű mozik, ragyogó nők, pompás arcélű férfiak, legújabb divat, koldusok, légkondicionált üzletek, olasz cipők, svéd öltönyök, amerikai rágógumik, japán rádiók és televíziók, francia parfő- mök és ararty és ezüst, s természetesen Pepsi-Cola. Éjfélig zsong, harsog az élet. Akajan úr azonban alszik. Kifárasztotta a nap, s erőt gyűjt a holnaphoz, hogy a magasított olasz cipő, az amerikai farmer nadrág és az indiai vászoning helyett mezítlábra húzott félretaposott saruban és lötyögő nadrágban rohangáljon majd előttünk, mutatva Libanon történelmének kincseit. Gyurkó Géza (Következik: Byblost El isten alapította.) CERUZAVAZLATOK a gépesített mezőgazdaságról, a szabászversenyről és a sajttálról Hallgatom a rádiót. Mondja egy községi tanácselnök, hogy több segítséget várnak, több megértést felsőbb szerveiktől a zöldség- és gyümölcsellátás megoldásához. Egy másik elnök így beszél: Kevés tőkehúst, húsárut kapunk, többet szeretnénk a jövőben. Tulajdonképpen igazuk van. Hatalmas táblákon, korszerű nagyüzemi módszenekkel gazdálkodnak. Nincs idejük ilyen apró-cseprő dolgokra, mint a petrezselyem, a zeller bonyolult termelése, a zöldbab, zöldborsó ültetge- tése, szedegetése. Meg aztán vétek lenne a szépen kialakított nagyüzemi táblákat ilyen célra megbontani. Hatalmas gépek sárga, piros hadserege sorjázik ezeken a földeken, s majd még kerülgetik a káposzta, meg karalábé ágyásokat? Kialakult a dolgok rendje. A városból kapják a gépeket. Onnan jön a sok vegyszer, műtrágya. A városok szállítják a falusi boltba a televíziót, a mosógépet, s ha elromlik, a város küld szerelőt is, aki megjavítja. Pont sárgarépát, meg tisztított, belezett csirkét nem tud küldeni a város? » * * • A szabótól mérgesen fordulnak ki a kuncsaftok. A próba elmarad, a ruha nincs kész a határidőre. „Nem értem rá kérem. Második hete a szabászversenyre készülök. Nem tudok most ezekkel foglalkozni”. Igaz is, a szabászverseny nagy dolog. Ott eldől, ki a legjobb szabász. Egy öreg pincér, ismerem, két éve nyugdíjas, lihegve szaladgál a sok vendég között. Hol vannak a fiatalok,- hogy az öreget hívták be? „Terítő és felszolgáló versenyen vannak kérem. Három napig”. Az más. Az nagy dolog. Ott eldől, ki a legjobb pincér. Fodrász verseny is van. És olyankor marad a vendég, mert a villámkezű Figarók versenyre készülnek. Edzést tartanak a modellel. A fódrászversenyen aztán majd kiderül, ki a legjobb, legügyesebb. Nagy és fontos dolog tehát ez is. De még nagyobb dolog volna, ha a mindenféle zsűrik és bizottságok jönnének el ide. Mondjuk a szabóhoz és megnéznék az elkészült ruhát, amikor a megrendelő átveszi. Vagy a vendéglő asztalánál ülve megfigyelnék, hogy ki a legjobb pincér, a legügyesebb, ki a legudvariasabb a vendégekkel. A frizurákat is meg tehetne a helyszínen nézni. Amikor felkel a székből a kedves vendég. Az lenne az igazi, ha itt dőlne el, ki a legjobb kezű Figaró. A helyszíni zsűrizés — az lenne nagy dolog. Aminél már csak egy nagyobb dolgot tudnék elképzelni. A megrendelő, a vendég, a közönség maga döntené el, kik a legjobbak, a szakma mesterei. Annak alapján, ahogyan őket mindennap kiszolgálják. • • • Részletek egy visszaemlékezésből : „Gyermekkoromban, még a harmincas évek elején, sok tejet ittam, mert az olcsó volt... amerre csak jártunk, tereken, forgalmas utcasarkokon kis pavilonok voltak, ahol kétde- cis papírpoharakban árulták a tejet, a joghurtot, a kakaót. meg a finom, friss ropogós kiflit, zsemlét...” „Voltak tejvendéglők, ahol nagyon olcsón lehetett finom tejes ételeket kapni egész nap...” „Apám néha elvitte a családot vacsorázni, olyankor a kedvencét rendelte: sajttálat. Mondta is, ez az erő, egészség...” Részlet egy, a napokban megjelent újságcikkből: „Jelentős újdonságok a tejprogramban ..„Akcióprogram indul két minisztérium ősz- szefogásával...” „Tejvendéglők nyílnak a fővárosban, ahol egész nap lesz tejes étel, tejes sütemények, sajtos szendvicsek ...” „Az éttermekben bevezetik a sajttálakat...” „Vasárnap és ünnepnap a büfékben, eszpresszókban és bisztrókban is lehet majd tejet vásárolni ...” Azt nem tudom ugyan, hogy miért kell két minisztérium összefogása ahhoz, hogy egy fővárosi vendéglőben legyen az étlapon sajttál, azt meg különösen nem értem, hogy miért kell pirosbetűs napnak lenni ahhoz, hogy egy büfében tejet is kapjon az ember, de a szívem azért örül. Nagyon. Mert bízom abban, hogy ehhez a nemes szándékú akcióprogramhoz csatlakozik majd a népfront, felkarolja a nőmozgalom, vétójoggal fenyegetőzve követelik maradéktalan megvalósulását a szakszervezetek, s mindezek eredményeként, hála a társadalmi összefogásnak nem kell majd riadóztatni egy pohár friss tejért az úttörő nyomolvasó mozgalmat. A fővárosban. És akkor már csak egy kicsiny lépés választ el bennünket, vidéki városban élő halandókat is a milliárdos szarvasmarha program eme filléres áldásainak élvezetétől. _ Tabáni K ÉPERNYŐJE ELŐTT Igazán kiugró műsort nehéz volna említeni az elmúlt hét programjából. A televízió bizony nem kényeztetett el bennnüket olyan újdonságokkal, amelyeknek élményereje, visszhangja nagyobb lehetett volna, mint a megszokott hétköznapi műsorok átlaga esetében. Még a kiemelt Pesti tavaszok — a Budapesti Művészeti Hetek programjaként került a képernyőre — még az sem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. A műsor összeállítója, Szántó Erika előzetesében valami olyasmit ígért, hogy ezúttal ismeretlen vagy kevésbé ismert, esetleg most előkerült dokumentumok révén — váratlanul felbukkant levél, néhány soros rendőri jelentés, újsághírek stb. — az „élnivágvó” főváros arculatának új vonásai bontakoznak majd ki a képernyőn. Nos, a felfedezés elmaradt. Mégpedig egyszerű okból: többnyire olyan dokumentumokkal találkozhattunk. olyan filmhíradó-részleteket vonultatott fel a Pesti tavaszok, amelyekkel itt-ott, más hasonló műsorokban már eddig is találkozhattunk. A dokumentum- műsor némely eleme szinte visszaköszönt ránk. De a felsorakoztatott anyag rendGyilkossáq Jó érzékkel választott témát a Műhely, a televízió tudományos folyóirata. Egy héttel örsi Zrínyi-drámájának bemutatója után arra vállalkozott, hogy tisztázza Zrínyi halálának körülményeit. Már amennyire tisztázni lehet, hisz mint kiderült, sajnos a tudomány sem rendelkezik olyan tényanyaggal amellyel egyértelműen tisztázni lehetne a költőhadvezér halálának körülményeit. Gyilkosság történt, vagy vadkan ölte meg Zrínyit? A kérdés így vetődött fel. Dehát lett volna-e érdeke Becsnek eltenni Zrínyit láb alól, fűződtek-e az udvarnak valamiféle érdekei új Zrínyi-vár urának erőszakos halálához? A beszélgetés Felröppent a jében, a műsor felépítésében sem fedezhettünk fel olyan új alkotói gondolatot, amelynek eredményeképpen a megidézett tények és adatok, a felelevenített valóság képei a főváros három tavaszának új összefüggéseit tárhatta volna fel. Hiába tett meg mindent Szinetár Miklós rendező, igénybe véve a művészi hatáskeltés képi eszközeit. építve bizonyos ellenpontozásokra képben és hangban, a csaknem másfél órás lapozgatás Budapest életének évszázados könyvében valójában érdektelenné. hosszadalmassá, fárasztóvá vált. Ugyanakkor egy másiW dokumentumműsor éppen a műfaj életrevalóságát, agita- tív erejét bizonyította a képernyőn, ez volt az C Chile, ha úira rádtalálok című összeállítás. A chilei nét heroikus harcát a szabadságért. majd a mostani véres napok borzalmait együtt idézte a kitűnő műsor, visz- szaadva egy nagyszerű nép küzdelmes életének nemes pátoszát. A megszólaltatott versek és az' életre támasztott dokumentumok szerves egységet alkottak, és így a végeredmény: a Chilét bemutató összeállítás a képernyőn határozott tiltakozássá vált. ? Ármány ? résztvevői — irodalomtörténész. történész és hadtörténész — egyaránt bizonyították. Bécsnek inkább az élő Zrínyire, semmint a költőhadvezér halálára lett volna szüksége. Okos és alapos magyarázattal szolgált ez a beszélgetés egyébként arrs is. hogy a történelem legen» dái miként születnek. é$ jól mutatta meg, hogy miiven okok játszottak közre, hogy Zrínyi váratlan halálával kapcsolatban működésbe jött a nemzet fantáziája, igeh tanulságos beszélgetés volt, nem volt semmi benne a felkentek gőgjéből. s még csak tudálékosság sem lopakodott a tiszta tudomány levegőiébe. Ez a műsor közérthetőségében is követendő példa lehet. z Arany Páva Három évvel a nagy sikerű Páva-sorozat után a most induló újabb verseny népdalénekesek, népi hangszeresek és különböző kórusok versenye a jelek szerint az európai folklór találkozójává szélesedik. A magyar elődöntőkkel párhuzamosan ugyanis Európa több országában is folyik a készülődés. mert áz Arany Páva döntője nemzetközi verseny lesz. Most a magvar elődöntők közül az elsőt láthattuk, amelyet Salgótarjánból közvetítette a televízió. Tapasztalhattuk hoev itt most már a legjobbak kerültek sorra. És produkcióik is kellemes élménvt nyújtottak. Szívesen hallgattuk a szép bukovinai dalokat az érdi asszonykórus előadásában, továbbá a le- géndi asszonyok színes, csillogó műsorát, és sorolhatnám tovább. Egy valami azonban feltűnt ebben az elődöntőben: nem volt meg a Páva- versenyek már megszokott forró hangulata. Valahogy úgy tűnt a közvetítésből mintha valamiféle zártkörű bemutatón lennénk. Láthatóan a nézőtéren is kevesen ültek, bár a kamera nagyon vigyázott, hogy a képernyőn megmaradjon a népes nézőtér illúziója. A Páva-versenyekhez hozzá tartoztak a csillogó, figyelő arcok, és hozzá tartozott az ütemes taos is. Sőt. uram bocsá’. a közös éneklés is. Most mindennek nagvon éreztük a hiányát. No és hol maradt Vas Lajos, a Páva-körök atyamestere? V. M. AUTOKER AJÁNLATA A kösiileiehnek nagy választékban kaphatók AKKIMUI.41OROK az Import Akatrészkereskedelmi Üzletágnál, Budapest IX. Ecseri u. 14—16. Telefon :472-l 94.
