Szolnok Megyei Néplap, 1973. október (24. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-17 / 243. szám

1973. október 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 % 4 pályaőr Egy ember ballag a sínek mentén. Járja megszokott, mindennapos útját, s közben elmondja mintegy önmagá­nak sorolja mindennaoos gondolatait. Gondolatokat, melyek csapongóak. szerte­ágazóak. néha meglepőek az asszociációk, mégis összessé­gükben átfogják egy ember eddig megélt életét, s talán egy kicsit lövőiét is. Az osztrák író, Hiesel hangjátékának hőse. a pálya­őr. a körülötte zajló világból keveset észlel. A menetrend szerint elzúgó vonatokat, melvek hol megpakolt teher­kocsikkal. hol fénves sze­mélyszállító vagonokkal ro­bognak el mellette, kedvenc alagútját. a iákat, füveket, virágokat — és talán saját maga sem tudja honnan támadó gondolatait. El-eliót- szik egy-egy ötlettel a min­den ember által Ismert ..mi volna, ha...” kezdetűekkel. melyekből lassan-lassan egv becsületes kisember korlátok közé szorított vágyai. igáz- ságérzetének és kénvszerű megalkuvásainak ellentmon­dásai tárulnak elénk. ­Talán a monológ legjel­lemzőbb motívuma a pályaőr gondolataiban vissza-vissza- térő forgalmista figurája, a közvetlen főnöké, aki mint­egy az ember köré rendelt korlátok megtestesítője. A mi pályaőrünknek ő „a nagy­ember”. aki minden utálat­ra' érdemes, mert látszólag minden bajnak ő az okozója. A pályaőr és a forgalmis­ta összeütközése már nem két ember konfliktusa, ha­nem a kisemberek egy sa­játos társadalom által kény­szerű tehetetlenségre ítéltsé- gének megtestesítője. Felmerül ugyan a cse­lekvés lehetőségének gondo­lata is mikor a pályaőr azon mereng el. milyen jó lenne, ha a különböző pálya- szakaszok őrei egymással összefognának, egyik a má­siknak. az a harmadiknak^ szólna. végig, mindenütt, ahol csak vasút van, s egy­ként mondanák ki a jel­szót: vesszenek a forgalmis­ták! Hiesel, ilyen és hasonló áttételeken keresztül, mint­egy jelbeszédben érzékelteti velünk mondandóját. Monda­tai. gondolatai konkrétak, nem általánosít. Mégis nagy mesterségbeli tudással, mű­vészi erővel tudia érzékel­tetni. hogy itt nemcsak egy emberről — itt az emberről esik szó. A közel egy órás rádiómo­nológ mind a rendezőnek mind a színésznek összetett, nehéz feladatot jelentett. Szabó Gyula a pályaőr ala­kítója sokszínűén, mégis a legqgvszerűbb eszközökkel hitelesíti a figurát. — trömböczky — Petőfi Olaszországban Nagyszabású Petőfi-em- lékkiállítást nyitottak meg Triesztben a költő születé­sének 150. évfordulója al­kalmából. A kiállítás része annak a kiterjedt rendez­vény-sorozatnak. amellyel Olaszországban az évfordu­lóról az idén megemlékez­nek. A trieszti kiállítás, amely­nek anyagát a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum, a trieszti városi és egyetemi könyvtár, valamint a ró­mai Magyar Akadémia ál­lította össze, többek kö­zött muzeális értékű köny­veket, kéziratokat és kéz­irat-másolatokat mutat be a látogatóknak. Tartalmazza az Olaszországban eddig megjelent összes Petőfi-ki­adást, külföldön megjelent más fordításokat. A Gewandhaus xenekar szolnoki hangversenye Az Országos Filharmónia felnőtt bérleti hangverseny- sorozatának első koncertjét a nagymúltú és jelenleg is világhírű lipcsei Gewandha­us zenekar adta a szolnoki Szigligeti Színházban. A koncertet a zenekar veze­tő karnagya Kurt Masur vezényelte, a szólista Man­fred Scherzer (NDK) volt. A műsor első számaként Reger Variációk egy Mozart témára című művét mutat­ták be. Reger a századforduló leg­nagyobb orgonaművésze, es mint zeneszerző, az utóro­mantika egyik sajátos kép­viselője. Nagy elmélettudós, rendkívül alapos ismerője Bachnak és Brahmsnak, akiknek életműve érlelte a polifon és a kontrapunk- tikus szerkesztés kiváló mesterévé. Száz évvel ez­előtt, 1873-ban született. Ha nem is tartozik a zenetör­ténet legkimagaslóbb, leg­egyénibb hangú mesterei közé, de ő is hozzájárult ahhoz, hogy hosszú évszá­zadok óta a remekművek olyan változatossága és gaz­dagsága halmozódjék fel, aminek a ma zeneszerető embere tanúja lehet/ Mél­tóbb megemlékezést annál, hogy a hangversenyen meg­szólalt a leggyakrabban ját­szott, legközismertebb ze­nekari műve, és éppen Lipcse város zenekarának tolmácsolásában, amelyhez munkásságának jelentős ré­sze kötődik, aligha lehetett volna. A szóbanforgó mű­ben Mozart A-dur szónátá- já első tételének témáját dolgozza fel, mely mű utol­só tétele az igen közismert török induló. A bájos, ked­ves témát először a fafú­vók, majd a vonóskar mu­tatja be. Később a témát álomszerű kontrapunktikus játék övezi, majd eltávolo­dik a témától, és ízzig-vérig szenvedélyes, romantikus kulmi nációig szárnyal. A többtételes mű további ré­szeiben hol Mahlerre em­lékeztető álomszférába távo- Ipdik, hol ismét szenvedé­lyes szárnyalással izzó csúcs­pont felé halad, majd fá­radt, letargikus aláhuliás következik. Az utolsó rész játékos fúgával indul, majd a tértia harsány, hatásos „felmutatásával” ér véget. A nagylétszámú zenekar, különösen a dúsan hangzó vonóskar, a mű minéen szépségét, dinamikai és han­gulati hullámzásait kibon­totta. A műsor második száma, Siegfried Matthus hegedű- versenye* volt. Matthus, az NDK fiatal zeneszerzőgene­rációjának egyik jelentős alakja, öttételes hegedűver­senye mutatja, hogy a mo­dern zeneszerzés-technika alapos ismerője, és a hang­szerelés igen fantáziadús mestere. Az első tétel rend­kívül csapongó melódikája (mely száguldásai folya­mán bizarr hatást kel­tő hangütközésekbe, sze- kunk-disszonanciákba „csa­pódik”), a második tétel szeszélyes variáci­ós volta, a harmadik tétel recitatívó és kadencia jel­lege, a meghökkentő Men- delssohn-idézetével (hegedű- versenyének a harmadik té­teléből néhány taktus), a negyedik tétel tréfás meg­indulásai, majd megtorpa­násai és az utolsó tétel to­vábbi zenei tréfálkozásai a zeneszerző alaposan tréfál­kozó hajlamáról árulkodik. A szólista, Manfred Scher­zen, a rendkívül nehéz fel­adatát — néhány elenyésző tévesztéstől eltekintve__ — kiválóan győzte. A mű me­todikájának atonálisan csa­pongó hangközeit így ki­játszani, óriási teljesítmény. A karmester biztos vezeté­se és a zenekar fegyelme­zett kísérete meggyőzően domborította ki a mű érté­keit. A hangverseny befejező száma Schumann II. szim­fóniája volt. Az első tétel szenvedélyes, hősies jellege, a második tétel sodró len­dületű Scherzó-ja magával ragadó volt. A lassú har­madik tétel áradó melódi­ája, a fugátó plasztikus megfogalmazása, majd az izzó csúcspontig fölfelé „ka­paszkodó” vonóskar csodá­latos hangzása az est leg­szebb pillanatai közé tarto­zott. A karmester, Kurt Masur biztos memóriával, érett muzikalitással vezé­nyelj;. A témák megfogal­mazása, karakterük kidom­borítása, differenciálása és a tételek fölépítése alaposan kimunkált és meggyőző volt. Milyen kár, hogy a hang­versenyek _ arra alkalmas terem híján — nem szólal­hatnak meg legalább meg­közelítően optimális akusz­tikai körülmények között. Még növelte volna ennek á hangversenynek a hatásfokát egy jó hangversenyterem, mert bizony a nagy létszá­mú vonóskar és a mélyen bent ülő fafúvók egyensúlya néha kissé felborult a vo­nósok „javára” és a zene­kari hangzás, következés­képpen a közönség kárára. Milyen kár volna, ha egy szoborkiállítást félhomály­ban rendeznének, vagy csak egyik oldalról kapnának fényt a szobrok* másik ol­daluk homályba vészne. Remélhetőleg, örvendetesen fejlődő városunk zenei „ki­állításait" idővel szerencsé­sebb akusztikai „megvilágí­tásban” rendezhetjük. Ez természetesen nem változ­tat azon a tényen, hogy ritka nagy zenei élmény volt a hétfő esti hangver­seny. Báli József Irodalmi estek Jász Pódium Jászberényben, a Pannó­nia Eszpresszóban tegnap Bicskey Tibor önálló estjé­vel elkezdődtek az idei — gazdag programot, sok ma­radandó élményt Ígérő — irodalmi és művészeti es­tek. A pódiumnak az 1973- as esztendő immár az 5. év­adja. Az elmúlt négy esz­tendőben 40 előadást ren­deztek Jászberényben, több mint négyezer résztvevőt ) ............... a jándékoztak meg művészi élményekkel. A Pódium gazdag soro­zattal • ünnepli 5. jubileu­mát. Idei programjában Ke­res Emil, Major Tamás, Nagy Attila önálló estje és Halász Judit sanzon est­jét szerepel. Nagy érdeklő­désre tart számot Lukácsi Huba szolnoki előadó „Csepp a tengerben” című műsora, amelyben a világ népeinek zenéjéből ad ízelítőt. Gyermekkönyvhét Tegnap délután .15 órakor a szolnoki Újvárosi Általá­nos Iskola könyvtárában a gyermek- és ifjúsági iro­dalom propagálását szolgá­ló ünnepi könyvhét kezdő­dött. Káplár József, a Szol­nok városi Tanács V. B. művelődésügyi osztályveze­tője tartotta a megnyitó beszédet, majd Vörös Ká- rolyné, a Móra Könyvkiadó munkatársa történelmi ve­télkedőt tartott az ifjú ol­vasóknak, négy szolnoki ál­talános iskola kisdiákjai­nak. A vetélkedő anyaga négy elolvasott történelmi könyvre épült. A meghívott vendégek között voltak a megyei könyvtár gyermekrészlegé­nek munkatársai és a Szol­nok megyei Tanács V. B. művelődésügvi osztályveze­tője, Tóth Tibor is. A martfűi Tisza Cipőgyár művelődési háza könyvtárának ezcrkctszáz olvasója vau. Az olvasótermet, melybe 54 féle folyóirat és napilap jár, naponta negyven—ötven dolgo­zó keresi fel. Csete Olga könyvtáros a kölcsönzés mellett az olvasóterem látogatóinak is szívesen rendelkezésére áll, és figyelmükbe ajánlja a legújabb szépirodalmi és mű­szaki könyveket . — n zs — A tudományos-technikai forradalom és az ideológiai harc Korunk egyik fontos jellegzetessége, hagy minden új (vagy legalábbis újnak látszó) történelmi esemény, társadalmi, politikai avagy kulturális változás azonnal a nemzetközi méretekben folyó ideológiai harc ütközőpont­jává válik. Ez történt a tu­dományos-technikai forrada­lom első jeleinek felbukka­násakor is. Jelenleg pedig, amikor e komplex társadal­mi folyamat a kibontakozás szakaszába lép tartalmának és történelmi perspektívájá­nak megítélésében heves eszmei harcok dúlnak a leg­különbözőbb ideológiák kö­zött. Természetesen a tudo- máriVos-technikai forradalom kérdése körüli ideológiai küzdelembn. miként más el­méleti kérdésekben is. első­sorban a polgári és a mar­xista álláspont áll szemben egymássaL Közös vonása a polgári fi­lozófiai és szociológiai el­méleteknek, hogy a technikai fejlettséget, az iparosodottság és a fogyasztás szintjét a társadalmi fejlettség döntő jellemzőjének tekintik. El­vonatkoztatnak tehát azok­tól a társadalmi-termelési viszonyoktól, amelyek között a technikai és tudományos változások végbemennek. Ezáltal, közvetve vagy köz­vetlenül a tudományos­technikai forradalmat szem­beállítják a kapitalista gaz­dasági, társadalmi viszonyo­kat megszüntető szocialista forradalommal. A polgári szociológusok e részének teóriái a techni­kának. a természet- és mű­szaki tudományok felfedezé­seinek olyan erőt tulajdoní­tanak, amely önmagában képes a kapitalizmus feszült­ségeit, társadalmi és osztály­konfliktusait feloldani. Sze­rintük az iparilag fejlett tő­kés országok már úton van­nak a burzsoázia és a mun­kásosztály antagonizmusának kiküszöböléséhez. Álláspont­juk szerint ebben a folya­matban a tőke gazdasági, politikai hatalma zökkenő- mentesen átmegy a szakér­telmet megtestesítő „tech­nokrácia” kezébe. A konvergencia-elmélet ugvancsak ezekehez a fel­tevésekhez kacsolódott illetve ezekre a gondolatok­ra alapozott. Hiszen hirdetői szerint a technikai fejlődés, a szakértelem növekvő fon­tossága — Rostow elméleté­hez hasonlóan — nemcsak a mai kapitalizmus fejlődési irányát szabja meg, hanem ezen az „egységes útvonalon” haladnak a szocialista orszá­gok is, a kapitalizmus és a szocializmus a termelés fej­lődésével — úgymond — „közeledik” egymáshoz. Az önmagábanvett és a társadalmi összefüggéseitől elszakított technika jelentő­ségét nemcsak az „ipari tár­sadalom” teóriája és a kon­vergencia-elmélet abszoluti­zálja, hanem — másféle mó­don, másféle következtetése­ket levonva — a kapitaliz­mus kispolgári, romantikus kritikájából kiinduló ideoló­giák is, amelyek eljutnak ahhoz a következtetéshez, hogy az igazi elnyomó hata­lom maga az ipari termelés, a technikai civilizáció. A marxizmus—len inizmus elmélete a kibontakozóban levő tudományos-technikai forradalmat lényegében a társadalom termelőerőinek forradalmi megváltozásaként fogja feL A technika a ter­melőerők egyik alapvető fon­tosságú alkotórésze, de elvá­laszthatatlan a technika al­kalmazására képes, megfelelő tudományos ismeretekkel és szakmai készségekkel ren­delkező emberektől. A tudományos-technikai forradalmat ezért csak mint komplex társadalmi-történel­mi folyamatot lehet megér­teni. Ez a pusztán technikai változásokra nem redukál­ható. nagy jelentőségű fo­lyamat azonban automatiku­san nem vezethet el a tár­sadalom gyökeres átalakulá­sához, s így egyáltalán nem teszi fölöslegessé vagy lehe­tetlenné a társadalmi for­radalmat. Sőt. a szocialista forradalom és a tudománvos- tecnikai forradalom között egészen másféle összefüggés van: ez utóbbi teljes kibon­takozása. az emberek érde­kében való felhasználása feltételezi a tőkés társadalmi, gazdasági viszonyok forra­dalmi átalakítását. A tudo­mányos-technikai forradalom folyamatának előrehaladásá­val ugyanis a technika tár­gyi feltételei mellett szük­ségszerűen egyre inkább megnő az ember szerepe. Ez a körülmény viszont olyan társadalmi viszonyokat igé­nyel, amelyek lehetővé te­szik egyrészt a termelés szubjektív tényezőinek, az embereknek sokoldalú fejlő­dését, másrészt — az előbbi­vel összefüggésben — a kö­zöttük levő kapcsolatok át­alakulását. Nem lehet két­séges, hogy mindehhez csak a szocializmus biztosíthatja a feltételeket. így van ez akkor is,’ ha a tudományos-technikai forradalom első mozzanatai j mindenekelőtt technikai ele-; mei először az iparilag fej-i lett tőkés országokban jelen­tek meg. Bár ezek az első változások esetenként való­ban eszközül szolgálhatnak a tőkés termelés egyes mű­ködési zavarainak kijavítá­sához, összességükben vi­szont nemhogy megszüntet­nék a kapitalizmus ellent­mondásait. hanem énnek hozzájárulnak azok kiélező­déséhez. Szó sincs tehát ar­ról. amit egyes polgári ideo-’ lógusok állítanak, hogy á technikai változások önma­gukban elvezetnek a tőkés társadalom gyökeres átala­kulásához. Nem jelenthet ki­utat a tőkés társadalom vál­ságából a technikával való szembefordulás. a civilizá­cióból való kivonulás sem. Ezt ma már a polgári é? kispolgári ideológusok közül is egyre többen felismerik; A megoldásnak azon-* bán csupán egyetlen reális útja van: a munkásosztály által vezetett szocialista for­radalom. Csak a szocialista társadalom biztosíthatja a tudományos-technikai forra­dalom telies kibontakozásá­hoz szükséges feltételeket, a technikának a társadalom egésze érdekében való fel- használását. x J. Gy. TIT -vándorgyűlés Csokonai szülővárosában A Magyar Irodalom­történeti Társaság. a Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat, Deb­recen városi Tanácsa művelődési osztálya, va­lamint a Kossuth Lajos Tudományegyetem Cso­konai Vitéz Mihály szüle­tésének 200. évfordulója alkalmából, október 19— 21-én vándorgvűlést ren­dez a költő szülővárosá­ban, Debrecenben az or­szág különböző részeiből érkező vendégek 19-én megkoszorúzzák Csoko­nai Vitéz Mihály szob­rát. majd a TIT megyei székházában megbeszé­lést tartanak az irodal­mi'•ismeretterjesztés fel­adatainál. A kétnapos várdorgvűlésen Csokonai életével, műveivel, köl­tészetével kapcsolatos előtolások hangnak eL A vándorgyűlés résztve­vői a Csokonai Színház­ban megtekintik Szabó Magdának az évforduló­ra írt „Kiálts város” című drámáiét

Next

/
Oldalképek
Tartalom