Szolnok Megyei Néplap, 1973. október (24. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-14 / 241. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1973. október 14. Fasiszta alkotmány Chilében A chilei katonai junta rövidesen meghirdeti az ország új alkotmányát. Az elképzelés szerint gyökeresen megváltoztatja a társadalmi rendet és a hatalmi1 mechanizmust. Ezenkívül kidolgozza a politikai szervezetek úgynevezett szervezeti statútumát, hogy meghatározza a politikai tevékenység kereteit. Jól értesült körökben úgy tudják, hogy a chilei parlament egykamarás lesz. A junta nem engedi meg, hogy a parlamenti képviselőket a pártok jelölőlistái alapján válasszák, ellenkezőleg: a pártokat teljesen háttérbe szorítja. Parlamenti képviselők a munkaadói egyesületek. állami szervezetek stb. képviselői lehetnek, avagy hivatalos megfogalmazás szerint: „a munka a tőke és az állami hivatalok eleven erői”. A junta fontos belpolitikai szerepet szán a hadseregnek. A pártok szervezeti statútumával meghatározzák, hagy mely politikai pártok működhetnek nyilvánosan. A kormánysajtó, szerint a hadsereg az ország új és egyetlen politikai pártja, a többi párt pedig elhal. A lapok egyébként vroppant keményen támadjak a külföldi hírszolgálati irodák és lapok santiagói tudósítóit, mert igazságtalan nemzetközi kampányt folytatnak a junta ellen. A chilei katonai hatóságok azonban nemcsak a sajtót bírálják, hanem a politikai mozgalmakat is, köztük az európai szociáldemokratákat, az amerikai demokratákat és értelmiségieket, az olasz vezető pártokat is. Több amerikai ipari korporáció illetékesei már megkezdték a tárgyalásokat a juntával a Chilével való együttműködés felújításáról. Az üzletemberek csoportját Philip Wallosh a Cerro Copper Corporation tröszt al elnöke vezeti, ö egyébként már szeptember első napjaiban, tehát még a puccs előtt. állítólag pihenőre, Chilébe érkezett, majd a puccsot követően fölvette a kapcsolatot az új kormányzattal. A szóban forgó amerikai trösztöknek: az Anocondának, a Kennecottnak, a Cerro Corporationnak és az ITT-nek körülbelül 500 különféle vállalata volt korábban. Chilében, s ezeket csaknem kivétel nélkül államosította. Wallosh és a chilei tábornokok elvben már meg is állapodtak, hogy formaságok nélkül visszaszo1 gáltatják mindazokat a vállalatokat, amelyeknek államosítását a parlament nem hagyta jóvá. Ez azt jelenti, hogy csaknem 400 vállalatot ' rövidesen visszaadnak korábbi tulajdonosainak. Megkülönböztetés nélkül A tervezettnél gyorsabban 4 szovjet ipar fejlődésének mulatói „A szocialista országok állást foglalnak az európai államok közötti nagyarányú és hosszú időre szóló, diszkriminációktól mentes és egyenjogú gazdasági kapcsolatok kibontakoztatása, a minden ország társadalma közötti átfogó és sokrétű érintkezés mellett)” _ hangoztatja a szocialista o rszágok pártvezetőinek Krim-félszigeti találkozójáról kiadott közlemény. Álláspontunk a kelet-nyugati gazdasági kapcsolatok alapelveiről közismert, ezernyi dokumentum rögzítette. Dehát akkor mi értelme van ezeregyedszer is elmondani? Ha a politikai és gazdasági kapcsolatok összefüggéseit vizsgáljuk, láthatjuk: minél egészségesebbek a politikai kapcsolatok, annál sokrétűbbek, intenzívebbek a gazdaságiak. Természetesen ez fordítva is igaz, kölcsönhatásról van szó. Az érdekek tiszteletben tartásán alapuló, kiterjedt kereskedelmi-termelési együttműködés ösztönzi a politikai kapcsolatok fejlődését. Napjainkban tucatnyi esemény, tanácskozás, látogatás jelzi, hogy a világ politikai légkörének alakulásában előretört az enyhülés gondolata. Miközben jónéhány ledönthetetlennek vélt korlátot sikerült eltávolítani a politikai együttműködés út- jából, gazdasági téren, még nem egy, a múltra emlékeztető anakronisztikus vonás maradt fenn. A krimi találkozó a keletnyugati gazdasági kapcsolatok legfontosabb alapelveire mutatott rá, amelyek széles körű elismerése a túlsó oldalról továbbra is várat magára. Mindenekelőtt a kölcsönös előnyök és a partnerek egyenjogúságának elvéről van szó. Mit jelentenek ezek? .-A kereskedelemben a diszkrimináció felszámolását: a legnagyobb kedvezmény elvének elismerését, behozatali kvóták eltörlését, minden más — nem vámhoz kötődő — protekcionista intézkedés megszüntetését jelenti. Nyomatékosan hangsúlyozni kell, hogy itt alapelvről yan szó. A hátrányos megkülönböztetés, a diszkrimináció felszámolását a szocialista országok nem tekintik engedménynek, hanem az egyenjogú gazdasági kapcsolatok létrehozására folytatott tárgyalások alap- feltételének. Ezen túlmenően szükség van szemléletbeli változásra is. „Akinek valaha is volt dolga kommunistákkal, aligha vitázna arról, hogy azok a legkeményebb üzletfelek közé tartoznak — állapította meg a Financial Times, a brit pénzügyi körök lapja, majd így folytatja: — Fő céljuk csaknem mindig az, hogy a lehető legkedvezőbb üzletet kössék meg, függetlenül a szembenálló partnertől.” Sajnos, ma még nemcsak a Financial Times csodálkozik rá ilyen természetesnek tűnő dolgokra, hanem jóné- hány más tengeren túli és európai sajtóorgánum és tőkéscsoport is. Márpedig a kelet-nyugati gazdasági kapcsolatok fejlődése csak az érdekek kölcsönös tiszteletben tartása, s a realitások talaján fejlődhet. A kelet és a nyugat közötti gazdasági kapcsolatok fejlesztését azonban jónéhány burzsoá ideológus és politikus éppenséggel a nyílt politikai nyomás eszközeként használja fel. A New York Times egyik nemrégen közölt cikkében azt hangoztatja: „Az Egyesült Államok tartós, alapjában véve politikai jellegű hasznot” — húzhat a Szovjetunióval való kereskedelem bővítéséből. Eszerint csak; „arra kell kényszeríteni a Szovjetuniót, hogy vizsgálja felül elsőrendű feladatainak rendszerét” és tegye lehetővé a külföldi cégeknek, hogy; „nagyobb befolyást gyakoroljanak a határozatok elfogadásának folyamatára”. Természetesen az ilyesfajta elképzeléseknek nincs túl sok köze a normális alapokon nyugvó, egészségesen fejlődő gazdasági kapcsolatokhoz. Mint a Novoje Vremja című szovjet külpolitikai hetilap megállapította: „Aki a realitás talaján! kíván állni, annak a különböző gazdasági és társadalmi rendszerű országok közötti együttműködés bővítésének kölcsönösen elfogadható formáit kell keresni.” j Tagadhatatlan persze, hogy a néhány szívósan tovább élő szemléletbeli illetve adminisztratív akadály ellenére jelentős előrelépések is mutatkoznak a különböző rendszerű országok aktív gazdasági és kereskedelmi kapcsolatainak alakulásában. Például a szovjet—amerikai gazdasági kapcsolatok — képletesen szólva — a front- áttörés küszöbéhez érkeztek. Az idén áprilisban írták alá Moszkvában azt a megállapodást. amelynek eredményeképp az Occidental Petroleum nevű amerikai olajvállalat nyolc milliárd dollár értékben vegyipari berendezéseket szállít egy Kuj- bisev közelében felépülő vegyipari kombináthoz. Sokan az „évszázad üzletének” neveztek a megállapodást. A kelet-nyugati kereskedelem egészében véve gyors növekedésnek indult. A szocialista és a fejlett tőkés országok kereskedelmi kapcsolatai tavaly lényegesen gyorsabban fejlődtek mint a világkereskedelem általában. Nem túlzás azt állítani, hogy az eltelt egy évben több jelentős esemény történt ezen a téren, mint korábban két évtized alatt. Természetesen f még így is messze vagyunk a lehetőségek teljes kiaknázásától. Ehhez nem utolsó sorban arra van szükség, I hogy a kapcsolatok bővülé- | sének „visszamaradt fékjeit" eltávolítsák. Ez nyitná meg az utat afelé, hogy a gazdasági kapcsolatokból — a békés egymás mellett élés szellemének megfelelően — gazdasági együttműködés legyen. A képen: ez a hatalmas papírüzeni a Bratszkban létesülő óriási fa- és alumíniumfel- dolgozó ipari komplexumnak, egy egysége, amely a világ legnagyobb — az Anga" rán létesített Mint a Szovjet Statisztikai Hivatal jelentette. 1973- első nyolc hónapjában a szovjet ipar mind a termelés mennyisége, mind a termelékenység fokozása tekintetében túlteljesítette a tervben előírt feladatokat. A szovjet ipar gyorsuló Ütemben fejlődik. Júniusban például 7.4 százalékkal, — augusztusban 8.2 százalékkal volt nagyobb az ipar termelése. mint az előző év hasonló hónapjaiban. Ezek a mutatók, mint a nyolc hónap adatai egészükben véve is, meghaladják az 1973-ra előírt 5.8 százalékos növekedési előirányzatot Ugyanez a tendencia figyelhető meg a munka ter— vízi erűműjének energiáját melé&enysége vonatkozásában, amely az első félévben 5.4 és az első 8 hónapban 5.9 százalékkal emelkedett, meghaladva a tervezett növekedést. A folyó ötéves tervben (1971—1975) jelentősen javul a szovjet ipar szerkezete. Az ipar egészénél gyorsabbon fejlődnek az olyan vezető iparágak, mint a gépipar, a vegyiparba kőolaj- kémiai- és a földgázipar. Ezek jelentősége nyilvánvaló az egész gazdaság műszaki haladása szempontjából, ezért fontos minőségi változásnak értékelhető, hogy az ipari össztermeléshez mért arányuk az 1970. évi 29 százalékról 1973-ra csaknem 32 százalékhasznosítja ra nőtt. A Szovjetunió vezető helyen áll a feltárt üzemanyag- és energiatartalékok tekintetében. Ezeknek az erőforrásoknak a szocialista terv- gazdálkodás keretében történő tervszerű és racionális kiaknázása lehetővé tette, hogy gyökeresen megváltoztassák a népgazdaság energia-mérlegét. Az ötéves terv végére, 1975-re a kőolaj- és földgáz aránya az ország energia-mérlegében eléri a 67 százalékot. Az olajtermelésnek az idén el kell érnie a 424 millió tonnát (ez az előző évhez képest 30 millió tonna nőve* kedést jelez), az ötéves tervidőszak végére pedig a 480—■ 500 millió tonnát.. Erőteljesen fejlődik a föld' gázipar is. Termelése ez évben eléri a 228 milliárd köbmétert, tavalyhoz képest 7.7 százalékos növekedéssel számolnak, termelés szerkezete az iparágakon belül is javul. azáltal, hogy növekszik a leghaladóbb termékfajták termelése. A fémforgácsoló szerszámgépek gyártása például a 8 hónap alatt együttesen 14 százalékkal emelkedett, ezen belül ugyanakkor a digitális programvezérlésű szerszámgépeké 26 százalékkal nőtt, a műszerek, automatizálási eszközök és a hozzájuk való tartalékalkatrészek termelése 14 százalékkal. míg a számítástechnikai eszközöké és tartalékalkatrészeiké 35 százalékkal bővült A szovjet ipar 1973. első nyolc hónapjában elért eredményei alapján joggal állíthatjuk, hogy az ipari termelés 1973. évi tervét sikeresen teljesíti é$ túlteljesíti. A közel-keleti háborúk tortáidé AZ IZRAEL ÉS AZ ARAB ORSZÁGOK KÖZÖTTI ÖSSZECSAPÁSOK NEM SOKKAL A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ UTÁN, 1948. MÁJUS 15-ÉN KEZDŐDTEK. MINDÖSSZE EGY NAPPAL AZUTÁN, HOGY AZ ENSZ- KÖZGYŰLÉS BEJELENTETTE IZRAEL ÁLLAM MEGALAKULÁSÁT. AZÓTA SZINTE SZÜNET NÉLKÜL TART AZ ELLENSÉGESKEDÉS. Az 1948. évi első háború és számos incidens után újabb, nagyojbb méretű ösz- szecsapás zajlott le 1956- ban, amikor Nagy-Britannia, Franciaország és Izrael közösen hajtott végre agresz- sziót Egyiptom ellen. A mostanit megelőző legnagyobb méretű háború 1967 júniusában volt, amikor Izrael az úgynevezett hatnapos villámháborúban elfoglalta és megszállása alá vonta a Sinai-félszigetet. Cisz- Jordániát és az izraeli—Szíriái határon levő Golan- fennsíkot. Ekkor foglalta el Izrael Sarm el Sejk várost is az Akabaj-öböl bejáratánál. Noha a legutóbbi nagy összecsapás óta több mint hat év telt el, el kell mondanunk, hogy szinte naponta történtek kisebb-nagyobb incidensek és csatározások, Izrael könyörtelenül le-le- csapott az arab országokra, amelyek hiába próbálkoztak politikai eszközökkel és diplomáciai úton megoldást keresni a közel-keleti viszályra. Az 1967-rs háború óta a következő jelentősebb események történtek: 1967. október 21. Port Said •térségében egviptomí rakéia- ütegek elsüllyesztették az Eilat nevű izraeli rombolót. 1967. okóber 22. U Thant ENSZ-főtitkár Gunnar Jar- ring svéd diplomatát jelölte ki közel-keleti megbízottiénak:. s feladatául a viszály békés megoldásának felkutatását tűzte ki. 1968. november 22. Az egyiptomi kormány bejelentette, hogy hajlandó elismerni a négy nagyhatalom konferenciájának Illetékességét a viszály elsimításéban. 1968. december 28. Izrael támadást intézett a bejrúti repülőtér ellen. 1970. január 7. Az izraeli légierő gépei egyiptomi célpontokat támadtak. 1970. február 12. Izrael a Kairótól 20 kilométerre levő Abu Zabal városkát bombázta. Találatok értek egy gyárat és 113 ember meghalt. 1970. április 8. Az izraeli repülőgépek egy iskolát bombáztak Bar el Bakrban. Negyvenhat diák életét vesztette. 1970. május 16. A Vöröstengeren izraeli repülőgépek elsüllyesztettek egy egyiptomi rombolót. 1970 augusztusának eleje. Közzétették a közel-keleti viszály megoldására vonatkozó amerikai tervet, amely Rogers-terv néven vált ismertté. 1970. augusztus 8. Megállapodás született a Szuezi- csatorna menti fegyverszünetről. A megállapodást mind a két érdekelt fél elfogadta. 1971. január 15. Izraeli páncélos osztagok behatoltak Libanonba. 1972. szeptember 8. Az izraeli hadsereg támadást intézett a Palesztinái menekültek Szíriái és libanoni táborai ellen. Hatvanhat ember életét vesztette. 1972. szeptember 17. Harcok folytak az izraeli—libanoni és az izraeli—szíriai fegyverszüneti vonal mentén. 1972. november 21. Nyolc órás heves ütközet a Golan- fennsíkon. 1973. január 2. Izraeli és szíriai reoülőgépek légi csatája Szíria fölött. Ez volt a júniusi háború utáni egyik legnagyobb összecsanás. 1973. január 8. Az izraeli hadsereg ismét megtámadta Szíriát. A harcokban a légierő gépei mellett részt vettek tüzérségi és páncélos alakulatok is. 1973. február 22. Példátlan izraeli légi kalózkodás történt: izraeli gépek lelőttek egy líbiai utasszállító repülőgépet a Sinai-félsziget fölött. Százöt ember vesztette életét. 1973. szeptember 13. íz-, raeli és szíriai vadászgépek légi csatája. Mindkét fél több repülőgépet vesztett. Orvosok a fejlődő országokért A Szovjetunió fokozott támogatást nyújt a fejlődő országoknak közegészségügyük megszervezéséhez. Szakemberek újabb csoporjait küldi a fiatal államokba, közreműködik egészségügyi intézmények felszerelésében, nemzeti szakember-gárdájuk kiképzésében. A szovjet orvosi egyetemeken évente át lag ötszáz ázsiai, afrikai és latin-amerikai diák tanul. Oktatásuk és klinikai gyakorlatuk költségeit teljes egész ében a Szovjetunió viséli, amellett ösztöndíjat is kapnak. Az utóbbi tíz év folyamán több mint kétezer szovjet orvos dolgozott a fejlődő országokban, szovjet műszaki segítséggel több mint 300 egészségügyi intézmény és üzem épült. Sokosztályos kórházak létc'űUek Kenyában, Jemenben. Algériában. Hasonlókat terveznek ős építenek Nigériában, Afganisztánban is. \
