Szolnok Megyei Néplap, 1973. október (24. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-14 / 241. szám
1973. október 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 A „zöld forradaIom"-tól az élei miszer válságig Ahogy a nap felkel, a Szaharától délre elterülő Szahel- övezet nomád pásztomépe reménykedve az égboltot lesi. A pásztorok tapasztalt szemei azt kutatják, nem gyülekeznek-e esőt hozó felhő- csoportok. S a remény napnap után szertefoszlik. A Szahel-övezet államaiban, Csádban, Nigerben, Felső- Voltában, Mauritániában, Maliban és Szenegálban hosz- szú-hosszú hónapok óta szüntelenül pusztít a szárazság. A földek kicserepesednek, az életet jelentő folyók — a Niger és a Szenegál — a kiszáradás szélén altnak. Keiidkíviil nagy u pnsztuláü „Az állatok — a kecskék, a juhok, s a szarvasmarhák — elhullanak. Aztán szép lassan jönnek az emberek, először az öregek, a betegek és a gyerekek. Végül ránk kerül a sor” — mesélte Maliban egy. szárazságtól sújtott falu lakosa nyugati újságíróknak. Tulajdonképpen már több év óta az átlagosnál kevesebb csapadék hullott ebben a térségben, de csak ez év tavaszán jöttek az első riasztó jelzések arról, hogy Nyugat- és Közép-Afrika népeit történelmük talán leg- katasztrófálisabb aszálya sújtja. A szárazság összesen huszonöt millió embert érint, közülük hatmillió közvetlen életveszélyben van. A fél Európányi, amúgy sem sűrűn lakott terület népessége menekül. Dél felé hajtják az állatállományt, gyakorta mezőgazdaságilag megművelt értékes területeket dúlnak fel. Vizet keresnek, önmaguknak és az állatoknak. Hisz az a nomád pásztor, amelyik elvesztette állatát, tulajdonképpen elvesztette mindenét. S a pusztulás mértéke rendkívül nagy: csak Maliban negyed- millió nomád pásztor vesztette el állatállományát a tragikus vízhiány miatt. Drámai helyzet alakult ki a veszélyzónák élelmiszerelHításában. Felső-Voltában és Mauritániában 70 000 tonna, Nigerben 110 000 tonna, Csádban, Maliban és Szenegálban együttesen mintegy nyolcszáz ezer tonna gabona hiányzik. Járványveszély is fellépett. Felső-Volta egyes vidékein a kolera pusztít. Az éhségtől legyengült emberek szervezetének ellenállóképessége kiesi. így nem különösebben veszélyesnek tűnő hurutos megbetegedések is széles körben pusztítanak, mindenekelőtt a gyermekék és az öregek között. A segítség uyújiás késett A segítség — a szakemberek véleménye szerint — későn indult meg. Francia lapok azt hangoztatják, hogy ebben nemcsak a nemzetközi szervezetek hibásak, hanem némiképp maguk az érintett országok kormányai is. Ök ugyanis már tavaly szeptemberben kénytelenek voltak megállapítani, hogy az aratás Afrika-szerte roppant s^enge eredménnyel zárult. Már ekkor félre kellett volna verni a harangokat — hangoztatják az említett élelmezési szakértők. Tény viszont, hogy a segítségnyújtás motorját jelentő FAO, az ENSZ mezőgazda- sági és élelmezési szervezete sem állt feladata magaslatán. Szállítási és szervezési problémák akadályozták az élelmiszersegélyek folyamatos érkezését. Ráadásul egy- egy élelmiszerrel megrakott óriáshelikopter földet érésekor drámai jelenetekre került sor. Emberek százai rohanták meg a gépeket annak reményében, hogv élelmiszerhez jutnak mielőtt a szállítmányt az elosztó központba küldenek. A segélyszállítmányok útját nemcsak a rendkívül kedvezőtlen terepviszonyok, s a szállítóeszközök Jiiánya akadályozza. Nemegyszer korrupt. lelkiismeretlen hivatalnokok kezein akad el. hogy aztán különböző csatornákon át az illető ország feketeoia- cain keljenek el csillagászati árakon. A FAO szakemberei ezért kérnek az eddiginél jóval szigorúbb ellenőrzést. A hosszantartó szárazság hatására szinte átalakul a Szahel-övezet települ ésföl d- rajzi képe. Mind valószínűtlenebbé válik a szárazság miatt elvándorolni kényszerült .százezrek visszatérése szülőföldjeikre. (Egyes meteorológiai szakemberek véleménye szerint a mostani aszály egy világméretű éghajlati eltolódás első jele. Eszerint az érintett térségek szárazsága tartósnak ígérkezik.) Ahol a vizet és az energiát is adagol féle A pusztító szárazság nem kímélt más kontinenseket sem. Harminc éve a legsúlyosabb aszály pusztít Kö- zép-Amerika országaiban is, A szárazság okozta kárt eddig már 100 millió dollárra becsüli a hat tagot számláló Közép-Amerikai Közös Piac titkársága. Costa Ricában még márciusban rendkívüli állapotot hirdettek meg és azóta is adagolják a vizet és az energiát. Az elnök nyilatkozata szerint a vízhiány lelassította a vízi erőművek tevékenységét, a gyárak éjszakai műszakjait le kellett állítani. Hondurasban áprilisban hirdettek rendkívüli állapotot, Az aszály itt elsősorban az alapvető élelmiszerek termelését befolyásolta hátrányosan. Nicaraguában a gabona- és gyapottermés kiesését eddig 25 millió dollárra becsü- lik. Ázsia — sikeres születésszabályozás, vagy minden gazdasági növekményt- felemésztő népességrobbanás? Ázsia — eredményes mezőgazdasági forradalom, vagy pusztító éhínség? Ilyen szélsőségek között ingadozik e hatalmas kontinens. A Fülöp-szigeteken az ország legújabbkori történetében először 1969-ben, 1970ben történt meg, hogy nem kellett rizst behozni. Indiában fél évszázad óta 1972- ben első ízben tudták fedezni la szükségleteket gabonaimport nélkül. Pandzsáb- ban mind több a szivattyús kút. már a kisparasztok is felszerelik vele gazdaságukat. A Pandzsab pakisztáni részén is gyors az előrehaladás. 1970 és 1972 között Ceylonból, Indonéziából is biztató hírék érkeznek. Szakemberek még Afganisztánban is bizonyos változásokról számolnak be. Szt'tfoszlolt remények A múlt év végén, az idei ev elején érkezett hírek azonban véget vetettek a'magasba csapó reményeknek. Indonézia már 1972-ben hatalmas mennyiségű, mintegy másfél millió tonna rizs behozatalára kényszerült. Indiában a hosszabbra nyúlt szárazság egyszeriben megingatta az ország nehezen kivívott önellátását. Tavasszal már 200 millió embert sújtott a csapadéknélküli forróság. Maharastra államban zavargások törek ki az élelmiszerhiány miatt, s a kormánynak a legsürgősebben élelmiszerrel megrakott kü- lönszerelvények tucatjait kellett a körzetbe indítania. Az aszály súlyos politikai, társadalmi feszültséget okozott. Még riasztóbb fordulat bontakozik ki Délkelet- Ázsiában. Nem is annyira az a veszélyes, hogy a Fülöp- szlgetek ismét behozatalra szorul (1972-ben mintegy háromnegyed millió tonnára), sokkal inkább az, hogy hagyományos rizsexportőr országok — mint Burma, vagy Thaiföld — a mezőgazdasági termelés növekedésének lefékeződése és a rendkívül magas népszaporulat miatt kivitelüket kénytelenek meg- - szüntetni. Ha ez az irányvonal uralkodó marad, a nem távoli jövőben importőrökké válhatnak. Ázsia kezdeti mezőgazda- sági változásait „zöld forra- dalom”-nak nevezték. Kifejező ez a minősítés, csak kissé elsietett. Mi is a „zöld forradalom” lényege? Az 1960- as évek nágvszabású agronómiái , kutatásai nyomán sikerült kitermelni olyan hibrid búza-, kukorica- és rizsfajtákat, amelyekkel a tropikus területek hektáronkénti hozamát három-ötszörösére növelték. A legfőbb akadály Sokan egyszerűen a rossz . időjárás számlájára írták a „zöld forradalom” első sikeres évei után bekövetkezett hanyatlást. Pedig a legfőbb akadály a „zöld forradalom” eredményeinek széles körű ineghonosításában az önmagukat túlélt termelési viszonyok uralma. Ez gátolja a mezőgazdaság anyagi-műszaki alapjának modernizálását. Az elavult, termelési, viszonyok uralma. EZ gátolja a mezőgazdaság anyagi-műszaki alapjának modernizálását. Az elavult termelési viszonyok miatt a „zöld forradalom” Ázsia-szerte szűk kísérlet maradt. (Ahol nagyobb jelentőségre tett szert, ott kivétel nélkül mélyítette a szociális ellentéteket, minthogy az űj technológiák, a költséges előfeltételek megteremtését kizárólag a tőkeerős kulákok és nagybirtokosok tudták vállalni. Az új agrotechnikai módszerek náluk lényegesen növelték is a terméshozamokat, s a profitot. Ez viszont meggyorsította az elemi gondokkal küszködő kis- és törpegazdaságok földjeinek felvásárlását, tulajdonosaik proletari- zálódását.) A fejlődő országok mező- gazdasági önellátásának megteremtéséhez tehát távolról sem elegendők a technikai változások. Mélyreható társadalmi-gazdasági átalakuláson keresztül vezet az út az élelmezési probléma reális, hosszútávra szóló megoldásáig. ☆ Az idei afrikai, ázsiai és közép-amerikai szárazság megmutatta azt is, hogy a feilődő világ élelmezési helyzete időről időre olyan kritikus ponthoz érkezhet, amikor katasztrofális lenne hosz- szútávú megoldásokra várni. Nemegyszer sürgősen keli cselekedni, segélyt nyújtani. Amikor a FAO elnöke, Boer- ma a világhoz intézett drámai felhívásában összehangolt akciókra szólította fel az exportáló, s importáló országokat az élelmiszerválság megoldására, megpendíteti egyúttal egy rendkívül komoly világgazdasági problémát: az élelmiszertartalékok .veszélyes csökkenését. Mindenesetre az élelmezési szakemberek a legsürgősebb feladatok egyikének tartják egy nemzetközi megállapodáson nyugvó élelmiszertartalékolási rendszer létrehozását. Becslések szerint a világ rendelkezésre álló gabonatartalékai 50—100 millió tonna között mozognak. Ez rendkívül kevés és a iövőben is bizonytalanná teszi a fejlődő vilr.eot fenyegető élelmiszer- válság nemzetközi segítséggel történő enyhítését vagy felszámolását. Győri Sándor A szárazság pusztítja India állatállományát Az éhezők megrohanják a szállítmányokat / Tanúba útja Ezekben a napokban egy olyan ország politikai akti- . vitásának vagyunk tanúi,f ame ly eddig a világközvéle- méiiybén politikai törpeként szere pelt. Tanaka, Japán alig , másfél évvel ezelőtt megválasztott miniszterelnöke hoaszabib európai körúton járt. köreiben egyetértenek abban, hogy szükséges a második világháborúból visszamaradt problémák végleges lezárása a két Szomszédos ország között» Szükséges, hogy csaknem három évtized eltelte és megfelelő elő“^I'anaka és’ Koszigin. a repü lüitörtn Amikor Tanaka, a japán kormány élére került, alig több mint másfél évvel ezelőtt, akkor 1 született meg az az elképzelés a sziget- országban, hogy Tokió ezentúl kiegyensúlyozottabb, és függetlenebb külpolitikát folytat. Ügy vélttsk Japánban, a tőkés világ; e gazdaságilag második legfejlettebb államában — joggal —, hogy mindeddig nem azt a szerepet játszották a nemzetközi politikai porondon, amely tulajdonképpen megilletné a szigetországot. A japán politikai vezetőknek valóban aok idő kellett a történelem •. utóbbi évtizedeiben ahhoz, hogy felismerjék: meglehetősen egyszínű szemüvegen át szemlélik a világ eseményeit, Washington szemüvegén át. A közelmúltban a kapitalista világ e gazdasági óriása megdöbbenve vette tudomásul, hogy a történelmi időknek megfelelően alakul át a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolata. Ugyanakkor voltak japán politikusok, akik szóvá tették azt is, az Egyesült Államok Japántól azt követeli meg, hogy passzív szerepet játszón a világpolitikában. Rámutattak arra is, hogy ez a szerep Japánnak az utóbbi időkben egyáltalán nem volt veszélytelen, mivel az - USA azt is elvárta bólogató partnerétől, hogy mind nagyobb terheket vállaljon át az amerikai katonai és gazdasági terhekből. Tokióban ezt ma már nem vállalhatták minden ellenvetés nélkül. így került sor a közelmúltban arra, hogy az amerikai kontinens mellett Tokióban észrevették az európait is. Hosszú idő óta először Tanaka személyében japán kormányfő vendégeskedett Nyugat-Európában. Párizsi, londoni és bonni — ezek Voltak a nyugati látogatás fő állomásai — tárgyalásai során a szigetország kormányfője meggyőződhetett arról, hogy ezekben a fővárosokban sem tartják kizártnak azt,, hogy Japánnal valamilyen közös állás- foglalásra jussanak. Az egy héttel ezelőtt megkezdett moszkvai látogatás azonban Tanaka kőrútjának vitathatatlanul a legfontosabb állomása volt. A négy napon át tartó tanácskozás után a két ország politikai készületek után megkössék a japán—szovjet békeszerződést. A szigetország nem titkoltan, reményeket fűz ahhoz is, hogy a kialakuló jószomszédi viszony alapján Szibéria bőséges kőolajából és földgázából a várható gazdasági kapcsolatok alapján enyhítheti eléggé súlyos energiagondjait. Japánnak ugyanis az utóbbi 15 év alatt öt és félszeresére nőtt a? , energiaszükséglete, amiből az akkori 24 százalékos importmennyiség ezidőre 83 százalékra emelkedett. A szovjet nép várhatóan — mint azt a Tanakával való találkozásuk alkalmával Brezsnyev és Koszigin is hangsúlyozta — az eddigi hosszú elidegenülés ■ után jószomszédi viszonyban élhet majd Japán népével. Tanaka meggyőződéssel mondta, hogy országában is így látják. A világ ugyanis, amelyben ma élünk, tőlük is új megközelítését követeli az államok közötti viszonyok nak akkor is, ha államrendjük különbözik egymástól. A moszkvai szovjet—japán tárgyalások nem hoztak látványos eredményeket, azt nem is várta, nem is várhatta senki. A jószomszédi viszony szükségességének hangsúlyozásával megadtál; viszont az alapot ahhoz, amit Leonyid Brezsnyevtől most a világ lapjai így idéznek: „Ideje, hogy a két országot összekötő székáratokat, széles autópályák váltsák fel.” És lehet, hogy ezeket a gyors járműveket idővel szibériai energia táp lálja majd.
