Szolnok Megyei Néplap, 1973. október (24. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-14 / 241. szám
V 1973. október 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Szellemi exportunk eredményei Az utóbbi években nagy eredményeket értünk el a magyar kultúra külföldi terjesztésében, kultúránk újabb f és újabb sikereket arat a határokon túl. Azzal tisztában kell lennünk, hogy a lehetőségek kiváltképpen az irodalmi művek exportja tekintetében korlátozottak, hiszen a nagy világnyelvekkel nem vehetjük fel a versenyt. Egy angol, orosz, német vagy francia nyelven megjelenő kiemelkedő írói erényeket mutató regény például a mai Információáramlás mellett hónapokon belül az egész Világon ismertté válhat. Ugyanilyen kvalitásokat tartalmazó magyar nyelvű írásnak ehhez sokkal hosszabb időre, némi szerencsére, s szívós terjesztő munkára van szüksége. Annál értékesebbek az eredmények, amelyeket elértünk. Négy millió könyv Több mint kétmillió könyv hagyta el az országot — számítva az idelátogató külföldiek egyéni vásárlásait, mert arról nem készíthető statisztika — a tavalyi évben. Az Akadémiai Kiadó és a Corvina Kiadó idegen nyelven megjelentetett magyar könyveinek a száma is csaknem Ugyanerfnyi volt 1972-ben. Tehát egy esztendő alatt összesen négymillió magyar könyv került a világ könyvesboltjaiba! Legnagyobb vásárlóink — s az egyezmények szerint részben partnereink — a többi között az Egve- Sült Államok, Brazília, Kanada. a Szovjetunió, Ausztria, a Német Szövetségi Köztársaság, Jugoszlávia. Említhetnénk — kisebb és alkalmi könyvvásárlásokkal — olyan országokat is, mint Ecuador, Columbia, Elefántcsontpart vagy Zambia. A magyar nyelvű írod almi művek iránt — természetesen elsősorban az elszármazott magyarok s azoknak az anya- nyelven értő utódai körében a legnagyobb az érdeklődés. De csaknem valamennyiből vásárolnak tudományos, intézetek, nagy világkönyvtárak' és egyetemek, az utóbbiak közül kiváltképpen azok (Göttingen, Yale, Harward, Lomonoszov, London átb.) amelyeknek tanszékein magyar nyelvű oktatás, illetem tudományos képzés folyik. Négymillió könyv, — s a világpiac felvevőképessége még korántsincs kimerítve. Tájékozott szakemberek véleménye szerint ez a szám még százezrekkel növelhető. Kotta harminc országba Kottáink exportjánál nincsenek nyelvi korlátok. A felvételeket, előadásokat természetesen szerzői jogok szabályozzák'(nálunk is úgy van, mint a világon mindenütt, hogy nem lehet egyszerűen „kivinni” a koncertteremben, egyéb nyilvános előadáson, rádióban vagy televízióban felhangzó művet), a kották terjesztése elé .azonban, éppen mert nincsenek nyelvi akadályok, kevesebb nehézség tornyosul. Zeneműexportunk első számú partnere a {Szovjetunió. 1972-ben például a teljes zeneműexport egynegyedének felvevője volt. Moszkvái, leningrádi, harko- -vi, irkutezki és más szovjet zeneművészeti főiskolákon, konzervatóriumokban tanárok százai tanítanak magyar kottákból. Közkedveltek a kortárs zeneszerzők művei is, ezeknek exportja a korábbi évekéhez képest jelentősen megnövekedett és csaknem minden szovjet zeneműkereskedés kirakataiban, polcain láthatók. A Kultúra Külkereskedelmi Vállalat több mint 30 országba szállított a múlt évben kottát; a Szovjetunió után a legtöbbet az Egyesült Államokba, a Német Szövetségi Köztársaságba, Csehszlovákiába, Angliába és Norvégiába. S mint a könyveknél, itt is elmond- 'hatjukí a kottaexport reményteljes folytatás előtt áll. Tízezer oratórium A Neue Zürcher Zeitung gímű svájci lap •— amely hágónk iránt egyébként enyhén sáséivá gyakran nem mutat rokemszenvet — lemezkritikai rovatában így írt: „Magyar hangot hallani hanglemezről, magyarországi felvétel hangját, mind nagyobb megelégedésünkre szolgál. Lemezeik bármely nagy világcég felvételeivel bátran felvehetik a versenyt előadói koncepcióban és technikai megoldásban egyaránt Bartók és Liszt művei, Ránki és Kocsis zongorajátéka — hogy csak néhány nevet és lemezt emeljünk ki a Hungaroton kiadványaiból — olyan magas színvonalúak, hogy a kritikus keresve sem' találhat bennük hibát, tisztelettel említi tehát a produkciókat és érdeklődéssel várja az újabbakat.” Az elismerés jólesik. S az elismerésre a legnagyobb mértékben rá is szolgál a magyar hanglemezkiadás. Egy adat mennyiségi pusztán. de igen sokat mond: 19Tl-ben minden ötödik, 1972-ben minden második magyar hanglemez került külföldi piacokra. Legnagyobb vásárlóink' a baráti országok Az első helyen közülük is Csehszlovákia. S felzárkózott mögéje Lengyelország, sokezer lemezre szóló Új megrendeléseivel. A Kultúra Külkereskedelmi Vállalat partnerei és üzletfelei a legismertebb világcégek, — közöttük a franciaországi DISC’A, a londoni DECCA, a svéd EMI és mások. A legnagyobb sikerek — ezeket vásárolják a legszívesebben — a klasszikus és mai magyar művek. Elsősorban Liszt, Bartók és Kodály. Ismeretes, hogy a nagy hanglemezforgalmazó vállalatok, gyakran a rádió és a televíziótársaságokkal közösen koncertet rendeznek és díjakat tűznek ki. A nemzetközi hanglemezdíjak kitüntetettiei között Tnind több magyar van. Az egyik legutóbbi francia nagydíj jutalmazottja, az Eszter- házy Pál Harmónia Coelestis- éből készült lemezsorozat, amelyről a nemzetközi szaksajtó a legmagasabb elismerés hangján írt. A mennyiségi rekord: Liszt Ferenc Krisztus-oratóriumának Hun- garoton-felvétele, amelyből eddig több mint tízezer került külföldre, és a további megrendeléseknek csak nagy nehézségek árán tud eleget tenni a Hanglemezgyártó Vállalat Magyar hanglemezt vásárol Dél-Amerika sok országa, a Szovjetunió. Japán. Kanada — és sorolhatnánk tovább a világrészeket és az országokat, olyan ritkán hallottakat is, mint például Hong-Kong.' Művészlemezeink ismert és kedvelt cikkek lettek a „szellemi áruk” forgalmas és mind jobb minőséget követelő világpiacon. Rangunk a világban Áttekintésünkben nem szóltunk speciális tudományos művekről, folyóiratokról, filmekről, propaganda-kiadvá» nyokról. De hiszen nem is „leltározni” akartunk. Mindössze arról szólni, hogy az elmúlt évekhez képest hallatlanul megnőtt a magyar szellemi export könyvben, zenében, hanglemezben. Valamennyi, még a klasszikus mű és a klasszikus felvétel is, a- mai .magyar művészetről, előadóművészsetről ad hírt a világnak. S jó hírt ad: ezt a „visszaigazolások” bizonyítják, vagyis az a tény, hogy a külföld még többet kér belőlük. Ami kezdetben nagyon nehéz volt: felhívni magunkra a figyelmet a magas szintű művészi produkciókkal, most már nem próbálkozás, hanem folyamat. Folyamat, amely akként szélesül, amiként itthon szélesítjük a medrét. Mert amiről Keleten-Nyugaton dicsérettel írnak a lapok, aminek tapsol a koncertközönség, amit esetleg díiial jutalmaznak: az a hazai szocialista kultúrából sarjiadzik ki. A legnagyobb öröm, a számokon, mennyiségeken, megrendeléseken és üzleti sikereken túli: ennek a szocialista kultúrának rangja, súlya, szerepe van a világban;- mind többen ügyelnek rá, mind több ember számára vonzó. A szellemi export eredményei tehát önnön értékünket is mérik. Tamás István Az erdei út jobbra kanyarodott. Egy tisztás terült el ott, tele a boglárka sárga virágaival, és a tisztás fölött egy közönséges repülő csészealj lebegett. És ekkor félcsapódott egy nyílás, és a levegőn, mint kötélhágcsón, a földre ereszkedett egy idegen bolygólakó. Alacsony, kerek, rózsás, majdnem pucér volt, és ragyogott, mint akit kisuvik- szoltak. Nem ijedtem meg, sőt nem is csodálkoztam túlságosan, mivel a töméntelen cikk és elbeszélés az eljövendő „kapcsolatfelvételről” pszichológiailag felkészített egy ilyen találkozásra. Csak igen kellemetlen volt, hogy nincs rajtam a szigorú fekete öltöny és nyakkendő. Begomboltam cowboyingem gallérját, lesöpörtem az erdőben a könyökömre tapadt pókhálót, a jövevény felé indultam, és ígj^ szóltam:-— Jó napot! •— Jó napot! _ felelte, s záját sem nyitva, tiszta orosz nyelven, és én ezen sem csodálkoztam, mivel az irodalomból tudtam, hogy más civilizációk között a telepatikus gondolatcsere rendkívül fejlett. — Jó napot — ismételte. — Eltörött az eszkuderem. Hol itt a legközelebbi szottár? — Micsoda? — lepődtem meg. — Szottár? Az meg miféle? — Hogyhogy miféle? — Most ő lepődött meg. — No, ez... ez egy olyan hely, ahol javítanak.., — Javítóműhely? — találtam ki. _ Az, az! Érti, az eszkuderem .., Amikor a csend me^szüleíik A nyár elmúltával kerestem fel otthonában Jancsó Adrienné előadóművésznőt, aki „Földédesanyám” c. önálló estjével három éve járja az országot. Mit jelent .a nyár annak az előadóművésznek, aki annyiszor szólt a Föld szép szimbólumáról? — A nyár számomra is a betakarítás — azaz a pihenés időszaka, és egyben felkészülés egy új évre- — Ilyenkor Ezoktam, pontosabban, ilyenkor van elegendő időm új, önálló estek anyagának ösz- szeállítására, tanulására, és a régiek felfrissítésére. Bevallom. most nehéz helyzetben vagyok, a Földédesanyám után nehezen tudok űj műsort megvalósítani. A népköltészet ugyanis egyedülálló lehetőséget nyújt az előadóművész részére: dráma. humor, költészet és zene egyaránt fellelhető ebben az egyetlen szóval jelölt műfajban. Ezen a nyáron, csak régi versek, balladák felújításával foglalkoztam. — Mit jelent o felújítás a művésznő szá- mára? — 22 önálló estem van összeállítva, s ezek anyagát válogattam. A felújítás azt jelenti, hogy a már-már feledésbe merülő költeményeket előveszem, átgondolom, úiból formázom. A ritmushibát a koncerten sem fogadom el. Legalább olyan „fülsértő”, ha egy verset helytelen hangsúllyal, pontatlan ritmusban mond el bárki, altkor is, ha a közönség nem venné észre. Ezért olyan fontosak számomra a nyugalmas, nyári hónapok. Ilyen aprólékos. elmélyült felkészülésre évközben nincs időm; enél- küi viszönt mit érné a munkám? — Milyen meggondolás alapján válogatja a verseket, amelyeket műsorára vesz? — Kötelességemnek érzem. hogy minden jelentős magyar költőről tudjak valamit. — A válogatás egyben a döntés felelősségét is jelenti. Hol tudja saját választásúnak helyességét ellenőrizni? — Közvetve ugyan, de csak a közönségen. Előfordult bizony, nem is egyszer, hogy nagy lelkesedéssel megtanultam egy költeményt — amelyről meggyőződésem volt, hogy elnyeri a közönség tetszését is. Tévedtem. Ilyen esetben, két-három kísérlet után. ha változatlanul érzem a „fagyos” reagálást leveszem a műsorról a verset. Vagy abban, vagy az én előadásomban van a hiba. — Kik voltak azok az emberek, akik segítették szép, de nehéz hivatásának vállalása'-* bán? Elsőként említeném Török Erzsit, aki felfedeztette velem a népköltészet szépségét Sokat köszönhetek édesanyámnak, 6 a maga zeneszerető tét már gyermekkoromban saját életem szükségletévé tette. A zene valóban összefonódott életemmel, és ez a versek csengésének ritmusának „meghajlásában” igen nagy segítségemre van. És — segítettek mindazok a költők, akik okos és szép verseket írtak. — Mi okoz nehézséget pályáján? — A rosszul világított, rossz akusztikájú termek, a szomszédos kocsma, ahonnan behallatszik a lárma, — és mindazoknak af közönye, — akiknek módjuk lenne megteremteni egy irodalmi est nyugodt hangulatát — ami sohasem pénz kérdése — de nem teszik. A népköltészeti műsoroknak hol van nagyobb sikerük: városokban vagy falvakban? — A városokban, és ez természetes. Ugyanaz a magyarázata. mint unnak, hogy miért nincs még értéke faluhelyen a régi cserépedényeknek. melyek a nagyon közeli szegénység emlékét idézik. De erről egy kedves történetet is őrzök. A Földédesanyám című műsárral meghívtak egy Kocsér nevű kis faluba, ahol a vendéglő egyben a kutúrterem is. — Az egyik asztalnál egyedül ült egy idősebb férfi, aki a délutáni iddogálásból maradt véletlenül a helyiségben. A műsoron, többek között, régi, babonás ráolvasások is szerepeltek. A bácsi először csak hüledezve nézett. majd méregbe gurulva a sok „hülyeség” hallatán, nagyot csapott az asztalra és jó hangosan kijelentette: — „Erre Kocsér nem kíváncsi!,} — Mit tart legszebbnek az előadóművészi hivatásban? — Amikor a csend megszületik. Szerencsére gyakran van ebben az élményben részem. Egybegyűlnek az emberek. gyanakodva, olykor ellenségesen is. A tekintetűid ben kérdést látok — mit akarok én közöttük versekkel? Zajonganaik, fészkelődnek. Aztán, három vagy négy vers után abbamarad a mo corgás, csend lopakodik a terembe. — Szép pillanatok ezek. Az előadóművész nincs többé egyedül. Övé a lehetőség a győzelemre. És tud-' ja, hogy nem szabad veszíteni. László Ilona „Eszkuder.^gondoltam ostobán. — Szottár .., Javítóműhely!” Nem így képzeltem el a találkozót. Ö. igen! Hiszen ő balesetet szenvedett. Akkor minden érthető. Segítséget keres a földlakóknál. kánfc.7. •— kezdtem a torkomban rég megakadt mondatot. — Ha nem az önöké, akkor a szomszéd bolygóé — vágott közbe türelmetlenül. — Egyre megy! — Nem épptm — feleltem. Dmitrij Atekszandrovics Biíenkin: Eltörött az eszkuder — De vannak nálunk..: _ Tudom, tudom! Min-t denfajta műemlékek, tájak, De a szabadságom vége felé jár. — Hát ön nem kutató1* Nem tudós? — Egyáltalán nem. Én..; Nem fejézte be. Lassan értetlenség öntötte el arcát, A lábára pillantott, azután rám, nyilvánvaló szándékkal tapadtak á lábára, hogy be-; lemarjanak. — Ezek szúnyogok. ZaU varja el őket! —■ Csípnek?! —• Mi történt a hajtóművel? — kérdeztem, a csészealj alá pillantva. — Maga szpektralista? — örvendezett. — Akkor lehet, hogy meg tudja magyarázni, hogy a fikarizáció közben mitől szubtitál a zseltoksz. A „zseltoksz” szónál szemem önkéntelenül az égre meredt. A „kapcsolat értelmes testvéreinkkel” szemlátomást eltért a hagyományos sémától. — ön balesetet szenvedett — mondtam ostobán. — Miféle balesetet? — Még fel is pattant hozzá. — A zseltoksz szubtitál! _ És az a... hogy is hívják ... az eszkuder nem szubtitál? —*Ön megőrült! Hogyan szubtitálhat az eszkuder?( Elnézést, ezek szerint ön nem szpektralista? — Nem — feleltem. — Akkor meg minek zavar engem össze? Mondja meg egyenesen, megjavíttathatom-e itt az eszkudert, vagy sem! — A mi földi techniFelháborodva felhorkant. — Tudja mit, nincs időm viccelni. Meg kell javíttatnom az eszkudert. Nem lehetek meg nélküle. Hát akkor van-e valahol #tt önöknél a közelben _ rózsaszín ujjával körbemutatott az égbolton, — ha nem szottár, de legalább egy primitív szpucs? — Nézze csak —- szólaltam meg —, nem tudom, mi az a „szpucs”. És mi az a „zseltoksz”. De nagyon örülök, hogy üdvözölhetem önt a Földön. Boldogok vagyunk, hogy a kapcsolat végül is megvalósult. És ebben az ünnepélyes pillanatban... — Hogyan? -» jött izgalomba az idegen bolygólakó. — Kiderül, én nem oda kerültem? — Miért, nem a Földre repült? — Először hallok erről a csillagrendszerről. — Ez a mi bolygónk neve! — Bájos név! És önöknél Is kedves, igen kedves. Milyen kár, hogy nincs önöknél szottár! — Semmiség, ne törődjön velük. Az idegen bolygőlakó fiW gén felugrott, és sarkaival kapálódzva felröppent tojás alakú járművéhez. — No de hová megy?! —■; kiáltottam fel. — Értse meg, végül is ön az első kepvi, selője nálunk egy • idegen civilizációnak.. „ — Ha másoknak tetszik^ hogy esipdesik őket. akkor ez az ő dolguk — hangzott a nyílásból. — Isten önnel, isten önnel! A háta annyira sima és elutasító volt, hogy megértettem, a kölcsönös megértés teljesen reménytelen. Valósággal tele volt megvetéssel. — Hé! _ kiáltottam utána. — Mindössze egy kérdést: mi ez a vacak, az eszkuder? — Eszkuder? —■ fordult hátra. — Még ezt sem tudja! Furcsa! Hát akkor mivel tisztítja a fogait? A nyílás becsapódott. Az idegen bolygólakó eltávozott. I Földeák István foR ftásii /
