Szolnok Megyei Néplap, 1973. szeptember (24. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-30 / 229. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 1973. szeptember 30. TÚRKEVEI VÁLTOZÁSOK Elkelt a bakterház Négyszáz holdon termeltek cukorrépát a jászapáti Alkotmány Tsz-bcn. A betakarí­tást gépek segítségével végzik Téglát vegyenek! ü Ilyen sem volt még Túr- fcevén: dobra ütötték, elad­ták a bakterházat. Tóth Im­re, a városi pártbizottság tit­kára gondterhelt: — A vasútvonal megszün­tetése úgyszólván hónapok kérdése. A város közvélemé­nye beletörődött ebbe, de nem, fogadja el. Azt mond­ják az emberek: a régi kor­tesbeszédekben mindig sze­repelt a Kisújszállásra vivő vasútvonal megépítése. Nem lett meg soha. de legalább a mezőtúri szárnyvonalat meg­hagyták. Koszna Mihály városi ta­nácselnök sem valami derű­látó: — Túrkeve lesz az ország első vasút nélküli városa. Nyolcvanhárom közül az egyetlen. Sérelmezik is a he­lyiek. Azt tartják: a vasút mégis csak rangot ad, mint egy megyeszékhelynek az egyetem. Hallgatom a tanácselnököt, nem vitatkozom vele. Tu­dom. úgy is kibújik a szög a zsákból: nem a rang izgatja ókét. Sokkal józanabb meg­fontolást rejt a vasú tért ér­zett aggodalom. Így is van: — Drágább a busz. Meg aztán kórházi látogatási na­pokon — pedig akkor kise­gítő járatok is vannak — virágcsokorral, süteménnyel felesleges buszra szállni. Szétmorzsálódik a csomag a nagy tumultusban. Félő, hogy a vasút leállásával minden nap ilyen áldatlan állapotok uralkodnak majd. Szerencsére még nem tel­jesen mai gond a közúti for­galom uralkodóvá válása. Ke­rekes Ferenc, a 7. sz. Volán Vállalat igazgatója így vé­lekedik erről: — Mi jifbb helyzetet sze­retnénk teremteni Túrkeve közlekedésében a mostani­nál. Azt is figyelembe kell azonban venni, hogy az ot­tani vasútvonal megszünteté­sének igen nagy anyagi ki­hatásai vannak. Kellene épí­teni például Túrkevén is, Mezőtúron is egy autóbusz­pályaudvart. Ez kb. 20 mil­lió forintot emésztene fel. Szükség volna közúti re­konstrukcióra is, aminek pénzügyi ráfordítását nem ismerem. Be kellene állítani 8—10 tehergépkocsit és öt­hat új autóbuszt. Azok is belekerülnének 8—10 millió forintba. Nem véletlen te­hát, hogy a túrkevei vasút­vonal megszüntetését eltol­ták a jövő év végére, őszin­tén szólva annak a határidő­nek betartásában sem hiszek. Nemcsak a személyforga­lom, hanem az áruszállítás miatt is aggódnak a keviek. Az építőanyagot, a homokot, sódert, szenet a mezőtúri vasútállomásról kell majd vi­tetni, s ez kétségen kívül drágítja a szállítást. Egy köbméter kavics például 96 forinttal lesz drágább. Há­rom évig az árkiegészítés mi­att nem érzi ezt a vásárló... A város egészét tekintve nem kicsi a tét. Azt mondja Kelemen Imre, a túrkevei vasútállomás főnöke: — Évi hatvanezer tonnát jelent a teherforgalom. A súly azonban nem az egve*- len mérce, nem tükrözi tel­jesen a mennyiséget, mert rengeteg a könnyű áru. Gondot okoz a városnak, hogy a darabáru fuvarozást megszüntette a MÁV. ezt a szolgáltatást átadta a 7. sz. Volán Vállalatnak. Az így előállt helyzetre jellemző a nagylóki tsz elnökének esete. Túrkevére vetődött, vett egy jó két mázsa súlyú fűrészgé­pet. Annak szállítását a MÁV nem vállalta, darab­áruval viszont a Volán Vál­lalat is csak egy mázsáig fog­lalkozik. Azt tanácsolták ne­ki: vegyen igénybe egv hat tonnás kocsit, azzal szállítsa el a fűrészgépet. Potom há­romezerért megússza. Ilyen áldatlan, mindenkép­pen megoldásra váró állapot alakult ki a vasútvonal ter­vezett megszüntetése miatt Túrkevén. Eredetileg úgy volt, hogy most. az év végén teljes egészében közútra te­relik mind a személy, mind az áruforgalmat. Készben a Szolnok—Lőkösháza közötti vasútvonal korszerűsítése miatt azonban a kevi A Budapesti Vegyiművek dolgozói a termelés korsze­rűsítésével és volumenének növelésével több termékük­nél megteremtették a gaz­daságosabb gyártás feltéte­leit. Az önköltségcsökken­téssel elért eredményt ár­engedményként érvényesítik. Nemrégiben a Safidon 40 WP rovarölőszer és az Olit" ref EC kertészeti és szántó­földi gyomirtószer árát csök­kentették. s most újabb há­számyvonal megszüntetése eltolódik. Hogy meddig? Pontos választ erre senki sem tud adni. — Egyszerűsített - korszerű­sítéssel meg lehetne menteni a vasútvonalat — meditál az állomásfőnök. — E módszer lényege: a fővonalakról fel­szedett síneket a talpfákkal együtt erre a szárnyra rak­nák.. Így a nagyobb teher­bírású vagonokat is be le­hetne vontatni Túrkevére, nem kellene az árut, sok esetben Mezőtúron átrakni. Így „menekült” meg a Mu- rony—Békés, valamint a Kis­újszállás—Kisköre közötti vasútvonal is. Igaz, ez is költséges munka, hiszen 750—800' ezer forintba kerül kilométerenként. A helybeliek számára min­den bizonnyal rokonszenves elképzelés ez. A realitás vi­szont az, hogy Mezőtúrra tervez a MÁV egy, áruátra­kót Túrkeve számára. Hogy miért éppen Mezőtúrra? Ezt se tudja senki, hiszen az áruk zöme északról (például a szén) és keletről (így a legnagyobb üzembe, az AFIT- ba a motorok) érkezik a vá­rosba, ezért az volna kézen­fekvő, hogy a különben is jól kiépített kisújszállási ál­lomáson fogadnák a túrke­vei szállítmányokat. A város lakói többségének ez már nem számít. őket csak a helyi vasútvonal léte érdekli. Az pedig megpecsé­telődött, hacsak újabb dön­tés nem születik ebben az ügyben. A MÁV ugyanis ki­mutatta. hogy a forgalom közútra terelése országosan — a beruházásokat tekintve —' 580,5 millió forint meg­takarítást jelent Simon Béla Következik: „Szomszé­dolás” szüléskor. rom termékük árát mérsé­kelték 10—15 százalékkal. Elhatározásukról megállapo­dást kötöttek az Agrotröszt- tel. s így október 1-től lép életbe az árcsökkentés a Wuxal permettrágya. a Ba- sudin 5 G.. a Basudin 10 G. árusításánál. Az éves forgalom alapján a csökkentés 10—11 millió forintos megtakarítást jelent a mezőgazdasági termelők­nek. Szokatlan hirdetés jelent meg a napilapokban. Több megyében arra buzdítják a közületi és magánépíttetőket, hogy a jelenleg szükséges és a jövő évben felhasználandó téglát sürgősen vegyék meg. Az ember a szemét dörgöli, jól lát-e, majd arra gondol, hátha csak egy téves közle­mény olvasója. Aki az utóbbi évtizedek­ben építkezett, az tudja, hogy hányszor kellett el­mennie az építőanyag-te­lepre, amíg végül elegen­dő anyagot kapott. Fuvarosok, spekulánsok, oly­kor üzérkedő eladók mellék­útjain kellett járnia, borra­valóval. felárral fizetve azért, hogy az építkezés elkezdésé­hez, vagy a félig felhúzott falak befejezéséhez megfe­lelő anyagot kapjon. Hiány volt három évtizeden át, ami tulajdonképpen nem is cso­da, hiszen először a háborús nyomokat kellett eltüntetni, majd a .társadalmi, gazdasá­gi fejlődés nyomán példát­lan építkezési láz tört ki or­szágszerte. Az ú j gyárak, vá­rosnegyedek. s a falvak meg­újuló utcasorai falták az építőanyagot, s a tégla- és cserépgyárak hiába termel­tek egyre többet, az ellátás mégis akadozott. A kisemberek házatáján elsősorban a tégla, a cserén és a cement hiányzott. Ezek híján nem lehet viszont a családi házakat megalapoz­ni, felhúzni az új lakájok fa­lait, s tetőt ráírni a félig kész otthonok fajé. S az épí­tőanyag-hiány egyben politi­kai probléma is volt, hiszen anyag nélkül nincs új la­kás, s a lakásviszonyok az .életnívó egyik legfontosabb meghatározói. Az építőanyag-ipar több mint két évtizedig versenyt futott az igényekkel. A nagy beruházások, a ti­zenöt éves lakásfejlesztési program , követelményeinek egv pillanatig sem tudott volna megfelelni, ha nem bő­vítik nagy mértékben a tég­la- és cserép-, valamint a cementgyárak termelő kapa­citását. Igaz, ez a fejlesz­tés nem volt olcsó mulatság. Csupán ebben az ötéves terv­ben 2,5 milliárd forintot köl­tenek a téglaipar korszerű­sítésére, az agvagbánvák új gépeire, a szállítószalagokra és az égetőkemencékre. A közelmúltban felépült — a többi között. — Egerben egy cserépgyár. Tatán egv tégla- és cserépkombinát. Felépült az évi 1 millió tonna kapa­citású Beremendi Cementmű is. S az egész korszerűsödött inarág idén megdönti min­den eddigi rekordját, ugyan­is ebben az évben. 2 milliárd 100 millió darab tégla és 166 millió cserép kerül ki a gyárakból. A cementipar ter­melése 3 millió 400 ezer ton­na lesz. Az idén már a 14 milliárd forint értékű építő­anyag több mint egvharma- da a kiskereskedelemnek, te­hát közvetlenül a lakosság­nak jut. A hiánygazdálkodást olyan árubőség váltotta fel, hogy az első félévben a szerződé­sekben lekötött 615 millió téglából csak 558 milliót, a 83 millió cserépből pedig 72 milliót vett át a belkereske­delem. Végre a cementipar is teljesítette minden köte­lezettségét, nemcsak laszál­lította a tervezett 310 ezer tonna cementet, hanem pó­tolta a múlt évi 30 ezer ton­na adósságát is. A most létrejött árubőség Szolnok megyében is kedve­zően érezteti hatását, a 14 állami TÜZÉP-telepen egyet­len fontos építőanyagból sincs hiány. Tavaly nyáron például másfél hónapig nem lehetett cementet kapni, most a telepeken ötezer öt­száz tonnát(!) raktároznak. Van bőségesen mész — 600 tonna — tégla. — 600 ezer darab — cserép — 800 ezer darab — és tetőfedő pala — 25 vagonnal — is. Ha bár­melyikből váratlanul nagy lenne a kereslet, problémát az sem okozna, mert egy hé­ten belül tudnák szállítani a hiányzó mennyiséget. Az említett, és az építők számára végre tényleg na­gyon kedvező adatok azon­ban mégsem jelentik azt, hogy a tavasszal mindenütt zavartalanul kezdődhet, vagy folytatódhat az építkezés. A Szolnok megyei TÜZÉP ugyanis a vállalat pénzügyi nehézségei miatt ismét csak 4—5 millió téglát tud tárol­ni télire. 12 millió helyett. Így valóban előfordulhat, hogy a jövő év elején — mint a cikk kezdetén emlí­tettük — azok közül, akik most ősszel nem veszik meg a téglát, sokan hoppon ma­radhatnak. Másrészt ma is akad olyan telep, ahová pontatlanul szál­lítanak, vagy maguk a keres­kedők nem akarják — köz- gazdasági okokból —. mér­téktelenül megduzzasztani a készleteiket. Nincs elég meg­felelő raktár a cementnek, biztonságos tárolóhely a tég­lának és a cserépnek. S itt-ott megmaradtak a hi­ánygazdálkodás idejéből a kényelmes módszerek is, amikor ..eszi. nem eszi, nem kap mást” alapon azt vett a vevő. amit éppen kapott. Csakhogy az árubőség és a választék sokfélesége a kereskedelmet is új mód­szerekre, a vevő megnye­résének versenyére ösz­tönzi. Az áru elosztása helyett va­lóban kereskednie kell. S bár a közelgő tél a mhgán- építkezéseken a holtszezont jelenti, most mégis hirdetik, reklámozzák, hogy vegyünk téglát és egvéb építőanyagot. Mert a gyárak a szokásos téli rekonstrukció után min­den bizonnyal még nagvobb kapacitással kezdenek majd dolgozni. Már bővítik a he- jőcsabai cserépgyárat, nem­sokára befeiezik az új békés­csabai cserépgyár építését, s hamarosan termelni kezd az ország legmodemebb. legna­gyobb cserép- és téglagyára Bátaszéken. A mostaninál is több lesz az építőanyag. K. S. A sokgazdás ház Épül Nagykörűben egy ház a Tisza gát tövében. Ez most a legismertebb utca a falu­ban. Még a község szélén lakó ember is odairányít az első szóra. A talpig fekete, összement öregasszony meg csapást taposott már oda. Minden este eljön, álldogál a porta végében, nézi mit haladtak aznap. Mondogat­ja csak úgy magának, vagy az őszi csendnek: — Szép lesz... de a gazda hiányzik belőle __ A Pista f iam... • • • Kiss István szűkszavú, gyorskezű ember volt. Dol­gozni akármeddig benn ma­radt, ha úgy hozta a munka, de utána iparkodott haza. Egy pohár borra is ritkán maradt el. — Nem szórhatom a pénzt — mondogatta — lakásra gyűjtünk. Minden fillérnek helye lesz. Néztek is telket maguk­nak a feleségével a Tisza- part alján, a/Kossuth Lajos utca 3-ban. Nem adta a tu­lajdonos. Akkor Kiss István gépkocsivezető benevezett a Volán társasházba, Szolno­kon, a Gerle utcában. — Mindegy, hogy melyik sikerül. Csak meg lenne már, tizenhárom éve házas vagyok. Lassan felnő a fi­am is, níióta küszködünk abban a vityilóban — haj­togatta. — A lakás nagy kincs — mondta akkor is, mikor szó­ba jött, hogy Diós András munkatársuk házat épít Rá- kóczifalván. Összehívta a szocialista brigádot, ő volt a vezetője. „Gyerünk fiúk, bele apait — anyait, jól jön a segítség ilyenkor”. Mentek sokszor, felhúzták a Diósék házát. Nagyon örült Kiss Ist­ván, említette is: — Még az ősszel, én is nekivágok, ötvenezret már összekuporgattunk rá. 1971-ben volt ez. Kiss Ist­ván, a Volán teherautó ve­zetője, D-kategóriás jogosít­ványt szerzett. Átült a busz­ra, a személyforgalmi rész­legnél. Szó nélkül vállalta a legmesszebbi utakat is. Különjáratra osztották, eljá­ró munkásokat vitt haza Tolnába. Már hazatartott. Baja közelében belerohant egy teherautó. „Nem életveszélyes sérü­lés” — őrzik még mindig a távmondatot a szolnoki Volánnál. Két hét múlva meghalt. Munkatársai, a buszvezetők, a kalauzok megrendültén temették el. A Volán társasház szépen épült a Gerle utcában. Le­endő lakói izgalommal ter­vezgettek. Valakinek eszébe jutott a Kiss István háza. Özvegy Kiss Istvánná, a nagykörűi ipari szövetkezet segédmunkása, nemsokára örömmel lépett ki a vállalati központ kapuján: — Azt mondták fogjak hozzá, de már itt is voltak alapkiásásra. Tornai Sebestyén, a ma­szek vállalkozó hamarosan búcsút is intett az egésznek. A reggeli járattal, a 6 órás busszal mindennap kiállított egy csapat ember. Tíz szo­cialista brigád a II. Rákóczi Ferenc, a Gagarin, a Mün- nich Ferenc, a többi kollek­tíva tagjai, buszvezetők, ka­lauzok. Este visszautaztak 17.40-kor, de másnap újabb váltás érkezett. A kőműve­seket kivéve. Peszeki István, Dénes Tihamér buszvezetők, Gonda Elek, Majercsik Já­nos. Peszeki István kalau­zok. Csupa por, csupa mal­ter, mész rajtuk az egyen­ruha. — Dehát maguk se kőmű­vesek — csodálkozom el gyakorlott mozdulataikon. — Muszájkőművesek va­gyunk — nevetrek. — A honvédségnél, itt-ott szedtük össze a „tudományt”. Egy napot, két napot min­denki vállalt szabad idejé­ből, akár az irodán, akár a járműveken dolgozik a személyforgalomnál. Min­dennapra 6—8 ember ju­tott. Jöttek a munkásőrök, a II. raj tagjai. Kiss István nem volt pedig munkásőr. A szorgalmas, derék mun­kást tisztelték benne. Kétszoba összkomfortos szép lakás, teljesen társa­dalmi munkában. Az önzet­lenség tanította „kőművese­ket” a vállalat fizeti, mivel ők, míg a ház kész nem lesz, itt dolgoznak. • • • Két ház van most az ud­varon. A régi nádtetős, egy­szobás vályogkunyhó küszö­bén áll özvegy Kiss István­ná: — Hogy tudom én ezt meghálálni? Sehogy. Mert még csak ez a sok munka, de az anyagvétel, a szállí­tás. meg minden. A vásár­lást szinte teljesen Dub- csák István intézte a válla­latnál, még Dunaújvárosról is hoztak építőanyagot. Még ma reggel is úgy fordult be a Szolnokról érkező busz, falazó téglát hozott a kocsi elején. Az utasok rossz szemmel is nézték a sofőrt, mit maszekot ez? • • • Teli van az udvar gyere­kekkel, összeverődtek tanítás után. Nem játszanak, a só­dert szitálják. — A fiam meg az iskola­társai — simítja végig őket az asszony tekintete. — So­kan megnézik ezt az épülő házat a faluban. A munka­helyemen is szóltak az asz- szonyok: mondjam meg, mi­kor lehet már meszelni, fes­teni. Üj látogató érkezik. Gre­gor Balázs nyugdíjas, az öz­vegyasszony apja. — Fajin ház lesz, aki eb­be hibát talál az rossz em­ber. Kocsi Sándor, Hám Jó­zsef, Hagyák László „a vo- lánosok” bólogatnak. — Ilyet még mi se csinál­tunk. Segítettünk már más­nak is. Egy tiszaföldvári hétgyermekes társunknak 29 ezer forintot adtunk össze, hogy háza legyen. De ez tel­jesen a mi két kezünkkel épült. Elsorolják, kik alapozták, kik húzták fel a falat, kik rakták fel a tetőt. Sok név, sok munkás téglája. — Tulajdonosa csak egy van a háznak, de sok gaz­dával — mondja valaki a falubeliek közül elismerően. Nem hallatszik el messzi­re a szó a hűvös őszi estén. Az udvar sarkában tipegő szikár kis öregasszonyka ha­zaindul a magataposta úton. Mintha nyugodtabban szedné a lépteit. Borzák Lajos Vegyszerek csökkentett áron

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom