Szolnok Megyei Néplap, 1973. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-04 / 181. szám
1973. augusztus 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A Minisztertanács tárgyalta Az anyavállalatok ,,gyermekei“ Előrelátóbb fejlesztést, gazdaságosabb üzemeltetést Az elmúlt évtizedben történt iparfejlesztés legszembetűnőbb módja a vidéki ipartelepítés volt, ami kettős célt szolgált: egyrészt a termelőerők tervszerűbb, egészségesebb területi elhelyezését, az ipar „Budapest- centrikusságának” mérsékelését; másrészt a kisebb városok, sőt a falvak szabad munkaerejének foglalkoztatását. E folyamat eredményeként jelentősen megnőtt az ország ipari termelésében, az iparilag korábban fejletlen területek szerepe, megoldódtak, vagy legalábbis enyhültek az érintett körzetekben a foglalkoztatási gondok, emelkedett a lakosság élet- színvonala. Szolnok megyében az üzemtelepítések nyomán addig ismeretlen iparágak sora honosodott meg. Például alumíniumfeldolgozás, gyógyászati segédeszközgyártás stb. Az új ipartelepek jelentősen hozzájárultak a városok és a nagyközségek fejlődéséhez, a munkaerő pedig a városokba, illetve a fejlettebb infrastruktúrával rendelkező településeikre áramlott. Az iparfejlesztési alapból 1968—70 között 38 millió forintot használtak fel a megyében, döntően Karcag és Mezőtúr iparosításához. Ezek a — vázlatosan áttekintett — eredmények azonban egyúttal bizonyos gondokat is jelentettek. Az iparosítás szempontjából ügyes húzás volt, hogy a hatvanas évek elején erőteljesen fejlesztették a tanácsi ipart, majd az így létrehozott „ipari magokat” többnyire minisztériumi vállalatoknak adták át. így jött létre Szolnokon a GANZVILL gyára is. A megoldás a telepítő vállalatok számára sem volt rossz üzlet, mert nagyobb beruházás nélkül juthattak hozzá a fejlesztési lehetőségeket nyújtó kis üzemekhez. Viszont az efféle ipartelepítés többnyire az elavult technika konzerválását is jelentette, hiszen a sietősen szaporított tanácsi kis vállalatokat általában a nagyüzemektől átvett kiöregedett gépekkel, berendezésekkel szerelték fel. Az iparosítás során első számú szempont volt általában a létszámnövelés, a foglalkoztatottság színvonalának emelése. Ahol szabad munkaerő volt, oda telepítettek. Mindegy, hogy milyen ipart és mindegy volt, hogy mi lesz a telepítés későbbi következménye. Mindezek persze erősen befplyásolták az ipartelepítés során létrehozott üzemek termelését, gazdaságosságát, termelékenységi eredményeit. A gondok ee^re súlyosabbá váltak, s ezért tavaly, a kormány is foglalkozott az ipartelepítés problémáival. Az akkori határozat értelmében, a Munkaügyi Minisztérium most széles körű vizsgálatot végzett 189 vidéki ipartelepen, hogy kiderítsék: hogyan alakult az utóbbi 3—4 évben az ipari és más telephelyek termelékenysége, illetve a munkaerő gazdaságos foglalkoztatása. A vizsgálatról készült jelentést a legutóbbi kormánygyűlésen tárgyalták. A vizsgálat leglényegesebb megállapítása, hogy a telephelyek zöménél az átlagosnál jobb szervezési és egyéb munkafeltételeket találtak. A könnyűipari vállalatok által telepített egységek felénél például már elérték, vagy megközelítették az anyavállalat termelékenységi színvonalát. A KGM-vállalatok- nál ez az arány 77 százalék. Változatlanul gond azonban hogy a telephelyeken még mindig nincs megfelelő szervező tevékenység, többnyire azért, mert a telepítő vállalatok sorsukra hagyják vidékre kihelyezett üzemeiket. Ennek következtében sokszor hiányzik az átgondolt fejlesztési program, a működtetett géppark elavult, gazdaságtalan a termékstruktúra, hiányzik a telep megfelelő önállósága, illetve az önelszámoló yegységek kialakítása vontatottan halad, s mindezeket tetézi a szakemberhiány. A gazdaságos termékszerkezet kialakítása, ■ a géppark modernizálása és az ezekhez hasonló bajok orvoslása persze nem csupán a vállalatok elhatározásán múlik. A tevékenységi kör bővítése minden esetben kisebb-nagyobb fejlesztéseket, beruházásokat követel, s a vidéki telephelyek jórésze bizony pénzszűkével bajlódik. A vizsgálatból leszűrhető egyik tanulság, hogy a telepítő vállalatoknak bizony sokkal többet kell törődniük vidéki termelő egységeikkel. De legalább ennyire fontos a soron következő telepítések helyes megválasztása. Jóné- hány vidéki ipartelep intő példa a telepítés gondolatával foglalkozó vállalatok, intézmények számára: szabad-e pillanatnyi célok érdekében olyan megoldásokat alkalmazni, amelyek a jövőt teszik bizonytalanná... V. Cs. Felújítják az alföldi szőlőket 7000 hektáron új telepítés Az alföldi szőlőtermesztés továbbfejlesztésére hozott minisztertanácsi döntés után megkezdődött az évekre szóló munka előkészülete a homokvidéken : állami segítséggel 7000 hektáron telepítenek szőlőt Bács-Kiskun megyében. A homoki szőlőtermesztés sorsának évek óta tartó vi. tája ezzel eldőlt, s a döntésben az alföldi borok egyre növekvő kereslete segített. Az ország szőlőültetvényeinek több mint 50 százalékát magában foglaló síkvidéki bortermelés az utóbbi időben visszaesett, jóllehet a kereslet e borok iránt fokozódott s emelkedett a homoki borok exportja is. Mégis alig néhány év alatt — csak Bács-Kiskun megyében — 15 000 hektárral csökkent a termőterület. További 25 000 hektár szőlő fenntartása — alacsony hozama miatt gazdaságtalanná vált. Ennek felismerése után, az alföldi szőlőtermesztés helyzetével foglalkozó koordinációs bizottság elkészítette javaslatát a rekonstrukcióhoz. 1975-ig 2000 hektáron telepítenek szőlőt, s ezt követően folyamatosan növelik a nagyüzemi ültetvények területét. Az új telepítésekhez húsz minőségi borszőlő fajtát és nyolc csemegeszőlőt szaporítanak. Az állami gazdaságok 1,5 millió oltványt termelnek, öt termelőszövetkezet pedig hatvan hektáron szaporítja az európai gyökeres veszőt. Az új telepítéseknél egy; séges művelési formákat alkalmaznak, hogy valamennyi munkafázist, még a szüretet is, gépesíthessék. A hektáronkénti terméshozamot 70—80 mázsára tervezték. 5500 Tagon búza a magtárakban Az elmúlt, évtized legjobban megszervezett aratásához méltó jó munkát végeztek a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat jászberényi körzeti üzemének dolgozói. Az üzemben — ahová július 6-án gördült be az első árpával megrakott kocsi — eddig 5 ezer vagon búzát és 300 vagon takarmánygabonát vettek át. Bár az idén rendkívül jó minőségű búzát arattak az aratás előtti esőzés sok terményt eláztatott. A betakarítási munkák meggyorsítása érdekében a gabonafelvásárló üzemben a korábbi éveknél nagyobb mennvíségű elázott terménvt — 500 vagon búzát és 150 vagon árpát vettek át és szárítottak. Gyorsította a betakarítást és a gabona átvételét az üzem és a termelőszövetkezetek jól összehangolt munkája. A tsz-ek a szerződés szerint szállították a terményt, az üzemben pedig folyamatosan éjjel, nappal, hétköznap és vasárnap dolgoztak, hogy a terményt mielőbb magtárakba kerüljön. A járás termelőszövetkezetei közül eddig 13 tsz fejezte be a gabona szállítását. Bár a tervezett 4600 vagon helyett 5500 vagon búzát adnak át az idén, a hét végére a magtárakban lesz a termény. •Javította az átvételi és tárolási feltételeket, hogy az idén már teljes kapacitással üzemel a 2 ezer vago- nos silótorony. Ez azt jelenti, hogy ebben az évben már nem kell szabad ég alatt tárolni a gabonát. Iparcikkbolt épül Jászboldogházán Oj iparcikkbolt építésének alapozását kezdték el Jász- boldogházán. A jánoshidai ÁFÉSZ beruházásával épülő 350 négyzetméter alapterületű üzlet 1 millió 200 ezer forintba kerül, kivitelező a szövetkezet házilagos építőbrigádja. Építésével jelentősen javul a kétezer lakosú, iparosodó községben az áruellátás. Az új iparcikkboltban megnyitása után olyan keresett cikkeket is árusítanak majd, — üveg és porcelán, műanyagáruk,, stb. — amelyeket a régi boltban a zsúfoltság és a raktározási lehetőségek hiánya miatt nem tartottak. Az új üzletet 2 és félmillió forintos árukészlettel 1974. év elején nyitják meg. Átadásával befejeződik Jász- boldogházán a kereskedelmi hálózat korszerűsítése. A Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság gépüzeme régi épület, elavult telep volt Szolnokon, a Vörös Hadsereg útján. A rekonstrukció 1968-ban kezdődött és két év múlva fejeződik be. A telepen épül egy 1200 négy zelméter alapterületű szerelőcsarnok (képünkön bal ra), mellette egy kétszintes műhely, háromszintes szociális épület, valamint gázfogadó és kazánház. A telep felújítása 28 és félmillió forintjába kerül az igazgatóságnak. Elkészülte után az összes gépkocsi és munkagép javítása itt történik majd. A rekonstrukció kivitelezője a megyei állami építőipari vállalat Forgóalap és gazdálkodási előleg nélkül — Laza bizonylati fegyelem DIEB vizsgálat a jászberényi járásban Hogyan segítik a költségvetési üzemek munkájukkal a tanácsokat feladataik megvalósításában? Hasznosítják-e kellően meglévő kapacitásukat? Ezekre a kérdésekre keresett választ a jászberényi járási-városi Népi Ellenőrzési Bizottság, négy jászsági nagyközségben — Jászapáti, Jász- fényszaru, Jászkisér, Jászárokszállás — tartott vizsgálatában. A termelékenység növelésével A tanácsok végrehajtó bizottságai feladatterveket készíttettek a költségvetési üzemekkel. E tervekben meghatározták milyen jellegű és értékű szolgáltató munkát kell végezniük az üzemeknek, milyen beruhzási, felújítási, bővítési és átalakítási munkákat kell elvégezniük, milyen értékben, milyen határidőre. A feladattervekben szerepeltek az egyéb közületek és a lákosság részére végzendő építőipari, kommunális szolgáltató munkák is. A költségvetési üzemek termelése az elmúlt, két évben jelentősen emelkedett, elsősorban a termelékenység növelésével. A négy üzem átlagában: amíg 1970-ben az egy munkásra jutó termelési érték 98 ezer forint volt, addig 1972-ben már 116 ezer forint. Ezen belül tavaly Jászapátiban 137, Jászfény- szaruban 134, Jászárokszál- láson 97, Jászkiséren 87 ezer forint. A vizsgálatok során azonban az is kiderült, hogy a zavartalan munkához nincsenek meg mindenütt a feltételek. Rossz helyzetben vannak azok az üzemek, amelyek több, egymástól nagyobb távolságra lévő községekben dolgoznak. Nehezebb így a munka irányítása, a társadalmi tulajdon védelme. Ugyanakkor az építkezések költségeit növelik a szállítások, a különböző bérpótlékok (például a különélési) fizetése. Rosszul értelmezik a rendelkezéseket Kiderült, hogy a költség- vetési üzemek gyakran eltérnek a munkatervben meghatározott feladatoktól. Olyan megbízásokat fogadnak el nem tanácsi szervektől, amelyek* mindinkább csökkentik az alapító tanácsok, és a lakosság részére végzendő munkát. A tanácsok, ezért kénytelenek intézményeik tatarozását, felTöbb műtrágya — Jó terméskilátások A nyári és az őszi betakarításé növények országszerte kedvező terméskilátásait a szakemberek részben annak tulajdonítják hogy a mezőgazdasági termelők az év első hat hónapjában még egvetiop évben sem használtak fe’ annyi műtrágyát és növényvédőszert. mint idén januártól június végéig. 1973. első félévében — az elmúlt év azonos időszakához képest — az Agrotröszt vállalatai 22 százalékkal több műtrágyát hoztak forgalomba, ami azt jelenti, hogy hat hónap alatt 2,8 miüió tonna talaierőpótló anyagot adtak el. A legnagyobb volt az érdeklődés a - nitrogén műtrágva iránt ebből 1.4 millió tonna fo- gvott. a tavalyinál iobb volt az ellátás foszfor és kálium műtrágvából is. A vegyianyagok elősegítették a gabona fejlődését, és amint az a nyári határszemléken máris lemérhető, a kukorica növekedésére is igen jó hatással voltak. újítását, a szükséges javításokat más szolgáltató szervekre, vagy kisiparosokra bízni. ! Gondot okoz az is, hogy a költségvetési üzemek részére vagy nem biztosítottak a gazdálkodási előlegek, vagy nincsenek összhangban a tervben meghatározott feladatokkal. A jászkiséri költségvetési üzem például amióta átkerült a nagyközségi tanácshoz,. nem kapott gazdálkodási előleget. Nem megfelelő az üzemek forgóalap ellátottsága, ez gátolja a folyamatos munkát, zavarja az alapító tanács gazdálkodását. Az is igaz, hogy a költségvetési üzemek sem élnek jogaikkal: nem kérnek gazdálkodási előleget meghatározott feladatokra és nem számlázzák le havonta az elvég zett munkákat. Ez is hozzá- 'árul ahhoz, hogy nincs elegendő pénzük az üzemvitelhez. A vizsgálat az adóbefizetéssel kapcsolatos hiányosságokra is felhívta a figyelmet. A költségvetési üzemek sajátos feladataiknál fogva a tanácsok részére végzett munkák alapján mentesüln nek egyes adófizetések, illetve közteher viselések alól. A költségvetési üzemek azonban a nem tanácsi szerveknek végzett munka után sem fizetnek adót. A jászapáti üzem például a lakosság részére végzett építőipari jellegű — 36 ezer forint értékű — munka után nem fizetett termelési adót. A jászfényszarui üzemnek, az ABC áruház építése után 170 ezer forintos termelési adót kellett volna befizetnie a tanács számlájára, tje ezt elmulasztotta. A I\EB javaslata A vizsgálat a továbbiakban arra keresett választ, hogyan biztosítják a költségvetési üzemeknél a társadalmi tulajdon védelmét, a belső ellenőrzést. Megállapította: nem kielégítő az álló- és forgó eszközökkel való gazdálkodás, a számviteli nyilvántartás. A jászárokszállási üzemnél például 71 ezer forint, a jászki- sérinél pedig 25 ezer forint értékű elfekvő készletet találtak. Ugyancsak Jászárokszál- láson elmulasztják a fel nem használt anyag visszavétele- zését, nem tartják be a bizonylati fegyelmet. Nem kielégítő a belső ellenőrzés, nincs minden üzemnél belső ellenőr. Készítenek ugyan ellenőrzési tervet, de az nem terjed ki az üzem egész működési területére. Az ellenőrzési jegyzőkönyvekből kiderült az is, hogy a gazdasági vezetők maguk ellenőrzik saját munkájukat. A NEB a vizsgálat tapasztalatai alapján a következőket javasolja; a tanácsok végrehajtó bizottságai a feladatterv készítésekor ügyeljenek arra, hogy a költség- vetési üzemek elsősorban a tanácsi feladatok megvalósítását elősegítő munkát vál- 'nHqnnk Kísérjék figyelemmel a költésvetés! üzem fcrgf-'ap el’á( c't'á-át, a belső ellenőrzés helyzetét Biztosítsák a szükséges forgóalapot és hozzanak megfelelő intézkedéseket az ellenőrzés -megszilárdítására. x — illés "J7
