Szolnok Megyei Néplap, 1973. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-26 / 199. szám
Viccfesztivál PÁRIZS Yvonne a viharos családi jelenet után bekötözi Maurice megsérült fejét, és köz* ben gyengéden gügyörészi: — Látod, te Kis csacsi, ki kötözné most be a fejedet, ha én nem lennék melletted... MOSZKVA — Mit szeretnél a születésnapodra Pétya? — kérdezi a nagymama unokáját. — Hanglemezt. —S melyiket vegyem meg? — Játszass le néhányat a hanglemezboltban, s azt. ahnelvik neked a legkevésbé tetszik... LONDON Idős hölgy ül a taxiban, és Kiadja az utasításokat: — Lassan vezessen, uram, ne™ előzzön, mellékutcákban hajtson, óvatosan fékezzen.,. — Igenis asszonyom, de ha mégis baj történik, rendes temetést, vagy harovasztást parancsol?... VARSÓ — Anyu, Tadeusz egyre kevesebbet törődik velem. Mit kellene csinálnom? — panaszkodik a fiatalassszony édesanviánaK: — Engedd, hogy zavartalanul foglalkozzék a kedvteléseivel. — Tudod legalább, mi a hobbyja? — Hogyne... A szőkék!... PRÁGA — Nézd. anya. ez a kutya hajszálra olyan, mint Fran- tisek bácsi. — De Karel, hogy lehetsz ilyen tiszteletlen? — Miért, gondolod, hogy a kutya meghallotta?... BÉCS — Nálunk olyan kristály- tiszta. egészséges a levegő, hogy évek óta senki sem halt meg — mondja a kisvárosi polgár egy turistának. Ebben a pillanatbap temetési menet fordul be a térre. — Hát ez mi? — A temetkezési vállalkozónk. Éhen halt a szerencsétlen... SZÓFIA A tengerparti üdülőhely orvosát felkeresi egy férfi. A doktor lelkiismeretesen megvizsgálja. maid kijelenti: — önnek teljes nyugalomra van szüksége. — Kerüljön minden izgalmat, megerőltetést. Javasolom, hogy szakítsa meg a szabadságát, s térien vissza á munkahelyére... LISSZABON ■A szállodában egy turista megkérdi. — nem zavarja-e majd pihenésében az óriási forgalom. Mire a portás ígv válaszol: — Éppen ellenkezőleg, a forgalom következtében úgv rezeg a szálló egész épülete, hogy az ember valósággal ringó bölcsőben érzi magát... Révész Tibor gyűjtéséből Protézises oroszlán (A Paris Match-ból) Két barátnő beszélget — Azt hallottam, hogy van valami csodakrém, amely minden ráncot eltüntet. — Tudom, már egy féléve azt használom. — Mindjárt sejtettem, hogy valami svindli van a dologban! Gyógyszertárban — Kének szépen valami vitamint I — Milyet? A, B, C, vagy D vitamint? — Mindegy! Analfabétának leszl f Alfatkereskedésben •— Szeretnék venni egy papagájt. — Kérem. Van egy nagyszerű papagájunk, amelyik olaszul és franciául beszél. — De én nem beszélő papagájt akarok, hanem olyat, amelyik hallgat. Bertrand de Goyen: EMLÉKSZEL MÉQ? Emlékszel még hosszú sétáinkra, amikor kéz a kézben lassan haladtunk a tengerparton és az erdő üdvözlőn simogatott ágaival? Minden lépésünk olyan volt, mint a szívdobbanás, kezünk melege pedig szenvedélyről és odaadásról regélt. Emlékszel még a csodálatos estére, mikor a boldogságtól részegen futkároztunk a zöld mezőn és Normandia szellője simogatta lebarnult arcunkat? Emlékszel-e még rá? Emlékszel még találkozásainkra Párizsban, mikor titokban, mindenkitől elbújva elrejtőztünk a régi, lift nélkül! ház ötödik emeletén lapuló kis lakásban? Vörös bort ittunk, te olcsó cigarettákat szívtál, én meg csak bámultalak és gyönyörködtem benned. Emlékszel még tréfáinkra, gondtalan nevetésünkre, forró esküvéseinkre? Emlékszel még a szerény, de kedves ajándékokra, melyekkel gyakran megleptük egymást? Emlékszel még a csodálatos estre, ott a falusi presz- szóban, meg a páratlan csirkére, amit felszolgáltak nekünk? Hiszen mindez nősülésed előtt mindössze két nappal volt... Nos. ami engem illet, tudja meg asszonyom, hogy én ezt már réges-régen elfeledtem! Molnár Sándor fordítása » ■ V. Romanov: Kirakatregény Régóta álmodoztam egy olyan regény megírásáról, amely ereditéségével és különlegességével mély hatást gyakorolna az olvasóközönségre, s ami olyannyira kapós lenne, mint a nagy nyerési lehetőséget rejtő sorsjegy. Mikor aztán végre agyamban „összeállt” a regény vázlata, felkerestem a könyvkiadó igazgatóját. — Szeretném figyelmébe ajánlani az én leendő világsikert arató kirakatregényemet. — Kirakatregény? Mi a szösz lehet az, ha szabad kérdeznem? — Ö, ez csupán olyan hozzávetőleges meghatározás, ami valójában roppant egyszerű: „Regény, amit soha senki nem olvas végig”. — A meghatározás fölöttébb merész és érdeklődéskeltő, — mondta elégedetten az igazgató. — Az ilyen regény szerintem okvetlen sikert arat. Feltéve, ha kiadják! — Már miért ne adnák ki? — kérdeztem felcsattanva. — Nem kérek horribilis honoráriumot, csupán: térítsék meg a felhasználandó papír, plusz a gépeltetés költségeit. — Remek! — örvendezett az igazgató. — Dehát, miért ennyire szerény? — O, hát mirevaló az a sok pénzpocsékolás? Művembe nem szándékszom egy fikarcnyi új gondolatot se becsempészni. Regényem funkciója: állni a polcon és porosodni! Porfogó lenne! A kiadó valósággal fel-, éledt. Valószínű megértette, hogy az én regényem a könyvpiac nagy szenzációja lesz. — A kirakatregény azoknak íródik majd, akik megveszik, de soha nem olvassák. Kívül-belül tetszetős, szemkápráztató lenne. Fenntartás nélkül el lehet he- lyezni_ a szekrényben, polcon, bárhol... A borítója világos, fényes és nem egyszínű, hogy harmóniát képezzen a mellette lévővel, no és a bútorral... — Vörös könyvjelző is lenne benne? — érdeklődött a kiadó. — Felesleges! Hát érdemes időt és energiát pazarolni arra a nyavalyás könyvjelzőre? — Tökéletesen értem,----j egyezte meg a kiadó. — Tehát új gondolat és könyvjelző a regényben nem .lesz? És a témája? — A téma, mondanom sem kell — homályos. De azért a zajló életről lenne benne néhány szó... — Ezek szerint a cél: meghökkenteni, valósággal fejbekólintani az olvasót? Olyannyira, hogy érezze szegény: még nem nőtt fel az ön mondanivalójához, hogy aztán visszategye a polcra? Jól mondom? Igennel válaszoltál®. Fordította: Baraté Rozália Bibliai történet (Szpilki) —■ Most már elégedett lehet velünk az orvos: sokat mozgunk a szabadban,,, (Eulenspiegel)
