Szolnok Megyei Néplap, 1973. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-26 / 199. szám
Lötyög a tűiiga... A múltkoriban véletlenül belecsöppentem egy vállalati, fenemód mulatós társaságba. Az ördög látott ilyet: haina' lig sem. fogytak ki a nótából, dalból. Mindig „bedobott” valaki valami vidámat, vagy Keserűt. Sorra került az Egy cica. két cica. a száz kis egérrel, a Kis kutya, nagy kutva (pedig ha nótázásról van szó. magam sem vagyok kutva!). Száz forintnak ötven a fele... (A végén már huszonöt sem volt — a zsebekben.) Csak bámultam. Hanem reggeTfajt. Kis. álmos szünet volt. — Ám az egyik főmulatósnak megint eszébe jutott valami. Elkezdte. s a zenekar kísérte. Ak kor már ilyen is kellett, mert nem volt nagyon nehéz megtanulni a szövegét. Tetszenek ugye ismerni a .....megkérem a lisztes molnárt, őrölje ineg a búzámat...”, ennek a dallamára szólt a nóta, imigyen: A taliga lötyög, a taliga lötyög. a taliga lötyög, lötyög... Amikor ezt a szöveget már mindenki fújta, jött a komplikáltabb (a dallam maradt): Lötyög a taliga, lötyög a taliga. lötyög a taliga, lötyög... Nekem ez az utóbbi verzió sokkal jobban tetszett. Űgy- annyira. hogy otthon sem hagyott nyugton. — Közben azonban ráiöttem valamire! Ebbe nem lehet szívet-leiket- életet énekelni! Tessék megpróbálni például a „HajiiK a jegenye, pereg a levele” kezdetű dalt: Lötyög a taliga, lötyög a taliga... A nemtudomhányadik — és az utána következő — lötyög a taligába már annyi, szívet-lelket-életet-pianót lehet énekelni, amennyit a sört-bort-pá! inkát-miegymást a nótázó társaság elfogyasztott. Mert ugye: (Csak annyit szeretnék) Lötyög a taliga (Elmondani néKed) Lötyög a taliga (Ne menj el, maradj itt) Lötyög a taliga (Fáj a szívem érted) Lötyög a taliga (Majd meghasad érted) Lötyög a taliga... A történethez még annyit. Ebben a mulatós társaságban találkoztam a vállalat gépkocsivezetőjével, ö mesélte. Egy alkalommal Szegedről hozta haza a „jó népet”. Szegedet elhagyva kezdték a „lötyögést” — s a Kolozsvári-felüljárón (most már Barátság felüljáró!) bizony még mindig „lötyögött” a társaság, csakúgy, mint a jófajta szatymazl az üvegek alján. N ha—nna Takarékos emberek Kép szöveg nélkül — Ritkán kapcsoljuk be a színes tévékészülékünket, nehogy a színek kifakuljanak! Számonkérés — Maga mentette meg a fiamat, amikor tegnap elmerült a folyóban? — kérdezi a skót egy fiatalembertől. — Az én helyemben mindenki így cselekedett volna. Nem éx’demes beszélni róla. — Hogy, hogy nem érdemes? Hol van a fiú sapkája? Diáklakások Három diák sanyarú lakáskörülményeiről beszél. — Olyan kicsiny szobában lakom, hogy mikor öltözöm vagy vetkőzöm, a kezem és a Iában kidugom az ablakon. — Én olyan aprócska lyukban élek, hogy ha beteg vagyok, kénytelen vagyok az ajtón keresztül megmutatni a nyelvemet az orvosnak. — Mindez semmiség. Az én szobám olyan parányi, hogy ha besüt a Nap, én kénytelen vagyok kimenni. Közbejött akadály (A Paris Match-ból) Határozottság Egy fiú az autóbuszon nagyot tüsszentett, majd hangosan szipogott ami nagyon idegesítette a mellette ülő hölgyet, aki megkérdezte: — Fiam, nincs zsebkendőd? — Van néni, csakhogy nem szabad kölcsönadnom. Bemutatás Gondos szülők Berki Imre rai/ai Felejtés Fellépés Beszámoló
