Szolnok Megyei Néplap, 1973. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-25 / 198. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1973. augusztus 35. A kínai külpolitika Sirényein 3. Hegemónia a „világfalu” felett \ módosított „szuper- hatalom” elmélet és a „köz­beeső övezetek” legújabb változatáról szóló elmélet kidolgozása adja a kulcsot ahhoz a magatartáshoz, amelyet a jelenlegi kínai külpolitika a harmadik vi­lág országaival kapcsolat­ban tanúsít. Itt azonban emlékeztetni kell még egy elméletre, amelynek szerzője ma már eltűnt a kínai x belső hatal­mi harc süllyesztőjében — maga az elmélet azonban új formában nagyon is érvé­nyes. A szóbanforgó elkép­zelés Lin Piao, a hajdani „második ember’* nevéhez kapcsolódott, aki 1965-ben írott cikkében kifejtette, hogy a harmadik világ fej­lődő országai a „világfalu”, a fejlett ipari országok, köztük a szocialista orszá­gok pedig a „világ-város”. Az elkerülhetetlen összeüt­közés során a „világfalu” erői, élükön természetesen Kínával, győzelmet fognak aratni a fejlett országok fe­lett. Ezt az elméletet ma Kínában éppen szerzője miatt nemigen hangoztatják, világos azonban, hogy szer­vesen kiegészíti a többi, már felsorolt külpolitikai elméletet. Mindezt figyelembe véve Kínának a harmadik világ­gal szembeni politikája, meghatározott helyet foglal el a kínai külpolitika össze­függő rendszerében. A fő­ellenségnek tekintett Szov­jetunióval szemben minden nemzetközi kapcsolat fel- használása megengedett és szükséges. Az Egyesült Ál­lamokkal és a Szovjetunió­val, mint szuperhatalmakkal szemben támaszkodni kell az „első közbeeső zóna”, te­hát a többi fejlett tőkés or­szág összefogására és ön­álló törekvéseik erősítésére. Végül pedig az összes ed­dig felsorolt partnerekkel szemben Kínának politikai és ha lehet gazdasági, sőt később stratégiai hegemóni­át kell szereznie a „máso­dik közbeeső övezet”, azaz a fejlődő országok felett. Ez ugyanis az első lépés ab­ban a láncolatban, amely a kínai világhatalmi célok megvalósítása felé mutat! Amikor Kovalov, az Izvesztyija szemleírója a közelmúltban kifejtette en­nek a harmadik világ irá­nyában folytatott kínai po­litikának az ismérveit és elvi alapjait, joggal állapí­totta meg: „Ennek semmi köze a marxista-leninista osztálypolitikához... a mao­isták a nacionalista és faji előítéletekre spekulálva pró­bálják elvonni a fiatal ál­lamok figyelmét az antiim- perialista harc feladatairól”. Miután Peking nemzetkö­zi ereje és befolyása jelen­leg korlátozott, csak néhány nemzetközi példa áll ren­delkezésre, ezek is világo­san illusztrálják azonban a pekingi „elméleteket”. Ilyen volt mindenekelőtt az az egyértelmű és látványos po­litikai támogatás, amelyet a kínaiak Pakisztánnak nyúj­tottak az ország hajdani ke­leti tartománya, a jelenlegi Bangla Desh felszabadulásá­nak megakadályozására. Ez az akció élesen megmutatta, hogy a kínai politikának semmi köze sincs a nem- 'zeti felszabadító harc tá­mogatásához — hiszen Pa­kisztán reakciós katonai diktatúráját egyszerűen ha­talmi okokból istápolták. Azért, hogy Indiát elszige­teljék, a szovjet—indiai együttműködést megtorpe­dózzák és egyúttal növeljék politikai-stratégiai befolyá­sukat Pakisztánban. A kí­sérlet — ismeretes módon — kudarcot vallott, de mindmáig legtanulságosabb példája annak, milyen uta­kat követ Kína a fejlődő országok viszonylatában. Nem kevésbé tanulsá­gos Pekingnek a közél-ke­leti konfliktusokkal kapcso­latban tanúsított magatartá­sa is. A Za Rubezsom cí­mű szovjet külpolitikai fo­lyóirat ezt úgy foglalja ösz- sze, hogy célja kettős. Elő­ször: reakciós, nacionalista hangulatot szít az arab or­szágokban, hogy meggyen­gítse kapcsolataikat a Szov­jetunióval, másodszor: el­utasít minden javaslatot, amely a konfliktusok politi­kai rendezésére irányul — egyszerűen azért, mert ér­dekelt a jelenlegi közel-ke­leti konfliktus fennmaradá­sában, az újabb összetűzé­sektől terhelt helyzet fenn­tartásában! A harmadik vi­lággal szembeni kínai cél­kitűzéseket jelenleg a gaz­dasági és segélypolitika il­lusztrálja legjobban, miután ma ez a kapcsolatok ■ fő tartalma. Peking a saját gazdasági helyzetéhez ké­pest viszonylag magas ará­nyú kölcsönöket és segélye­ket folyósít. Általános véle­mény szerint ezek megha­ladják a nemzeti jövedelem 1.2 százalékát. A kínai kölcsön és segély- politika egyik gócpontja elő­ször Indonézia, az Indiát körülvevő országok (tehát Nepál, Ceylon, Burma és Pakisztán), valamint néhány fekete-afrikai ország volt. (Elsősorban Tanzánia, Zam­bia és Uganda.) Az első szakaszban (amely­nek csúcspontját Csou En- laj 1964—65-ös ázsiai—afri­kai útja jelentette), meglehe­tősen nagyszabású stratégiai elgondolás körvonalai bon­takoztak ki: Peking vezeté-' se alatt egy Pakisztánra és Indonéziára támaszkodó ha­talmi csoportosulásé. Ennek szolgálatában Kína nagy­mértékben felelős azért, hogy Indonézia baloldali politikai erőit a kalandor- ság irányába hajszolta. Az 1965-ös katonai puccs és a nyomában fellángoló ellen- forradalmi terror jó időre „kikapcsolta” Indonéziát Pe­king potenciális szövetsége­seinek sorából. Ettől kezdve a kínai segélypolitika a megmaradt pozíciókra, tehát Pakisztánra és Nepálra, Af­rikában pedig Tanzániára és Zambiára koncentrál. Magától értetődően Kína segélypolitikája és a harmadik világgal szembeni egész magatartása rendkívül hullámzó és ingadozó, — hiszen nem a fejlődő or­szágok érdekeinek elvi tá­mogatása, hanem hatalmi célok vezérlik. A felsorolt, vázlatos példák is mutatják azonban, hogy ezeknek az országoknak a többsége nem hajlandó elismerni Kí­na hegemón törekvéseit. E politika eddigi mérlegét Alekszejev tanulmánya így foglalta össze: „A harmadik világ országai sorában is nő a bizalmatlanság a maoista politikával szemben, mert a harmadik világ országai nem óhajtanak Kínával olyan kapcsolatokat, ame­lyek szovjetellenes bázison létesülnek. A szovjetellenes- ség a fejlődő országokkal folytatott kínai politikában is bukásra van ítélve. Mi­nél hamarább felismerik ezt Pekingben, annál többet használnak a kínai nép alapvető és hosszúlejáratú érdekeinek”. Az amerikai és a thaiföl­di kormány tegnap tárgya­lást kezdett arról, hogyan csökkenthetnék a Thaiföl- dön állomásozó amerikai csapatok létszámát. Thaiföldi közlés szerint a két fél olyan tervet dolgoz ki, amelynek értelmében fo­kozatosan csökkentenék Az argentin kommunisták támogatják Peron jelölését Az Argentin Kommunista Párt országos kongresszusa csütörtök este úgy határo­zott, hogy támogatja Peron tábornok jelöltségét a szep­temberi elnökválasztásokon. A kongresszuson kijelentet­ték, hogy a támogatás tu­lajdonképpen a juszticialis- ta programnak nem pedig a személynek szól. A prog­ram hiányosságairól szólva mindazonáltal hangsúlyoz­ták, hogy egyetlen politikai formáció nem kormányoz­hatja az országot. Dajan Izrael területi követelésé ről Mose Dajan, izraeli had­ügyminiszter az amerikai ABC rádió és televíziós tár­saságnak adott nyilatkoza­tában az eddigi izraeli ál­lásfoglalásokhoz hasonlóan azt hangoztatta, hogy bár Izrael nem akarja megtar­tani az összes elfoglalt arab területeket, a „határkiigazí­tásokkal” foglalkozó tárgya­lásokon nem lehet majd vita bizonyos területek hovatar­tozásáról. Izrael igényt tart az egész Golan-fennsíkra, s noha nem tekinti végleges határnak a Szuezi-csatornát, nem hajlandó visszavonulni az 1967 előtti fegyverszüneti vonalra sem. Levélbomba a brit miniszter­elnök titkárának Ismeretlen személyek le­vélbombát küldtek a brit miniszterelnök londoni rezi­denciájára, Heath kormány­fő titkárának címére, — je­lentették be csütörtökön es­te a brit fővárosban. A rendőrség részleteket nem volt hajlandá közölni, mindössze annyit mondot­tak, hogy ugyanezen a na­pon a hadügyminisztérium egyik alkalmazottja címére is hasonló küldemény érke­zett. Nincs kétség afelől, hogy mindkét esetben szervezett akcióról volt szó. majd a Thaiföldön állomá­sozó erőket „figyelembe vé­ve Délkelet-Ázsia biztonsá­gát”. Thaiföldön körülbelül 45.000 amerikai katona állo­másozik: az ország az Egye­sült Államok legfőbb kato­nai támaszpontja a délkelet­ázsiai térségben. Amerikai csapatok Thaiföldön újsághír: ..Fogyókúra ver­senyt hirdet a Békés megyei egészségügyi csooort. A leg­eredményesebb versenyzők díjakat kannak. __ Ez igen! — csettintet­tem a hír hallatán és ol­vastán, mert e nemes ve­télkedésről szóló hírt be­mondta a rádió, megírták a lapok, sőt minden bizonnyal igricek és regőcök is ter­jesztik szerte e gömbölyödő országban, hogy széles kör-, ben biztosított legyen a ver­seny nyilvánossága. Sok faj­ta versenyt láttam már éle­temben, nem egyben magam is résztvettem, mint vesz­tes. Nem felejtem például soha a „hízókúra-versenyt”, igaz az ötvenes évek elején, de amely a győztesei szánjá­ra díjként tortát tartogatott, s az a torta, amely má ré­mületet váltana ki hazám fogyni akaró hölgyeiből és uraiból — Békés megyében és másutt is — akkor á köz- irigység tárgya volt vala. M ost azonban fogyni fo­gunk. A Békés megyei egészségvédelmi csoport kez­deményezése nyomán! Lega­lábbis remélem, hogy a ver­senyfelhívás nem marad puszta étterembe kiáltó szó, és* mi is fogyni fogunk e nemes vetélkedő keretein belül, akik ugyan nem va­gyunk Békés megyeiek, de versenyen kívül talán mé­gis csak indulhatunk a ka­lóriaszegény ételekért foly­tatott küzdelemben. Hogyan zajlik le egy ilyen verseny? Ügy gondolom, nem kell különösebb találékonyság mindehhez: mérlegre áll a versenyző a verseny kezde­tén, és mérlegre áll a végén. A két mérés közötti kü­lönbség a versenyző szó sze­rint is mérhető eredménye. Nyilvánvaló, hogy a nemes vetélkedésben az, győz, az előzi meg társait a kalória­szegény ételek arénájában. akinek a két mérés között a legtöbb dekát, vagy kilót sikerült leadnia. Részrehaj­lás nincs, nem is lehet: egyetlen deka is döntő lehet a verseny végső kimenete­lét illetően. — Ez igen! — csettintet­tem még egyszer megelége­detten, amint a zsűriben képzeltem magam, hiszen nemesebb célért soha ver­senyt nem indítottak, egy verseny győzteseit nem dí­jaztak és egy versenyt nem zsűriztek még, mint éppen ezt. — Kérem a következőt! — mondtam képzeletben, hogy pártatlanul és mielőbb dönthessék, amikor a ré­mület sikolya forrt a tor­komra: egy csontváz csör­gött elém, behízelgőnek aligha nevezhető mosollyal. — Kovács Urbán vagyok... A I2-es számú versenyző — mondta kihúzva bordáit, de zsüritársaim már intettek is: neki felesleges a mér­legre állnia. A fogyóversenyt ő nyerte. Nagy fölénnyel! Igazuk volt. — Hogyan sikerült ezt a nagyszerű eredményt elér­nie? — kérdeztem a zsűri egyhangú döntése után a díjkiosztás ellőtt Kovács Urbánt, és ő nagyon szeré­nyen csak ennyit mondott: — A Békés megyei egész­ségügyi csoport felhívása mélyen megragadott. Úgy éreztem, indulnom kell a versenyben. Indultam. Nem ettem három hétig. Ennyi az egész. Győzelmemnek semmi más titka nincs — tette hozzá megelégedetten. Megértettem megelégedé­sét: nagy élmény lehet és örökre feledhetetlen marad egy ilyen jelentős vetélkedő győztesének lenni. Béke poraira. Gyurkó Géza Fo gyó verseny Paradicsomfelesleg Belgiumban Több ezer mázsa paradi­csomot kénytelenek meg­semmisíteni a belga terme­lők, hogy fenntartsák a pia­ci árakat. Az idei kivétele­sen jó termés jelentős ré­szére ugyanis nem akad vá­sárló. A hagyományos nyu­gatnémet és francia piac részben bezárult, mert a két ország maga is jelentős fe­lesleggel rendelkezik. A bel­ga konzervipar viszont az elmúlt években visszafej­lesztette a paradicsom fel­dolgozását, mivel Olaszor­szágból, viszonylag olcsó áron tudja beszerezni a sű­rített paradicsomot. Szak­értők szerint hasonló sors vár a rövidesen piacra ke­rülő káposzta jó részére is. Terméskilátások az USA-ban Az amerikai földművelés- ügyi minisztérium bejelen­tette, hogy kedvezőek a két legfontosabb takarmánynö­vény, a kukorica és a szója­bab terméskilátásai, elérik vagy legalábbis megközelí­tik az előirányzatokat. Va­lószínűleg lehetővé válik a szójabab exporttilalmának feloldása, az azonban bi­zonytalan, hogy megszünte­tik a kukorica kiviteli kor­látozását is, hangsúlyozzák az amerikai fővárosban. Hidraulikus exkaváto r A nehéz földmunkákat ma már csaknem kizárólag gé­pekkel végzik. Egyre újabb földmunkagép-konstrukciók születnek, kétféle fejleszté­si tendencia alapján: rész­ben nagyteljesítményű óriás­gépeket készítenek, részben kisebb teljesítményű, de mozgékony gépeket. A ra­el a nagynyomású olaj: az emelőkart és a puttonyt mozgató dugattyúkba, illetve a forgóasztalt mozgató hid­raulikus motorba. Az exka­vátor mindkét lánctalpa kü­lön meghajtású, így akár helyben is megfordulhat. Az exkavátor a legkülön­bözőbb föld- és rakodómun­kodó- és kotrógépek család­jában az utóbbi csoporthoz tartozik a képen látható hid­raulikus exkavátor, a szov­jet mérnökök egyik új konstrukciója. A lánctalpas járműtest energiaforrása 75 lóerős Diesel-motor, amely fogas­kerekes olajszivattyút hajt, ahonnan háromfelé ágazik kák elvégzésére alkalmas. Ha árkot, vagy kisebb göd­röt kell ásnia, a gép fordí­tott merítőkanállal (puttony­nyal) dolgozik (a puttony térfogata egyébként 0.5 köb­méter). A merítőkanál he­lyébe markoló-rakodó is fel­szerelhető a gépre, vagv he­lyettük talajgyalú is felerő­síthető a járműtestre. A Világbank akadályozza a segélyezést Bár az utóbbi öt évben a Világbank kétszer annyi hi­telt folyósított, mint 1963- tól 1968-ig, az intézmény nem játszott kiemelkedő szerepet a fejlődő országok közvetlen támogatásában. Fő oka abban rejlik, hogv az igazgatóság felét az USA. Anglia, Franciaország, Ja­pán, Kanada és az NSZK képviselői adják, akik saját nagyvállalataik érdekeit tartva szem előtt. akadá­lyozzák a baloldali orszá­gok segélvezését. Nem vélet­len például, hogy Chile a népfront győzelme óta semmiféle Világbank-hitel­ben nem részesült. Lakások futószalagon Lengyelországban 1972-ben — az ország háború utáni történelmében először — 200 ezer lakást adtak át rendel­tetésének. Az építőiparban alkalmazottak száma egyéb­ként elérte az 1 millió 200 ezret, ez a dolgozó lakosság 7,3 százaléka. Az 1971—72-es években 7 házgyárat helyeztek üzembe Lengyelországban, s ezek évente 52 700 helyiség fel­építéséhez szállítanak előre- gvártott elemeket, valamint 19 mozgó telepet, amelyek további 57 200 helyiséghez elegendő elemet készítenek. Négy házgyárban — melye­ket a Szovjetunióból vásá­roltak — most készítik elő a három műszakra való át­térést, aminek eredménye­ként az évi teljesítmény 8700-ról 13 000 helyiségre növekszik majd. Az említett időszakban összesen 130 ezer lakóhelyiséghez elegendő előregyártott elemmel növe­kedett a kapacitás. Az építkezéseken a gépe­sítés is fokozódott. A kotró­gépek száma például 30 szá­zalékkal, a talajegyengető gépeké pedig 10 százalékkal növekedett 1970-hez viszo­nyítva. Ugyancsak jelentő­sen emelkedett a torony- ési a magánjárő daruk száma is}*

Next

/
Oldalképek
Tartalom