Szolnok Megyei Néplap, 1973. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-25 / 198. szám

1973. augusztus 25.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

5

A megyei könyvtárban nincsen nyár

Keresik oz útikönyveket — Alig csökkent az olvasók száma —

— A nyári örömök, — a strandolás, üdülés, kirándulás — sok időt elvesznek az olvasástól, művelődéstől. Ezzel a gondolattal léptünk be a megyei könyvtár kölcsönző helyiségébe. A polcok között válogató olvasók megcáfolták ezt a feltételezést.

Széphalmi Istvánná az olvasói naplóval igazolta, hogy a nyári időszakban alig csökkent az olvasók létszáma. Júliusban például tizenegyezer kötetet kölcsönöztek a felnőttek részlegében. Ilyenkor nyáron jobban kedvelik a vidám, köny- nyebb hangvételű műveket, de a szépirodalom mellett sok olvasó kölcsönöz társadalomtudományi _ könyveket is, és általában nagyobb a szakirodalom iránti érdeklődés, mint az elmúlt években. Ennek a könyvtárosok örülnek legjobban. Legkeresettebbek az útikönyvek. Sokan töltik nyári szabadságukat külföldön, így a közkedvelt „Ponoráma” sorozatból Jugoszlávia, Olaszország és az NDK útikönyvei állandóan kézben vannak. A megyében nagy számban vannak képzett idegenvezetők, ők a magyar tájakról keresnek könyveket.

Az olvasók ötven -százaléka középiskolás diák, többségük a vakáció ellenére ugyanúgy kölcsönöz, mint a tanévben. Készülnek a különböző középiskolai versenyekre, előre olvasnak a kötelező irodalomból is. A könyvtár segítségükre van, mert egy-egy témakörön belül kapnak irodalomjegyzéket, vagy könyvtárközi kölcsönzéssel v elégítik ki Ígér nyeiket. Látogatásomkor az olvasgató, válogató látogatók között van Makai István a Műszaki Egyetem vaká- ciós hallgatója. Modern magyar irodalmat keres, szakkönyvet nem is akar olvasni ilyenkor nyáron. Ábel József kőműves éppen egy Zola-kötetet emel le a polcról, amikor megszólítom. Ilyenkor nyáron nagyon sok a munkája, de esténként szakít magának időt az olvasásra.

A könyvtár nyári rendezvénye a könyvudvari program mellett a Musica Historica együttes műsora volt. Az augusztust az őszi program összeállítására használják fel. Az őszi rendezvényeken a szomszédos népek irodalma szerepel, az előadó Czine Mihály irodalom- történész lesz.

Nem üres az olvasóterem sem. A hűvös csöndben sokan olvasgatják a gazaag folyóiratanyagot. A kézikönyvek, szakfolyóiratok helyett most a napilapok, képes újságokat, irodalmi folyóiratokat, a színes külföldi magazinokat keresik.

Jagócs Zsigmond, a Vendéglátóipari Vállalat nyugdíjasa, majdnem naponként jár az olvasóterembe, a könyvtárnak pedig húsz éve tagja. Az előtte lévő napilapok olvasása közben erősíti meg: sokan jönnek nyáron is a könyvtárba.

A gyermekkönyvtárban a délutáni kölcsönzéskor

majdnem minden asztal mellett ülnek gyerekek. Halász Lászlóné, aki kölcsönöz, megállás nélkül pecsétel, magyaráz, segít 'a kiválasztásban. Legtöbb gyerek a kézikönyvek, folyóiratok olvasásába mélyed a kölcsönzés után. Vannak olyan ifjú olvasók, akik legfeljebb ebédelni mennek haza, különben pedig végig ott vannak a nyitvatartási idő alatt. Olvasmányaik között a kötelező irodalom mellett a kalanods gyermek- és ifjúsági regények szerepelnek nagy számban. Nyári rendezvényeiket közösen szervezték a városi tanács művelődésügyi osztályával és az úttörőházzal. A gyermekek körében népszerű Pöttyös Panni írónője, Sze- pes Mária tartott két foglalkozást a tiszaligeti és a MÁV-strandon. Aszódi Éva, a gyermekfoglalkoztatás szakembere augusztus 16-án látogatta meg a szolnoki olvasó gyermekeket. Ezenkívül nagyon ötletes, és komoly elmélyülést igénylő gyűjtőmunkát kezdeményezett a gyermekkönyvtár: „Tisza-kutató expedíció” címmel hirdettek pályázatot.

A gyermekkönyvtárban és a felnőttek részlegében is ugyanúgy zajlik az élet, mint a hűvösebb évszakokban, csak néhányan hiányoznak, akik valahol pihennek, nyaralnak. A megyei könyvtárban nincsen nyár.

V. E.

Mit ígér a televízió a jövő hetre?

Euripidesz-dráma, Magjai ázom masunkat — ú< sorozat

Kedden ismeretlen francia szerző komédiáját, a Pathelin mestert közvetítik a gyulai Várszínház előadásában felvételről. A darabhoz Hubay Miklós írt Előjátékot.

Szerdán Ferencsik János' ismerteti és vezényli a tv- bérlet sorozatban Bartók Béla Magyar Képek című művét. „A vezérigazgató” című dokumentumfilm két olvan vezetőt mutat be a nézőnek. akik munkásként kezdték, pályafutásukat.

Csütörtökön este az Országutak című NDK tv-film- sorozat második epizódja utáni Lendvay Kamilló A bűvös szék című operájának ismétlése következik.

Pénteken NSZK rövidfilm ismerteti meg velünk a „Bauhaus-t” a ma művészetére és iparművészetére egyaránt hatást gyakorló iskolát. A gazdag svájci „Másik arcát” tárja fel Walter Matthias Diggdman iró.

Szombaton a Vasas—FTC bajnoki mérkőzés közvetítésével indul meg a labdarúgóidény a televízióban. Este új sorozat kezdődik, a Magyarázom magunkat. „Egy filozopter szerelmei” címmel két Szerb Antal-írást láthatunk az Olvasta-e? sorozatban.

Vasárnap délután a tv Kabaré Színházának júliusi adását ismételik meg. Este vetítik Euripidész Trójai nők című tragédiájának tv-váito- zatát.

Üdülünk, vagy gürizünk?

Üdülünk, vagy gürizünk a szolnoki Holt-fTisza mellett lévő üdülőtelkeken? Hát ugyebár pontosabban kell feltenni a kérdést, hiszen nem mindenkinek van ott telke, s akik boldog tulajdonosnak mondhatják magukat, azok is bizonyos hierarchia szerint osztoznak a gyönyörökben. Ez szent igaz, fénykép is van róla, tessék megnézni, mellékeljük.

esetben ez majdnem teljes bizonyossággal kizárt. A kispénzűek jórészét idejében elvadították erről a környékről.

Az első telkek megvásárlásához a szakszervezeti bizottságok ajánlása kellett, mert a szándék szerint előnye volt a munkásoknak a vásárlásnál. Nem sok értelme volt, fel is hagytak a megkülönböztetéssel, adták a telket boldognak, boldogsoknak abban, hogy olcsón üdülőtelekhez jussanak. Nem is értem, miért nem kapnak tömegével a lehetőségen?

Ha már nem kiskeresetűek, legalább öntudatosak az itteni emberek. Nem sok föld megy veszendőbe. Az egyik tulaj még az úttest egy részét is felszántotta, termőre fogta. A másik a

Található lakóépületként is í-itkaságszámba menő vi- kendház, van annál kisebb, még kisebb és gyakori az olyan porta, ahol csak „az a kicsi házikó” nyújt menedéket az ég viharai elől. ..Mutasd a telked, megmondom, ki vagy”, — így lehetne módosítani itt a közmondást.

Persze, a látvány lehet csalóka. Megtörténhet, hogy az alig-alig álló bódé csak egy leendő mesepalota felvonulási épülete. Ezért a porta mellett a tulajdonos közlekedési eszközét is figyelembe kell venni. Mérget vehetsz rá, hogy akinek a cementjét a vállalati Volga csomagtartójában hordják ki, az már vitte valamire. Megeshetne ugyan, hogy a sofőr maszekol, — de ez

talannak. Az egyik illegalitást is megért alapszervezeti párttitkár így gyakorolhatja á békés egymás mellett élést Horthy hajdani városi rendőrparancsnokával. Egyelőre a „juttassunk a munkásoknak olcsón kis telkeket” elmélet gyakorlati végrehajtása még egy kicsit döcö&

Döcög, mint annak megértése; miért írták elő az itteni telkes gazdáknak, akik szándék szerint kispénzű emberek, hogy negyvenöt centi magas betonalapra húzott díszkerítéssel tartsák távol a határban kóborló kutyákat, csendesen bolyongó őzeket. Egy ilyen kerítés saroktelek esetében tízezer forintba kerül. Ilyet még a belvárosban sem követelnek meg. Hogy a határban miért kell? Egyszerű erre a válasz: csak!

Persze, lehet, hogy a tra- fikos keze van a dologban. Az ilyen kerítés engedélyezését ugyanis ötven forintos illetékbélyeggel és típustervvel ellátott papíron kell kérni. Lehetséges az is, hogy itt lesz a város központja, s azért fordítanak ilyen nagy gondot rá? Feltehető, hiszen a város más részeivel nem törődnek így.

Ki tudja? Az viszont biztos, hogy így került „a kivitelezés stádiumába” a jó ötlet: segíteni a kis keresetű, többgyermekes munkákocsikat vadítandó árkot ásott keresztbe az úttesten. Ilyen leleménnyel védi zöl-i den kandikáló paprikáit. A harmadik a levegőt javítja; még a járdáját is olajfákkal ültette be. Igaza van, teljes mértékben, hiszen fő a jó levegő. Aki arra jár, közlekedhet a másik oldalon, i

Többen a megyeszékhely ellátási gondját igyekeznek enyhíteni. Zsákszámra csíráztatták parányi városi la-] kásukban a krumplit, hogy primőrként piacra dobhassák. Ugye, milyen áldozat- vállálóak? És egy részük milyen segítőkész! Kertszövetkezeti tagként féláron- kapott csemetéket továbbítottak csupán piaci áron.

Aa itteni telkesgazdák egy része azonban nemcsak a jelennek él. Bízik a rendszerben, tudja, hogy abban változás nem lesz, de a telkek árában igen. Ezért most nem is gondol tulajdonára. Tőle jöhet az eső, pusztíthat aszály, hiszen az idő neki dolgozik. Minek stra- pálja magát a telek megművelésével, gondozásával? Anélkül is növekszik a telkek értéke. Még aztán a kerti munka úgy elvonja az embert a hivatali pletyká- zástól, mint ez a cikkírás engem a kapálástól.

Ideje is abbahagyni.

Simon Béla

A VDK kultúrájának hete a rádióban

A hagyományoshoz híven az idén is megkezdi — augusztus 27-től — a Vietnami Demokratikus Köztársaság kultúrájának hetét a Magyar Rádió. Az ünnepi hét első napján a délutáni órákban Tavaszi áradás címmel Che Lan Vieu verseit hallhatjuk. Ugyancsak ezen a napon délután vietnami hazafias dalokat sugároz a rádió. Augusztus 29-én „Apai szeretet” címmel jelenet hallható Nam Cao elbeszélése nyomán.

„Ember a mindenségben”

a címe annak a lírai beszélgetésnek, amelyet csütörtökön Balássy László folytat Xuan Dieu költővel.

Szombaton a Petőfi-adón az esti órákban „Kim és Kio” (A zöld pavilon) címmel Nguyen Du vietnami költő elbeszélő költeményének rádióváltozata kerül a közönség elé.

Vasárnap délután, a Vietnami Demokratikus Köztársaság nemzeti ünnepén címmel adnak összeállítást. /.

SZ. LUKACS IMRE:

AZ UT KEZDETEN

19.

„Ez aztán az egyetértés — gondolta Bandi — a fiatalok, nem szívbajoskodnak, tartják a barátságot.”

Pista, ahogy meglátta őt, rögtön odament,

— Szia, bátyus, te itt lődörögsz?

— Isztok?

— Harcolunk az alkohol ellen, pusztítjuk.

— Nem társulok — mondta a tanár —, de ne zavartassátok magatokat.

— Nem is — szólt a fiatal tehenész és visszafordult komáihoz.

— A béketábor megbonthatatlan — ütötték össze poharukat. — Más nem számít.

— Megyünk foci-edzésre? — kérdezte Novák Gabi.

— Üregi nyúl vagyok, hogy szaladlak, mert dur- rogat a vadász? — nevetett a kis-elnök. Középmagas, lányos képű legény volt, világos barna hajjal, pisze orral, szürke szemmel. Vékonypénzű legényke.

— Kotkodálnak az öregek.

— Figyelsz rájuk?

— Fej vagy — mondta Potornai Pista és koccintott —, menő a faterod, tömve dolcsival.

— Focizni tudok, nem?

— A szöveged kevés, kerekfejű elnököcském, feldobsz még két bilivel. Akkor eszlek.

A kis elnök teletöltette a korsókat. Csúszott a könnyű ital, fesztelenebbek, fontos- kodóbbak lettek.

— Izzadnak a legények. Hajtanak.

— Férünk a csapatban. Ki rúgdostatja össze magát a huszadik században? — mondta a legfiatalabb Novák, — Csak a pancserok. Hozz italt! Bírja a Csillag.

— Hülyülsz, öröm-trubadúr?

— Nincs gubád? Apucikád szakít a fügefáról,

amennyit akar. Kocsidat kifizette. Vagy éheztek? Szóljál! Szociális segélyt kaphattok.

— Dili-levest kajáltál? — csattant fel a kis-elnök hangja. — Te se a parókiáról élsz.

—* Neked mennyi hullik a fáról? — kérdezte a legfiatalabb Potornai. — Hány kiló?

— Három.

— Senki se lármázik?

— Nem mer. Bendő Béla próbált, de gatyába varrta a szülém.

— Ne mondd, mert leesek.

— Napokig hőbörgött, hogy nem járok rendesen, hogy hetekig a kocsimmal vacakolok, mosom, bütykölöm, hülyéskedek, eltűnök edzésre.

— Nem igaz?

— Pontosan — mondta a kis-elnök nevetve — csakhogy bepipásodott az öregem. Keresse a munkakönyvét, közölte Bélussal. Azóta szigorú csend honol. Nagyobb dolgok történnek a

világban.

— Vakarék-Bélus megkajálta?

— Mohón. Szüretelnek a CsillagbóL

Ittak. Erősödött a hangjuk. Ernyedt a délután. A munkásőr üdülőből csapatostól •érkeztek fürödni. Lomha busz porolt a köves- útón. Repülők köröztek.

— Ilyen tragacsom lenne, esténként felszentelném — legénykedett Potornai Pista. — Elhiszed?

— El.

— Vállalsz fuvarokat?

'-r Akad.

— Áriáznak otthon?

— Rám hagyják. Elcsábít a sereg, pár napig tart a gyöngyéletem — mondta a kis-elnök —, kajálhatom a komisz kenyeret.

— Piálás után azért nem vezetnék.

— Csendesek a hekusok, öregemnél szivoláznak.

— Ugorjunk el Dióikért.

— És ha szonátáznak?

— Szájukra ülünk.

Mátyusok voltak. Istvánanánk fia bátran vezetett.

Sötétre komorult a délután. Füvek borzolódtak. messziről vihar indult. Kerékpárjukhoz szaladtak a strandolok, az utakat szél

zsarolta, sebesen szállt a por, mint hosszúra nőtt szürke madár. Sötétedett. Vihar mordult az ég alján. Ablakok csapódtak, gyorsult az élet, mindenki igyekezett fedél alá. Övéihez. Bandi tekert hazafelé.

Zsuzsa készítette a vacsorát. Dörgött és villámlott. Esett. Kombájnok halk moraja szűrődött.

— Józsi? — kérdezte a fiatal tanár. — Hol maradt?

— Ilyenkor abbahagyják. Mindjárt érkezik.

Ritka cseppekben hullt az eső Udvariasan. Verte a por szagát, estikék ártatlan illata tolakodott az ablakokon.

„Mint a könyvekben gondolta Bandi. — Tehénbőgés és tejszűrés hiányzik.”

Motor puffogott, Novák Józsi feketén kászálódott, puffadt zsákot cipelt.

— Hogy élsz. tanár úr?

— Elviselem.

— Okítod már a népet?

— Figyelem.

A traktoros begyújtott a fürdőszoba kályhájába, vizet melegített, lemosta a napi koszt. Vacsoránál tiszta nadrágban, fehér ingben ette a lecsót, a sült szalonnát.

— István-apánk hadserege? — kérdezte Bandi.

— Építi a szocializmust — mondta Zsuzsa nevetve —, mindenki magának.

— Ti güzültök?

— Nagyon nem. Csak amit kötelező.

— Törvényes lopás?

— Nem tanították az egyetemen ?

— Csodálkozz! Nem.

— Sok tudás megöli az észt, tapasztalhatod.

— Az emberek szeretik a hozzájuk hasonlót — mondta Novák Józsi — megállunk a kombájnokkal, zsákban, tarisznyában, mind visz magot. Jószágoknak. Röhögnek, ha nem csinálom, utálnak, akkor jobb?

— Rajtacsípnek — pirult el a tanár —, micsoda szégyen?

— Nem akarnak. Kombájnra kit ültetnek? A kézi aratást elfelejtették, nincs tíz ember, aki tud kaszálni, meg osztán egvik foltos nem bántja a másikat, boldogulását nézi mind.

— Jössz Józsika elé? — kérdezte Zsuzsa. — Menjek egyedül?

— Csatlakozom.

(Folytatjuk)