Szolnok Megyei Néplap, 1973. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-19 / 194. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1973. augusztus 19. Hétköznap éjjel Hat ember a brigádból Sötétkék az ég. Alatta fényesszemű lámpák csillognak. Este tíz felé jár az idő. Nyújtózik a víztorony. Szemben vele jár a malom. Kis ablakain kiviláglik a villanyőrlő. Falja a búzát, s önti garatján a hófehér lisztet. Forgalmas az út, a Vörös Hadsereg útja. Autóbuszok jönnek egymás után. Egyes, tizenkilences, kettes. A papírgyári megállóban sokan lépkednek le a lépcsőkön. Motorok is jennek, meg biciklik. Mindjárt műszakváltás. A gyár ablakszemei világítanak. Fény, sok fény mindenfelől. Kicsit az útra vetődik a távolabbi gyáraké is. A fűrésztelep felől gyanta-, fenyőillat szálldogál. És közel a Tisza, amely errefelé sok szennyel terhes, a víz szaga nehéz. Hétköznapi este. A fűrésztelep elé odaáll egy „fa- karusz”. Kég nem láttam. Hátuljáról létrát engednek le, a vezető kinyitja a sofőrfülke ajtaját, szellőzteti a helyét, kicsapja a motor melegét. Várja a műszakosokat. Vidékre este így utaztatja a gőzfűrész a dolgozóit. Állok a papírgyárral szemben, egy kis poros, útszéli akácfa alatt. Tíz órára ígértem érkezésem az Ady brigádnak. Valahogy fog a hely. A gyárból most jönnek kifelé az emberek. A délutáni műszak. Fiatalok, öregek, lányok, asszonyok. Mikor mind hazafelé indulnak — autóbuszon, motoron, kerékpáron vagy éppen csak gyalogosan, megyek, keresem a brigádot. Az egyes papírgép. Olyan hosszú gépsor, mint a Kossuth tér. Hatalmas hengereken jön ki a sor végén a Szép, hófehér papír. Menkó Béla az Ady brigád vezetője. Fiatal Embernek nézném, ha nem mondaná: — Huszonkét éve vagyok én ennek a gyárnak a dolgozója. Első időmben tettek ide, tettek oda, megtanulhattam minden I csínját-bínját a szakmának. De már 19 éve csak papírgépen dolgozom. Ezüstkoszorús az Ady brigád. Kiérdemelték az idén is a szocialista címet. Serényen, becsületesen dolgoznak. Tanulnak is. A tavaszon négyen vizsgáztak politikai tanfolyamon, Molnár Sándor, a brigádvezető helyettese meg pártiskolán volt. Most, ezen az estén csak ő hiányzik. A héttagú brigádból hatan dolgoznak. Sárai Jánosnak mindig nevetésre szalad a szája. Műszak eleje van még, sehol a fáradtság. Különben is, most jött meg szabadságról. — Kicsit barangoltunk a családdal. A fe[ leségem jászberényi, meglátogattuk a szülő- ! két, aztán vol- I tunk Hatvanban, '/A meg Budapesten ' ~ is. Jó kis kikapcsolódás, pihenés volt. Mert fárasztó a folyamatos üzem. Aki itt dolgozik hosszú évek óta, van mit kipihennie. Hat napon át, reggeli vagy délutáni, vagy éjszakai műszakban, aztán két szabadnap. Nem mindig vasárnap a vasárnap. Molnár Gyula mag a felesége együtt dolgozik a papírgépnél, mindketten tagjai a brigádnak is. — Én most I szakmunkás tanfolyamra jártam. Külnöben én is régi, papírgyári ember vagyok. Nem is panaszkodom, mert rendesen megfi- zetnek. A márciusi javítás óta 14,40 az én órabérem. A világért se akarom ezen az éjszakán a nők egyenjogúsága harcosának feltüntetni magam, de csak megkérdezem a nevetős szemű fiatalasszonyt. És az övé, mennyi? — Az én óraI bérem a legkevesebb. Bizony, csak 10,70. De én csak hét éve vagyok még a gyárban. A többieknek a pénzük is több, az idejük is. A legszőtlanabb, legesén- desebb brigádtag Huh István. Pedig tulajdonképpen része van ebben az éjszakai találkozásban, ö jött a hírrel, hogy nagy dologra készül a brigád. — Társadalmi I munkában sokat dolgoztunk mi már. Például patronáljuk a [ zeneiskolát. El- kél a segítsé- I günk. Megjavítjuk a hibás bú- I torokat, rendezzük az udvart, a nagy nyári takarításoknál is besegítünk. Most mégis, valami többet szeretnénk. Rimóczi Antal Kőröstetét- lenről motorozik nap mint nap a gyárba. Télen buszra vált bérletet. Csodálatos ember ő is. Vízmütársulatot szerveznek Tiszagyendán Tiszagyendán ezerhatszáz ember él. Amikor a községi tanács a település középtávú tervét készítette, megállapította: legfontosabb tennivaló, javítani az ivóvízellátást. Jelenleg ugyanis a meglevő közkutak a lakosságnak csupán negyven százalékát tudják ellátni megfelelő minőségű ivóvízzel. A községi tanács tavaly elkészítette a vízmű és vízhálózat kiviteli tervét. Eszerint az építkezés hatmillió százezer forintba kerül. Ezt a tanács a maga erejéből csak 20 évi községfejlesztéséből tudná fedezni. Elhatározták tehát, hogy vízműtársulatot szerveznek. A szervező munka már megkezdődött és jól halad. A terv szerint, ha a lakosság többsége egyetért a vízműtársulat létrehozásával, még ebben az évben megkezdődik az építkezés — melyet a Víz- és Csatornamű Vállalat végez — és 1975 első negyedévében befejeződik. Az egyetértés ugyanis azt jelentené, hogy a tiszagyendaiak jelentős anyagi hozzájárulást adnak az építkezéshez: minden telek után 4 ezer 500 forintot és 500 forint értékű társadalmi munkát Így több mint kétmillió forintot ad majd a lakosság — melyet tíz év alatt kell tör- leszteniök — négymillió forintot pedig különböző szervektől támogatásként kapnak. Ha elkészül a vízmű, a falu minden utcájában lesz jó ivóvíz — a hálózat hossza nyolc kilométer lesz — és körülbelü 150 méterenként egy közkifolyó. E munka befejezése után kezdődhet a víz bevezetése a lakásokba. — Biztosan kapnék lakást, ha kérném, ha járnék utána. De nálunk a brigádban. mindenkinek kis saját háza van. Én is úgy szeretném. Legszívesebben Szandára mennék, mert ott vannak a testvéreim is. Más a kertes családi ház. Azért a vállalásban benne vagyok. A félhívásuk a kezemben. A város szocialista brigádjainak címezték: vállaljanak társadalmi munkát a városalapítás 900. évfordulója tiszteletére a nagy lakásépítkezéseken. Ök minden évben egyenként 24 órát ajánlanak fel szabad idejükből. Ha sok brigád összefogna, talán segítség lenne az építőiparnak, talán az egész városnak. Beszélgetnek vállalásukról, várják mit szólnak a papírgyári brigádok, mit a többi gyárakban. A papírgép mellett nagy forróság hevít, ök megszokták. Birkóznak a nehéz hengerekkel, figyelik, neliogy nyúlott, hibás legyen a nemes anyag. Hatvanöt-hatvanhét mázsa papírt ad egy műszakban az egyes. Ök, különösen éjszakai műszakban az erejüket, teljes figyelmüket adják a gépnek. Éjfél felé jár, amikor búcsúzunk. Hajnalban, pontosan hatkor amikor a kerület háziasszonyai a piacra indulnak, ők kijönnek a gyárból. J.ól esik a hajnal hűvöse, s az ég halványkékje. Reggel van, hátuk mögött az éjszakai műszak. Hétköznap éjjel. Ma, vasárnap este is műszak lesz. A papírgép nem állhat. Sóskúti Júlia tudomány és a gyakorlat együttműködése Szőlőrekonstrukció a Jászsági Állami Gazdaságban A Jászberény — Nagyká- tai út bal oldalán impozáns két jegenyesor díszük a bekötőút mentén. Az út a Jászsági Állami Gazdaság újerdei kerületi központjába visz. Minőikét oldalon széles sortávú támberende- zések tartják a három méter magasra felfuttatott szőlőket. A tőkék gondosan ápoltak és roskadoznak a bő terméstől. — Ezen a homokon alig volt azelőtt szántóföldi művelés — magyarázza kísérőm, Gáspár József, a gazdaság pártszervezetének csúcstitkára, aki maga is szőlész. — Kopár legelők, cserjés akácosok voltak itt. A szántók alig 5—6 mázsás holdankénti átlagtermést adtak rozsból. Üjerdőn 1955—56-ban kezdődött meg a szőlőtelepítés, mely tíz évvel később fejeződött be. A gazdaság jócskán örökölt kiöregedett szőlőt az egyéni gazdáktól is. De sem a régi, sem az új telepítés nem volt gazdaságos. Még 1969-ben is 19—26 mázsa között volt a holdankénti -átlagtermés. A gazdaság csak ráfizetett a termelésre. Három éve kezdődött — Annak idején nem volt egységes telepítési koncepció — mondja Tuza Imre, a gazdaság igazgatója. — Nagy táblákba, de kisüzemi módon telepítették a szőlőt. A szőlőrekonstrukció 1970 tavaszán kezdődött meg a gazdaságban. Minden második sort kivágták, s gépi művelésre alkalmas 240—300 centiméteres sorközöket alakítottak ki. S közben 120 holdnyi — egyéniektől átvett — szőlőt teljesen megsemmisítettek. A gazdaság most 417 hektár, összefüggő, valóban nagyüzemi szőlővel rendelkezik. Ebből 57 hektárnyi a csemege, a többi borszőlő. A rekonstrukció a kivágással csak elkezdődött, de korántsem ért véget. A karók helyébe beton, illetve fatámberendezések kerültek, melyek dróthuzalaira futtatják fel a szőlőt. — A régi hagyományos rövidcsapos metszés átalakult. korszerűsödött — mondja az igazgató. — Most vesszőnként 15—20 rügyet hagyunk. A sorközöket géppel műveljük, tárcsázzuk. A háti permetezést is a modern gépek váltották fel. A nyitást, fedést is gépesítettük. A kísérlet bevált A gazdaságban 1970-ben kísérletképpen bevezették a vegyszeres gyomirtást is a sorok között. A kísérlet bevált, kezdetben 57 hektáron, tavaly 170-en, az idén az egész területen alkalmazzák. A rekonstrukció szerves része volt a talaj tápanyaggal való feltöltése. — Jellemző adat erre — mondta tájékoztatásul Blázi István kerületi főkertész —, hogy 1969-ben hektáronként csak 3,89 mázsa vegyes műtrágya hatóanyagot kapott egy hektár szőlő, tavaly és az idén már 16 mázsát, tehát több mint négyszeresét! — A szőlőállomány a kivágásokkal lecsökkent, kevesebb tő maradt egy-egy hektáron. Vajon ez nem éreztette hatását a hozamokban? AZ ÖTÖDIK NYÁR. Sokan tudják a kis faluban, Tiszaszőllősön, hogy if j. Nagy Ferenc 115 vagon 89 mázsa búzát aratott le a nyáron, a' Petőfi Tsz üzemgazdásza azt is kiszámította: ez 4635 ember évi kenyere. Tiszaszőllősé, meg még a szomszédos Tiszaderzsé is, mert Szőllősnek csak 2250 lakosa van. Az üzemgazdász azt is mondta: — Nagy Ferenc teljesítményével lehagyta Kunkli Pétert, a balmazújvárosi Állami-díjas kombájnost. A fiatalember ahogy ezt hallotta nevetett és így válaszolt: — Kovács Gyula főagro- nómus is segített. Olyan búzát termeltünk, jiogy ömlött belőle a szem. Mi volt a Keresztgáton, nem akartam hinni? Azon a napon, amikor a Keresztgáton arattak hat- vanhatszor intett a vontatósoknak Nagy Ferenc: jöjjenek, megint tele van a tartály. A vontatósok ..szidták”: lopod te a búzát valahonnan, még lélegzetet se vehet az ember melletted. A kombájnosnak nem volt kedve visszaszólni, ha kinyitja a száját, áramlik bele a por. Nyeli úgyis egész nap. Huszonkét napig aratott. — Az eleje könnyű volt. Három órakor megszólalt a vekker, ugrottam. A vége felé már úgv volt. az óra is csörgött, a feleségem is köl- tögetett. Július 27-én szálltak le a gépről. Ünnepi ebéddel várta őket a tsz. Nagy Ferenc gyorsan bekapta, de már nem is érezte az ízét. Utána lefeküdt és egyfolytában ah'dt délután, éjszaka, nappal. — Már nagyon ki voltam. Csak úgy lézengtem. Négy f vasárnap is beleesett az aratásba. Dolgoztunk végig. Ba- lajti István a traktoros jó barátom, a család is összejár, nem is. láttam három hétig. Nem találkoztam senkivel. ugye hajnalban mentem ki, éjszaka jöttem mindennap. Nevet. — A tévét azt már csak szeretem. A híradó, meg az esti műsor hiányzott nagyon. A család is hiányzott. A két kicsi. Azok aludtak még, mikor hajnaliján elment, pihentek már, mikor az apjuk hazakerült. Mikor a falu alatt arattak, a felesége kisétált a két gyerekkel hozzájuk. A hatéves Ferikét maga mellé ültette az apja. — Hallod — dicsérték a többiek — úgy ül az a gyerek a gépen, mint a cövek. — Csak í>meg ne szeresse — mondta az apja. De ezt egész komolyan azért ő se gondolta. Gyerekkorától szenvedélye a gép. Makón végzett a hároméves gépszerelő iskolán. Ötödik nváron ült az idén kombájnon. ÉDoen aratás előtt megbetegedett. Bántotta, a többiek már a gépet javították. — Hát' veled mi lesz Feri, nem jössz az idén? — Olyan nincs. Rendbetette a kombájnt; és ment. — A géppel egyszer volt csak baj. Szétszakadt a ferde felvonó lánca. Akkor hajnali fél kettőkor keltem. Reggel már indultam a többiekkel, a tarlóból én nem estem ki egyszer sem. Azt mondja, „érzi” a gépet. — összeszokik vele az ember. Kitapogatja a zajait. A füle megmondja már az embernek, melyik szerkezet gyengül. A jó kombájnost ez készíti ki idegileg: egész Idő alatt figyel a táblára, a gabonára, a gépe zajára. Kérdezem tőle, hogy meddig bírja? — Azt nem tudhatom. Most 28 éves vagyok, mindenesetre, ha már azt érzem, hogy csak az időt töltöm el a génen, rögtön átadom fiatalabbnak. Az aratást Tiszaderzsen fejezték be. — Segíteni mentünk. Kérdezgettük a derzsi kombáj- nosokat, ők mennyit arsfttak? Gondoltam már akkor, hoev az én teljesítményem nem lesz rossz. Tegnan délelőtt telefonált a szerkesztőségbe Kovács Gvula. a tiszaszőüősi főav- ronómus. azt kérdezte: végleges-e már. bogv a megye l°giobb komháinosa az ő Ferijük? — Változatlanul — nem tudunk ennél noevobb teliesítményről — válaszoltam. S még utánagondoltam: nem is hiszem, hogv RZK— 4-es gépnél ennél többre is képes valaki. Borzák Lajos — Egyáltalán nem — fűzi tovább a gondolatot az igazgató. — Ellensúlyozására a lomb, — illetve termőíe- lületet növeljük. A szálvesz- szőket 3—3,20 méter magasságig vezetjük rá a támbe- rendezések drótjaira. 1970- ben kezdtük a kísérletet, tavaly már az egész területen alkalmaztuk. A szőlőtáblák között meggyőződhettünk róla, hogy a sorok tele vannak fürtökkel, aljától a teljes magasságáig. A rekonstrukció jelentős munkaerő-megtakarítással járt. A párttitkár ezt számokkal is bizonyítja: — 1969-ben 3 katasztrális hold szőlő jutott egy dolgozóra, a gépesítés révén most 10,5 katasztrális hold. Azelőtt több mint háromszázan négy brigádban művelték a szőlőt, most a kettőben csak százan vanriak. A korszerűsítés jótékonyan hatott a hozamok emelkedésére. A kerületi főkertész fellapozza az utolsó évek statisztikáját: — 1970-ben 35,4 mázsa, 1971-ben 33, tavaly már 76 mázsa szőlő termett hektáronként. Az idén 75—80 mázsa közötti mennyiséget várunk. Az önköltség is csökkent 1969-ben 735, tavaly már 407 forintért termeltünk egy mazsa szőlőt. — A ráfizetés helyett tavaly a szőlészet és a borászat 6 millió forint nyereséget hozott — mondja Tuza Imre. — Ezt a Szőlészeti es Borászati Kutató Intézet hathatós támogatásának is köszönhetjük. Az intézettel 3 éves szaktanácsadási szerződést kötöttünk, szakembereik sokat segítettek. Pályáznak az állami támogatásra A rekonstrukció 10 millió forintjába került a gazdaságnak. A korszerűsítés azonban még pem ért véget. Az idén megjelent kormányhatározat és a PM— MÉM együttes végrehajtási utasítása újabb fejlesztésre ösztönöz, s állami támogatást ígér. — Méghozzá a széles sortávolság kialakítására, a táp- anyagfeltöltésre és a tám- berendezések korszerűsítésére. Mindez lehetővé teszi, hogy a sorok gépi betakarításra, szőlőkombájnok üzemeltetésére is alkalmasak legyenek. Ez két-három éves újabb program lesz ná- junk. Az állami támogatást pályázat útján lehet elnyerni. A program kidolgozásával szintén a kutató intézeteket bíztuk meg. Példás a Jászsági Állami Gazdaság szőlészete. Tervszerű előrelátással alakult ki a gazdaságos, valóban nagyüzemi szőlészet. A tudomány és a gyakorlat embereinek közreműködésével. Máthé László Véve a kedvezményes vásárnak Tegnap befejeződött a kéthetes kedvezményes nyári ruhavásár, amelyben ösz- szesen 750 millió forint értékű árut kínáltak az áruházak és ruházati boltok 20 - —40 százalékos árengedménnyel. A legnagyobb forgalmat az országban a Centrum áruházak bonyolították le. a 250 millió forint értékű árualapból 180 millió forintnyit vásárolt meg két hét leforgása alatt a lakosság. Csak nyári méterárukból például 150 000 méternyi fogyott el. Kapós volt a női nvári ruha is. ebből 120 ezer talált gazdára, s elfogyott *0' ezer férfiúszónadrá? is. Budapesten a Corvin, a Verseny és a Lottó Áruházban vásároltak a legtöbbet, ez utóbbiban például csaknem kétszerese volt a forgalom a a tavalyinál.
