Szolnok Megyei Néplap, 1973. július (24. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-15 / 164. szám

1973. július 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Aratás Jákóhalmán Nyári, meleg csend ül a jászjákóhalmi utcákon. Ijed­ten nézelődöm is; tudok én itt aratásról írni? Nem ka­szás embereket várok, nem is a kévével rakott szekerek hiányoznak. De arra' számí­tottam, hogy pirosló búzával telt vontatókat, teherautókat látok a faluban. Semmi. Fe­„W lesz, Az idén ugyan nem csen­des az aratás. Nem is úgy kezdődött. Kimentek a kom­bájnok a Varjasra, a legko­rábban érő búzatáblára. Va­sárnap volt akkor. Féltizen­egykor megindultak a gépek. Félháromkor már zuhogott az eső. Három órahosszatt szaT kadt az eső, jéggel együtt. A kombájnok ott süllyedtek el a tarlón, több mint 100 milliméter lehullott, a ga­bonán állt a víz. Hétfőn lánc­talpasokkal kivontatták a gépeket. Vonultak át a Tu- látra, a Tárnán túlra, ott kevesebb eső volt. Mire ki­értek, ott is zuhogott. Az ara­tók kétségbeestek. — Mi lesz, leállunk? — Nem lehet. Megyünk a Kapitányrétre. —- A Kapitányrétre? Ott Mironovszkája búza van, az érik be utoljára. — Mindegy emberek. Az idén nem úgy aratunk, ahogy elterveztük, hanem ahogy tu­dunk, és ott. ahol lehet. A Kapitányrét szélén a fasor alatt van a pihenő, meg a Zetor-ügyelet. Lékó József Csetepaté Váltópárban dolgoznak az aratók, a kombájnosok fele mindig pihen, a másik fele a gépen. Így aztán mennek hajnaltól éjszakáig, ünnep­nap is. vasárnap is. Menné­nek. Tegnap még minden járművet ki kellett vontat­ni, ma is két traktor áll ké­szenlétben. De csak akkor in­dulnak be a tarlóra, ha lát-, ják, hogy baj van. Ma még csak a Forgács Imre kom­bájnja kapart úgy el, hogy húaatni kelljen. A búzaszál- ;lító kocsik többsége azonban hér ingben, barnára sült fi­atalember jön az úton. A té- esz elnök, Szabari István. — Aratnak már? Nevet. — Aratunk persze. Csak azt már sok ember észre se veszi a községben. Már a ga­bonát se hordjuk be. leállunk”? brigádvezető előtt több láda hűsítőital. Csupapor ember jön, Kiss Tibor, a kornbáj- nos. Huszonéves ember, gépsze­relő, 1966. óta minden nyá­ron kombájnon ül. Március­ban szólt neki Fülöp Ferenc, a műhelyfőnök. — Na. Tibi, kombájnolsz-e az idén? — Szeretnék. — Akkor verjen meg a ma­gad keze. te javítod azt a kombájnt, amelyikkel jársz. Mindenki maga javított A tizenkét kombájnvezetőből nyolc ember a műhelyben dolgozik, négyen traktorosok. Eddig még nem is volt gép­hiba. — Csak Lékó Pityut csap­ták be a „gyerekek”. Nagyon értetlenül nézhe­tek, mert nevetve magyaráz­zák: a régi kombájnokon, a szalma: ázónál két gyerek ült mindig, hogy a szalmát igaz­gassa. Az új gépeken már maga végzi ezt a gép, de a szakma továbbra is gyere­keknek hívja a szalmarázó villákat. A Lékó István kom­bájnján azzal van baj. a tarlón most se tudna még a saját lábán 'kikecmeregni. A szállítók is teljesítmény­ben dolgoznak, akárcsak a kombájnosok. Ha egy kom­bájn tartálya megtelik, a sor­ban következő vantatós oda­fordul, viszi a terményt. Nagy csetepatéra érünk a tarlóra. Két vontatás kiabál egymás­ra. Térjék! Antal és Labáth István. Terjéki következett volna, de Labáth elvitte elő­le a fuvart. A többiek adják a keresztvizet Labáthra. — Én hsak azért mentem, mert a kombájnos hívott — védekezik Labáth. — Az se állhat, amíg ti előkerültök. — Honnan az istenből ke­rüljek elő? Itt voltam, ebé­deltem. Nem tudsz annyit várni, hogy bekapjak egy pár harapást? A kombájnos közbeszól. — Ne Labáthot szidjátok, a kombájn nem állhat. — A krisztusát, már az is baj, hogy ettem — vonul el mérgesen Terjéki. Pipára gyújt, dühösen fújja a füs­töt. Nagy kedvvel zúgnak a kombájnok, fordulnak a szál­lító járművek. Labáth Ist­ván és Terjéki Antal beszél­get egymással, Terjéki béké­sen eregeti a kék pipafüstöt. l\aoy az igyekezet Farkas Miklós jön pihenő­be. — A Nagylapost nem tud­tuk levenni. Azon még víz áll, nem kockáztathattak. A brigádvezető újságolja: — Harminckilenc-negyven mázsát ad eddig. — Pedig borítva van a föld — mondja szomorúan Farkas Miklós. Megnézzük, igaza van. Két­szer kapott jégverést a táb­la, annyi szem kihullott, hogy beborította a földet. Még így is szép a termés. A dűlőútról a legöregebb kombájnos ér­kezik. a 26 éves Forgács Im­re. Ebédelt, délután fél öt van. Nagy az igyekezet a ha- ■ tárban. Sietős morgással zúg­nak el a kombájnok mellet­tünk. — Most igazi már az ara­tás — örül az elnök. 1 ni © Elbúcsúzunk. Ügy számít­ják, este negyed tizenegyig mennek. Hajnali fél ötkor keltek ipft a kombájnosok. Ezt a kis jóidőt megfogják. Borzák Lajos i , .......................................................................................... T ízforintos cipő Nehézsorsú, sokgyerme­kes családok írták alá azt a levelet, amely a minap érkezett szerkesztőségünk­be. Egyik vidéki nagyköz­ségünkben kivételeznek a vásárlókkal a MÉH-tele- pen — írták. — Sokszor érkezik selejtcipő. Főleg gyereknek való, s olyan olcsó, hogy a nagycsaládo­sok kapva-kapnak érte. A MÉH-telepen azonban nem egyforma minden vásárló. Van, aki sokáig válogat­hat. van, aki elé kiteszik az árut: ez van, tetszik, vagy nem ? , ötgyermekes fiatalasz- szonyt kerestem fel a le­vélírók közül. Sorra elő­vette a már viseltes gye­rekcipőket. amiket a ta­vaszon vett a MÉÜ-nél a kicsinyeinek. Azt mondta, tíz forint volt párja, s hónapokig jártak benne a gyerekek. Az utóbbi idő­ben azonban már nem kapott cipőt a MÉH-tele­pen. Először még látott néhány párat, aztán meg­mondták neki kereken — mert sokszor veszekedtek rajta — csak forgalmat csináltak a telepen, hasz­not alig hóztak, azért nincs cipő. A telepvezető1 egy per­cig se tagadta, hogy sok baja volt a leértékelt láb­belikkel. A vállalat ellen­őrének társaságában hall­gattuk a panaszost, s azt is, akire panaszkodtak. A telepvezető sokat sej- tetően mosolygott: — Addig írtam a köz­pontomnak, amíg megér­tették a kérésemet. Jú­niusban beszüntettük a te­lepen a cipők árusítását. Nem lesz többé bajom a nagyszájú asszonyokkal. Mert mindig ' veszekedés volt. Valóban, még kivé­telezéssel is gyanúsítottak. Az ellenőr bólogatott: — Nehéz igazságot ten­ni. Az volt a legokosabb megoldás, hogy megszün­tette az árusítást. Valóban ez volt a leg­okosabb, s legegyszerűbb? Ki tagadná, hogy van­nak családok, különösen pedig olyan sokgyermekes családok, ahol nincs mi­ből egyszerre több gyerek lábára új cipőt venni. 'Akinek gyereke van- ki­számolhatja, akár egy gyereknek is hány pár cipő kell évente. Nem öröm az egy szülőnek se, ha gyereke leértékelt, tíz forintos cipőben tanul járni, vagy olyanban jár iskolába, amit tehetősebb szülő meg sem venne ma­napság. Mezítláb már régen nem járnak a gyerekek, de még jónéhány szülőt rávisz a szükség a leértékelt, a tíz forintos cipő megvásárlá­sára. És ezt a lehetőséget így. egy aránylag „egyszerű­nek", ..okosnak” látszó megoldással nem lehet tő­lük elvenni. S. J. VlT-küIdöttek Kiskörén Szolnok megye fiataljait kilencen képviselik a berlini VIT-en. A küldötteknek töb­bek között az is feladataik közé tartozik, hogv beszámol­janak más országok fia­taljainak hazánk életéről, fej­lődéséről. — A Szolnok me­gyeiek büszkén említhetik majd a Tisza II. vízlépcsőt. A KISZ Szolnok megyei Bizottsága tegnap kirándu­lást szervezett a küldöttek­nek a Tisza II. megtekinté­sére, hogy személyes élmény alapján beszélhessenek maid a létesítményről. Kiskörén délelőtt megnéz­ték a duzzasztómű vezénylő termét, működés közben te­kinthették meg a hajózsilipet, és megmutatták nekik a sze­relés alatt álló turbinákat is. Bolgár mezőgazdasági szakemberek a megyében A Magyar Agrártudomá­nyi Egyesület Szolnok me­gyei Szenvezetének meghívá­sára két bolgár mezőgazda- sági szakember tartózkodik megyénkben. Georgi Sztojev agronómus, a Szilisztra me­gyei pártbizottság titkára és Mihail Sztancsov, ugyanezen megye agráregyesületének igazgatóhelyettese, a zöldség- és gyümölcstermesztést ta­nulmányozz-, nálunk. Jár­tak már Mezőtúron- Karca­gon- a Jászságban és fogad­ta őket Bereczki Lajos, a megyei tanács elnökhelyet­tese is. Szolnokért Bognár László, a Tiszamenti Vegyimű* v vek párttitkára beüzent a szerkesztőségbe: ha van időnk, látogassunk ki az üzembe. Érdemes volna néhány emberről írni. hiszen megérdemlik, nagy fába vágták fejszéjüket: gázfűtést akarnak felszerelni a munkáskerület általános iskolájába. Már meg is kezdték az előkészítő munkát. Az egész vállalkozás megér vagy másfél mil­liót. « Örömmel nyugtázzuk az ilyen híreket, hiszen mindegyikük ékes tanúbizonysága annak, hogy Szolnok 900. jubileuma nem­csak ünnepi dátum, hanem életrehívója, serkentő ereje egy újtartalmú lokálpat­riotizmusnak. Ennek köszönhető, hogy az embereket idekötő érzelmek mellett mind­inkább az dominál: ki tesz többet a vá­rosért. Nem az elvégeztt munka értékét, legalábbis pénzben kifejezett értékét ér­tem ezalatt, hiszen az világos: többet tud tenni egy nagyüzem, mint mondjuk egy kis szövetkezet. A mérce csak az lehet; ki-ki a saját lehetőségéhez, tehetségéhez képest mivel gazdagítja, szépíti a várost. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, egyénileg is sokat tehet valaki e nemes ügy szolgálatáért, de impozáns, más tá­jak lakéit is lenyűgöző eredmények csak a kollektívák összefogásával érhetők el. S aki ez ügyben szól. meghallgatásra talál. Bizonyságul: az ÉPSZER Vállalatnak van egy csongrádi kubikosokból álló brigádja. Amikor Szolnok jubileumi készülődéseiről hallottak, azt mondták: ők ugyan nem itt laknak, mégsem idegenek, kötődnek a városhoz, hadd dolgozzanak érte társa­dalmi munkában. S hány ilyen példát sorolhatnánk me­gyénk járásaiból, városaiból. Tízezrek vallják tevékeny társadalmi munkával, a jubileumi készülődés költségeihez való hozzájárulással, hogy a megyét — őket is, szomszédaikat is — elsősorban mégis csak a megyeszékhely szimbolizálja. Annak sorsa, fejlődése meghatározó módon hat ki az egész Jászkunságra. Ennek a felis­merésnek tudható be a megye lakossá­gának az a tiszteletre méltó állásfoglalása, hogy összesen hét és félmillió forinttal járulnak hozzá Szolnok fejlesztéséhez és szépítéséhez. Az érzelmek mellett a józan számvetés is erre készteti őket, hiszen a vízügyi szakközépiskola kollégiuma, a tá­volsági busz pályaudvar, elsősorban nem a szolnokiaknak épül. Fontos szempont ez is,' a közvetlen ér­dek felismerése, de nem elsődleges. Meg aztán nem is mindenki utazik naponta Szolnokra, nem mindenki fia kerül az ottani kollégiumba. Ez igaz. Mint ahogy az is igaz: többről van itt szó, mint az egyének, vagy kisebb közösségek közvet­len kifejezhető anyagi érdekeltségéről. Ar­ról, hogy kötődjünk a megyénkhez, erős szálak fűzzenek bennünket szocialista ha­zánkhoz, s ennek tanúbizonyságát is adjuk. S ha Szolnok mellé felsorakozva ezt teszik á megye járásai, városai, kétszere­sen ezt kell tenniök a szolnokiaknak. Ez már becsület dolga. Ezért fontos, hogy a megyeszékhely lakói ilyen értelemben is szembenézzenek önmagukkal. S legyünk őszinték: nem biztos, hogy mindenki, hogy minden kollektíva nyugodt lelkiismerettel teheti ezt. Nem minden vállalatunk tel­jesítette például félévi előirányzatát, pe­dig köztudott, hogy az ország, természe­tesen Szolnok - fejlődése is mindenekelőtt az anyagi javak függvénye. Nem minden szolnoki vállalatnál szerveztek kommu­nista szombatokat, közadakozás sem kez­dődött minden hivatalban. Tévedés ne essék, a munkahelyek ösz- szességén, s nem mindegyikén van a hangsúly. A szolnoki emberek többsége példamutató áldozatvállalással áll ki vá­rosáért. A VOLÁN dolgozói például több ezer társadalmi munkaórát vállaltak Szol­nokért. Most már az kell, hogy valameny- nyi munkakollektíva megtalálja helyét a mindinkább kiteljesedő jubileumi mozga­lomban. S még valami, aminek szerencsére kez­deti jelei mindinkább felismerhetők: az eddiginél nagyobb lelemény és összefo­gás. Jó példa erre a Tisza Bútorgyár dol­gozóinak számvetése: „Sokat tehetünk a városért két kommunista szombat kere­setének befizetésével. De ennek az érték­nek többszörösét produkálhatjuk, ha az első kommunista szombat jövedelméből nyersanyagot veszünk, a másikon pedig feldolgozzuk azt, mondjuk óvodabútorokat készítünk bdiőle.” Egy másik üzemben beszélgettem egy szocialista brigád tagjaival. Arra kértek, re írjak róluk, mert még csak most eszel­ték ki a tervet, a megvalósítás hátra van. Az ötlet viszont kitűnő, esetleg tippet adhat, összefogásra késztethet másokat is. Arról van szó, hogy egy asztalos üzem­ben sok a'hulladék- Abból falra felhajt­ható, egyúttal faburkolatul szolgáló óvo­dai ágyakat készíthetnek társadalmi mun­kában. A kis takarók elkészítésére pedig felkérik valamelyik ruhaipari vállalat szo­cialista brigádjait. Kitűnő ötlet! Utóvégre van, amit meg­csinálhat egy ember, van, amit csak egy kollektíva, vagy több közösség összefogása lehet csak a siker forrása. Ez utóbbi igen fontos, s mindinkább előtérbe kerül. A sportcsarnok avatása például a jubileumi évben széleskörű társadalmi összefogás nélkül elképzelhetetlen. S a városkép miatt az sem mindegy, hogy a pénzzel, szerződéssel fedezett beruházások mikorra, milyen minőségben készülnek el. Szó ami szó: nagyon sok vonatkozásban szükség van az üzemek, vállalatok össze­fogására, a város lakóinak áldozatos mun­kájára, ha azt akarjuk, fejlődjön, szépül­jön, az ország figyelmét jobban magára vonja a megyeszékhely. Szolnok lakói tudják ezt. Legalább is erre vall az, hogy az utóbbi három évben lényegében há­romszorosára nőtt társadalmi munkájuk értéke, s tavaly -már megközelítette a húszmilliót Ennek feltétlen dicsérete mellett vall­juk; lehetőségek mág mindig vannak, le­het még többet tenni Szolnokért S. B. Hétfőtől újabb árleszállítás Olcsóbbak a szintetikus alsóruházati cikkek« kerékpárok, kozmetikai szerek, műanyagipari termékek A Belkereskedelmi Minisz- tórium az Országos Anyag- és Árhivatallal egyetértésben az alábbi közleményt adta egyes iparcikkek fogyasztói árának leszállításáról. A kormány — az idén ne­gyedik alkalommal — ismét árleszállítást határozott el. Ennek értelmében július 16- tól egyes meghatározott ipar­cikkek — ruházati termékek, kerékpárok, testápolási és kozmetikai szerek, valamint műanyagipari termékek — árát csökkentik. A ruházati cikkek közül az átlagosan 25 százalékos ár- csökkentés—- a harisnyanad­rág kivételével — a felnőtt méreteknek megfelelő szinte­tikus alapanyagú szövött és kötött alsóruházati termé­kekre vonatkozik. (A gyer­mekruházati cikkeknél ha­sonló jellegű ármérséklés — május 2-től érvényes). A szocialista országokból importált kerékpárok ára — a játék-kerékpárok kivételé­vel — több mint 8 százalék­kal csökkent. Átlagosan 21 százalékkal mérséklődik —■ egyes testápolási s kozmeti­kai cikkek — egyebek között a kéz- és lábápolószerek, s szájvizek az arc. az ajak- és körömápoló készítmények. — valamint astves borotválkozó és hajápoló termékek 6tb. — ára i A műanyagipari termékek óra átlagosan 14 százalékkal csökken és e cikkcsoport szé­les körét érinti. Ez0” be’ül például az építési rendelteté­sű műanyagok árcsökkenése eléri a 30 százalékot. A jelenlegi árleszállítás eredményeként a lakosság egy esztendő alatt mintegy 420 millió forintot takaríthat meg: az idei várható megta­karítás— miután az intézke-í dés júliusban lépett, érvény­be — mintegy 210 millió forint. J

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom