Szolnok Megyei Néplap, 1973. július (24. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-15 / 164. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP I 1973. július 151 ' "* ,M ■ 11 .. — M agjai*—lengje! gazdasági kapcsolatok 4. A közútijár mű-program A jó gazdasági kapcsolat egyik fokmérője, vajon bő- víthető-e rendszeresen az együttműködés, a partnerek nyitnak-e újabb lehetőségeket egymás számára. A magyar—lengyel gazdasági kapcsolatok azt jelzik: folyamatos, egyre gazdagabb az együttműködés, az utóbbi négy esztendőben a forgalom évenkénti növekedése általában meghaladja a tíz százalékot és a szocialista országokkal megvalósított külkereskedelmi forgalom átlagos növekedési ütemét is. A külkereskedelemben évről évre újabb cikkek jelennek meg mindkét oldalon, amelyek a termelési szerkezet korszerűsítésével párhuzamosan módosítják és gazdaságosabbá teszik a két ország közötti kereskedel- piet. A bővülő együttműködés egyik leglátványosabb példáját a két ország közúti járműprogramjában találjuk. Az 1975-ig- szóló autóipari kooperációs egyezmény előirányzatai alapján Öt esztendő alatt közel hárommil- liárd forint értékű járműipari alkatrész és részegység kölcsönös szállítását kell teljesíteni, amelyekben a magyar szállítások értéke a nagyobb. Az együttműködés sokféle terméket érint. A lengyel autóipar az elmúlt néhány évben megújhodott. Bár valamennyi beruházás nem fejeződött be, bizonyos áttekintés már van. A személy- gépkocsik körében jól ismertek a Polski-Fiatok, amelye- * két Varsóban gyártanak, s hamarosan a speciális változatokat (kombi, mentő stb.) is megismerhetik hazánkban. Nagyrészt még a gyárak szerelése tart Sziléziában, Nem előzmények nélkül való munkába kezdett dr. Romány Pál, amikor a Kossuth Kiadó „Űj falu” sorozatában „A tanyarendszer ma” címmel közreadta tanulmányát. Mond-e újat ez a könyv oly sok elődje után? Elsősorban azzal mond újat, hogy szinte hírlapi ak- tualitású' tényeket mond eL Olyan tényeket, melyek a lényeget fejezik ki. Hisz nem kevés hiedelem kozmáit rá tudatunkra a tanyákkal kapcsolatban. Romány a tényekről s nem a föltevésekből indul ki. Pontos áttekintése van a tanyai termelés eredményeiről csakúgy, mint a jövedelmekről, az elvándorlásról, a művelődési viszonyokról, az egészségügyi ellátottság mértékéről, a hitelpolitika tendenciájáról és a tanyák megszűnését vagy fennmaradását ösztönző tényezőkről. Legendákat eloszlató i önyv ez. Szembe néz a ahol a 126p „kis Fiat” készül majd. A közelmúltban írták alá a szerződést a 127- es és a 132-es típusszámú Fiat-kocsik lengyelországi összeszereléséről. Üj típusú autóbuszok gyártásához is hozzáláttak (ezek egyes típusai már futnak a varsói utakon): Sanokban közepes nagyságú autóbuszt gyártanak, Leiland-Jelczben pedig nagy autóbuszokat Berliette-licenc alapján. Mindkét típus tetszetős, panorámás kocsi. Hasonlóan modernek a Jelez és Star tehergépkocsik, és a speciális teherszállító gépkocsik. Hogyan kapcsolódik mindezekhez a magyar ipar? A Csepel Autógyár az idén például 550 ezer dugattyút gyárt lengyel személygépkocsik motorjához. Ugyancsak a csepeli gyár küld 4700 szervokormányt a lengyel tehergépkocsikhoz. A lengyel ipar viszont egy- és kétsoros tehergépkocsi vezetőfülkéket szállít — innen a hasonlóság a két eltérő típus külső megjelenéséhez. A nálunk gyártott Rába-Mann motorokhoz a lengyel gyárak ötéves szerződés alapján adagolókat, a Csepel motorokhoz pedig több százezer csúszócsapágyat szállítanak. Az ilyen jellegű kapcsolatok lényege: amit mi szállítunk és amit mi vásárolunk egyaránt világszínvonalon álló termék, amelynek előállításában az illető gyáraknak nagy tapasztalata, jó lehetősége van. a nagy szériák révén pedig olcsóbban készíthetik ei.' Az autóipari együttműködésről szólva az egyik legnagyobb érdeklődésre számot tartó program — főleg a magánautósok körében — ténnyel, hogy évente mindössze egyetlen százalékkal csökken hazánkban a tanyák száma. Nem hallgat arról sem, sogy a tanyán élő szövetkezeti parasztcsaládok több mint egyharma- dának tízezer forintnál kevesebb volt a közös gazdaságból eredő évi jövedelme. Az álmodozókat a realitások józan szemléletére szorítja olyan tények közlésével, hogy a tanyán tartott sertések nagyüzemi körülmények között való ellátásához ötezer millió forintért kellene modern ólakat építeni. Nem illedelmes könyv ez.' A szerző, aki felelős pártmunkásként ismerte meg a mai tanyarendszer állapotát, sok érvényes rendeletről mutatja ki, hogy azok csak gátolják a tanyai gondok felszámolását. Mindezeknél sokkal fontosabb, hogy dr. Romány Pál nem éri be az állapotrajzzal. Munkájának jelentékeny — és súlyában fona 126p típusú lengyel Fiathoz kapcsolódik. Olasz licenc alapján készül majd, eleinte csak az összeszerelés, később a teljes gyártás Lengyelországban történik, két gyárban: Bielsko Bialában (ahol most a Syrena nevű kiskocsit gyártják, kizárólag belföldre) és Tichyben. ahol új modern üzemet létesítenek. (Mindkét város Dél- Lengyelországban van.) Az első időszakban évi 150 ezer kis Fiat gyártását tervezik. Néhány — Lengyelországban összeszerelt kocsit már lehet látni, főképp az autóipari szakemberek próbálják azokat. Külsőre hasonlít a nálunk újonnan futó 127- esekre, csak attól kisebbj körülbelül a régi 500-as nagyságnak felel meg. Vonala tetszetős. Amiért nálunk elsősorban érdeklődnek erről a kocsiról, az a mérsékelt ár, kis fogyasztás, s a gyártásban való magyar részvétel. A 600 köbcentis, léghűtéses, kéthengeres kis Fiathoz — előzetes megbeszélések szerint — kilincszárakat, komplett műszerfalat, gyujtásal- katrészeket, tehát olyan felszereléseket, egységeket szállít a magyar ipar. mint amilyeneket a jól bevált Zsiguli- programban. Ezekért az alkatrészekért, amelyeket nagy tételben szállítanának, kész gépkocsikat kapnánk vissza. A lengyel gépkocsiexport- importtal foglalkozó külkereskedelmi vállalat — a POLMOT — vezetői május végén jártak azokban az országban, ahol a kooperációban érdekelt partnerek vannak, így Magyarországon is. Az első megállapodások júniusra várhatók. & A felsorolt példák csak kis részét töltik ki a magyar— lengyel gazdasági kapcsolatoknak. hiszen sok jelentős területét, jó eredményeket, kínálkozó lehetőségeket nem említettünk. Az ilyen gazdag együttműködés igazolja, hogy ezek a kapcsolatok jól illeszkednek be a szocialista országok szélesedő gazdasági integrációjába és ennek révén hozzájárulnak a magyar népgazdaság hatékony és kiegyensúlyozott fejlődéséhez is. tosabb — hányada a jövő lehetőségeit fürkészi. A „fürkészi” szó talán nem is pontos, hisz megoldásokat kereső gondolataitól idegen az álmodozás. A mindennapok prózai szükségleteivel józanul számoló vezető gyakorlati érzékével mutat rá a mai, holnapi, holnaputáni teendőkre. És hogy ezt miként látja megvalósíthatónak, arra jó példa az a függelék, amely az MSZMP Bács-Kiskun megyei bizottsága és a megyei tanács együttes határozata a megye tanyai lakosságának helyzetéről és a' várható változáspkról. A szerző e határozat születésekor e tanyás megye első pártmunkása volt. Könyve e dokumentummal is túllép a hasonló munkák keretein. Nemcsak arról beszél, hogy mi a helyzet és mire volna szükség, hanem arról is vall, hogy a szerző miként élt azzal a cselekvési lehetőséggel, amelyre megbízatása kínált alkalmat és rótt rá kommunista kötelességet. ünnepség Jászberényben Jászberényben, a Tanítóképző Intézetben tegnap tartották meg a diplomakiosztó ünnepséget. Ünnepi . beszédet Kopácsy Béla, az intézet igazgatóhelyettese tartott. Az ünnepi megemlékezés után hatvanöt fiatal pedagógus vette át diplomáját. Vörös diplomát négy hallgatója Csintó Etelka, Kossá Mária, Pomázi Mária, Scharzenberger Teréz kapott. A korábbi évektől eltérően „rangosabb” oklevelet vett át a többi végzős hallgató is. Az idén először betétlapos diplomát kaptak azok a hallgatóik, akik speciális kollégiumi képzésben részesültek. Ők az általános iskola III—IV. osztályában orosz nyelvet, rajzot, és éneket taníthatnak, valamint napközi otthon és úttörővezetők is lehetnek. A diplomák kiosztása után Fiel Marian az intézet KISZ-szervezetének titkára köszöntötte az új tanítókat. A végzett hallgatók nevében Makai Petronella vett búcsút az intézet tanáraitól^ és növendékeitől. „Eljött a nap "Juta Vahträma kiállítása Tallinnban—Emlékmúzeum Muhu szigetén Harminchárom éve Észtországban a júniusi események között a legjelntősebb a 21-i naphoz kötődő ünnepségsorozat. Az elmúlt hónapban is — mint már annyi éve — ünnepi ülésen emlékeztek meg a párt és a*kormány vezetői 1940. nyarának sorsdöntő eseményeiről. A nevezetes nap tiszteletére „Eljött a nap” címmel visszaemlékezéskötetet jelentettek meg, amelyből külön figyelmet érdemel Endel Sögelnek, a neves nyelvésznek lírai hangú írása, melyből a következő részletet idézzük: „Én nem tartozom a forradalmárok, a veteránok közé. Azt a nemzedéket képviselem, amelyik akkor — az 1940-es forradalom napjaiban — indult, de akinek életét és egész későbbi magatartását a forradalom alapvetően meghatározta. Én akkor még csak gimnazista voltam. De tisztán emlékszem minden pillanatra. Hogy miért? Elmondom. Nem messze tőlünk, velünk egy utcában lakott egy csendes, halkszavú idős munkásember: Sámuel Vekk. Nemcsak a köztünk levő kor- különbség miatt, de a velem szemben tanúsított érzelmei alapján is apám helyett apám volt. Első ízben akkor figyeltem fel rá, amikor 1939-ben az utcánkban lévő borbély- üzletbeji a finn—szovjet háború friss híreinek meghallgatására összesereglett környékbelieket azzal botránkoz- tatta meg, hogy nagy robajjal kirúgta maga alól a széket és tőle szokatlan indulattal azt mondta: „Hazugság és ámítás az egész. Egy szavuk sem igaz!” — és távozott. Én az ajtónál ültem, s ahogy mellém ért, karon fogott és magával vitt. Az utcán hirtelen felém fordult és így szólt: „Fiacskám! Ne higgy ezeknek a képmutatóknak! Valamikor majd te is Egyik megyei lap hasábjain olvasható az alábbi hirdetés: „A Cipőipari Szövetkezet szünidős diákokat felvesz könnyű cipőipari munkára.” A hirdetés szövegére egyik olvasónk hívta fel a figyelmünket. Hibáztatja a felesleges ismétlést a megfogalmazásban, hiszen „a cipőipari szövetkezet megnevezésben azt is jelezték, hogy milyen munkára keresnek diákokat.” Olvasónk azonban elsősorban a szünidős diákok jelzős szerkezettel nincs kibékülve. Felfogása szerint szokatlan, vagy talán hibás is a szünidős jelző, illetőleg i összetétel. Abban igaza van. hogy a szünidős összetétellel eddig igen ritkán találkozhattunk. Helyette inkább ezek a szóalakok szoktak nyelvi szerepet vállalni: szünidei, szün- idejü, vakációzó stb. Ha ezekkel a szavakkal formálódik . a hirdetés szövege, akkor ilyen nyelvi formákat olvashatnánk : szünidei munkára diákokat felvesznek; vakációzó diákok munkához juthatnak; a szünidőben könnyű munkára diákokat keresnek stb. stb. Az idő alapszóhoz járuló s megtudod, hogy mindaz, amit most fennhangon hirdetnek: népámítás! Én már öreg vagyok, nem valószínű. hogy megélem, mikor igazat fogsz nekem adni. De ha ez bekövetkezik, emlékezz arra, amit most mondtam!” Egy év se telt bele és eszembe jutott minden szava. 1940. sorsdöntő nyarán én is ott hurráztam a Győzelem terén. Együtt vonultam az áradó tömeggel a Kadriorg palotába, az elnöki rezidenciához, hogy lemondassuk a Päts- féle kormányt. Útközben elhaladtunk a szovjet nagykövetség tallinni épülete előtt és az erkélyen álló Zsdano- vot hangos ünneplésben részesítettük. Az egész napot, sőt az éjszaka jó részét is az utcán töltöttem. Semmiből sem akartam kimaradni, éreztem, hogy történelmi pillanatoknak lehetek tanúja.” * „A régiek azt mondták: ahhoz, hogy megértsd azt, hogy mi a szép. meg kell nézni a brilliánssal díszített ékszereket. De a mások kezén! Nehéz megmondani — írja a .Szovjetszkaja Esztonija’ munkatársa — vajon ismeri-é Juta Vahtramä, az észtek egyik legkiválóbb ötvösművésze ezt a mondást, annyi azonban bizonyos, hogy akik jelenlegi kiállításán alkotásait szemlélik, azok egykettőre megtudják azt, hogy mi a szép”. Juta Vahtnamä-nak á tallinni Művészeti Múzeumban nyílt önálló kiállítása, s ezen a bemutatón utolsó három alkotó évének legszebb darabjai láthatók. A neves észt művésznő — akit a Szolnokon 1969-ben rendezett Észt ötvösművészet című kiállításon mi is megismerhettünk — több. mint húsz évvel ezképzővel nyert idős szóalak ebbe a rokonértelmű szósorba illeszthető bele: öreg, vén, élemedett korú, koros, éltes, tisztes korú, előrehaladt korú, hajlott korú, stb. Az idős szóalak tehát összetételi tagként a felsorakoztatott szavak jelentéstartalmának és használati értékének megfelelő nyelvi szerepet vállalhat. Ezt tapasztaljuk pl. a rangidős összetett szó esetében. Azt az embert nevezzük meg vele. aki az ugyanazon rangúak között előbb került egy bizonyos rangba. A szünidős összetételben tehát az idős összetételi tag nem eredeti jelentésének és használati értékének megfelelő nyelvi szerepet kapott, ezért valóban szokatlan az összetétel maga is. Az idős szóalak nem lehet megfelelője az idei. idejű szavaknak, kerüljük tehát a szünidős összetétel használatát. Újabban azt is tapasztaljuk, hogy bizonyos összetételek feleslegesen jutnak nyelvi szerephez. A gyepágy, a gyepszőnyeg. a gyeppad összetételek sorába nehezen illeszkedik bele a gyepfelület összetétel. Egészen felesleges a használata pl. ebben, a parkokban már gyakran olvasható' tiltómondatban: A gyepfelületre lépni tilos! Dr. Bakos József előtt jelentkezett először műveivel. AZ Észt SZSZK Állami Művészeti Intézetének elvégzése után sokáig dolgozott a tallinni ötvösműhelyben, aztán — s ennek is tizenöt éve már — a Művészeti Kombinát ötvösrészlegébe került. Azóta itt készíti és juttatja el időnként alkotásait a különféle hazai és külföldi kiállításokra. Különösen költői hatása ékszereiről ismert, amelyeknek az a legjellegzetesebb sajátossága, hogy nem igyekszik azokat valami egységes stílusba so- rolhatóan készíteni. hanem mindig egy-egy konkrét brosst, medailont készít meghatározott személyek számára, akik egyébként lehetnek idősebb hölgyek, vagy fiatal csitrtk, férfiak, vagy nők egyaránt. A most kiállított művei közül külön figyelmet érdemelnek ezüst portré-medalionjai és a különféle drága és féldrága kövekkel kombinált kar- és nyakékei. «• Az egyik legnagyobb észt szigeten: Muhu szigetén a kis Koguva falu jelentős kulturális események színhelye volt a napokban. Üj kultúr- objektumot nyitottak: a sziget szülöttének, a világhírű észt költőnek. Juhann Smuul- nak az emlékmúzeumát avatták. A megnyitón a költő munkásságát és életét Martin Kivissoo, tudományos kutató ismertette, emberközelbe pedig a költő egykori barátja. a helybeli „Juhendus” kolhoz elnöke: Arnold Kolk varázsolta. Az ünnepi eseményekről az irodalmi lapok és folyóiratok is beszámoltak, s felidézték a költő 'egy-egy feledhetetlen versét, próza- részletét. iS®-' L' ,i A „Polski Fiat” — a Varsói Személygépkocsi Gyár (FSO) korszerű és kényelmes gépkocsija (VÉGE.) Marik Sándor Dr. Romány Pál; A tanyarendszer ma Észtországban történt v
