Szolnok Megyei Néplap, 1973. július (24. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-12 / 161. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1973. július 12; Vérfürdő a bantuk földjén Vérlázító hír járta be a világot: a portugál gyarmatosítók több mint négyszáz embert — többségükben nőt és gyermeket — lemészároltak Mozambikban. Adrian Hastings nevű angol katolikus pap a Londoni Times-ban szellőztette meg a két spanyol misszionáriustól kapott értesülést. Hazánknál'nyolcszorta nagyobb Mozambik hétmillió lakosával a gyarmatvilág egyik utolsó fellegvára. Vasco De Gama fedezte fel partvidékét, majd a XVI. század eleje óta Portugália fennhatósága alá tartozik. Csaknem kizárólag bantu négerek lakják: makuák. malawik, vajaok és tszon- gák. Tíz évvel ezelőtt eldördültek az első lövések a portugál hadsereg egységei ellen: megkezdődött a felszabadító harc Mozambik függetlenségéért, a gyarmati függőség felszámolásáért. Azóta sok sikert aratott a bátor hazafiak küzdelme. Am a lisszaboni kormány nem mutatott hajlandóságot a tárgyalásra. Ellenkezőleg, már 1964-ben véres büntetőexpedíciót szervezett a felkelés elfojtására. Tizenkilencezer mozambiki Tanzániába menekült, miután otthonát feldúlták, hozzátartozóit elhurcolták vagy megölték a katonák. A most nyilvánosságra került újabb vérfürdő színhelye Wiriyamu falu, időpontja 1972. december 16. volt. A kis település négyszáz lakóját mind egy szálig lemészárolták a Átadták Leonyid Brezsnyernek a Lenin-békedíj at (Folytatás az 1. oldalról) Alekszej Koszigin, Mihail Szuszlov, Andrej Gromiko és az SZKP több más vezető személyisége. Jelen volt Le Duan. a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottságának főtitkára és Phnam Van Dong, a VDK miniszterelnöke, a jelenleg a Szovjetunióban tartózkodó VDK-deJe- gáció vezetői. Az ünnepséget Dmitrij Szkobelcin, a Nemzetközi Lenin-békedíj Odaítélő Bizottság elnöke nyitotta meg. Leonyid Brezsnyevet ;,a lenini iskolához tartozó politikusként” jellemezte és kiemelte az SZKP főtitkára és a testvérpártok vezetői közötti személyes kapcsolatok jelentőségét. A Lenin- békedíj odaítéléséről szóló oklevelet átnyújtva Szkobel- ein sok sikert kívánt Leonyid Brezsnyevnek és az SZKP Központi Bizottságán nak a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdításáért Végzett áldozatos munkájuk folytatásához. A több mint kétórás ünnepi ülésen a nemzetközi békemozgalom több kiemelkedő képviselője, köztük az ugyancsak Lenin-békedíjjal kitüntetett Georgi Trajkov, a bolgár népi földműves Szövetség elnöke, Romesh (Chandra, a Béke-világtanács elnöke, Aziz Serif iraki államminiszter és mások köszöntötték Brezsnyevet. Tapsvihar tört ki a teremben, amikor Le Duan, a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottságának főtitkára lépett a szónoki emelvényre. Le Duan elismeréssel szólt arról a fáradhatatlan tevékenységről, amelyet Leonyid Brezsnyev, a szovjet párt és a kormány a népek függetlenségének, a demokráciának és a szocializmusnak megszilárdításáért folytat a nemzetközi porondon. Moszkva dolgozói nevében a Lihacsov autógyár képviselője és egy tanítónő köszöntötte Leonyid Brezsnyevet. Zoja Malahova tanítónő az SZKP főtitkárának személyes érdemeit méltatva egyben arra is utalt, hogy a Lenin-békedíj odaítélése a lenini békepolitika óriási nemzetközi tekintélyének elismerését is jelenti. Az üdvözletekre válaszolva Leonyid Brezsnyev elöljáróban kijelentette: mély meghatottsággal vette át a kitüntetést, mert úgy véli. hogy munkájának nem lehet megtisztelőbb elismerése a Lenin-békedíjnál. Az SZKP főtitkára röviden érintette a nemzetközi helyzet néhány aktuális kérdését. A jelenlegi helyzet sajátosságát abban jelölte meg, hogy a békeprogram egyes pontjai már megvalósultak, más pontjai pedig a Végrehajtás stádiumában vannak, ezért a szovjet politikai vezetésnek folyamatosan kell kidolgoznia a béke megszilárdítását célzó újabb lépéseket. Ebben a munkában Brezsnyev szerint az elsőszámú feladat a Szovjetunió és a szocialista országok közötti barátság megszilárdítása. A fontos tennivalók közé sorolta Brezsnyev a nemzeti felszabadító mozgalmak támogatását, különösképpen a közel-keleti válság megoldását. Nem szabad megtűrni, mondotta, hogy az imperialista erők és nemzetközi kalandorok a világnak e meglehetősen nagyki- terjedésű körzetében továbbra is fenntartsák a feszültséget. A szovjet pártvezető állást foglalt a válság mielőbbi felszámolása mellett, az arab népek törvényes jogainak biztosítása alapján. A Szovjetunió — közölte Brezsnyev — nagy jelentőséget tulajdonít a latinamerikai országokhoz fűződő kapcsolatok javításának és további lépéseket kíván tenni ebben az irányban. Fontosnak tartja a barátság ápolását Ázsia és Afrika országaival is. Változatlanul nagy gondot fordít a Szovjetunió az Egyesült .Államokkal és más tőkés országokkal fenntartott kapcsolatainak fejlesztésére. Ebben a tekintetben a legfontosabb időszerű feladat az eddig létrejött nemzetközi szerződések és megállapodások végrehajtásának biztosítása — állapította meg Brezsnyev. Európában Leonyid Brezsnyev szerint a szovjet külpolitika elsőrendű célja a biztonsági konferencia végleges sikerrevitele. A szovjet fődeklaráció-tervezet, amelyet a szocialista testvérországokkal összhangban dolgoztak ki, valamint a baráti országok által előterjesztett javaslatok hatékony eszközzé válhatnak a történelmi feladat elvégzésében, vagyis abban, hogy Európa a béke kontinensévé váljon. A szovjet békepolitika megvalósításában — mondotta Brezsnyev — munkájával minden egyes szovjet ember résztvesz. Az SZKP nemzetközi tevékenysége a szovjet emberek békés alkotómunkájának folytatásához szükséges feltételek megteremtésére irányul, a szocialista gazdaság sikerei viszont biztosítják a megfelelő bázist ehhez a külpolitikai tevékenységhez. Végezetül Leonyid Brezsnyev hangoztatta, hogy magánéletében is kiemelkedő eseménynek tekinti a Lenin- békedíj odaítélését, s ha ezen az ünnepségen mégsem magánügyeiről szólt, hanem a közös múltról és jövőről, ennek az az oka, hogy kora ifjúságától kezdve életútja ösz- szeforrt az SZKP tevékenységével. Az SZKP főtitkára köszönetét mondott az elhangzott jókívánságokért, a külföldről és a Szovjetunió minden részéből érkezett üdvözletekért. Biztosította az SZKP-t és a szovjet embereket, hogy további tevékenységét is — mint mondotta — a legszebb és leghumánusabb célnak — a népek közötti béke megszilárdításának kívánja szentelni. portugálok. Adrian Hastings csak most szerzett tudomást a szörnyű bűntettről, miután a gyarmatosítók hétpecsétes ti- toíkként kezelték a vérfürdőt. Wiriyamu falu felperzselésének és lakói lemészárlásának híre elsőként Angliában keltett nagy felzúdulást. Kedd este a brit parlamentben Wilson, az ellenzéki munkáspárt vezére követelte: Heath miniszterelnök azonnal mondja le Marcella Caetano portugál kormányfő jövő héten esedékes londoni látogatóját. A portugál diktátor Fülöp herceg lisszaboni látogatását viszonozná. Szerdán a Londonban dolgozó portugál munkások nagyszabású tüntetéssel tiltakoztak a XX. századi Afrika történetében páratlan tömeggyil- kossóg ellen, a hét végére pedig néhány haladó brit szervezet tervez hasonló megmozdulásokat. Ami a lisszaboni kormányt illeti, a Times keddi bejelentését követően szinte azonnal készen állt a cáfolattal. Bár először hivatalos vizsgálatot ígért, később lakonikus rövidséggel közölte: Wiriyamu nevű település nincs is Mozambik térképén. Kivételesen hihető a cinikus cáfolat: a múlt év decembere óta — a szemtanú misszionáriusok tanúsága szerint — a kis bennszülött falu valóban eltűnt a térképről. (KS) Nemzeti ünnep Mongóliában A mongol fővárosban tegnap katonai díszszemlével és tömegfelvonulással ünnepelték meg a népi forradalom 52. évfordulóiát. A Szuhe Bátor téren rendezett parádét a Szuhe Bátor és Csojbalszán mauzóleumának erkélyéről Cedenbal-lal. a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának első titkárával, a Mongol Népköztársaság miniszterelnökével és Luvszannal, a Nagy Népi Hurál elnökségének ügyvezető elnökével az élen megtekintették a mongol párt- és állami vezetők. Társaságukban vett részt az ünnepségen Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, miniszterelnökhelyettes, az Ulánbátorban tartózkodó magyar kormányküldöttség vezetője is. . A katonai díszszemlét a főváros dolgozóinak színpompás parádéja követte, amelyen sok tízezer ember vett részt. ♦ Szovjet—vietnami tárgyalások Tegnap a Kremlben folytatódtak a szovjet vezetők és a vietnami párt- és kormányküldöttség közötti tárgyalások. A megbeszéléseken szovjet részről Leonyid Brezsnyev, az SZKP í£B főtitkára. Nyi- kolai Podgomij. a Politikai Bizottság tagja, a Legfelsőbb Tanács elnökségének elnöke. Alekszej Koszigin. a Politikai Bizottság tagja, a Minisztertanács elnöke. Andrej Gromiko. a Politikai Bizottság tagja, külügyminiszter, Andrej Grecsko, a Politikai Bizottság tagja, honvédelmi miniszter. Konsztantyin Ka- tusev, a Központi Bizottság titkára és más hivatalos személyiségek. vietnami részről Le Duan, a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottságának első titkára. Pham Van Dong, a Politikai Bizottság tagja, miniszterelnök, Le Thanh Nghi, a Politikai Bizottság tagja, miniszterelnök- helyettes és a küldöttség más tagjai vettek részt. Vietnami politikai tanácskozás A Párizs környéki La- Celle-Saint-Cloudban tegnap megtartották » két délvietnami fél politikai tanácskozásának 16. ülését. Nguyen Van Hieu államminiszter, a DIFK küldöttségének vezetője a találkozó előtt adott nyilatkozatában felhívta a figyelmet arra, hogy Thieu saigoni elnök mindenkit eltávolít tisztségéből, aki nem ért vele egyet. Sokasodnak az önkényes letartóztatások a rezsim ellenzői körében, s Thieu az utóbbi időben egyre harciasabb nyilatkozatokat tesz. A DIFK- küldöttség vezetője megemlítette, hogy a múlt héten találkozott a dél-vietnami békéért és demokratikus szabadságjogokért küzdő bizottság küldöttségével. A DIFK- hez hasonlóan —mondotta — a harmadik erőt képviselő szervezet is követeli az összes politikai foglyok szabadonbo- csátását és a szabadság.] ogok heyreállítását. A másfélórás tanácskozáson a két fél megállapodott abban, hogv legközelebb egy hét múlva ülnek össze. A DIFK kész a kanadai tisztek átadására A kanadai nagykövet tegnap a bizottság magyar elnöke által összehívott ülésen megerősítette azt az álláspontját, amely szerint „Eltűnt tisztjeik kiadatásáig nem vesznek részt a NEFB munkájában”. — A kanadai küldöttségnek ezt a magatartását a NEFB mindhárom másik tagországa elmarasztalta. Egyrészt azért, mert meglehetősen sok elintézésre váró ügy gyülemlettt fel. jjiiután a NEFB munkáját a kanadai fél ezt megelőzően már egy hónapra megbénította. Másrészt a tisztek hollétéről és biztonságáról a bizottság megnyugtató hírekkel rendelkezik, s mint közismert. a DIFK hajlandó átadni őket. mihelyt a saigoni területszerző akciók nyomán előállt feszültség az érintett területen enyhül és a biztonságos átadás körülményei együttes erőfeszítéssel megteremthetők. Francia atomkísérlet Szerdán életbe lépett a francia figyelmeztetés, amely arra szólít fel, hogy a hajók s repülőgépek légköri nukleáris kísérlet miatt 72 mér- földes körzetben kerüljék el a Mururoa Atollt, ahol a kísérletet végrehajtják. A francia kormány a nemzetközi tiltakozás és a hágai nemzetközi bíróság felszólítása ellenére úgy döntött, hogy nem mond le a kísérletsorozatról. A figyelmeztetés életbeléptével szinte egyidőben hatolt be a „tilos zónába” az Otago nevű új-zélandi fregatt, fedélzetén 245 tengerésszel és a kormányt képviselő bevándorlásügyi miniszterrel. A veszélyeztetett övezetben több kisebb, a rádióaktívsugárzással szemben nem védhető hajó is tartózkodik — az új-zélandi hadihajóhoz hasonlóan — azzal a céllal, hogy „néma tüntetéssel” rázza fel a világ közvéleményét. A robbantás időpontját hivatalosan — mint a korábbi kísérleteknél — most sem jelentették be előre, de a kis korallsziget fölött valószínűleg néhány napon belül megjelenik a nukleáris robbanás gombafelhője. Péter János nyilatkozata Hazaérkezett Helsinkiből Péter János külügyminiszter, aki az európai biztonsági konferencia első szakaszán résztvett magyar küldöttséget vezette. Képünk: Péter János nyilatkozik Ferihegyen a sajtó képviselőinek (Folytatás az 1. oldalról) — Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet értékelése sokféle lehet, aszerint, hogy milyen álláspontról és milyen igénnyel nézik. Tudni kell, hogy még nem volt a történelemben ilyen konferencia, amelyen az összes érdekelt ország — keresve a különbözőségek legyőzésének lehetőségét — keresi azokat a pontokat, amelyeken közös felelősséggel békét tudnak biztosítani. Az agressziók megfékezésére, a békés egymás mellett élés biztosítására irányuló külpolitikánk érvényesítésében ez a konferencia nagy kezdet. Persze a szó igazi értelmében ez már nem kezdet. Képviselőink Helsinkiben ugyanis hat hónapig dolgoztak azért, hogy egy 30—35 oldalas iratot megfogalmazzanak; ezt meg-, előzőén pedig, a budapesti felhívás — tehát 1969 tavasza — óta megszámlálhatatlan kétoldalú tárgyalás zajlott le. A mostani viszont mindennek az összegezése volt. — A tanácskozás után néhány napra még Helsinkiben maradtunk, hogy a finn külügyminisztérium vezetőivel beszélgessünk a további munkákról. (A finn külügyminisztérium vezetői közül többen máris elutaztak Genfbe, hogy előkészítsék szeptemberi tanácskozásukat.) Ott-létünket felhasználtuk arra is, hogy részt vegyünk a finn—magyar-- ba- rátsági hét eseményein. Azt hiszem a finn—magyar barátsági együttműködés ennek az egész konferenciának hasznos tényezője. Fel lehet tételezni, hogy az ősz folyamán mind a négy fő kérdésre vonatkozóan közös határozatot kifejező dokumentumok születnek. Valószínű, az év végén vagy a jövő éy elején államfők, kormányfok jönnek majd össze abból a célból, hogy véglegesítsék az európai biztonság rendszerét. Mindebben az erőviszonyokban végbement nagy eltolódás jut kifejezésre; az, hogy az imperialista hatalmak nemzetközi helyzete sokat gyengült, a szocialista országok ereje pedig nagy mértékben megnőtt. — A mostani külügyminiszteri értekezlet nagy mértékben igazolta a szocialista országoknak azt az álláspontját, hogy a békés egymás mellett élés keretében tárgyalások útján kell a vitás kérdéseket megoldani. — Van, akinek még kedves a hidegháború. Vannak, akik nem teljes szívvel lelkesednek, amikor azt tapasztalják. hogy a hidegháborús maradványok ereje kezd végérvényesen kimerülni. Beszédemben utaltam is arra, hogy éppen a kulturális és az információs érintkezések terén találhatók még leginkább meg a hidegháború maradványai. Az értekezleten mindenki tudtá- ban volt annak, hogy egymással ellentétes álláspontról közelítjük meg a problémákat. Elkerülhetetlen volt tehát, hogy különböző nézetek találkozzanak egymással — de nem hidegháborús vitában, hanem konstruktiven, keresve a megoldást. — Egyértelműen bízhatunk abban, hogy szilárd alapon állunk: a konferencia előkészítésének eddigi menete és a mostani külügyminiszteri értekezlet hasznosan vitte előbbre közös ügyeinket. Persze nem mindenki mondta azt, amit mi mondtunk. Arra egy kicsit várni kell. Az biztos, hogy az őszi előkészítés mindezt tovább, előbbre fogja vinni. Biztosan állíthatjuk: megszűnt a nemzetközi helyzetnek az a sajátossága, hogy a tárgyalásokat összeütközések követik — ahogyan erre már volt korábban példa. — Meglehet, hogy most hosszú távra, végérvényesen sikerül kialakítani olyan időszakot — döntően a Szovjetunió, a szocialista világ- rendszer erejével — amelyben tartós módszer marad a tárgyalásos rendezés — fejezte be nyilatkozatát Péter János külügyminiszter. , Nixon nem tudott a kém és szabotázsakció-tervről Washingtonban tegnap folytatódott John Mitchell volt igazságügyminiszter hosszúnak ígérkező kihallgatása a szenátusi Watergate vizsgálóbizottság előtt. Az előző napon Mitchell azt vallotta, hogy Nixon elnöknek nem volt tudomása sem a Watergate-betöréshez vezető politikai kém- és szabotázsakció-tervről, sem pedig az ügy eltussolására azután szőtt bűnpalástolási összeesküvésről, hogy a demokrata pártközpontban betörés közben tettenért ügynököket letartóztatták. A volt igazságügyminiszter vallomása szerint ő, valamint Nixon elnök két legmagasabb rangú fehérházi munkatársa. Haldeman és Ehrlichman egyetértettek abban. hogy „az elnököt nem szabad belekeverni az ügybe”. Mitchell szerint ugyanis Nixon elnök mindent feltárt volna, ami „kihatott volna az elnök újraválasz- tási esélyeire”. Scheel washingtoni villámlátogatása Walter Scheel nyugatnémet külügyminiszter tegnap váratlanul Washingtonba utazott'. Kétnapos villámlátogatása során Nixon amerikai elnökkel is találkozik. Ma Wiliam Rogers külügyminiszterrel és Henry Kissinger nemzetbiztonsági főtanácsadóval fog konzultálni. A washingtoni tárgyalásokon — a DP A szerint — az Egyesült Államok és az NSZK kétoldalú kapcsolatairól és a NATO-t érintő kérdésekről lesz szó.
