Szolnok Megyei Néplap, 1973. július (24. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-12 / 161. szám
1973. július 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 ____________ '• • ■ ’ Vs-/:>■ v____;____ __________ A z éltető víz Pártélet I Magyarország 3. vízgazdálkodása Tavaly ősszel panaszkodtunk, hogy kevés az eső, szárazak a földek. A télen alig hullott hó, és most május végéig elmaradtak a már annyira hiányzó kiadós esőzések. Bár az elmúlt napokban az ország területének több mint nyolcvan százaléka kapott számottevő esőt, hazánk talajainak jelenlegi vízkészlete még mindig lényegesen kevesebb az optimálisan kívánatos mértéknél. Hazánknak a természeti adottságokból eredő vízhelyzete nem valami kedvező. Különösen az alföldi síkságon a két nagy véglettel találkozhatunk: vagy aszály - lyal, szárazsággal, vagy pedig az ár- és belvizek pusztításaival kell megküzde- nünk. Mindez Magyarország vízrajzi és domborzati viszonyaival magyarázható. Felszíni vízkészletünk 90 százaléka a három folyó — a Duna, a Tisza és a Dráva — medrében összpontosul, és csak 10 százaléka jut a többi vízfolyásra. *A teljes felszíni vízkészlet 96 százaléka a külföldi vízgyűjtőkről érkezik Magyarország területére. Az országban eredő vízmennyiség alapján hazánk a legkedvezőtlenebb^ adottságú európai országok közé tartozik. Vízgazdálkodásunk nehézségeit fokozza, hogy a legnagyobb vízigények rendszerint akkor jelentkeznek, amikor folyóink a legkisebb vízhozamot szállítják. Emellett a vízkészletek területi elosztása is kedvezőtlen. A vízigények zöme — csaknem háromnegyed része — a Tisza völgyére jut, viszont e térségben a hasznosítható vízkészlet mindössze egyötöde az ország felszíni vízkészletének. íme, a nagy ellentét: pár éve annak, hogy a Szamos, a Tisza és a Maros vonalán ránk tört a nagy májusi árvíz, amely falvakat, tanyákat, gyümölcsösöket, szántóföldi kultúrákat mosott el, s néhány nagyobb városunkat is csak hatalmas erőfeszítések árán lehetett megmenteni a pusztító víztől. Igen, mert a jóformán lejtés nélküli magyar Alföld mint hatalmas teknő fogadja be a környező hegyekből gyakran lezúduló árvizeket, amelyek az ország területének egynegyedét veszélyeztetik. Ezek a körülmények arra késztetnek és köteleznek bennünket, hogy hatékony emberi beavatkozással folytonosan javítsuk hazánk víz- háztartását. Ezt a szükséget, már nagy eleink is felismerték. A múlt században Széchenyi István, Vasváry Pál és mások nevéhez fűződik a Tisza szabályozása, a magyarországi Duna-sza- kasz partrendezése és megannyi egyéb vízrendezési tennivaló kezdeményezése, megoldása. A vízgazdálkodás azonban nem egyszeri s örök időkre szólóan megoldott feladat. Annak állandó korszerűsítése, az élet igényeihez igazodó továbbfejlesztése mindenkor szigorú követelmény. \ Lássnk az egyszerű példát: a kertjében növényeket termesztő ember az eső után, amint a földre rá lehet menni, megkapálja azt. A talajba szivárgott nedvességet a felső réteg porha- nyításával őrzi meg a párolgástól, hogy a száraz, csapadék nélküli hetekben is legyen elegendő vízkészlet a növények számára. Nos, valami hasonlót kell tennünk nagy, országos méretekben is. A vízbő időszakokban minél több vizet kell tárolnunk a száraz hónapokra, hogy akkor és ott használjuk fel azt, ahol és amikor a legtöbb hasznát vesszük. Magyarországon nincsenek nagy hegy- és dombvidéki tárolási lehetőségek. Dombvidékeinken 2—20 millió köbméternyi térfogatú völgyzárógátas tárolók létesíthetők, amelyeknek a vízpótláson kívül a kisvízfolyások árvízhozamainak csökkentésében és a vízminőség szabályozásában is jelentős a szerepük. Nagy tárolók elsősorban a Duna és a Tisza csatornázása során alakíthatók ki a hullámterek igénybevételével. Aw. eddig; sorra vett tények tehát arra köteleznek bennünket, hogy okosan bánjunk a vízzel. A jó víz- gazdálkodás rendkívül szerteágazó, körültekintő tudomány. Gyakorlati megvalósításához különféle képzettségű szakemberek sokasága szükséges. A vízgazdálkodás gyakorlati megvalósításában részt vesznek nemcsak a vízügyi szakemberek, hanem a mezőgazdasági üzemek — termelőszövetkezetek, állami gazdaságok — vezetői és dolgozói; az ipartelepek irányítói, de még az erdészek is. Régi felismerés példának okáért, hogy a sűrű, jól beállt erdőkben soha nincs szárazság. A természet önmaga megteremti saját víz- gazdálkodását. Ezért kiemelt jelentősége van a tervszerű erdőgazdálkodásnak és jó reményekkel állapíthatjuk meg, hogy hazánk az iparilag gyorsan fejlődő országok sorában azon szerencsés kevesek közé tartozik, ahol az utóbbi egy-két évtizedben nem csökkent, hanem valamivel növekedett az erdőterület. í Horváth László I (Következik: A hazai víz- gazdálkodás fejlesztése) Aratnak megyeszerte Ä Törökszentmiklósi MEZŐGÉP Vállalat igyekszik minden tőle telhetőt megtenni a nyári betakarítás sikeréért. Aratási ügyeletet tartanak, különböző gépjavítási munkákat végeztek már el a gazdaságoknak, s eddig 173 ezer forint értékben szállítottak gabonahordócsigát a termelő üzemeknek. Kunhegyes! gyáregységük azzal is segíti a helyi Vörös Október Termelőszövetkezetet, hogy az üzemi konyhán 93 ebédet főznek a tsz A vártnál is sikeresebb volt, jó eredménnyel zárult az április 2—június 30. között rendezett kedvezményes tüzelőakció — összegezték a tapasztalatokat a Belkereskedelmi Minisztérium illetékes főosztályán. A háromhónapos nyári vásárban — mint ismeretes — költségvetési támogatással átlagosan 30 százalékkal olcsóbban kínálta a tüzelő- kereskedelem a legtöbb fajta hazai szenet, s valameny- nyi hazai brikettet. A közönség ki is használta a lehetőségeket. Április 2—június 30. között országszerte 551 500 tonna szenet és 340 800 tonna brikettet vásárolt a lakosság, aratóinak. Törökszentmikló- son pedig, a Petőfi Tsz-ben dolgozik a vállalat két szakmunkása, Orbán Ferenc és Subicz Imre. akik kombájnra ültek, hogy segítsenek az aratásban. Tárnoki Lajostól, a megyei gabonaipari vállalat igazgatóhelyettesétől kaptuk tegnap azt a tájékoztatást, mely szerint a szolnoki, a jászberényi, a törökszentmiklósi és a megye más részén levő raktárakban eddig 900 vagon őszi árpa és 700 vagon búza gyűlt össze. 106,3 millió forinttal olcsóbban. (A múlt évben 60 millió forintos megtakarítást jelentett a lakosságnak a kedvezményes tüzelőakció.) A Szolnok megyeiek 4,5 millió forinttal többet takarítottak meg az idei kedvezményes akción. Az országostól eltérően nemcsak a szénből fogyott több 3000 tonnával, hanem a brikettvásárlás is másfélszer haladta meg a tavalyit. Az idei akció (megyei) 8000 tonnás növekedésben közrejátszott, hogy áprilisban a Szolnok megyei TÜZÉP Vállalat a telepein vásárolt brikettet saját költségén hazaszállította. Alföldi olajbányászok munkaversenye Ä hazai olaj- és földgázkutatás súlypontja az Alföldre tevődött át. Az itt dolgozó olajbányászok nagy erőfeszítéseket tesznek azért, hogy a kitűzött programot teljesítsék. A Nagyalföldi Kutató és Feltáró Üzem olajbányászainak nyolcvanöt százaléka — követve a szocialista brigádok kezdeményezését — széleskörű szocialista munkaversennyel segíti az új olaj- és földgázlelőhelyek feltárását. Az anyagtakarékossággal, a költségek csökkentésével, az ésszerűbb termelési módszerek hasznosításával tavaly hatmillió forint megtakarítást értek el. Az üzem dolgozói az idén tovább gazdagították a munkaverseny formáját és tartalmát. Brigádösszejöveteleken a munkafelajánlások egész sorát tették. A műszaki fejlesztési osztály dr. Münnich Ferenc szocialista brigádja negyedmillió forint megtakarítást vállalt azzal, hogy házilag új műszereket szerkeszt és helyez üzembe. A szegedi üzem gépkocsijavító részlegének szocialista kollektívája kétszázezer forint alkatrészmegtakarítást tűzött ki célul. A szegedi medence Szilágyi Mihály szállítóbrgádja együttes felajánlásának értéke megközelíti a háromnegyedmillió forintot. Jó eredménnyel zárult a kedvezményes tüzelővásár Kádermunka az alapszervezetben A káderpolitika érvényesítésében kiemelkedően fontos szerepük van a pártalapszer- vezeteknek. A kádermunkára vonatkozó párthatározatok végrehajtása jelentős mértékben az ő munkájuktól függ. A pártalapszervezetek működési területükön a fontosabb vezető funkciók betöltésénél véleményezési joggal rendelkeznek. E jog gyakorlása a pártban folyó kádermunka szerves része, amely sokrétű, bonyolult feladatokat ró az alapszervezetekre. Kire és mire A pártalapszervezetek időről időre maguk döntik el, milyen beosztásokat vesznek véleményezési jogkörükbe. Ez függ a pártszervezet működési területének jellegétől, nagyságától, szervezeti felépítésétől és más helyi adottságaitól. Ezért indokolt, hogy jelentős eltérések legyenek a véleményezési jogkör szélességében. Problémák elsősorban ott adódnak, ahol a funkciójegyzék összeállítását nem fontosságának megfelelően végezték el, elmaradt a gondos mérlegelés, a taggyűlési megvitatás. Ezeken a helyeken kétféle véglettel lehet találkozni. Vagy valamennyi vezető beosztásra, sőt a vezető funkciónak vélt munkakörökre is kiterjesztik. Vagy pedig túlságosan leszűkítik a kört, s abból jelentős vezető beosztások kimaradnak. Ilyen esetekben az alapszervezetek nem tudnak maradéktalanul eleget tenni a véleményezési jogkörrel járó kötelezettségeknek. , | A véleményezési jogkör gyakorlásában az eltelt öt év alatt megerősödött az a vélemény, hogy a pártszervezetek eredményesen tudják ellenőrizni és befolyásolni a káder- és személyzeti munkát. Ma már a pártszervezetek többsége a véleményezési jogot fontos eszköznek tekinti a párt vezető szerepének helyi érvényesítésében. s alapjában jól is alkalmazza. terjedjen ki? Lényeges kérdés, hógy a véleményezési jogkör a kádermunka milyen mozzanataira terjedjen ki. Legcélszerűbb. ha az alapszervezetek a funkció-jegyzékbe tartozó személyek fontosabb személyi ügyeiben nyilvánítanak véleményt (kinevezés, felmén. tés, áthelyezés, minősítés, kormánykitüntetésre való fel- terjesztés, fegyelmi eljárás kezdeményezése). Helytelen némely pártalapszervezetnek az a gyakorlata, hogy állást kívánnak foglalni a fizetés és jutalom összegének megállapítása, különféle jelvények adományozása, valamennyi külföldi utazás kérdésében. Hozzájárul ennek a gyakorlatnak kialakulásához, hogy az állami és gazdasági vezetők több esetben maguk is túlzott igényt támasztanak a személyi állásfoglalásokat illetően. A pártszervezetek ezeket a kéréseket általában nem utasítják vissza, sőt — tévesen — saját szerepük méltó megbecsülésének, a jó kapcsolat jelének tekintik. Testületi jog Az alapszervezetek véleményezési joga testületi jog. A jogkört a pártszervezet vezetőségének, a tíz főnél kisebb létszámú alapszervezetekben a taggyűlésnek kell gyakorolnia. Mégis gyakran előfordul, hogy nem a testület, hanem egy személybe^ a titkár gyakorolja a véleményezési jogkört. A mindennapi munkában esetenként adódnak kényszerítő körülmények, különleges, sürgős esetek, amikor nincs mód a vezetőség ösz- szehívására. Ilyenkor a párttitkár egyszemélyben mond véleményt, de állásfoglalását minden esetben utólag jóvá kell hagyatnia a vezetőséggel. A tárgyilagos véleményalkotásnak alapfeltétele, hogy a pártvezetőség tájékoztatása pontos és alapos legyen. Az állami és gazdasági vezetők nagy többsége eleget tesz kötelességének: igényli a pártalapszervezet véleményét és azt figyelembe is veszi. Előfordul azonban, hogy az alapszervezet véleményét, javaslatát az állami, gazdasági vezetők nem fogadják el, nem érvényesítik. Ez nem jelenti a párt vezető szerepének megsértését, mivel az alapszervezet véleményezési joga nem döntési jog. Az állami, gazdasági vezető nem köteles azt elfogadni és érvényesíteni. A vezetőnek jogában áll — az egyszemélyi felelősség elvét érvényesítve — a pártszervezet véleményétől eltérő módon dönteni. Ilyenkor azonban köteles a pártszervezet vezetősége előtt megindokolni, miért nem vette figyelembe, miért nem találja helyesnek az alapszervezet véleményét. A pártvezetőség pedig — amennyiben úgy látja, hogy a vezető döntése sérti a párt káderpolitikai elveit — a felső pártszervhez fordulhat és a vezető döntésének felülvizsgálatát kérheti. Ennek azonban nincs halasztó hatálya. JSe hagyják szó nélkül Mind ritkábban, de előfordul, hogy egyes állami, gazdasági vezetők nem kérik ki a pártvezetőség véleményét, vagy másképpen döntenek, és azt nem indokolják meg az alapszervezet vezetősége előtt. Ilyen esetekben az alapszervezet vezetőségének nemcsak joga. hanem kötelessége is fellépni jogkörének megsértése miatt, s jelezni ezt az irányító pártszervnek. Nem helyes, ha a pártalap- szervezetek vezetőségei az ilyen eljárást szó nélkül tudomásul veszik, belenyugszanak ebbe. A pártalapszervezetek a véleményezési jogkörükből adódó feladataiknak akkor tudnak maradéktalanul eleget tenni, ha a párt általános káderpolitikai elveit a helyi viszonyokra alkalmazzák. Így képviselhetik és érvényesíthetik helyesen a párt politikáját munkaterületükön. Kovács Gyula az MSZMP KB munkatársa Kár a búzáért Szolnokról érkezett bejelentés szerkesztőségünkbe: nézzük meg, mi történik a szandaszőllősi határban. Olvasónk arra járt, és látta: a már félig érett, gyönyörű búzát pusztítják a csőszerelők. Nem lehetett volna ezzel egy hetet várni, míg betakarítják a drága termést? — kérdezi bejelentőnk. Ugyanezt kérdeztük mi is Nagy Lajostól, a szolnoki Vörös Mező Tsz elnökétől és Simon Gyulától, a Mátravi- déki Szénbányászati Tröszt művezetőjétől, miután meggyőződtünk a bejelentés va- lódiságáróL — Június végén jelent meg nálunk a Szénbányászati Tröszt megbízottja, és közölte, az ÁFOR megbízásából vezetéket visznek át a földünkön — mondja az elnök. — Mi is kértük, várjunk aratásig, azt is felajánlottuk, hogy az éréstől függően előre hozzuk a betakarítást ezeken a táblákon. Azt felelték, nem várhatnak, és hogy az állam a teljes kárunkat téríti. A szövetkezet mit tehetett ezek után, aláírta a kártérítési egyezséget. Ügy számítják, 150 ezer forint értékű terményük ment tönkre. Végleges adatot a munkálatok végén adhat majd a két fél. Azért nem nyugtalanok a szövetkezetben, hogy vissza- térül-e a tényleges kár, de a nyönyörű, 45 mázsás termést ígérő búzaföldre nem szeretnek ránézni. Egy jó hét kellett volna még! Simon Gyula, a munkálatok vezetője Is azt mondja: — Higgye el, a mi szívünk is fáj. Látja, 20 méteres sáv illetne meg bennünket, 7 méternél nem igen szélesebb a mi pásztánk. Amit lehet, megteszünk, de a munka nem állhat, harminc—negyven embert fizetünk. Meghát nekünk is tervünk van. A munkások készakarva semmi kárt nem tesznek, sőt. Néhány meggyfa akadt az útjukba, megvárták, hogy a tulajdonos a termést leszedje. A búzára nem tudtak várni, a nagy terület miatt az túl nagy megálló lett volna — mondják. Ezt se lehet kétségessé tenni. Egyszóval, látszólag minden rendben az ügy körül, a népgazdaságnak mégis elúszott több mint százezer forintja csak ebben az egy szövetkezetben. Ám a csővezeték messziről jön, és még mesz- szire is visz az útja. S így már nemcsak erről a 150 ezer forintról van szó, sokkalta többről. — Ha nekünk idejében szólnak, mondjuk az ősszel, mert akkor már biztosan készen volt a beruházási program, mást teszünk — állítják a szövetkezetben. Történetesen korábban érő búzafajtát vetnek a táblába, esetleg nem is búzát. hanem borsót, takarmányt, lucernát, amit betakarítanak ekkorára. Nem szóltak. A cikk megjelenése előtt értesítettük az esetről Soós Istvánt, a megyei tanács elnökhelyettesét, válasza: a bejelentés alapján a kérdéses ügyet megvizsgáltatja, az eredményről olvasóinkat tájékoztatjuk. •— borzáfc —
