Szolnok Megyei Néplap, 1973. június (24. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-10 / 134. szám
1973. június 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Könyvhéti körkép — üzemekből Az ünnepi könyvhét megváltoztatta az utca megszokott képét. Az ország kisebb-nagyobb városaiban, falvaiban jár- tunkban-keltünkben feltűntek a könyvsátrak, könyvheti rendezvényt hirdető pfakátok, s valamiképpen kézzelfogható, szemmel látható nyomát láttuk annak, hogy a legkülönbözőbb korosztályú, foglalkozású emberek százai fordulnak az írott szavak felé, örök barátságot kötve egy-egy íróval. Ezúttal az édekelt bennünket, hogy a megye ipari üzemeinek dolgozói hogyan találkoztak a könyvhéttel? Hétköznapi ünneplés Elsőként a BMG törökszentmiklósi gyáregységében jártunk. A jó munkájáért többször kitüntetett üzem dolgozói közül minden ötödik a szakszervezeti könyvtár tagja. A könyvbarátok régi ismerőse Kardos Kálmánná könyvbizományos, aki annak ellenére, hogy semmiféle különáru- sítás nem volt, mintegy kétezer forint értékben adott el könyvheti újdonságokat. Számára a könyvhét szervezés nélkül is nyolc-tíz újabb „előfizetőt” hozott. Ha általános propagandánk nem is, de mindenképpen jó könyvheti megmozdulásnak lehet tekinteni a csütörtöki kellemes író— olvasó találkozót Berkesi Andrással.’ Míg Törökszentmiklóson ünnepi könyhét volt kissé hétköznapi köntösben, addig Kunhegyesen kifejezetten szürke könyvhetet látA Szerszámgépipari Művek karcagi gyáregységében pénteken rendezett író—olvasó találkozó a második nagy t esemény volt az ünnepi könyvhéten. A hét elején az Ifjúsági klubban Zalka Miklós találkozott a karcagiakkal, a SZIM rendezvényén pedig Zsombok Tímár György elsőkönyves írót mutatták be. Ugyanitt könyvvásárt is tartottak. , Szegényesébb tapasztalaA Férfifehérneműgyár kisújszállási üzemében szintén „elmaradt” a könyvhét. Az üzemi könyvbizományos négy napja kezdett el dolgozni, s még nem tudott a szervezéssel foglalkozni. En- #ek ellenére nem rajta mú- fott, hogy ünnepi könyvek nem jutottak az üzembe. Igényelt, de nem kapott az oly keresett kötetekből egyet sem. Szolnokon a Tisza BútorAz Eötvös Lóránd Fizikai Társulat Magfizikai és Alkalmazási Szakosztálya, a Magyar Tudományos Aka- démi Magfizikai Albizottsága a MTA Atommag Kutató Intézete június 4—9 kö- \átl Debrecenben rendezte tunk „köntös” nélkül. A Víz- gépészeti Vállalat 1. sz. gyáregységében semmi nem adta hírül, hogy sok százezren e napokban nagy figyelmet szentelnek a könyveknek. — Miről tudja ön, hogy könyvhét van? — kérdeztük a dolgozókat. A feleletek hasonlóak voltak: tévében láttam, rádióban hallottam, újságban olvastam. Ugyanezt tapasztaltuk a Beloiannisz Híradástechnikai Gyár kunhegyesi forrasztóüzemében is. Lehangoló választ kaptunk a MEZŐGÉP 4. sz. gyártelepének szb-titkárától. — Könyvhét. Itt a falu szélén nincs értelme. Nem olvas itt senki. Néhány éve volt úgy három-négyszáz könyvünk, de nem kellett. Most is be vannak zárva egy szekrénybe. tunk volt a híradótechnikai vállalat üzemében. A bejárat mögött — nem is túl feltűnő helyen — egy a SZIM- könyvpremiert hirdető plakát árválkodott. Furcsának találjuk, hogy egy olyan ipari munkahelyen, ahol a dolgozók nagyobb része fiatal, nem törekedtek az olvasótábor gyarapítására — legalább e kitüntetett alkalommal. gyárban a könyvárus időszakos leltára pontosan a könyvhétre esett. Addig új könyvet nem kaphatott, míg kész nincs a leltár. Amíg leltározott, elmúlt a könyvhét. A Szolnoki Cukorgyárban mindennap sikeres könyvvásár volt. A gyári művelődési ház és az ifjúsági klub teltházas író—olvasó taláko- zót tartott Garai Gábor költővel, aki dedikálta műveit. meg a magyar magfizikusok második országos találkozóját. A tanácskozáson mintegy 120 résztvevő vitatta meg a Magyarországon folyó alapvető és alkalmazott magfizikai kutatások eredményeit, valamint a jövőre vonatkozó terveket. A költő verseit Ujlaky Károly, a Szegedi Nemzeti Színház művésze tolmácsolta. A Papírgyárban a portára belépőt hatalmas könyvpult fogadta, a könyvhetet üdvözlő felirattal. A hirdető- táblán könyvheti plakátok, könyvismertetők. Irodalmi délutánon találkoztak a dolgozók a gyár munkásköltőjével Iiuh Istvánnal, akinek verseiből a Kőtövis együttes adott összeállítást. A MÁV Járműjavító üzeménél a MÁV tanműhelyben a cukorgyári rendezvényen is részt vett Garai Gábor, találkozott a szakmunkástanulókkal. Tiszafüreden az .MHD gyáregysége, az Alumíniumgyár és a tanácsi költségvetési üzem szocialista brigádjai találkoztak a járási művelődési központ, a községi könyvtár által szervezett író—olvasó találkozón Simon István költővel. A Tiszamenti Vegyiműveknél Jókai Anna volt a vendég. Sok helyen a folyosókon udvarokon kisebb-nagyobb könyvsátrak, könyvpultok, kiállítások hirdették az olvasás ünnepét. Ne, jövőre Vége az ünnepi könyvhétének. Precíz számok, mutatók, százalékok mérik annak gazdasági, forgalmi jellemzőit a kereskedelmi szakemberek számára. A könyvhét azonban nem üzleti, nem áruterjesztési akció, bármennyire is pénzzel, vásárlással kapcsolatos, hanem egy országos kulturális megmozdulás, amikor — jóllehet reklámeszközökkel is — a szép szónak, az írott gondolatnak szereznek újabb és újabb híveket, amikor írók és olvasók egymáshoz közelebb kerülnek, hogy közös gondolataik legyenek életünkről, mindennapi építőmunkánkról. Éppen ezért örülünk, ha valahol, s legfőképpen munkások között — ezért tesznek is valamit. Körképünk tanúsága szerint azonban nem mindenütt figyeltek fel arra, amit az egész ország tudott: könyvhét van. Reméljük, ezekben az üzemekben majd jobban segítik a dolgozók olvasóvá nevelését, s ezt nem a jövő évi könyvhétre halasztják. Igriczi Zsigáimul Interjú Kádár Jánossal Megjelent a Társadalmi Szemle új száma A folyóirat vezető helyen foglalkozik a két munkáspárt egyesülésének negyed- százados évfordulójával. Közli azt az interjút, amelyet Kádár János adott az „Interjúk a munkásegységről (1945—1948)” címmel most megjelent visszaemlékezés-kötet számára. A Központi Bizottság első titkára munkásosztályunk nagy történelmi győzelmeként értékeli a 25 év előtti egyesülést, s a mát tekintve is egyik legfőbb erőforrásunknak jelöli meg a munkásosztály egységét, a párt egységét. Az MKP és az SZDP egyesülésének történelmi körülményeiről és jelentőségéről ad részletes elemzést Nemes Dezső tanulmánya. A békés egymás mellett élés és az ideológiai harc összefüggéseit világítja meg Lakos Sándor cikke. Drecin József és Hetényi István a népgazdasági tervezés jövőjéről, a tervezési módszerek fejlesztéséről vet fel néhány gondolatot Egy Békés megyében végzett szociológiai felmérés alapján H. Sas Judit a családi életmód változásait analizálja tanulmányában. i Premier Karcagon Leltár miatt zárra Előkerült Strasznoí Ignác anyakönyvi levele Ä nyíregyházi megyei levéltárban megtalálták a hir- hedt szélhámos és kalandor, ßtrasznof Ignác eredeti anyakönyvi levelét. Eszerint a nagystílű életművész Mátészalkán született, 1868. április 24-én. „Pályafutását” tolvajként kezdte, ám hamarosan rájött, hogy az apró-cseprő tolvaj lások révén csak nagyon lassú léptekkel haladhat nagy céljai felé. Se szeri, se száma „stiklijeinek”. s alakváltozásainak. Kiadta .ipagát Bács megyei főispáni titkárnak, huszárfőhadnagynak, kapitánynak, a nyitrai püspök unokaöccsének, császári revizornak, papnak, ski tudja még, mi mindennek. Egy alkalommal József főherceget is felkereste, s magabiztos fellépésével, kitűnően előadott „történetével” alaposan át is ejtette. A kihallgatás során szerzett főhercegi • névjegykártya pompás eszköznek bizonyult Strasznof kezében: a Kereskedelmi Minisztériumban úgy használta fel, hogy végül is a kis kartonlap húszezer koronát hozott számára. A József főhercegnél lezajlott audienciáról azonban sokáig hallgatott a fáma — a rászedett József főherceg tekintélye megóvása érdekében — igyekezett eldugaszolni a hírcsatornákat. A kétes hírnévre szert tett Strasznof egyébként bejárta egész Európát, megfordult Amerikában is, de sehol sem tagadta meg önmagát: újabb és újabb szélhámosságokat követett el. Végül élete alkonyán visszajött Magyarországra, s 1932 őszén a debreceni klinikán halt meg Magfizikusok országos találkozója Debrecenben Lehár ■— Békéify, Kellér — Bor: Luxemburg grófja tvadzáró bemutató a Szigligeti Színházban Ha a vége jó, minden jó. Márpedig ez a színházi est igen jól végződött. A színpadon mindenki megkapta amit—akit — megérdemelt, a párok sorsa — az Operett törvényei szerint — beteljesedett, beírhatták nevükét a házassági .anyakönyvbe, Lord Winchester újabb laposüveget bonthatott; a bíróság elnöke is beleharaphatott végre a hőn áhított lángosba. A közönség mindezen nagyon jól szórakozott, a harmadik, Bor-féle ötlet-petárdás felvonásban még a műfaj paródiáját is megkapta. Szinte, sajnálni lehetne, hogy nem közvetlenül ezzel kezdődött az előadás. — de mégsem, mert Lehár muzsikája a két első, s helyenként hosszúnak tűnő felvonásban is szép, ezt igazán kár. lett volna kihagynunk. Renét Szabady József énekelte, játszotta, fölényes biztonsággal, megnyerőén, igazán „charmosan”. Bókay Mária, Angela szerepében, elkerülte a primadonna allűröket, a szokvány pózolást, s természetes egyszerűségével, de mégis királynői tartással emelkedett a bohémkavalkád fölé és vált a játék vonzó központi alakjává, ahol is remek partnere hangszámyain énekelte a nagyoperett helyenként nem is oly könnyű dallamait Halász László végre nem „a kis Halász”, aki méltatlan szerepeken próbál „erőszakot” venni, hanem felszabadult, mindenttudó komédiás, a szó legrangosabb értelmében; Sír Bazil igen jó lehetőség számára, brillírozhat és brillírozik is... Angela és René nagyjelenete (Bókay Mária és Szabady József) Madame Fleury — Sebestyén Éva — sajnos nem a szerepe szerinti mondénhölgy, legfeljebb annak a komomája. Bissard, ifj. Újlaki László, ezúttal nem tud nagy kacaj- gólokat rúgni — amennyit csinálhatott, azt kitűnően tette — mert nincs partnere. Szubrett nélkül nem megy ... Hiába nagy mágus a műfajban Bor József, a rendező — az előadás is ezt bizonyítja — legfeljebb azt tehette volna, hogy a kitűnő szegedi operett-társulatából hoz egy szubrettet is. Szil- vássy Annamária Juliette szerepében tévedés. Huszár László remekel a bírói pulpituson, Hollósi Frigyes, Lengyel István és Czi- bulás Péter gügye színpadi hármasa telitalálat. A zenekar — Nádor László vezényletével — érezhetően élvezte Lehár muzsikáját; a díszlet — Székely László tervezte — nfutatós és praktikus; a.koreográfia — Somoss Zsuzsától — szolid, amilyen a tánckar. Népes, de... de erről talán ne is mondjunk többet. Hogy is énekelte Fleury: „...illem és jó modor a fő...” Ne bántsuk meg a táncos hölgyeket és urakat azért, hogy nem sokat tettek a kellemesen szórakoztató szánházi est sikeréért Tiszai Lajos Több a tanult ember Diplomások érettségizettek nemzetközi rangsorban A dolgozók szakképzettsége, műveltsége, számottevően gyarapodott a legutóbbi két évtizedben. A kereső lakosság 1949-ben átlagosan még csupán 4.2 évet töltött iskolapadban, s ez a szám 1970-ig 7.4-re növekedett Vagyis az átlagos iskolázottsági színvonal 76 százalékkal nőtt 21 év alatt. Meghökkentő adat. A Központi Statisztikai Hivatal felmérése — és az ennek alapján készült kiadvány — az iskolázottság, a képzettség, a szakképzettség alakulását vizsgálva kimutatta, hogy az általános iskola nyolc osztályánál kisebb végzettségű dolgozók aránya 65-ről 39 százalékra csökkent, 1960 és 1970 között. Vagyis 1.1 millióval nőtt a nyolc osztályt végzett keresők száma tíz év alatt. Még így is csaknem kétmillió dolgozó általános iskolai végzettsége hiányos, de ezzel együtt hazánk a dolgozók iskolázottsági szintjét tekintve a nemzetközi élvonalba tartozik. Még gyorsabban növekedett a közép- és felsőfokú képzettséget szerzett dolgozók aránya. Az általános iskolát végzetteké 3.4-szeresé- re, az érettségizetteké 3.9, a felsőfokú végzettségűeké 3.5-szeresére nőtt 21 év alatt. Az érettségizettek és főiskolát végzettek aránya leggyorsabban a mezőgazdaságban, az erdő- és vízgazdálkodásban emelkedett (2.5-szeresére) 1960—1970 között. A mezőgazdaság szocialista átszervezése tehát nemcsak a paraszti életformát, a munkamódszert, a termelés technikáját változtatta meg alapjaiban, hanem valóságos képzettségi forradalmat is eredményezett. A főiskolát és egyetemet végzett ipari dolgozók száma kétszeresére, az érettségizettek csaknem 2.5-szeresére nőtt 1960 és 1970 között. A szállításban és hírközlésben szintén jelentős a fejlődés. A kereskedelemben viszont a felsőfokon végzett szakemberek számának növekedése — mindössze 20 százalék — a létszámgyarapodással sem tartott lépést. Érdekes, hogy a nők, bár hátránnyal indultak, napjainkban mégis iskolázottabbak, mint a férfiak. Amíg az érettségizett férfi keresők száma csaknem háromszorosára, a nőké hétszeresére emelkedett 1949—1970 között. Hazánkban a mérnökök száma 3.3-szeresére nőtt 1950—1965 között. Ezt csak a Szovjetunió és Csehszlovákia (4.5—4.5-szeres), valamint Hollandia (3.9-sze- rea) fejlődése múlta felül. Kanadában 2.5-szeresére, az USA-ban, Svédországban, Angliában, az NSZK-ban kétszeresére nőtt a mérnökök száma ugyanezen 15 év alatt. A közgazdászok számarányának növekedése 1950—1965 között hazánkban 268 százalékos, átlagosan kétszer olyan gyorsütemű, mint más szocialista és tőkés országokban. Az orvosok száma 95, a pedagógusoké 78 százalékkal nőtt Magyarországon ugyanezen időszakban. Tízezer dolgozó közül hazánkban 78-nak van műszaki diplomája, Svédországban 77-nek, Angliában 70-nek, Franciaországban 67-nek, Belgiumban 57-nek, Dániában 53-nak, az NDK- ban 49-nek, Hollandiában 36-nak. A műszaki diplomások száma — ugyancsak tízezer dolgozóra számítva és szintén 1965-ös adatok alapján — az USA-ban 204, az NSZK-ban 139, Kanadában 112, Csehszlovákiában 106, Svájcban 93, Norvégiában 91. Vagyis a műszaki diplomások számaránya és a gazdasági fejlettség között nincs egyértelmű és szoros kapcsolat. A nem fizikai (szellemi) munkakörökben foglalkoztatott dolgozók aránya már valamivel hívebben követi az országok gazdasági fejlettségének rangsorát. Az USA-ban 40, Kanadában 39, Hollandiában 35, Belgiumban 34, Magyaországon 17 százalék a nem fizikai — szellemi — munkakörök aránya a teljes dolgozó létszámhoz viszonyítva az 1960. évi adatok szerint. 1971-ben már a dolgozók 24 százalékát foglalkoztatták hazánkban nem fizikai munkakörben. A megyék dolgozóinak iskolázottsági rangsora lényegében az ipari .fejlettség függvénye. Baranya, illetve Hajdú-Bihar megye áll az élen, ezer foglalkoztatottra 52 diplomás és 104, illetve 103 érettségizett jut. (Pest megye 55 ezrelékes aránya rendhagyó, csakúgy, mint a fővárosi 61.) őket követi Fejér 51, Csongrád és Komárom 49 ezrelékes diplomás arányával. Majd Veszprém és Nógrád 47, Szolnok és Győr-Sopron 46, Zala, Tolna, Bács, Borsod 45, Szabolcs 44, Somogy 42 és végül Békés 39 ezrelékkel következik. A középiskolát végzettek aránya sem elhanyagolható: Győr-Sopron (108), Borsod (103), Nógrád, Pest, Vas (102), az élvonalban állnak, Tolna (82), Békés, Szabolcs (83), Somogy (87) pedig a középiskolát végzettek arányát tekintve a derékhadtói leszakadtak. « K, Jj j *
