Szolnok Megyei Néplap, 1973. június (24. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-08 / 132. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1973. Június 8. Amerika útjain 2. Dél-Dakota Indiánjainál Könyvjelző Völgy a világ végén Wounded-Knee (sérült térdecske). Így neveznek egy falucskát és egy folyót az Egyesült Államok Dél-Dakota államában. A falucska a Pain-Ridge indián rezervátumhoz tartozik... E hely látogatásáról úti jegyzeteinket már megírtuk. Nem tudtuk, hogy az elejét a későbbi drámai események miatt át kell írni. Amerika figyelme három héten át erre a kis falucs­kára szegeződött. Lövöldözés kezdődött. A temető-dombok felett, ahol mi annak idején a sziú törzshöz tartozó indi­ánokkal beszélgettünk, Phantom vadászbombázók süvítet­tek. A domb körül rendőrök és FBI-ügynökök hasaltak. Készen állt a páncélozott gépkocsikkal ellátott „behatoló erő”. A sírok közelében ásott lövészárkokban pedig indi­ánok őrködtek, tartották a körkörös védelmi vonalat Ellenállás az utolsó töltényig Mindez február utolsó előtti napján történt. Kö­rülbelül 200 fiatal indián megszállta a települést és kijelentették, ho'gy az utolsó töltényig ellenállnak, ha nem teljesítik jogos és igaz­ságos követeléseiket. Mialatt Washingtonban a politikusok eszmecserét folytattak, a települést és a temetődombot a rendőrök körülzárták. A kölcsönös lö- völdésnek mindkét oldal­ról voltak áldozatai. „Miért határoztuk el ma­gukat erre az elkeseredett lépésre, miért fogtunk fegy­vert? Azért, mert tudjuk, hogy Amerikát másképp nem győzhetjük meg — jelentette ki az egyik fel­kelő. — Az indiánokra sen­ki sem hallgat. Mi szinte törvényen kívül állunk. Azt akarjuk, hogy emberként tiszteljenek minket.” Eköz­ben Amerika-szerte növek­szik a rokonszenv hulláma az ostromlottakkal. Gyógy­szereket és élelmiszereket küldenek nekik, de a pán­célgépkocsik készen állnak, a Phantomok a levegőben köröznek..; Meredek, bozótos dombon állunk, ahonnan út vezet a temető felé. Fehér kövekből épült templom áll rajta, nyílalakú haranglábbal a domb közepén. Kissé távo­labb emlékmű, amelyet az indiánok emlékére állítot­tak. A fiatal sziú indiánok nem véletlenül választották ezt a helyet lázadásukhoz. Lövészárkaik az ősök sírjai mellett húzódnak, akik az 1890. decemberi indián-mé­szárlás során vesztették éle­tüket. Az indián sírvafakadt. Az indián a sziútörzs egykori főnökének, a Vérszomjas Harcosnak dédunokája volt. A dédunokában nem fedez­tünk fel semmiféle harcias­ságot, vérszomjat. Tökéletes amerikainak látszott. Arc­csontja kissé szélesebbek, arcbőre sötétebb, a haja ké­kesfeketébe jáitszott. Nem volt tolldísza, kockás tehe­nészinget viselt. A közelben három fiatal indián sírt ásott. Csend volt, mint ál­talában a temetőkben. Az indián, átölelve a kő- obeliszket — sírt. A szür­késfehér kőobeliszkre a kö­vetkező neveket vésték: Nagy Láb, Jó Medve, Sár­ga Madár, Dühös Varjú és még vagy tíz-tizenöt hason­ló név. Az indián meghallotta fényképezőgépünk kattaná­sát és fölocsúdott. Szégyel- te, hogy fehér emberek sze­me láttára sírt. Haragra lobbant és az indiánok nem tudják leplezni a haragju­kat. — Elkéstek a fényképet- zéssel... Elkéstek! Pedig lett volna mit fényképezni! — Aztán erőt vett magán, és megnevezett egy gyer­meket, a Kisfiút, Aki Min­dig Elvesztette Mokaszinját. — Ez a gyermek az apja fivére volt. Tizenötéves ko­rában szuronyszúrástól halt meg. Ha volna róla egy fénykép..: — az indián felsóhajtott és hátatfordított nekünk. te, hogy a fegyvert a földre kell helyezni. Ekkor robbant ki a lövöldözés. _ Hófúvás volt és a mezőn maradt hullák megfagytak. Másnap, amikor a hóvihar kissé elült, a hullákat egy mély szakadékba hányták. A kockás tehenész-inget viselő indián meg is mu­tatta, hogy hová. Oda, a domb alá, ahol most két országút találkozik. Ott alusszák örök álmukat az aszfalt alatt. De miért? Robert Kennedy szenátor iratai közé egy cikk pisz- kozata került, amelyet már nem tudott letisztázni. A cikk az indiánokról szólt és így hangzott: „A tragédia itt van tőlünk karnyújtás­nyira, de még nem minden­ki látja — írta a szenátor. — Én magam csupán akkor fedeztem fel, amikor a dél­dakotai indián rezervátum­ban jártam. Pontosan fel­fogtam a tragédia mélysé­gét azt követően, hogy lát­tam a teljesen elszegénye­dett, kiábrándult, reményü­ket vesztett indiánokat” Visszataszító — Amit mi az indiánok­kal csináltunk — igazság­talan és visszataszító. De hát az ördög vigye, ilyen az élet. Az erősebb győz és a gyenge nem jut szóhoz — közölte velünk egy élelmi­szerüzlet gazdája, egy Si­mon nevű fehérkötényes apró emberke, miközbon kötényével időnként letöröl- gette kerek ábrázata verej­tékét. Nem tartja magát rossz embernek. Annak ellenére, hogy a hetedik lovasezred katonája volt, becsületszóra testével fedezte volna azt az Indián Gyermeket... Nem volt hajlandó belépni a he­lyi üzletembereknek abba a társaságába, amely abból a célból alakult, hogy em­lékművet állítsanak az in­dián vérengzés színhelyén: olyan nagyszabású emlék­művet, hogy a turisták térdre kényszerüljenek előt­te. A közelben motel, ét­terem és uszoda van. A különböző szórakoztató in­tézmények egzotikumot és üzletet jelentenek a vállal­kozók számára. A turisták­nak igazi indián sátrakat és toliakkal ékesített valódi indiánokat kell bemutatni. És mindezt az ősök hagyo­mányaként! Bocsásson meg a világ, lehet, hogy Simon nem szent, de addig a ci­nizmusig, hogy az agyonlőtt indiánok sírjainak mutoga­Történet százak haláláról A két domb közötti völgy­in lőtték agyon őket Ez 90. decemberében történt, >ban a Hónapban, Amikor Szarvas Lehullatja :arvait. Azon a szürke, ivasesős reggelen a hete- k ezred lovasai a vasút- lomásra kísérték a Nagy tb törzsfőnök törzsét, >gy a Nebraska állambeli zervátumba szállítsák. Egy idián köpenye alatt, akit ;kete Préri Farkasnak ne- :ztek, fegyvert találtak. Az dián születése óta süket út, s nem értette, mit tarnak tőle. Amikor rá- >tt, hogy miről van szó, fegyvert a feje fölé emel- t és magyarázni kezdte, jgy a Winchester az övé i a fegyverért sok pénzt A katonák durván mmmá „Munkában” a rendőrség megragadták — mesélte a következményeket Kemény Toll — de a süket indián nem ellenkezett. Nyugodt „yolt. Egyszerűen nem értet­összesen mintegy 350-em voltak. Ebből körülbelül 230 volt a nő és a gyermek. A törzsből alig 50-en marad­tak életben. tásából dollárokat préseljen ki, még nem jutott el. V. Peszkov B. Sztrelnyikov '.. (Folytatjuk.) Az utóbbi évtized egyik legnagyobb hazai irodalmi szenzációja Lénard Sándor „felfedezése”. Lénard 1910- ben, Budapesten született, Bécsben szerzett orvosi dip­lomát, majd hosszú éveken át az „örök városban”, Ró­mában élt. 1951-ben kiván­dorolt Brazíliába és a Sao Paoló-i Televízió Bach ver­senyén jelentős összeg segít­ségével az ország déli részén Donna Emma völgyében vá­sárolt picinyke birtokot. Itt élt, itt dolgozott 1972-ben be­következett haláláig. A magyaron kívül tizenkét nyelvet beszélt. Hét kötet verset írt németül, orvosi szakkönyvet és szakácsköny­vet olaszul, írásáait maga fordította angolra. Nevéhez fűződik a „Micimackó” és Sagan „Jóreggelt búbánat” című regényének átültetése latin nyelvre. Az első, két év alatt negyedmilliós pél­dányszámban kelt el, az utóbbi, négy országban je­lent meg egyidejűleg. Ö volt az újlatin nyelv tökéletesíté­sének egyik legfőbb szorgal­mazója is. Első. magyarul írt re­gényét „Völgy a világ vé­gén” címmel 1967-ben _ je­lentette meg a Magvető, s ezt hamarosan két másik, a „Római történetek” és az „Egy nap a láthatatlan ház­ban” követte. Néhány el­beszélése irodalmi folyóira­tainkban látott napvilágot. Az ünnepi könyvhéten meg­jelent több mint hatszáz ol­dalas „Völgy a világ végén s más történetek”, az író gyűjteményes kötete. Tartal­mazza Léna,rd magyar nyel­ven korábban már megje­lent írásait és néhány, itt­hon eddig még ismeretlent. Kritikai észrevételként az ugyancsak közelmúltban el­hunyt nagy magyar író. Ve­res Péter véleményét idéz­zük: „Lénard igazi író, nagy szellem, és bölcs, tiszta em­bernek érzem ...” A kötet Lénard hazai „fel­fedezője”, bemutatója Szerb Antalné válogatta, míg az „Ember a világ végén” cí­mű tanulmány szerzője Kar­dos G. György. —sz —ő Autómosás csekkre Noha még nincs itt a nyá­ri idegenforgalmi főidény, de a külföld; és a hazai autós csúcsforgalom most már ál­landósul. Az országos gépko­csiállomány többségének szerviz-ellátására, javításá­ra hivatott autófenntartó ipari tröszt felkészült a csúcsforgalomra. Az AFIT szervizhálózatá­nak bővítésével, fejlesztésével — Kecskeméten, Komárom­ban, Vácott, Mohácson, Aj­kán, Hatvanban, Makón, Szentesen és Gyulán, vala­mint a fővárosban — részben már az idényre 1,7—1,8 mil­lió órával bővíti szolgálta­tási kapacitását, s gyarapít­ja a gépkocsimosó-állások számát is. Vidéken 31 ko­csimosó állomás áll az autó­sok rendelkezésére. Űj, ked­vezményes szolgáltatásként vezette be az AFIT az autó­mosó-csekkfüzetet. — a 10 darabos füzet ára 250 forint, így alkalmanként 4 forint­tal olcsóbb a mosás — amely időkorlátozás nélkül az or­szág valamennyi AFIT „ko­csi-mosodájában” bevált­ható. Duó la- víztorony Szegeden az új üzemek és új lakónegyedek nagyarányú vízfogyasztása miatt előál­lott átmeneti vízhiányon alapvetően a vízművek bőví­tése, új víztornyok építése segít. Az új Tarján-lakóne- gyedben felépült és üzembe helyezett dupla-víztorony után most Újszegeden fel­épült ugyanennek az iker­párja: az 57 méter magas, két tartályos víztorony. Rém a múzeumban A kijevi őslénytani mú­zeum új, értékes kiállítási tárggyal — egy dinoteriusz csontvázával gazdagodott (ez a görög szó „rémítő ál­latot” jelent). A csontváz hossza 5 méter, magassága 3,75 méter. A történelem­előtti korban élt emlősállat maradványait Guszjatyin ukrán falu közelében talál­ták. Ez a Szovjetunióban a második (Moldavában is van egy), a világon pedig az ötödik példány. A lelet különleges értéke: a jó ál­lapotban maradt koponya. A dinoteriusz az ormá­nyosok rendjéhez tartozik és külsőre az elefánthoz és a mammuthoz hasonlít, de jóval nagyobb volt náluk. Ez az állat 25—30 millió évvel ezelőtt jelent meg és körülbelül egymillió esz­tendővel ezelőtt tűnt el. Gördülő házak •Moszkva általános vá­rosrendezési terve értel­mében a nyolcvanas évek végéig más helyre „költöz­tetnek” közel 40 olyan mű­emlék jelleg épületet, mely­nek jelenlegi elhelyezése akadályozza a korszerű köz­lekedési rendszer kialakítá­sát. Görgős szerkezetben költöztetik más helyre pél­dául az Építészeti Múzeu­mot, Rahmaninov szülőhá­zát és a Prága éttermet. Magasba emelhető híd Két óránként liftezik a • felvételünkön látható hatal­mas acélszerkezet. Az NSZK nemrégiben felavatott híd­dal első alkalommal sike­rült szárazföldi összekötte­legnagyobb kikötője, Ham­burg új jellegzetessége a fel- és leereszthető híd. A vasúti és közúti bekötések kiépítésével együtt két évi munkával készült el. A tést teremteni a kikötő ke­leti és nyugati területei kö­zött. Ez főként az egyre nö­vekvő áruátrakodások szem­pontjából jelentős. Női'viador Spanyolországban első íz­ben lép arénába női torero. A 25 éves Maria de los Agneles Hernandez, El Cor­dobes tanítványa, titokban már két éve készül erre a fellépésre. Lábak dicsérete Az angol kozmetikai szakértők két éven át ku­tattak Nyugat-Európa leg­szebb lábú női után. Miután kb. 2000 hölgyet vizsgáltak meg rőffel és nagyítóval, a következő eredménnyel lep­ték meg a nyilvánosságot. Az angol nők azzal dicse­kedhetnek, hogy minden más európai nő elbújhat mellettük végtagjainak jó formái tekintetében. Máso­dik helyen a skandináv nők állnak. Birkanyírás lézerrel Ausztráliában első ízben nyírtak meg egy birkabőrt lézersugárral. Ügy számít­ják, hogy fél éven belül sor kerülhet a lézersugárnak élő birkán történő alkalma­zására is. Tigrisvédelem Az indiai kormány széles­körű programot dolgozott ki a tigrisek védelmére. A nemzetközi természetvédel­mi szervezetek, továbbá a Bengáli Népi Köztársaság és Nepál szintén részt vesz­nek a programban. A birkanyírás automati­zálása kedvező hatást gya­korolna a gyapjú árára is. Legalábbis ez a véleménye egy állattenyésztőnek, aki régi szakember. 1930-ban még 40 000 tig­rist tartottak számon, nap­jainkban nem egészen 2000 példány él belőlük szaba­don. Báli és Jáva tigrisei is kiveszőiéiben vannak. A jelenség legfőbb okát a dzsungel fokozatos vissza­szorításában látják. Szépség és hűség Carl Betrand valószínűleg a szójátékos tradutore=tra- ditore (fordító=áruló; vagy ha úgy tetszik: fordító­ferdítő) olasz mondásra gondolt, amikor Dante-for- dításának előszavában így írt: „A fordítások olyanok, mint a nők: ha hűségesek, akkor nem szépek, s ha szé­pek, akkor nem hűségesek!” Kívánsága teljesült Amikor egy 35 éves haj­léktalan francia elhelyezést kért egyik városi rendőr­ségen, a rendőrség azonban egy másfajta lakáslehetőség­gel szolgált: az elképedt ké­relmezőt a zárkába dugták, mert sikkasztás miatt letar- tóztatási parancs volt elle­ne. Fedelet biztosítottak. számára, lakáskulcsa azon- I bán nincs. *

Next

/
Oldalképek
Tartalom