Szolnok Megyei Néplap, 1973. június (24. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-08 / 132. szám
1973. június 8: SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Negyedszázad Csillebércen Egy kis statisztika Csillebércről: Az első évben néhányszáz pajtás, az idén tízezer úttörő tölthet felejthetetlen napokat a táborban. 1960-tól 33 ezer úttörővezető részesült itt színvonalas képzésben. A Béke és Barátság nemzetközi tábornak eddig huszonöt ország fiataljai volta k lakói. Mintegy kétszázötvenezren tudnak ma már személyes élmények alapján mesélni a tábor életéről. Huszonöt év alatt harmincötezer pajtás öltötte magára az úttörővasutasok és a postások feszes-szép egyenruháját, s teljesített szolgálatot Csillebércen. bércen. Sokat köszönhetnek a szolnoki úttörőháznak és személy szerint a ház igazgatójának Szitha Miklósné- nak; nagyon sok módszertani anyagot kaptak tőlük. Amikor pedig a nagy építkezések folytak Csillebércen — 1969-ben és 1970- ben — a kihelyezett táboraikat a szolnoki Tiszaliget- be telepítették. Kezembe veszem és belelapozok a vendégalbumba: egy kicsit már a történelmet idézik a lapok. Itt járt Ho Si Minh, a vietnami nép, a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő alakja, aki arról beszélt, hogy ilyen életet, ilyen boldogságot akar teremteni a gyermekeinek a vietnami nép is, mint amilyent Csillebérc ad. Meglátogatta a tábort Zamercev tábornok, Budapest első városparancsnoka: „Sohasem felejtem el az első úttörőcsapat megalakulását, amelyhez magam is segítséget adtam. Vagy az kérdés. Csillebérc varázsát azonban számomra mindig a változatosság jelentette. Az idő észrevétlen tovarepülése; az, hogy játszottunk is, nevettünk is, de találkoztunk szakkörökben, izgultunk tá- tábortűz körül ha vetélkedőre hívott a program, belefeledkeztünk a veteránok emlékezéseibe, újjongtunk a medencében, olykor kínlódtunk a sátorral, ha vihar volt. Csillebérc élményt és nagyon sok ismeretet adott nekem. Így volt egészében játékos és derűs, egyszerre izgalmas és pihentető, felejthetetlen és nagyon szép. Egy kép az emlékalbumből örömteli, lelkes és nagy vállalkozás indulását: a csillebérci táborépítésért.” Kádár János elvtárs, az MSZMP KB első titkára, a következő sorokat írta a tábor emlékalbumába látogatásakor: „Köszönetét mondok a Csillebérci Úttörőtábor vezetőinek a vendégszeretetért, azért a kellemes, szívderítő néhány óráért, namelyet önöknél töltöttem...” Hallgatta a gyermekek dalait a fák alatti „hangversenyteremben” Kodály Zoltán. És beszélt arról, hogy: „az emberi élet teljessége éppúgy nem képzelhető el dal. muzsika nélkül, miként virágok és zöldellő mező nélkül. Az éneklés a legtisztább örömök közé tartozik, mert az énekelni, dalolni tudó ember egyenlő az élni tudó és élni akaró emberrel. S énekelni is, miként inni, csak tiszta forrásból szabad. Itt Csillebércen, úgy látom, tiszta forrásra leltek...” Soroljam tovább a vendégek sorát? Járt itt Nazim Hikmet, a világhírű török költő, beírt a vendégkönyvbe Manolisz Glezosz. ellátogatott ide Mereszjev az „egy igaz ember”. Beva«al jak a mese-adósságot Hogyan vélekednek Csillebércről a legilletékesebbek, akiknek épült és épül? Marjek Ági ma jászberényi középiskolás. Kétszer táborozott Csillebércen, hatodikos és nyolcadikos korában. Tábori emlékeiről így mesél: — Természetesen mindannyiunkat azzal bocsátott útra a csapat, hogy a meseadósságot feltétlenül bevasalják rajtunk, ha visszajöttünk. Valóban, nagyon gyak- < tan a játék volt az első Kár, hogy kinőttem belőle... Simon János táborparancsnok szívesen beszél arról, hogy nemcsak azért van jó kapcsolatuk Szolnok megyével, mert minden turnusban nyaralnak me- gyénkbeli gyerekek Csilleprogramja A táborparancsnokot a jubileumi év programjáról kérdezem: — Az idei nyarunk mozgalmasabb lesz, mint az eddigiek voltak — feleli. — Az idén június 10-e és 20-a között kerül sor Budapesten a VI. országos úttörőtalál- kozóra, melynek több mint kétezer vidéki úttörő küldötte Csillebércen és a közeli Farkashegyen fog táborozni, és ők lesznek azok, akik elsőnek vesznek részt a jubileumi programban. Az ünnepélyes tábornyitás, egyben a találkozó megnyitója június 12-én lesz. Programjainkat a főváros centenáriuma, a tábor 25. évfordulója, a X. Világifjúsági Találkozó, a szabadságharc és a Kommunista Kiáltvány megjelenésének 125., valamint Petőfi születésének 150. évfordulója jegyében állítottuk össze. —- Láttam különböző programok forgatókönyveit, sok-sok élményt ígérnek a gyerekeknek. — Valóban. Elég ha példának a Budapest napja programot említem, amikor egyszerre 35 autóbusszal megyünk városnézésre, hogy megismerkedjenek a pajtások fővárosunk történelmi és munkásmozgalmi emlékeivel. Lesznek kulturális bemutatók, megrendezzük a jubileumi kiállítást. Itt említem meg: nagyon sokat segítenek nekünk a különböző intézmények, vállalatok, a fegyveres testületek, hogy szebb legyen táborunk és gazdagabb legyen a programunk. (Folytatjuk.) Varga Viktória Óbudán, a Fényes Adolf utcában házalapozás közben, ni. századi épületek maradványai kerültek elő. A Budapesti Történeti Múzeum régészei megállapították, hogy a napvilágra került falrész az egykori római katonai tábor egyik bástyjának része. A Flórián téren mélyépítési munkák során megtalálták a katonai tábor erődítményét is. Képünkön: leletmentés a Fényes Adolf utcai feltárás színhelyén Brigádok az iskoiáért A tanteremhiány Jászberényben a Gyetvai János általános iskola korrekciós csoportjának is évek óta tartó gondja. A kisegítő iskolában négy csoportban ötvennégy gyerek tanul. ■ A városi tanács vezetőinek régi törekvése, hogy megszüntesse ezeket a gondokat. Most értékes segítséget kaptak ehhez a Hűtőgépgyár kereskedelmi főosztályának „Semmelweis” és az ellenőrzési főosztály „Kontroll” szocialista brigádjától. A két brigád a városi tanáccsal közösen elhatározta^ hogy átalakítással és leválasztással az eddigi két nagy tanteremből négyet csinálnak, ezzel lehetővé válik, hogy mindegyik csoport délelőtt járjon iskolába. Az átalakítás 160 ezer fo- rintha kerül. A költségeknek több mint felét a Hűtőgépgyár vállalta: anyagot ad az építkezéshez, a brigádban dolgozó tervezők pedig elkészítik az iskolabővítés tervrajzát. A munkát rövidesen elkezdik, és az 1973—74. tanévet a korrekciós osztályok tanulói már négy tanteremben kezdik el. — illés — Az emberi kul- túrkörnyezethez, az utca képéhez úgy hozzá tartozik a reklám, mint influenzához a magas láz. Megszokjuk, hogy elmés szövegek, ügyes dolgok vásárlására bíztatnak. Reklám tájékoztat, a reklám eligazít. När du vili by- ta smak immunén'. — olvasom az egyik szolnoki áruházunk kirakatában. Az ízléses betűkkel nyomtatott svéd nyelvű szöveg egy „damilra” akasztott táblán díszeleg, és csak úgy vonzza a vásárlókat, akik egymást tiporva tódulnak be az ajtón. Azért mondom hogy a szöveg, (csak a szöveg!) mert az általa reklámozott árunak, vagy bárminek, amire az vonatkozhatna nyomát sem látom. Valahol megrekedt a skandináv nyelv- területen. Lehet, hogy azért olyan nagy a forgalom, mert mindenki meg szeretné tud-. ni, mire bíztatják őt a szakemberek — svédül. Elvégre nem írhatjuk örökké, hogy „Fabulon a bőre őre, vagy Mirelité: gyors és kényelmes”, mert ez olyan megszokilóra. Aki azonban válogatós, az olvashatja a következő ugyanott lógó lelkesítő rigmust: Dagen ef- ter. Csapongó fantáziám révén, Dégen Eszter nevű rokonomra Tanuljunk svédül kott, semmi e» kluzív nincs benne. Jelentése: Ajánljuk jó, tessék megvenni! är du vili by- ta smak immunen! Hát nem jobb ez? Ha valaki nem érti eléggé, mert mondjuk töri a svédet, ez áll egy másik táblán alatta: När du rökt för mycket. Hát igen. Itt már nincs mellébeszélés. Ez megerősíti a bizonytalan vásárlót. När du nem is egyszer, hanem kétszer. Jó lesz igyekezni, mert kapós dolog az a för mycket, de lehet, hogy a byta smak-ból több meny egy gondolok, de ezúttal valószínűleg máfról van hó. Kiszemelek egy befelé igyekvőt, és a szemébe nézve gyorsan eldarálom: „När du vili byta smak immunen, när du rökt för mycket, dagen efter.”. — Jó emberJ Ezúttal adok magának öt forintot, de tűnjön el amíg szépen van. Ócska trükköt talált ki a lejmoláshoz. Hm, úgy látszik nem hat rá a reklámszöveg. Pedig érthető, világos. (Csak tudnám mit jelent) Az első táblán rajz, fénykép semmi. A másodikon cigaretták halomra dobálva, a harmadikon poharakban üdítő italok, s mindez az illatszer-részleg kirakatából lelkesíti, tájékoztatja a vásárlókat. A boltban sem tudja meg senki mit jelent, s azt sem, hogy hány százalékkal emelte a forgalmat, de nem is illik ilyesmit kérdezni, mert úgy sincs róla kimutatás, sőt szerintem konzervatív és szűk látókörű az, aki ebbe beleköt, mert akkor a reklám jogosságát is megkérdőjelezi. S ha netán valaki azt mondaná, hogy ez a hatástalan jelentés nélküli hirdetés holmi nyugathóbort szüleménye, akkor nagyot vétene a békés egymás mellett élés gondolata ellen, s helytelen ítéletet mondana fejlődő kereskedelmünk- • ről. Ne akadékoskodjunk hát, inkább képezzük magunkat. Tanuljunk meg svédüt! lericzi Zskmond Tiszta szívvel Ronyeez Mária előadóestje Az életmű maga az ember, mondják. Ha tehát elolvasom és értelmezem a költő összes verseit, megismerem az alkotót? Az összefüggések ismerete nélkül nem. Az avatatlan könnyen el is tévedhet a részletek útvesztőiben. Ezért is nagy az előadóművészek felelőssége, amikor életmű, vagy életpálya bemutatására vállalkoznak. Egy, másfél óra alatt sok minden történhet: attól függ a kapott eredmény, hogy a szerző gondolatait tolmácsoló művész mit tart leglényegesebbnek, legkifejezőbbnek az alkotótárs műveiből. Torzó is születhet, hamisítvány, ha a lényeges és a lényegtelen egyensúlya — ilyen, vagy amolyan szándék miatt megbomlik. Petőfit hosszú évtizedekig hangulatos, életkép- szerű verseinek előtérbe állításával igyekeztek az Alföld poétájává szelídítem, hogy elsikkadjon a világforradalmár, s majd csak ennyi maradjon: „Befordultam a konyhára... Ej, mi a kő! tyúkanyó...” Ez tudatos félrevezetés volt, az uralkodó rend önvédelme, de lehetséges jóindulatú megtévesztés is. Adyt milyen könnyű lenne dekadens önéletsiratónak megmutatni! Csupán válogatás kérdése: a hozzáértés és tisztesség kérdése. Ronyecz Mária már akkor nagy felelősséget vállalt magára, amikor önálló előadóestjének ezt a címet adta: „József Attila”. A Nemzeti Színház művésze tehát nemcsak arra vállalkozott, hogy József Attila verseket mondjon, értelmeztessen a közönséggel, hanem — a cím logikájából következően — azt tűzte ki célul, hogy bemutassa, ki József Attila, — legalábbis az előadóművész számára. A válogatás hihetetlenül bonyolult, a teljesérté- kűség mindig csak közelítő folyamat. Ronyecz Mária arra vállalkozott, hogy egy röpke óra alatt bemutassa az életmű általa leglényegesebbnek vélt csomópontjait, így költői ívet adjon a nehéz életútról. Az előadóművész tehát kimondatlanul is ezt mondta, amikor a közönség elé állt: én, megpróbáltam a teljesség igényével megismerni József Attila költészetét, ezen keresztül magát az embert, s amit tudok, abból azt tartom a leglényegesebbnek, amit elmondok... S ezután a legszebben beszélő magyar színművészek egyikét hallgathatta a Ságvári Endre Művelődési Központ sajnos igen kis létszámú közönsége. A pódiumon elhangzott életrajz-részletek, versek, erős dialektikai kötésben épültek a műsor szigorú logikája egészébe, jól felépített dramatúrgiai meggondolásokkal. József Attila tengermély gondolatözönét mindig olyankor oldotta fel Ronyecz Mária, amikor közönsége az erős impulzusoktól betelni látszott. Az előadásmód minden teatralitástól mentes, re- zonens közlő stílus, amely a legnehezebb, hiszen a legtöbbet igényli az előadóművész egyéniségétől. Az elmondott „nagy versek” közül a Tiszta szívvel, a Hazám és az Ars poetica teremtettek legszélesebb gondolati asszociációkat; kitűnő értelmezésben kapta a közönség ezeket az igazán nehéz verseket, nemes egyszerűséggel, az indító vershéz méltóan tiszta szívvel, ellenállhatatlan beszéd-muzsikával. A Dunánál című költemény nagyszerűen indított fátyolos lírája később kicsit széttöredezett, az érdemi mondanivaló gondolatkötései helyenként aszinkronba kerültek az előadásmóddal. Végezetül: csak egyet sajnálunk, de ezt nagyon, hogy az eső elmosta a tervezett könyvudvari előadást, — s talán csak ezzel magyarázható a mérsékelt érdeklődés. Alkalmat kell találni, hogy Ronyecz Mária sűrűbben fellépjen Szolnokon — az Árkád nagy múltja erre kötelez! — hiszen ez az előadóestje a magyar pódiumművészet élvonalához tartozik. Tiszai Lajos Emléksorok az emlékkönyvben A jubileumi év „KIMSZ-esek vágtak hajdanán e tájnak...
