Szolnok Megyei Néplap, 1973. június (24. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-27 / 148. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1973. június 27. Októberben szakszervezeti A Himalájától délre világkongresszus Az idén október 15—22. között Várnában tartják a VIII. Szakszervezeti Világ- kongresszust. Az előkészületekről sajtóértekezletet tartott Szófiában Pierre Gen- sous, az SZVSZ főtitkára és Kosztadin Gyaurov, a BKP Politikai Bizottságának póttagja, a Bolgár Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöke. Az SZVSZ főtitkára a közelgő szakszervezeti világ- kongresszusról elmondotta, hogy mintegy hatszáz delegátus részvételére számítanak, körülbelül háromszá? szakszervezet képviseletében. Az SZVSZ kongresszusai ugyanis teljesen nyitottak más nemzetközi vagy regionális szakszervezeti szövetségek képviselői előtt is, ezért valószínű, hogy a világon fellelhető szinte valamennyi irányzat képviselői eljönnek Várnába. A kongresszus másik jellemző vonása a demokratizmus: a két alapvető dokumentumot, amelyet a küldöttek megvitatnak és elfogadnak, egy huszonöt szakszervezeti központot képviselő bizottság dolgozta ki. A tervezeteket a közeljövőben — még a kongresszus előtt — nyilvánosságra hozzák. Gyűrűzik tovább a tőkehal-háború Izland hivatalosan tájékoztatta a NATO-tanácsot, hogy módosítani kívánja azt az 1951-es szerződést, amelynek értelmében az Egyesült Államok fenntarthatja a kef- laviki katonai támaszpontot. A reyjkjaviki kormány június elején már tájékoztatta erről a szándékáról az amerikai nagykövetet -is. A szerződés előírásai alapján, • amennyiben a felek hat hónapon belül, tehát karácsonyig nem tudnának megállapodni, további egy éven belül bármelyik 'fél felmondhatja a szerződést. Az izlani intézkedés ösz- szefügg az úgynevezett „tőkehal-háborúval” is. Mint ismeretes, Izland 1972. szeptember* 1-től 50 mérföldnyire terjesztette ki parti vizeinek határát, ezt a döntést azonban Nagy-Britannia nem vette figyelembe, és az angol halászhajók — a hadi- tengerészet egységeinek védelme alatt — rendszeresen megsértik a parti vizek határát A keflaviki támaszponton több mint 3000 amerikai katona állomásozik, és a NATO- támaszpont hálózatának egyik kulcsfontosságú bástyája. Cn mpora beszéd Legyen rend Hector Campora, argentin elnök héfőn este harminc perces televíziós beszédet mondott. Összefoglalva egyhónapos tevékenységének eredményeit, legfőbb feladatként jelölte meg a béke és rend helyreállítását az országban. Hector Campora nyomatékosan kijelentette, hogy a vérontásnak nincs többé helye a mai Argentínában, amely az építés és a béke korszakát kívánja megteremteni. Leszögezte, hogy kormány^ a demokratikus intézmények működésének biztosítására és az emberi méltóság teljes tiszteletben- tartására törekszik. Arhivatali vezetők tárgyalása Szófiában véget ért Walter Halbritter, az NDK árhivatal elnökének és Iván Vidonovnak ,a bolgár árbizottság elnökének négynapos tanácskozása. Ez alkalommal az NDK és Bulgária illetékes szerveinek az áralakítás területén megvalósítandó együttműködésével összefüggő kérdéseket vitattak meg. Szilveszter a Kovalant-ökölbcM A régi India. Sziklatemplom Mahabalipuramban a ten gerparton o Mintha valami nay gép zakatolna. Az egyenletes dübörgés, sövítés fölébreszt. A szobában forró, erős szél fúj csapkodnak a nyitott ablakszárnyak. Persze, a ventillátor. Az ablak alatt nyolc—tíz méterrel a tenger veri a sziklákat. Harminc—harminckét fok lehet, pedig a nap csak most kelt föl a dombok mögött. Átsüt a pálmákon, sugarai megtörnek a víztükör fölötti párán, olyan a világ, mintha arany cellofánon át nézegetné az ember. December 31-e van, Szilveszter napja. Reggel fél 7 óra — és hajnal. Mert — hiába a mcVg, a pára, a ventillátor — itt, India legdélibb részén. Ke- ralában mégiscsak tél van. A nappalok megrövidülnek, — tíz—tizenkét órán át van csak világos. Szolunknak tilos! Ébred a szálloda. Egy emelettel lejjebb a nyugatnémet turistacsoport fekvőtámasz- versenyt, majd utána sör-reggelit rendez. Odébb, a kisebbik ház erkélyén az indiai gyárigazgató félmeztelenül, jógaülésben a tengert nézi. Felkelnek a szolgák is. Éjjel ott- aludtak (sofőrök, felszolgálók, takarítók) a két ház között, pokrócaikba csavarva, a betonon. A lakosztályokba nem léphetnek be. A Kova- lam-öbölbeli Bel Air szálloda házirendjének első pontja kimondja: „A vendégek gépkocsivezetői és szolgái semmi körülmények között nem lakhatnak a szálloda szobáiban, és nem étkezhetnek a közös étkezőhelyiségekben”. A tengerzúgásos, ventillátor kavarta reggel új zajokkal telik meg. A vízen hosszú sorban halászok bárkái vonulnak. A szálloda kerítésén túl. az úton a kígyóbűvölő rikoltozik fejhangon. A turistákat hívja. Azok otthagyják reggelijüket és fényképezőgépeikkel a vékony kis ember köré gyűlnek. Egy rúpiáért előbújik a kosárból a kobra, és engedelmesen ring a síp hangjára. Tízért előkerül egy monguz is. A kis, menyétszerű ragadozó föllendíti üvegmosókefe-farkát, a kígyó csuklyájának ugrik, himbálózik egy kicsit, aztán eltöri a gerincét. Még egy tízesért az egyik sör-bajnok megkapja a kobrát Ez India ? India minden kelléke együtt van, úgy látszik, ezen a reggelen. A meleg, a pára, a tenger, a pálma, a kókuszdió, a kígyóbűvölő, a baksis, s az ámuldozó európai. E kéthetes Neckermann-turis- ták nem is kívánhatnak többet. Két-három nap itt a Bel Air hotelben mindenkit meggyőzhet arról, hogy India éppen olyan, mint ahogy képzeletében él. A Trivandrum- tól (a * keralai fővárostól) idáig vezető autóút mentén végig deszkabódés üzletek, remek kézművesek munkáival tele, és gyümölcsökkel, és agyagedényekkel, és tarka szárikkal, és ócska lábasokkal tele. S az út mentén koldusok, betegek, meztelen kisgyerekek, guggoló, munkát- lun férfiak. A szállodában pedig érződik a hatalmas kontraszt: a felül lévők és az alul lévők életkörülményei közötti, százalékban szinte ki sem fejezhető különbség. Mindent megkap itt a turista, és a mindenen felül még ritka ajándékot a nejének, s a szolgák hátborzongatóan udvarias, kínosan tapintatos alázatát önmagának. Érezheti: milyen nyomot^ hagytak az angolok itt az országon. Hogy a gyarmati múlt öröksége nem csupán a nemzetgazdaságban, a nyelvben, az étkezési szokásokban, az életritmusban érződik, hanem mélyen beleivódott az idegrendszerbe. Olyan rpé- lyen, hogy szinte már örökölhető. Az első nap megismeri az idegen ezeket a hagyományokat, és ezt az Indiát. Csak azt nem szabad hinnie, hogy ez az indiai hagyomány és ez India. Élő ruhafof'as 0000íy>x>300000000000000000000000r.x'iri0c A dzsaipurj maharadzsa szállodát csinált egyik palotájából. Hálótermeiben, vendégszobáiban vékonypénzű turisták alszanak, a fürdőkben szolgák mosdatják a messziről érkezetteket. az örömök kertjében lányok várnak a férfiakra. A különbség talán csak annyi a maharadzsa és e turisták között, hogy a palota mostani urai nemtetszésük jeleként nem vághatják le a szolgák karját, s ha valaki a lányok szolgáltatásaira igényt tart, ezért készpénzzel kell fizetnie. Kevés még a turista (e hatvanszor nagyobb országban, évente csak háromszor annyi idegen fordul meg, mint hazánkban). Meg kell őket becsülni. Itt, a Bel Air hotelben minden az ő érdekükben van. Szinte még \ tenger is azért ilyen meleg, ilyen baJegyzőkönyv aláírásával ért véget Ótátrafüreden a KGST-országok állami árhivatalai mellett működő árkutató intézetek igazgatóinak és szakértőinek ötnapos tanácskozása. Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, MagyarorA Neues Deutschland hétfői számának vezércikke megállapítja, hogy az 1973- as tervév első öt hónapjának termelési eredményei jók. Az idei évben folytatódik az 1971-es és 1972-es esztendőben tapasztalt fejlődés. Vannak üzemek, amelyek egy-két hetes előnnyel már teljesítették is féléves tervüket. Az üzemekben a dolgozók által készített ellentervek, amelyek az eredetileg elfogadott tervhez képest főleg a munka termelékenységének legalább Az ENSZ környezetvédelmi programjának igazgató tanácsa 11 napos ülésszakának befejeztével közölte, hogy 5,5 millió dollár ösz- szegű támogatást nyújt környezetvédelmi célokra. Ebrátságosan hullámzó, hogy kedvüket leljék benne. A teraszról látni,. fürdik a turista-nyáj fiatalabbik része, ötven méternyire tőlük fiatal indiai pár. A férfi leveti ingét, asszonya karjára akasztja és begázol a hullámok közé. Tíz—tizenöt percig ugrál, bukdácsol a vízben, a nő a parton áll. mint valamilyen eleven fogas. Akkor a férfi kegyesen int, a nő vigyázva, nehogy nedves legyen az ing, úgy. ahogy van, száriban, a tengerbe megy. Egy kicsit ő is fürödhet. — Még száz év, mire a nők itt egyenjogúak lesznek a férfiakkal — dörmögi mellettem az alsó szoba egyik lakója. Aztán felnevet: — Persze, itt van Indira Gandhi is. Micsoda ország! Férjére igazgatja az inget az 'asszony, mennek hazafelé. Neki talán fogalma sincs: India az egyik ország, ahol viszonylag a legtöbb nő dolgozik a legfelső politikai vezetésben, az egyetemeken, a tudományos, a gazdarági élet központjaiban. Micsoda ország? Nagy ország. S az általánosításhoz nem elég a futó benyomás. bői 1,2 millió dollárt fordítanak a városi és falusi életkörülmények javítására, valamint egészségügyi és jóléti célokra. Egymillió dollárt a víz szennyeződésének megakadályozására bocsátanak rendelkezésre. Kereszty András (Folytatjuk.) KGST-tanácskozás Tervteljesítés az PsDK-ban 5,5 millió dollár környezel védelemre szág, Mongólia, a Német Demokratikus Köztársaság, Románia és a Szovjetunió küldöttei egyhangúlag elfogadták a módszertani indítványokat az árstatisztika területén a számítógéptechnika gyorsütemü bevezetésére. plusz 1 százalékos növekedését írták elő, megtették hatásukat. A lap megállapítja, hogy az NSZEP 1971 júniusában tartott nyolcadik kongresz- szusa óta igen előnyös fejlődés mutatkozik az NDK népgazdaságában. Immár egyre inkább törvényszerűvé válik, hogy az üzemek rendszeresen, hónapról hónapra, azaz kapkodás, év végi hajrá, túlórák nélkül teljesítik tervüket, beleértve a termelt cikkek elhelyezését, eladását is. SkőTT Sok minden történt az elmúlt héten a képernyőn, köztük számos emlékezetes esemény is akadt. Így például elsőként említhetem a nálunk gyéren csordogáló diákhagyományok ápolását is szolgáló Tótágas című riportfilmet. A veszprémi egyetemen már hagyomány, hogy kétévenként három napra feje- tetejére áll a világ, a diákság átveszi az intézmény felett a hatalmat, ahogy mondani szokás: kitör a diákuralom. Természetesen a pünkösdi királvságú hatalomátvétel vidám mulatságokkal jár ■ együtt. Ezt a kedves szokást nagyon is „talpon állva” örökítette meg a kamera. Azaz, a riportfilm készítői nem vesztek el a részletekben, határozott elv szerint, okosan úgy emelték ki az események egy-egy elemét, hogy az összkép, amelyet átnyújtottak végül is semmi rossz szájízt nem hagyott maga után. Sőt! Alighanem más hasonló oktatási intézményekben is megnöveli majd a kedvet az efféle diákbo- londériázások iránt. Külön öröm volt látni, hogy meglett professzorok milyen szívesen „mentek bele” a különféle „tekintélyromboló” játékokba, ha kellett még azt is vállalták, hogy léggömböt borotváljanak. És a gyűrű nem esett le az ujjúkról! Hallgatók és tanárok együttélésének, együttgondolkodásának derűs dokumentuma volt a Tótágas. Látva: az lehetett az érzésünk: itt valóban jól és helyesen értelmezik az annyit és any- nyiszor hangoztatott mester tanítvány, tanár—diák közötti szocialista kapcsolatot. A riportfilmet Wisinger István szerkesztette és ő volt egyben a végrehajtó-riporter is. A balett Nemes vállalkozásba kezdett a televízió, népszerűsíteni kívánja a mozgás, a tánc — a balett — művészetét és művészeit. Csak dicsérni lehet a szándékot, "hogy tudniillik a művészeti kifejezésnek ezt az eléggé szűk körben ismert és kedvelt módját igyekszik közelebb vinni a nézők szélesebb táborához is. Kun Zsuzsa, a balett kitűnő művelője és ismerője vállalta a műsorvezetés egyáltalán nem köny- nyű feladatát. Bár némileg nem volt nehéz dolga, hisz pályatársait kellett bemutatnia, akiket jól ismer, minden oldalukról, sajátos erényeikről. Mint műsorvezető találóan és tömören vezette be az egyes kiragadott balettrészleteket, és néhány mondatos, pontos jellemzését adta a szóhoz jutott balettművészeknek. És mégis hiányérzetünk támadhatott. Egyrészt, az elhangzott néhány mondatos frappáns jellemzés inkább csak a bennfenteseknek szolgálhaIrodalom a Az elmúlt héten valahogy nem volt szerencséje a tévének az irodalommal. És nekünk pedig az irodalmi témájú televíziós műsorokkal. Két programra utalnék, amelyekben a tévésítés bizony csak mérsékelt sikerrel járt. Goda Gábor regényének bemutatására a Nyitott könyvben, és egy Gárdonyinovella átdolgozására az Olvasta-e sorozatban. A két program az irodalmi alapanyag jellegét — de azt hiszem — minőségét tekintve is jócskán eltér egymástól, ami azonban a televíziós megjelenítésükben közös: mindkettő erőtlen volt a képernyőn. Pedig milyen élvezet volt hallgatni Goda Gábort, az írót, vagy Hegedűs Gézát, amint a regényről, az írói elképzelésekről beszélgettek. Szinte megirigyelhettük, ahogyan ez a sajátos humorú, bölcselkedésre hajlamos író szemléli a világot s benne önmagát. Ahogyan a kellemes csevegés „vizébe” életfilozófiájának egy-egy gondolatát cseppenti, megízesítve ezzel az egyébként száraz beszédet. Könyve is, az Egy naplopó naplója telve az elmélkedés elemeivel és az eszmélkedés eredményeivel. Az ilyen típusú regényt — a gondolkodás regénye — bizony nem köny- nyű átültetni a képek nyelvére, viszont ami igaz: ezúttal az átdolgozok sem nagyon törték magukat. így azután a regény tévésítése eléggé monotonná, olykor színtelenné, érdektelenné is vált. A nyugalom édes kenyerén — Gárdonyi erősen fóruma tott igazán eligazításul: másrészt, maguk a művészek is többet érdemeltek volna — szóban. Másrészt, jó az, ha például egy művész spicc technikájáról megemlíttettetik. hogy kitűnő, hogy esetleg egyedülálló, de még inkább helyén való beszélni a balett egyes elemeinek kifejező lehetőségeiről, azaz a mozdulatok, gesztusok nyelvezetét le kellene fordítani a közös nyelvre. mindnyájunk anyanyelvére. Ha egyszer felkötötte a televízió a balettcipőt, ne sajnálja az energiát, hiszen a balett megismertetése nem szabad, hogy szűk körűvé váljék. Lehetne tovább erősíteni a műsor emberi közvetlenségét is. hiszen Kun Zsuzsa egyénisége erre további lehetőségeket tartalmaz. Az elmondottakon túl hangsúlyozni kívánom: az előadott balettrészletek önmagukban ig élvezetesek voltak, igazán nagyszerűen megformált és stílusosan megoldott részleteket láthattunk a képernyőn. televízióban idilli színezetű írásának tévéváltozata viszont egyértelműen azt bizonyította: maga az írás sem túlságosan érdekfeszíő lehet. A két teatrista —• kiszolgált színészek — réti szerepeik bűvkörében élnek, s ha valami mégis megzavarja e boldog öregség állóvizét, felkavarni igazán az sem tudja: igazi dráma tehát ebben a világban nem születhetik. A váratlanul kirobbant családi perpatvar első pillanatában is tudhattuk már az összebékülés elkerülhetetlen végkifejletét. És bár a szépirodalomhoz kevesebb köze van, mint az említett műveknek, mégis idesorolom Georges Feydeau bohózatát, A hőspincért, amelyből tv-játék készült, s amelyet vasárnap este mutatott bp a tv. Meglehet, hogy a század fordulóján, az azt követő évtizedekben latinos könnyedségért és színpadi ügyességért sokan szerették és kedvelték a francia bohózatírót, most azonban a képernyőn arról győződhettünk meg. hogy Feydeau felett alaposan eljárt az idő. Számunkra nincs mondanivalója. Egyszerűen unalmas volt. Lehet, hogy ebben a játék rendkívül lassú ritmusa is lúdas, de bármennyire is meg lehetett volna emelni a játék fordulatszámát, ezzel már csak a füstje lett volna a nagyobb, de nem a tüze. A görög eredeű hipnózis kifejezés jelentése: szóingerrel mesterségesen létrehozott. részleges alvás. Ezt eredményezte A hőspincér is a képernyőn. V. M.
