Szolnok Megyei Néplap, 1973. június (24. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-27 / 148. szám
M*¥»»♦♦■ 1 973. június 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Rügyek fakadnak Tiszasasi riportok Az alkatrészellátás sokfelé gond még. A Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalat budapesti gyára mintegy ötezer féle alkatrészt állít elő különféle kombájnokhoz, erőgépekhez Lejárt a határidő Huzavona a Vosztok úli lakások ügyében Gebei Sándor motorkerékpárral járja a határt is, meg az országot is. A ti- szasasiak egyébként nagy országjárók. Ahol újat lehet hallani, látni, oda elmennek a szakvezetők. A főág- ronómus Szolnokra bejár a METESZ rendezvényekre, Gebeiről mesélik, hogy legutóbbi szakmai kirándulása is 400 forintjába került, de az ilyesmiért nem sajnálják magukra a pénzt. Ott jártamkor tárgyalta éppen a tsz pártvezetősége, mit költenek népművelésre, hová jutnak el a tsz-tagok. Kiderült, megunták a Szegedi Szabadtéri Játékokat. Ezért már tavaly is a Margitszigeti Szabadtéri Színpad előadásaira mentek fel, egybekötve képtár és múzeum- látogatással. Nyolcvanan mentek el erre. Odavoltak az abasári tsz szőlőjét megnézni, vonattal bejárnak Szolnokra a színházba. Röpülj páva-körük tiszakürti fellépésre készül. A legjobban az tetszett: a pártvezetőség állást foglalt abban is: szabadszombatos, vasárnapi fürdőjáratokat indítson a tsz. A tagok kérik, vigyék őket egynapos utakra a közeli Cserkeszöllőre, Tőserdő- re, Kerekdombra, a strandolóhelyekre. Gebei Gábor meg annak örül nagyon: — A gyermeknapi előkészületekről volt megbeszélés. A tsz adott 1él mázsa húst, meg ezer forintot. Az asszonyok összejöttek megtervezni, mit süssenek, főzzenek a gyerekeknek. Meg mikorra, mert, ha jóval előtte elkészítik, elromlik az étel. Aztán feláll az egyik tsz-tagunk felesége: hát ez csak nem gond? Hát hány háznál van hűtőszekrény? Gebei még utólag is átéli ezt a jelenetet. — Olyan jól esett hallani, hogy a mi falunkban már elhangozhat ilyen felszólalás. A szöllőben viszont másfajta fogadtatás várt bennünket. Egy régi tanyát alakított át brigádszállássá, ebédlővé a férfi csapat. — Aztán maguk ebédelnek-e legalább? — kérdeztem. — Miből? Az ebédrevalót sem kerestük meg. — Mérges kis ember állt a szélen, Ravasz PáL A többiek gyorsan félre is húzódtak, mikor elővettem a jegyzetfüzetem. — Mennyit keres, Pali bácsi? — Semmit. 940 forint volt a múlt hónapban, abból még levonások is. Éljen abból negyedmagával, aki tud. Majd elmegyek oda, ahol többet adnak. Sajnos, hogy ezt kell megérnem 18 év után. A főagronómus is itt van, közbeszól. —- Ajánlanék én valamit, Pali bácsi. Nagyon kellene egy állatgondozó. Jó kereset, csak az alapfizetés 2800 forint, maga tényleg negyedmagával él. A kis ember még arrébb is ugrott a szóra: — Köszönöm. Menjen oda maga. Nekem ne is említse, ott is becsapják az embert. Fizessék meg itt a munkát. Közelebb jön a brigádvezető, Tóth Mihály. _ Pali bácsi, mit fizessünk havi 137 órára? Mert ennyit dolgozott, azt tudja? _ Honnan tudnám, három elemim van, engem be lehet csapni. _ Mindenkit becsapunk? Itt van GáIfi Nándor bácsi, ő is 96 órát dolgozott, persze 786 forintot kapott. — Miért keresnek többet az asszonyok? Szamárfogat halad az úton. A szekérderékban ekekapa. _ Megy a háztájit hozatni. Még délután van. Ismerjük ezt az embert — mondják — tt főkertész egy fél órája hagyta ott a szőlőben. Ügy látszik, csak azt várta, hogy túl legyen az ellenőrzésen. Aztán ő elégedetlen a közössel, az oltott nyúljával. — Mijével? Nevetnek: — Oltott nyúlnak hívják a csacsit. A lótartást a szövetkezeti törvény tiltja a tagnak. De a szamarat nem. Az a pár ember, aki még nincs itt szívvel o közösben,meg tán nem is lesz már soha, szamarat vett magának. Hat tsz-tagunknak van csacsija. A női munkacsapat az új szőlőt kötözi raffiaszalag- gal. Cseri Lászlóné halad a szélső soron. „Cseriné csak andalog, mégis jól megy a dolog” — köszön oda tréfásan Gebei Sándor. Egyáltalán nem^ komolyan gondolja, hiszen látnivaló, az asszonyokban nagy az igyekezet. _ Maga mennyit keresett C seriné, a múlt hónapban? _ Nem dolgoztam végig, m ert házat vettünk, azt kellett rendbetenni. Tizenhat napot töltöttem a közösben, 1518 forintot kaptam. Most közbeszól a főagronómus. — A Sziki tanyán ígértem az újságíró elvtársnak, hogy érdekeset tapasztal majd a szőlőben. Emlékszik — néz rám —— akkor mondtam, mikor az asszonyokat reggel hozta a gépkocsi? Emlékszem, csak az ösz- szefüggést nem értem még. — Pedig egyszerű, — magyarázzák — a nők pontosan indulnak, kezdenek, végigdolgozzák a napot. Az idejük is több, a teljesítményük is nagyobb. Nem fáradnak ki útközben, nem bicikliznek a háztájihoz napközben. Ezért indítottuk a férfiaknak is a teher futót. Ma reggel a brigádvezető két férfit hazaküldött, munkakezdés után fél órával jöttek. Első pillanatra szigorúnak tűnik az intézkedés. Körbemutatnak. Három permetezőgép követi a három női brigádot. Molnár Sándorné mondja is: — Tán szerelmesek belénk a traktorosok, hogy mindig utánunk jönnek? — Mindig — magyarázza a főkertész — így van kialakítva a munkarend. A tarktorosok munkája a szőlőkötözőktől függ, de hozzájuk igazodik a permetlé- készítőké is, a szőlőtámfa faragóké is. Ha vaahol felakad a lánc, már az egész gépezet leáll. Két ember késése a többiek pontosságát, keresetét is érinti. Meg kell követelnünk a munka- fegyelmet. Észrevehetően sajnálják a két hazaküldött embert, egyikük tisztségviselő is, a háztáji bizottság elnöke. Nem tettek kivételt. A gépek, az iparszerű termelés, ipari fegyelem kialakítására kényszerítik a szövetkezetét. — Pár éve is hogy jártunk? — mesélik. — Akkor kezdtük alkalmazni a nagyhatású vegyszert. Magyaráztuk, hogy milyen veszélyes. Üj dolog volt, sokan nem is hittek nekünk. A vegy- szerezett területre ugyan nem ment be senki, mert csőszöket állítottunk a tábla szélére. Csakhogy a csőszök sem hitték el, amit mondtunk, ketten is bementek a táblába. Nézegették, hogy hat a permetlé, tényleg olyan pusztító-e? A két csőszt mérgezéssel vitte el a mentő, szerencsére szeszes ital nem volt bennük, így egy enyhe mérgezéssel megúszták. A tanulság pedig intőpélda maradt mindenki előtt a faluban: az új termelési eljárások semmiféle lazítást nem tűrnek. Az új, olykor keserves helyzetekbe sodorja a szövetkezetét. A kunszentmártoni járási hivatal e tavaszon nem járult hozzá három tiszasasi brigádvezető további munkájához. Mindhárman a szövetkezethez nőtt emberek. A járás kimondta: csak technikumi végzettséggel lehet valaki a tsz-ben brigádvezető. Voltak is a szövetkezetben ilyen emberek. Technikus lett a szőlészbrigád vezetője; itteni traktoros, Csató Lajos fia, a mezőtúri főiskolán végzett üzemmérnök, a gépesítési brigád új vezetője is. ^ u Az előző gépesítési brigádvezetőnek a traktorvezetést ajánlották fel. Megsértődött, még a faluból Is elment. Kecskeméten traktoros, ugyancsak tsz-ben. (Folytatjuk) Az egész lakosságot érintő téma szerepelt az ország- gyűlés építési és közlekedési bizottsága tegnapi ülésének napirendjén. A Gyarmati János elnökletével tartott parlamenti tanácskozáson ' a hírközlés helyzetéről, fejlődéséről és perspektívájáról készült tájékoztatót vitatták meg a képviselők. Az erről szóló írásos anyaghoz dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter fűzött szóbeli kiegészítést. Dr. Csanádi György hangsúlyozta, hogy a jövőben elA szolnoki Vosztok úti A és B lakóépületeket 1970- ben adták át. Most 1973-at írunk, és a garanciális javításokat még mindig nem végezték el a Vosztok úti lakásokban. Hogyan lehetséges ez? Egyszerűen úgy, hogy megakad a pereskedés, a levelezgetés útvesztőjében. Két éve már, hogy a Szolnok megyei Beruházási Vállalat és a Szolnok megyei Építőipari Vállalat csatázik egymással. De nézzük sorjában, mi történt 1971 óta, amikor a lakásokban esedékessé váltak a garanciális javítások. A lakók összeírták a hibákat. Június 29-én a beruházó és a kivitelező képviselői elkészítették a garanciális hibajegyzéket. A javítás határidejében azonban nem tudtak megegyezni, ezért perre mentek. A Szolnok megyei Bíróság 1971. október 14-én kelt határozatában a javítás határidejét az A épületnél 1972. május 31- ben, a B épületnél május 15-ben állapította meg. MUNKA HELYETT IGAZOLÁSOK Ezek után minden jóhiszemű ember csak arra gondolhatott, hogy az építőipari munkások egymásnak adják majd a kilincset a Vosztok úti 80 lakásban. Kétségtelen hogy hébe-hóba fel is bukkantak egy-egy meszesvödörrel, szerszámos ládával és javítgattak. Munka helyett azonban inkább az igazolások beszerzésére koncentráltak. „Itt írja alá!” — dugták a bérlők orra alá a javítás elvégzését igazoló papírcetliket. A lakók többsége sajnos anélkül, hogy pontosan tudta volna, hogy milyen kivitelezési hibák kijavítására kötelezték a vállalatot, igazolta a garanciális munkák elvégzését. A beruházó a határidők lejártával többször kérte levélben a kivitelezőt: nyilatsősorban az automatizálás és a távhívás fokozott ütemű megvalósítására kell az erőket összpontosítani. A postai szolgátatások közül a legdinamikusabban a telexhálózat fejlődik,. de az igények kielégítése itt sem könnyű. A tervidőszak végére a jelenlegi négyezres előfizetői szám előreláthatólag eléri a hatezret. A számítástechnikai központi fejlesztési program előirányzata szerint a számítástechnikai rendszerek mindinkább igényelni fogják az adatátvitel alkalmazását. kozzon, befejezték-e a Vosztok úti lakásokban a garanciális javításokat. Választ azonban nem kapott. Ezért 1973. március 21-én a beruházó vállalat keresettel fordult a megyei bírósághoz az építőipari vállalat ellen. A tárgyaláson a kivitelező képviselője így nyilatkozott: — A hibákat kijavítottuk. Erről megvannak a bérlők igazolásai. A beruházó képviselője szerint: — Az igazolások hiányosak és többségük nem hiteles. Egyébként is a beruházó a lakók igazolását dokumentumként nem fogadhatja el még akkor sem, ha rzok szabályosak. A bíróság döntése: kötelezi a feleket, hogy közösen nézzék végig a lakásokat és egyeztessék, melyek azok a kivitelezési hibák, amelyek kijavításra várnak. Az IKV annak rendje és módja szerint értesítette is a lakókat: május 2-án maradjanak otthon, mert a garanciális hibajegyzékek alapján utóvizsgálatot tartanak. A három cég képviselői meg is jelentek a megbeszélt időben és helyen. A kivitelező emberei azonban nem voltak hajlandók a szemlén részt venni. Felmutatták a lakók már említett igazolásait (amelyekre egyszer már a bíróság előtt is hiába hivatkoztak) és távoztak. „LOPJAK AZ IDŐNKET” A meghiúsult szemle után egy héttel „Lopják az időnket” címmel az Olvasóink írják rovatban közzétettük a lakók panaszos levelét. Lényege: május 2-án otthon maradtak, de a bizottság feléjük sem nézett. Néhányan még másnap is várták őket, gondolván, hogy egy nap alatt nem jutottak el minden lakásba. Jogos a lakók kérdése, ki téríti meg nekik a szabadságukból elkótyavetyélt két napot, és mikor lesz már vége a két éve tartó huzavonának. Miért nem volt hajlandó a kivitelező az egyeztető szemlére, noha a tárgyaláson ezt kifejezetten kérte és a bíróság egyébként is határozatban kötelezte rá. A vállalat jogtanácsosa május 5-én az ügyben illetékes bírósághoz írt levelében így érvelt: „A szemlén vállalatunk képviselői felmutatták a beruházó műszaki ellenőrnek az igazolásokat azzal a kéréssel, hogy ennek (nyilván a lakásokban történő) „beazonosítása” után a végleges igazolást kiadja. A műszaki ellenőr azonban nem vette figyelembe az igazolásokat. A levél további részében szó szerint a következő olvasható: „Az egyes igazolások óta több mint két év eltelt, így ma már beazonosíthatatlannak látszik az a körülmény, hogy esetleg újabb hibáról vagy régi, még kijavítatlan- ról van szó.” Felkerestük mindhárom vállalatot. Az ÉVM Szolnok megyei Álllami Építőipari Vállalatnál Forral József, igazgatóhelyettest kérdeztük meg: — A gyakorlat az, ha hitelesek a lakók által adott igazolások, részünkről az ügyet lezártnak tekintjük. Az IKV igazgatója, Varga Béla így nyilatkozott: — A bérlő nem szakember, így nem tudja megállapítani, hogy a hibákat elfogadhatóan javították-e ki, vagy sem. A beruházási vállalatnál Simonyi Lajos osztályvezető véleményét kértük: — A hibák egy minimális részének javítását a kivitelező megkísérelte, de munkájuk a követelményeknek nem felel meg. Egyébként is az adott esetben (állami lakásokról lévén szó) az építőipari vállalat csak velünk áll jogviszonyban. így a garanciális javítások végére pontot tenni csak akkor lehet, ha műszaki ellenőrünk meggyőződött, hogy a kivitelező jó minőségű munkát végzett. Az ügy június 7-én a tárgyalóteremben folytatódott. Ekkor sem tudtak megegyezni, ezért a bíróság felszólította a kivitelezőt, hogy nyolc napon belül csatolja az igazolásokat: a határidő június 15-én lejárt. Az építőipari vállalat ismételten figyelmen kívül hagyta a bíróság ránézve kötelező határozatát. Ezek után a bíró szakértőt rendelt ki, aki fe- lülvizgsálja (reméljük utoljára) a két Vosztok úti épület garanciális hibáit. Az ő véleménye alapján hoznak majd ítéletet NEMCSAK JOGI ESET Az ügy jogi síkon itt tart, a bíróság újabb döntése előtt e tekintetben nem foglalhatunk állást. Azt viszont meggyőződéssel mondhatjuk, két szocialista vállalat együttműködésére ez a feudális színezetű pereskedés egyetlen jogvitás esetben sem lehet jellemző, különösképpen ha ráadásul az állami tulajdonról van szó. Másfelől joggal tehető szóvá, hogy a vállalati érdekek összecsapásának következményei semmiképp sem lehetnek antihumánusak Márpedig a két év óta tartó pereskedés nyolcvan szolnoki család életét keseríti meg. Bízunk benne, hogy az érintett vállalatok vezetői felülemelkednek a presztízs- háborún — talán — s nem várva meg a bíróság döntését, önszántukból gyorsan megegyezésre jutnak. Kovács Katalin T FURCSA SZÖVEGGYŰJTEMÉNY „Szabadságom ideje alatt nem árusítunk”, vagy „betegség miatt bizonytalan időre zárva”. Jászberényben a Lehel vezér tér és Nádor utca sarkán a zöldség-gyümölcs pavilon ablakában váltogatják egymást az ilyen feliratok. Üjabban a „szombaton egész nap zárva” táblával gazdagodott a „szöveg- gyűjtemény” A pavilont a Lehel vezér téri lakótelep előtt állították fel pár évvel ezelőtt, hogy az ott lakó, mintegy százötven család, valamint a környékbeliek részére biztosítsa az ellátást. Gyakoribb azonban a pavilon ablakában az ezért vagy azért zárva felirat, mint a polcokon a friss gyümölcs, de nyitva- tartásával sem igazodik a korán reggel munkába induló, vagy a késő délutáni órákban hazatérő vásárlókhoz. Nem sokról van szó, csak annyiról, hogy a MÉK — a pavilon üzemeltetője — csökkentse ,az okokat”, amiért a pavilon annyiszor zárva tart, és a nyit- vatartással — akár úgy, hogy bevezeti az osztott munkaidőt — igazodjék a vásáróik igényeihez. Véleményünk szerint megéri. Nemcsak a vásárlók meg- elgégedése, hanem a várhatóan nagyobb forgalom miatt is. * i • t * L a; ....................................................................... B orzák Lajos Az országgyűlés építési és közlekedési bizottságának ülése
