Szolnok Megyei Néplap, 1973. június (24. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-20 / 142. szám

1973. június 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Tájkonferencia Szolno-on végzettségét Ez a törekvés mindenképpen dicséretes. A továbbiakban Szigeti László a következőket mon­dotta: — A szakmai végzettség és munkaköri beosztás te­kintetében az utóbbi évek­ben jelentős változás kö­vetkezett be a munkások egyes csoportjai között. Bár a szakmunkások száma nö­vekedett, aránya csökkent az összmunkásságon éelüL 1965-ben a munkások 50 százaléka volt szakmunkás, 1970-ben ez az arány 34 százalékra csökkent. Ugyan­akkor némileg eftielkedett a betanított munkások szá­ma és aránya (jelenleg 32,9 százalék) és jelentősen emelkedett a szakképzetlen, segédmunkások száma és aránya (jelenleg 33,1 száza­lék). Szigeti László befejezésül a művelődési lehetőségek értékelésével foglalkozott. A munkásműveltségi konferen­cia ma kilenc órakor foly­tatja tanácskozását. — s. b. — Természettudományban jó, olvasásból gyenge A magyar iskolarendszer összehasonlító értékelése Megkezdődtek a vizsgák Kétszáz fiatal i egez a megye szakmunkás épz<S intézeteiben Tegnap a kunhegyes! Me­zőgazdasági Szakmunkás- képző Intézetben ötvenkét fiatal járult az állami szak­munkás vizsgabizottság elé, hogy bebizonyítsa: elsajátí­totta a növénytermesztő-gé­pészet szakismereteit. Csü­törtökön pedig Jászapátin „érnek” a szarvasmarhate­nyésztő, a baromfitenyésztő és a zöldségtermesztő jelöl­tek. A sort a jövő héten a kenderesi növénytermesztő gépészek számadása zárja megyénkben. Ha az állami vizsgabizottságok is úgy döntenek, az idén százhét növénytermesztő gépésszel, negyvenkét szarvasmarhate­nyésztővel, negyven ba­romfitenyésztővel és tizen­nyolc zöldségtermelővel gyarapodik a megye mező- gazdaságában dolgozó szak­munkások tábora. Sajnos, ebben az évben sertéste­nyésztőszakon nincs kifutó évfolyam, pedig a termelő­üzemek egyre jobban kere­sik az ilyen végzettségű. fiatalokat. Hároméves, szorgos tanu­lás után olyan fiatalokat kap a megye mezőgazdasá­ga, akik tökéletesen^ ,isme­rik azokat a gépeket, esz­közöket, amelyekkel dolgoz­nak majd szakmájukban. A képesítő vizsgákon túljutók- nak lehetőségük lesz kiegé­szítő szakmák elsajátítására is. A szarvasmarhatenyész­tők például tejmestert, in- szemináló és elletőmesteri vizsgát is tehetnek. Azok a fiatal szakmunkások pedig, akik épnél is többet akar­nak, a szakközépiskolák második évfolyamán foly­tathatják tanulmányaikat. A most végzők közül, sok fiatal a termelőszövetkezet, az állami gazdaság ösztön­díján szerezte meg a szak­munkás-képesítést. — vágási —* A tihanyi múzeumban Kondor Béla-emlékkiállítás nyílt meg. Nagy László költő m ondott megnyitó beszédet. A kiállítás bemutatja a nem rég elhunyt művész legki­válóbb alkotásait Új színek, rejtett értékek Hangverseny Szolnokon (Folytatás az 1. oldalrólJ kolázottsági végzettsége ma­gasabb, mint a megye egész népességének átlagos szín­vonala. Ez főleg a mező- gazdasági termelőszövetke­zeti tagok viszonylag ala­csony iskolázottsági szintje miatt van. Például a gép­iparban dolgozó fizikai mun­kások 63 százalékának van általános iskolai végzettsé­ge, eddig a mezőgazdasági termelőszövetkezetek fizikai dolgozóinak 26 százaléka ér­te el ugyanezt a szintet. Ugyanakkor a megye egész népességének iskolázottsága az országos átlag alatt van, a fejlődés ellenére a régi, műveltségbeli elmaradást csak részben sikerült fel­számolni. — Szükséges azt is meg­említeni, hogy a szakmun­kásképző intézmények tár­sadalmi rangját nem sikerült megfelelően emelni. Szolnok megye a lakosság általános iskolai végzettsége tekinte­tében a megyék között a 18 Ä nevelési-tanítási ered­mények értékelésére Nem­zetközi Pedagógiai Társaság alakult (angol elnevezésé­nek rövidítése: IFA). Ti­zenkilenc ország pedagógiai intézetével — közöttük a magyar Országos Pedagógiai Intézettel együttműködve — vállalta a tanulók teljesít­ményének nemzetközi össze­hasonlítását, és ennek alap­ján az országok iskolarend­szerének hatékonysági elem­zését. Az Országos Pedagó­giai Intézetben elkészült a hazai eredményeket össze­gező kutatási beszámoló, és az IFA központja kiadta a nemzetközi adatokat érté­kelő tanulmánysorozat első kötetét. A nemzetközi számító központban az egyes orszá­gok tanulóinak eredményei­ből kiszámították az orszá­gos átlagokat, ezeket rang­sorolva megtudhatjuk, hogy emes Ibolya szerette Pethő Győzőt. Pethő Győző imádta Ne­mes Ibolyát. Gaz­dagok voltak mind a ketten, és a fiata­lok szülei csak helyeselni tudták a házasságot. Így hát akadály nem lévén, Pethő Győző feleségül vette a méz­szőke Ibolyát, aki órákig, megszakítás nélkül tudott ra- jongani férjéről két teljes ‘esztendei házasság után is. Pethő Győzőné született Nemes Ibolya nagyon szeret­te a férjét, és úgynevezett példás házaséletet éltek, ami­kor is házasságuk harmadik esztendejében Pethő Győző hirtelen és váratlanul meg­halt Egy csúnya, őszi napon lázasan, borzongva jött haza, és „kis meghűlésről” panasz­kodott a feleségének. Három nap múlva meghalt. Jó barátságban voltam a családdal, Ibolyát különösen kedveltem, mert okos. szim­patikus asszony volt, de a szörnyű haláleset után nem mertem kondoleálni sem a szerencsétlen fiatalasszony­nak, mert úgy éreztem, hogy ekkora bánatra hiába fecsé­relek szavakat, itt csak az idő segíthet, és az nem én vagyok. Két héttel a szomorú eset után mégis találkoztunk vé­letlenül, közös barátainknál, és az első pillanatban nem hittem a szememnek, amikor Ibolyát megláttam. Ízléses, egyszerű, világos ruhában volt, csacsogott, fi­gyelt, véleményt nyilvánított, nem látszott rajta a nagy boldogtalanság, de a legfel­tűnőbb az volt, hogy gyász­—17„ a középfokú végzett­ség vonatkozásában a 14— 15„ felsőfokú végzettséget illetően a 15—16. — A munkások, főleg a szakmunkások nagy tömegei elsősorban a 20—45 éves korosztályok, a népesség át­lagos kulturális színvonala felett állnak. Magasabb az iskolai végzettségük, kor­szerűbb ismeretekkel ren­delkeznek. Megjelentek a termelésben az emeltszintű szakmunkásképzésben részt vett fiatalok, valamint az érettségivel rendelkező szakmunkások első cso­portjai. Szakmunkás-arány — Jelenleg a munkásság­nak 48,3 százaléka a nyolc általános iskolai bizonyít­vánnyal, 3,3 százaléka kö­zép-, 0,1 százaléka felsőfo­kú végzettséggel rendelke­zik. Az analfabéták aránya 1.6 százalék. A munkások 21.5 százaléka esti vagy le­velező tagozaton szerezte meg a legmagasabb iskolai • tízesztendős diákok csoportjában a magyar gyermekek a természet- tudományban közepes mi­nősítést kaptak, az orszá­gok közötti rangsorban a hatodik helyet foglalják el. Az olvasás-megértésben azonban már a kilencedik helyen szerepelünk, és ez a teljesítmény bizony igen gyenge. Ennél is rosszabb a helyzet az olvasás-gyorsaság területén, melyben a ma­gyar kisdiákok teljesítmé­nye a vizsgált országok kö­zött a legrosszabb. A 14 esztendősök kategó­riájában a természettudo­mányos oktatás hazai szempontból igen jónak minősíthető, ezt bizonyít­ják r teljesítmények is: Magyarország a második helyen szerepel, nak nyomát sem tudtam fel­fedezni rajta, még csak egy kis, fekete szövetcsíkot sem viselt. Meghökkentett ez a dolog, és — híres tapintatos ember vagyok — egyenesen meg­kérdeztem Ibolyától: Királyhegyi Pál: — Bocsáss meg. drágám, igazán semmi közöm az egészhez, és lehet, hogy ízlés­telennek tartod a kíváncsisá­gomat, de nem értem ezt a dolgot. Ibolya megigazította fekete szemüvegét amit valószínű­leg azért viselt, mert bántot­ta szemét a fény. és édes, nő1 mozdulattal körültapogatta szőke haját — Mit? — érdeklődött — Hát, kérlek szépen, én láttam ezt a szerelmet elég közelről a megboldogult uraddal, láttam, hogy ez iga­zi, nagy valami volt, és kissé furcsállom, hogy két héttel a halála utón nem... nincs rajtad semmi külső jele... már úgy értem, hogy én sem vagyok a külsőségek barátja, de méeis... Meesaináit ded''«ásómért: — Azt akarod tudni, miért nem v'-tczolok? — Azt. — Hát ennek igazán egy­szerű ólra van. Először is gyászolok, csak talán a ma­gam módján, és nem úgy. és csak Japán előzi meg. Az olvasás-megértés azonban ebben a korosztályban is gondot jelent diákjainknak, és nyolcadik helyezésükkel csupán közepes teljesít­ményre képesek. Igen gyen­ge — rangsorban a tizedik — 14 éves diákjaink telje­sítménye az olvasás-gyorsa­ságban. Középiskolás tanulóink a természettudományos te­rületen a hetedik helyet érték el, és ez jő közepes teljesítménynek számít. Diákjaink meglehetősen jő természettudományos isme­reteit és viszonylag gyenge olvasását főleg az magya­rázza, hogy más országok­hoz képest nálunk viszony­lag sok időt fordítanak a fizika, kémia, biológia taní­tására, ugyanakkor az anya­nyelvi képzésre — ezen be­lül az olvasástanulásra — viszonylag keveset ahogy az elő van írva. Min­dig halálra rémültem azoktól a nőktől, akik talpig gyász­ban, komoran és feketén jö-t tek felém, mert gyászoltak valakit. Ha az ilyen asszony megjelent valahol, az embe­rekbe belefagyott a szó, za­t varian izegtek. mozogtak, nem tudták, hogyan viselked­jenek. nem tudták, ilhk-e rá­terelni a szót a megboldo­gultra, vagy ne vegyék észre ezt a mély gyászt, amit lehe­tetlen nem észrevenni. En­gem mindig lehangoltak az ilyen hivalkodó gyászba öl­tözött emberek, . és furcsa megállapításra jutottam. Ki­derült, hogy ez a gyász, ma­gát a gyászolót nem érinti, ő nem látja állandóan önma­gát' feketében, ő csak a töb­bieket látja, tarka színekben, a napot, ami ragyog, az egész életet,* ami sokszínű, és csak nagy ritkán fekete. Én megfordítottam a dol­got. A ruhámon nem változ­attam semmit, nem akarom, hoey idegenek részvétteljes arccal beszélgetést kezdenek az ép drága uramról, ellen­ben s7ü'-cóffét éreztem a"nak hogv én magam szenvedi °-k anélkül hoey másokat meg­zavarlak a sväszommaf Lát­hatod. fekete szemüveget hordok. Én mindent feketén látok, a zöld füvet is. a kék hegyeket te. a fehéret is, —­mindent. Ez az én külső gyá­szom. Nem hivalkodó, nem tolakodó, szerény, mély gyász az én fekete szemüvegem, de nem ütközik meg rajta senki. — Érdekes. Bocsáss meg, hogy ilyen butákat kérdez­tem. Igazad van. Elvégre az egész gyász csak szokás, és az igazi gyásznál nem fonto­sak a külsőségek. — A szokásokkal és külső­ségekkel én sohasem törőd­tem. Kínában például a gyász színe — fehér. Japánban fe­hér és fekete. Különben a kínaiakat azért is irigylem, mert ők nem ismerik a kéz­fogás kínos szokását sem. — Ne beszélj. Ezt nem is tudtam, Nem fognak kezet? ■— Fognak, dé a sajátjukat, és nem az idegenét. A barát­ságos üdvözlés náluk az, ha az. ember megfogja a saját kezét, jelezve, hogy nincsen a kezében fegyver, tehát ba­rátságos szándékai vannak. Örülterp, hogy eltértünk a szomorú tárgytól, aztán el­váltunk. és megfeledkeztem Ibolyáról és a fekete szem­üvegéről. at hónappal később megint láttam. Vé­letlenül találkoz* tunk egy cukrász­dában. ahol Ibolya lelkesen figyelte egy magas, barna, rokonszenves arcú fiatalember előadását Nagyon érdekes dologról le­hetett szó. mert Ibolva télie­sen el volt merülve a h-'l'ga- tácíhan. Észrevettem, hogy kék szemüveget viselt. Már csak fél gyászban volt. • A karcolat a szerző Ami sürgős, az ráér című kö­tetéből való. — amely a Szépirodalmi Könyvkiadó­nál jelent mtc. A kulturális hetek befeje­zése után alig egy héttel később, ismét hangverseny színhelye volt Szolnokon a városi tanács díszterme. A Bartók Kamarakórus és a Szolnoki Szimfonikus Zene­kar közös fellépésére került sor. A tizenhárom tagú női énekegyüttes hétfőn este színes műsorral lépett a közönség elé. Tartalmas volt ez a műsor, akár az előadott művek stílusbeli változatosságát, akár nehéz­ségi fokát tekintjük. Az első énekkari blokk régi, XVI. századbeli mad­rigálokból, motettákból állt, Palestrina, Regnart, Veechi, Castoldi művei csendültek fel. S ha a kórusnak csak ebben a részben nyújtott teljesítményét mérnénk, ak­kor is felső fokkal lehetne értékelni teljesítményét. A szólamok kiegyensúlyozott­sága, a plasztikus hangha­tások, a tisztán érthető szö­veg, a fegyelmezett és mé­gis rendkívül muzikális elő­adásmód, mind azt bizonyí­tották, hogy a Bartók Ka­marakórus a maga műfajá­ban országos színvonalat is tekintve igen előkelő helyen állhatna, ha több hangver­seny-lehetőséget kapna, és más városokba is eljuthat­na minél többször. Monteverdi két Canzonet- tája következett a madrigá­lok után. Ezek érdekességét inkább csak a hangszeres kíséret adta. Majd Kodály- és Bartóíc-kórusműveket hal­lottunk. A fáradtság ekkor már néha érezhető volt. Nem az intonálásban vagy pontatlanságban — ilyes­miről szó sem lehetett — : inkább a szuggesztivitás, az átélés volt kevesebb, mint a I madrigálok előadásában. Ki- : emelkedő volt Kodály Pün­I kösdölöjének megszólaltatá­sa, a kórusszvit kezdő és befejező részeinek tolmá­csolása. Három zongorakísé- retes Britten-mű zárta a Bartók Kamarakórus műso­rát. Az együttes Berényi Bo­gaid vezetésével új értékek­kel gyarapodott. Színesebb lett műsoruk, jobban ki­használják saját „rejtett 1 tartalékaikat”, s az előadás­mód is sokkal pontosabb, tudatosabb lett. Az első részben a nemré­giben alakult Szolnoki Fú­vósötös is fellépett, igaz tartalékosam Puskás Dezső helyett Fancsali Oldamur (klarinét), Melegh Károly (fuvola), Egyed József (oboa), Benedek Sándor (fagott) és Tóth Ilona (kürt). Farkas Ferenc Régi magyar táncok című művét játszották, s bizonyították, hogy nemcsak a zenekarnak kitűnő szólis­tái, hanem nagyszerű kama­ramuzsikusok is. Szünet után operarészle­tek és nyitányok hangzottak el. Sajnos a két zenekari nyitányra (Mozart Szöktetés a szeráfból és Rossini Sevil­lai borbély) nem alkalmas a terem akusztikája. Három ária is elhangzott, három szolnoki énekes előadásá­ban. Verdi operájából Aida áriáját Széplaki Katalin éne­kelte. Aida a zeneirodalom egyik legnehezebb és leg­igényesebb énekszerepe s az áriát jól elénekelni — ön­magában is kitűnő teljesít­mény. Mozart Don Juan cí­mű operájából Don Ottavio áriájának előadása a szünet utáni rész csúcspontja volt. Szabó Andrásról röviden csak annyit: nagyszerű Mo- zart-énekessé válhat. Hang- színadottsága, kristálytiszta intonálása, egyre jobban kiteljesedő énektechnikája a legmerészebb feltételezése­ket is valószerűvé tehetik vele kapcsolatban. Jó volt a kettős is a Traviátábol, melyet Vafna Katalinnal adott elő. Igaz, partnere az ária elején kicsit küszkö­dött a megilletődöttséggel. Az est karmestere Nádor László volt, akinek tulajdon­képpen bemutatkozása volt ez a hangverseny — bár régebben már dirigálta a zenekart. Sajnos a két nyi­tánynál a hangzásbeli adott­ságok miatt a ritmus tar­tására és a zenekar össze­fogására kellett koncentrál­nia. Ám az operarészletek kísérésénél már megmutat­kozhattak igazi képességei. Mint rutinos színházi kar­mester — mestere az éne­kesek kísérésének. A kíséret biztos zenei megformálásá­val a szólisták sikerét is nagyban elősegítette. K. X Nemes Ibolya talpig szemüvegben /

Next

/
Oldalképek
Tartalom