Szolnok Megyei Néplap, 1973. június (24. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-17 / 140. szám
1973. június 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Miskolcon, az Avas déli lejtőjén új lakótelepet építenek. A közművesítés befejeződött és megkezdték az első többszintes lakóház összeszerelését l Nők a gépek mellett Meg mérőszobák műszerei előtt, szabászasztaloknál, szerlőszalagoknál. Száz ipari foglalkoztatottból 44 leány vagy asszony. Száz munkás közül 42. A szakmunkások esetében, százból húsz. A népgazdaság keresőinek 42 százaléka, több, mint 2,1 millió fő a nő. A sokat em1970. február 18—19-i ülésen átfogó határozatot fogadott el a nők helyzetének további javításáról a párt Központi Bizottsága. A X. kongresszuson — 1970. novemberében — Kádár János elvtárs megállapította: '„A Központi Bizottság a kérdés nagy társadalmi fontossága és a szocialista fejlődés általános menetére való hatása miatt, különös figyelmet fordít a nők helyzetére. „Minisztertanácsi rendelkezések, ágazati szabályozások sora bizonyította azóta a fokozott törődést. Nem árt visszatekinteni. 1949-ben kétmillió munkaképes korú eltartott nő volt az országban. Ma számuk a hatszázezret is alig haladja meg. Száz ipari foglalkoztatottból 21,5 volt nő 1949- ben, ma 44. A textilruházati iparban a munkások 84, a kézmű- és háziiparban 80, a textiliparban 71, a nyomdaiparban 54, az élelmiszer- iparban 50, de még a vegyiparban is 40 százalék a nők aránya. S hogy eloszlassuk a tévhitet, ami szerint a nők csak a „női” iparcsoportokban vannak otthon, írjuk le: a híradás és vákuumtechnikai ipar minden száz munkásából 57 leány vagy asszony. Jónéhány legetett nőkérdésnek nemcsak politikai, társadalmi jelentősége van. Hanem gazdasági is, egyenlő súllyal. Mert ma már túljutottunk azon, hogy elég munkát adni. A munkával, a munka mellett ezer minden jár még az iparban dolgozó nők hatalmas seregének. S a legfrissebbet említve: a SZOT elnöksége május 28- án tartott ülésén kimondhatta, hogy a március elsején végrehajtott központi bérintézkedés legnagyobb mértékben a szakmunkásnők keresetét növelte. A cselekvésnek sok rétege van, s mindegyiknek meghatározott jelentősége. Van, amit országosan kell megoldani. S még több, amit helyben, a vállalatoknál, az üzemekben. Mert például a vállalati szociálpolitikát nem lehet helyettesíteni semmivel. iparterületen tehát a nőkhöz kell igazítani a fejlesztési, technológiai terveket, épp úgy, mint a munkásvédelmet, a szociális gondoskodást, azon egyszerű oknál fogva, hogy ők alkotják az ott tevékenykedők többségét. Heti 44 óránál többet ma már csak az ipari munkásnők négy százaléka dolgozik. Jó ez? Természetesen. Ám vegyünk szemügyre egy másik adatot: száz munkásnőből 60'betanított, 21 segédmunkát végez, s csupán 19 érte el a szakmunkás rangot. Rossz ez? Igen. Arra figyelmeztet, hogy nem lehet, nem szabad a nők helyztét, a teendőket leegyszerűsítve megítélni. munkásnői aránya már a nyolc általános utáni továbbtanulásnál megsejthető. A szakmunkás tanulóknak pusztán negyede lány, a gimnáziumot végzettek csak „végső esetben” adják fejüket szakma elsajátítására, inkább — átmenetként — segéd- és betanított munkát vállalnak. Sűrűn, szándékaikkal ellentétben, nem átmeneti időre szól választásuk. Mert vannak teendők — kiváltképp a szemlélet megváltoztatásában — ezen, azaz a lányok, asszonyok oldalán is. Ha már ipar, akkor legyen iroda; az adminisztratív alkalmazottak 78 százaléka nő... Mond ez is valamit. S a baj nem ez, hanem az, hogy nagyobb a becsülete — amint a szakemberek mondják, társadalmi presztízse — a műhely- ímokságnak, az anyagkönyvelésnek, bérelszámolásnak, mint a szakmánál?, a köszö- rűsségnek, esztergályozás- nak, műszerészségnek, fonásnak, szövésnek, szabásnak. Bér és... Napjainkban már ritkán akad példa arra, hogy az egyenlő munkáért egyenlő bér elvét a nők esetében kirívóan megsértsék. Kirívóan. Van itt még teendő — például az órabérbesorolási úgynevezett tól-ig határok kihasználásában, hogy ne- csak férfiak érjék el a maximumot, — hiszen vizsgálatok szerint a férfiak legalacsonyabb és legmagasabb órabére közötti különbség ötszörös, míg a nőknél csak háromszoros ... Ahogy, az ágazatok közötti bérkülönbségek is vizsgálatra szorulnak, majd — az ország teherbíró képességének megfelelően — változtatásra. Központi és helyi teendők ötvözete szilárdítja és hosz- szabbítja azt az utat, amely az ipari munkásnők jobb helyzetéhez, megbecsüléséhez vezet. Ám nagy hiba lenne úgy vélni, hogy ahol igazságosan megfizetik a nők munkáját, ott már megtettek mindent. A kötelességek közül is csupán egyet hajtottak végre. A többi még ott sorakozik, a kötelességeken túli, de szükség- szerű cselekedetekről nem beszélve. M. O. A cselekvés rétegei Eltartottakból keresők Kellő fegyverzet birtokában naqyobb éberséqet Társadalmunk átmeneti korszak — jövünk a kapitalizmusból, haladunk a kommunizmus felé, s ennek alsó foka a szocializmus. Ez szemináriumi tételként hangzik, de felismerésének nagy jelentősége van a társadalom világnézeti problémáinak helyes megítélése szempontjából. Mert igaz. hogy politikánkban, kultúránkban, köznevelésünkben, világnézetünkben vezető szerepe van a marxista—leninista ideológiának. De nagyot tévednénk, ha nem vennénk tudomásul, hogy e mellett — vele ellentétes hatást kifejtve — jelen van társadalmunkban még a polgári ideológia nézetrendszere is. A polgári ideológia — különböző hatások és csatornák útján — állandó injekciót kap a kapitalista világból az ú. n. „fellazító” taktika manipulációi révén. Ha figyelembe vesszük, hogy a különböző társadalmi rendszerek és országok békés együttélésének körülményei között a gazdaság mellett az ideológia, a nemzetközi osztályharc leg exponáltabb területe, érthető. miért fordítunk olyan megkülönböztetett figyelmet társadalmunk ideológiai-világnézeti állapotára, azokra a hatásokra, amelyek társadalmunkat szüntelenül érik. Ha. cselekedni akarunk, időben fel kell ismernünk az új vonásokat e területen is, hogy azokat semlegesíteni és hatástalanítani tudjuk. Ennek érdekében — elsősorban a kommunisták körében — nemcsak az ideológiai felkészültséget szükséges fejlesztenünk, de az ideológiai érzékenységet és igényességet is. Ehhez persze nemcsak marxista—leninista világnézeti fegyverzetre van szükség, hanem arra is, hogy ennek prizmáján át fel tudjuk ismerni a káros társadalmi jelenségek ideológiai következményeit. Most nem elsősorban a nyíltan ideológiai köntösben fellépő fellazító nézetekre, a konvergencia, vagy a marxizmust burzsoá szájból magyarázó ú. n. marxológia különböző irányzataira gondolunk, hiszen ezek hatásukat elsősorban az ideológiai tudományok és az irodalom szférájában próbálják nálunk kifejteni. Inkább az olyan ideológiai jelenségekre és hordozó tüneteire, amelyek milliókra hatnak anélkül, hogy nyomban észre- vennénk, legfeljebb összefüggések egybekapcsolása révén jelennek meg előttünk bizonyítékául annak. hogy igenis hat társadalmunkra a „fellazítás”. Ezt egyébként természetesnek is keÜ tekintenünk egy olyan — egyik politikusunk találó megjegyzésével szólva — „huzatos” országban, mint a mienk, amely területe kicsiny voltánál fogva, s az egyre növekvő nyugati» idegenforgalom révén a kedvező és kedvezőtlen hatások millióinak nap mint nap ki van téve. Ha valamiért háborog a sajtó, a pedagógusok, vagy mások, sokan azt mondják, hogy rémeket látunk. Mert például hogyan lehetne ideológiai töltése mondjuk a viselkedési kultúrának. E mögött a kérdésfeltevés mögött is ideológiai tartalom van. Nevezetesen az a divatos nyugati „nézet”, hogy a tömegeknek — úgymond — távol kell tartaniok magukat a közélet kérdéseitől, a közösség dolgaitól, az individuum, az egyén élje a maga életét, ebbe senki bele ne szóljon, de ő se szóljon bele más ember életébe, míg ha az bármily extrém magatartást is tanúsít. A társadalmi közösség helyett — egyes nyugati „tanítások” szerint — „el kell vonulni a hippitársadalom”, a „nagy család” a sexkollektíva „közösségébe”. Kár lenne tagadni, hogy ifjúságunk kisebb rétegeiben is fel lehet fedezni a közösség ügye iránti közömbösség jelentkezését. A nyugatmajmolás a hajdani magyar uralkodó osztályok magatartását jellemezte. Sajnos, ma a dolgozó osztályok fiataljainál, de elsősorban a kispolgárság egyes köreiben divatoló ang- lománia és Amerika-majmo- lás képében ugyanez, de más formában megtalálható. (Minden jó akár kocsidísznek, akár a lakásba, aminek angol a felirata, de lehetőleg az is legyen rajta, hogy „USA”, mert ez a sikk.) Illetékes főhatóságok is eltűrik, hogy a szálloda, a vendéglátó, valamint szórakoztató „iparban” a cégeket zömében idegen hangzású nevekkel reklámozzák. Ha új termék születik, annak neve is csak akkor sikkes, egyes „kereskedelmi szakemberek” szerint, ha idegen hangzású. Hogy a beat együttesek nevére ne is utaljunk. A külföldiek, még a pénzesebb nyugati tőkések is, nem azért jönnek Magyar- országra, mert itt a bár, a szálloda vagy a vendéglő neve angolos, vagy franciás. Nálunk éppen a sajátosan magyart keresik. Nem ártana, ha mindannyian — főleg akikre ilyen döntéseket bíznak! — több nemzeti öntudatot, nemzeti önbecsülést tanúsítanánk, s nem esnének hasra a nyugati behatások előtt. Tisztában kellene lenniük azzal, hogy itt a Magyar Népköztársaságban és nem más országban élnek. Csoda-e, ha ilyen példák láttán még a legeldugottabb tanyavilágban is disc jockey- klub-nak nevezik á művelődési ház tánczenét hallgató közösségét? Nehogy azt gondoljuk, hogy ezekben a torz jelenségekben az „ellenség keze” van benne. Szó sincs erről. Akik ma ilyen anglománok, rendszerint csak műveletlenek. Nem gondolják végig vagy nem értik az említett jelenségek ideológiai következményeit. Csoda-e, ha annyi „hivatalos” hatás nyomán ifjúságunk egy része vonzódik minden nyugatról származó extrém dolog iránt? (Az angol, francia feliratú légitáskák, a topis öltözet, az ápo^ latlan külső, bizonyos divatos, de értéktelen zeneszámok, énekesek körüli őrjöngés. a happening divatja stb,) Mindezek külső jelenségek, de rajtuk keresztül egy idegen világ, társadalmunktól idegen gondalatrendszere szüremlik be állandóan a magyar társadalomba, lazítja azokat az erkölcsi normákat, azoknak a szocialista erkölcsi elveknek a hatását, amelyet mi helyeseknek, kö-t vetendőknek tartunk. A másik megfigyelhető területe a „fellazításnak” a gazdasági élet néhány szférája is. Bizonyos körökben annyira eltompult az ideológiai érzékenység, oly nagy a kritikátlanság, hogy „egy az egyben” átvesznek bizonyos módszereket. Elfelejtkeznek arról a lényeges alaptételről, hogy még ha hasznosítható módszerről is lévén szó, nálunk ennek egészen más a gazdasági-társadalmi bázisa, mint a kapitalizmusban. Az alábbi példa világosan mutatja, miről van szó. Nálunk terjed a „Dolgozz Hibátlanul”, azaz: a HD-moz- galom. Erre olyan írások látnak napvilágot, bizonyos sajtóorgánumokban, hogy ez ugyanaz, mint az USA-bán a ZD, azaz: Zero Defects Program (Nulla hiba program), vagy az NSZK-ban az Alles ohne Fehler (Minden hiba nélkül). Azt az alapvető ideológiai-politikai különbséget elhallgatják, hogy amíg az imperialista országokban ez a mozgalom a tőkés extraprofitot, a nagyobb • kizsákmányolást szolgálja, szocialista társadalmi7gazdasági viszonyaink között — ha át is vesszük a módszert. új ideológiai tartalmat keli hogy nyerjen még egy ilyen mozgalom is, nevezetesen: a szocialista építést szolgálja, mert a magasfokú szocialista öntudatot fejezi ki. Joggal vethető fel ezek után, hogy „na és, mit lehet csinálni?” Cikkünkben több vonatkozásban már céloztunk erre, amikor nagyobb ideológiai éberségre (ez a szó mostanában elég ritkán hangzik el, mert egy időben eléggé lejárattuk, holott nem elvetni kell ezt a fogalmat és magatartást, hanem elvi alapon, tisztán értel- mezni és alkalmazni!) van szükség. Igenis mindenütt nagyobb éberség kell. S még valami: a marxista—leninista ideológia szüntelen terjesztése, a szocialista magatartásforma, a szocialista nemzeti önérzet és büszkeség, a közösségi magatartásformák, s az igazi értékek szüntelen képviselete, népszerűsítése, és mindezek révén a „fellazító'’ jelenségek beszü- remlésének társadalmi hatástalanítása. Rácz Lajos Határszemlén Szépen fejlődnek az öntözött dohány ültet vények Régen voltak ilyen szépek a dohányültetvények mint jelenleg — állapították meg a heti Szolnok megyei határszemléken a szakemberek. A szolnoki Dohányfermentáló és Beváltó Üzemhez tartozó tizenegy mezőgazdasági tsz 430 holdas dohányültetvénye már hat—tizenkét leveles állapotban van. A növényzet ilyen szép fejlődésének egyszerű a magyarázata. A gazdaságok kihasználva a jó időt április végén, május elején kiültették a fólia alatt nevelt palántákat. Ezt követően — a szárazság ellensúlyozására — öntözték a zsenge növényzetet, általában nyolcvan—száz milliméter csapadékot juttattak a palántákra. Á zagyvarékasi Béke nyolcvan, a tiszaföldvúri Szabad Nép Tsz ötven holdas Burley és hevesi dohányültetvénye szinte hivalkodó, a szakemberek úgy számolják, hogy július közepén megkezdhetik az első aljlevelek törését. A csépai Petőfi Tsz-ben — a megyében először — újszerű kísérletet kezdtek. A tsz kiöregedett és kivágott szőlőjének homokos talaján ültettek dohányt. A beültetett területből tíz holdnyi kifejezetten „posza” homok. A termelők arra keresnek választ. hogy az alacsony aranykorona értékű homokon meghonosítható-e az értékes dohány, termelése kifizetődő-e? Szolnok megyében egyéb-. ként a tervezettnél húsz százalékkal nagyobb az idén a dohány termőterülete. A már kialakult törzsgazdaságok szívesen foglalkoznak a „füstölni való” előállításával. Nemcsak azért, mert jövedelmező vállalkozás, hanem a munkafolyamatokat szánté teljesen gépesítették. Tavaly három, az idén már nyolc kanadai dohánykombájn segítette. illetve könnyíti a munkát. A dohány-kombájnon kívül fűző és varrógépekkel is felszerelték a termelőgazdaságokat. A gépesítés jelenlegi szintjével egyszer s mindenkorra száműzték a korábbi évek munkaerőgondjait is. E. S. j A legfőbb utánpótlás öt év alatt a szocialista iparban 150 ezerrel bővült a foglalkoztatottak száma. Ebből mindössze 30.000 a férfi, a „megmaradó” 120.000 nő! A legfőbb utánpótlást ők adják, s bár a távlati tervek szerint arányuk az iparban jelentősebben már nem növekszik — ez az úgynevezett tercier ágazatokban, a szolgáltatásokban, a kereskedelemben, az igazgatásban, az egészségügyben, stb. megy végbe, — de számszerűen újabb tízezrek keresik majd kenyerüket gépek mellett. Nem mindegy, mekkora, milyen ízű ez a kenyér. A munkahelynek, a szűkebb közösségnek döntő szerepe van abba, hogy számottevően változik-e a nők helyzete. A műszakok helyes megosztása, a munkaidő alatti szakmai továbbképzés lehetőségének megteremtése, a részmunkaidő- < ben való foglalkoztatás, a ; nehéz fizikai tevékenységek j gépesítése, az egészségtelen munkakörülmények fokoza- 1 tos fölszámolása, — egy-egy 1 állomás a járt és járandó j úton. Ezt „fentről” nehéz elérni, ha „lent” a tettekre hivatottak a vállukat von- ‘ ják. s c Kezdve j a képzéssel i i Segédmunkás az élelmi- s szeriparban dolgozó nők öt- , ven százaléka; 42 százalékuk betanított munkás, s s csak nyolc százalék a 1 szakmunkások aránya. Igaz, , a textilruházati iparban ez , utóbbi 53 százalékfa emelkedett. Területenként tehát s nagyok az eltérések, de az 1 ipar egészének csekély szak-
