Szolnok Megyei Néplap, 1973. június (24. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-17 / 140. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1973* június 17. Magnószalag Vietnamból Kunszentmártonba Torkos Béla gimnáziumi tanár üzenete kollegáihoz, tanítványaihoz Messzebbre vagy előbbre? (4 megfelelő szót a megletető helyen) A magyar-lengyel barátság ünnepe Negyedszázada, 1948. június 18-án írták alá az első magyar—lengyel barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási egyezményt. A dátum már történelemnek számít, s talán éppen ezért mérhetjük fel igazán ennek a 25 évvel ezelőtti ünnepélyes eseménynek a korszakos jelentőségét. Évszázadokon át a történelem során a két nép legjobb fiai nem egyszer indulták harcba közös célért. E dicső harcokat — a világ haladó közvéleményének bármily rokonszenve is övezte — az akkori körülmények bukásra ítélték. A Szovjetuniónak a fasizmus felett aratott tör- ténelemformáló győzelme teremtette meg annak feltételeit, hogy 1948-ban — éppen száz esztendővel Petőfi és Bem közös küzdelme után létrejöjjön a két testvéri nép tartós és jövőt építő összefogása. Az első szerződést a kibontakozó szocializmus védelmének követelménye, a szocialista fejlődés vállalása hozta létre... A barátság első okmánya óta természetesen nagyot fordult a világ. A két országban a szocialista viszonyok győzelmének, a világban pedig a szocialista közösség megerősödésének, döntő világpolitikai tényezővé válásának lehettünk tanúi. A fejlődés logikus következménye volt, hogy 1968- ban, két évtizeddel az első Után, aláírták a második magyar—lengyel barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződést. Érdemes félidézni Kádár Jánosnak a szerződés aláírása után elhangzott szavait: ”A 'ínagyur—lengyel kapcsolatokban a mostani szerződés aláírásával újabb szakasz kezdődik. Az a feladatunk, hogy az együttműködés területén is jobban kihasználjuk a szocialista rendszer előnyeit, előrehaladásunk meggyorsítására, országaink felvirágoztatására, népeink élet- körülményeinek további javítására.” Ez a második dokumentum még inkább hangsúlyozta azt, hogy a kél ország együttműködése az egész szocialista közösség, a KGST és a Varsót Szerződés tevékenységének szerves része. Az aláírás óta öt év telt el, és méltán mondhatjuk, hogy jól halad a kitűzött célok valóra váltása. A magyar—lengyel gazdasági kapcsolatokban mindinkább erősödnek az együttműködés magasabb formái: a kooperáció és a szakosítás. A két ország vezetőinek rendszeres, kölcsönös látogatásai, a magasszintű politikai eszmecserék jelentékenyen járultak hozzá, hogy mindjobban megismerjük és kicseréljük a szocialista építés során szerzett tapasztalatainkat. Magyaror- külpolitikai együttműködése pedig — a szocialista országok szövetségének részeként — tevékenyen segítette elő, hogy Európa jelenlegi politikai klímáját vizsgálva azt mondhatjuk: az enyhülés irányzata vált uralkodóvá. Z. L Fényérzékeny napszemüveg A rathenaui (NDK) optikai műszerek gyára ebben az esztendőben megkezdi az úgynevezett fotó-króm üvegből készülő szemüvegek gyártását. A „Helio- war”-i üveget Jénában olvasztják, a világhírű „Schott” állami vállalatnál. Ez az üveg az ezüst fény- érzékeny vegyületeit tartalmazza. Fény hatására elsötétül. de a fény csökkenése esetén átlátszósága fokozódik. Az üveg színezetének megváltozása néhány percet vesz igénybe. Érdekes, hogy alacsony hőmérsékleten fényérzékenyebbé válik ez a fajta üveg, tehát az ebből készülő védőszemüveget különösen jól használhatják a sarkkutatók és az alpinisták. Torkos Béla négy éve a kunszentmártoni József Attila Gimnázium angol—orosz szakos tanára. Jelenleg pedig a vietnami egyezmények fölött őrködő nemzetközi felügyelő bizottság magyar tagozatának katonája. Közelebbről is, a magyar tagozat vezetőhelyettesének tolmácsa. Torkos Béla magnószalagra mondott üzenetet küldött nemrég a kunszjentmártoni tanintézet nevelőinek, tanítványainak. Dr. Görög József igazgató ezt a szalagot bocsátotta szerkesztőségünk rendelkezésére, ennek szövegéből adunk közre részleteket, & üti célunk a festői szépségű „Sziget”, Kambodzsa alatt, a Sziámi öböl külső részén van. Repülőgéppel egy óra az út oda Saigonból. Reggel hét órakor ülünk be egy Kerabu típusú amerikai kis szállítógépbePercek múlva My Tho város fölött repülünk. Az országút cémaszálnak látszik, a rajta száguldó autók kis bogarak. Mindent jól látunk, felhőtlen, tiszta idő van. A Mekong deltáján áthaladva percenként' egy-egv folyó fölött megyünk át. Hatalmas rizsföldek mindenfelé, My Tho környékén az erdőkben bombatölcsérek ezrei. Mintha himlőhelyes lenne a sárga föld. Átrepülünk Can Tho fölött és Kirepülünk a tenger felé. Eltávolodunk a sárga partszegélytől. mindenütt olajzöld dísz, apró pici fodrokkal A vakító Nap csillog a vízen, a sofe fehér csík a hullámtaréj. Körülöttünk hófehér felhőgombócok, árnyékaik sötétzöldek a vízen. Gyönyörű kis szigetek fölött szállunk el. Barna szik- lacsúcsob zöld erdőfoltokkal aranysárga partszegély, kisebb fehér habfodor, ahol a víz a fövegen megtörik. Még kíjebb, a mindent körülölelő zöld tenger. Egyre több apró csodálatos körvonalú szigetet hagyunk el. Majd, hirtelen megdől a gép, megcélozza a sziget erdős hegycsúcsát, ami 'mögött a reptér kifutója van. Két magyar, két, kanadai, két indonéz és két lengyel ül a gépen. Kiszállunk. Mintegy százötven—kétszáz géppisztolyom állig felfegyverzett rendőr fogad bennünket, a különleAz idén 18 000 szakmunkástanuló vesz részt szervezett üdülésben. — Az ország legszebb vidékein, egyebek között a Balaton mellett, illetve Gyulán, Szombathelyen, Zircen tölthetik szabadságukat Szép számmal indulnak vándortúrák az ország legszebb tájaira az idén is: csónakon, kerékpáron, — illetve gyalogszerrel. Ebben a sok élményt nyújtó sportszerű pihenési formában mintegy ötezren vesznek részt. Balatonbogláron matematikai szaktábort is rendeznek a szakmunkástanulók részvételével. A Munkaügyig Minisztérium és a Műszaki Egyetem KISZ-bizottságának szerződése alapján több mint ges szolgálat emberei. Ülve. Tulajdonképpen nem is minket fogadnak, ők kísérik majd a foglyokat a repülőgépeken. Ügyet sem vetnek ránk. Persze mi se bámuljuk meg őket. Láttuk már egymást eleget. „Saigonból nincs felhatalmazásuk" Odamegyünk a tábor vietnami parancsnokához, s az amerikai katonai tanácsadóhoz. Közlöm, hogy a nemzetközi felügyelő bizottságtól, Saigonból jöttünk. Megkezdődik a foglyok bevagonf rozása a gépekbe. Óriási szállítógépek, harckocsikat is képesek bekebelezni, a hatalmas rakodótérbe. Lenyitják a hátulját és mór meg is érkeznek a foglyokat hozó teherautók. Huszonötén guggolva kuporognak egy autón. Az autó odatolat a géphez, s a foglyok vezényszóra leugrálnák róla. Már aki ugrálni tud. Van, akit ketten segítenek le. bicegnek. — Rögtön katonai alakzatokba állnak, nem egyet a társa tart a hátán, a szerencsétlenek menni sem tudnak. Pizsama szerű ruha van rajtuk és gumisaru. Fejük kis sárga nedves törülközővel. bekötve, így védekeznek a trópusi nap ellen- Nem látszik, hogy örülnének. Közömbösek. fáradtak, fásultak. Talán nem is tudják, mi történik velük. Ki tudja, hány ilyen lélekölő trükköt csináltak már eddig velük? Nem is gondolhatják, hogy órákon belül megláthatjáK négy, öt hat vagy több éve nem látott családjaikat Csontosán barna az arcuk. Csodálkozva néznek ránk, nem tudják kik vagyunk. Az egyezmény értelmében pedig tudatni kellett volna a foglyokkal, hogy kiszabadulnak. Ez nem történt meg. Hogv a tábort is neglátogassuk, arra már nem hajlandók. — Nincs felhatalmazásunk Saigonból — mondják, Persze, hiszen nem akarják. Ragaszkodunk a jogunkhoz, telefon Saigonba. Mehetünk. Igen, de „nem tudják garantálni” a biztonságunkat Félórás huza-vona, előkerül 50 egyetemista KlSZ-megbí- zatásként egész tanéven át korrepetálta a kollégiumokban lakó szakmunkástanulókat. A legtehetségésebb fiatalok most diáktanáraik vezetésével még mélyebbre hatolhatnak kedvenc tantárgyuk rejtelmeibe. Vásárosnamény- ban középiskolásokkal közös honismereti tábort szerveznek és mintegy 50—50 tanuló részvételével Hódmezővásárhelyen tartanak képzőművészeti, Fűzfőn pedig rádiós szaktábort A hasznos, sok szép élményt nyújtó, ám mégis szórakoztató hazai üdülésben részvevők népes táborán kívül összesen 370_en külföldön nyaralhatnak, az egyezmény szövege angol és vietnami nyelven. Rámutatok a sorokra, amelyek a jogunkat biztosítják. Telefonok ismét. Szabad utat kapunk- Van biztonság, biztosítás. autók, mehetünk. Megy ez, csak akarni kell. El akarták szabotálni a dolgot. Ruhadarabok a izöge>dróton Bekocsikázunk a kőpor- tengerbe, nem látjuk az előttünk lévő autókat. Benn a sziget belsejében két völgy tele börtönbarakkoKkal. Három-négysoros magas drótkerítés, őrtornyok. Másodszori ittlétemkor jöttem rá, hogy kirakatpolitika az egész. Űj- ra ugyanazt a börtöntelepet mutatták, ami kikozmetikázott, bár mégis embertelen hely. Az igaziak, ahová egyórás vita után vittek el bennünket, sokkal nyomorúságosabbak. A dombtetőn géppuska erdő, belátni mindkét völgyet. A második völgyben még voltak foglyok. Itt nem állhatunk meg. Maximum annyit tudunk kicsikarni, — hogy körül vigyenek bennünket autóval. A többszörös drótkerítések között semri földje, a kerítéseken felakasztott ruhadarabok. Nem egy, sok. Nem tudom, de én azt hiszem, hogy minden ilyen elrettentő példaképpen kiakasztott ruhadarab helyén fogoly, próbált szökni és ott veszett. A szigetről, amelynek a neve is Sziget, a foglyokat a földig bombázott Quang Tri városba röpítik, ahol már csak egy folyó a határ a délvietnami és a VDK állami terület között- A folyó közepén a foglyok kiugrálnak a csónakokból, s onnan futva gázolnak a sekély vízben, szabad hazájukba, szeretteikhez. >1 HiittalMÉ) Ebben a rövid közleményünkben a közéleti, a hivatalos nyelvhasználat néhány jelentéktelennek tűnő hibájára hívjuk fel a figyelmet. Elsősorban azért, mert ezek a hibázások az egyértelmű, a pontos közlés akadályozói. A közlő szándéknak, a közölt tartalomnak megfelelően kell válogatnunk a nyelvi formákban. Olykor egészen finom megkülönböztetésre is gondolnunk kell. Nem mindegy pl. hogy valakiért aggódunk vagy miatta aggódunk. A szavak, a nyelvi formák kifejező és használati értékét tekintve különösen ügyelnünk kell arra, milyen társításban, milyen beszédhelyzetben vállalhatnak szerepet. A jelentős szóalakot helytelenül társítjuk pl. a hiba szóhoz. A hiba, a visszafejlődés kifejezések jelentéstartalma. használati értéke negatív irányú, a jelentős szóé pedig pozitív irányulásé. Ezért ne írjunk és ne beszéljünk így: jelentős hibákat fedeztek fel, jelentős visszafejlődést tapasztaltunk. Helyes a jelentős szó társítása a következő formákban: jelentős jövedelem, haszon, előrehaladás, előbbre jutás stb. A hiba, a bűn, a hibázás. a lemaradás legyen nagy, súlyos, tetemes stb. Az utóbbi hetekben gyakran jegyeztem fel a következő mondatokat: „Községünk elég messzire jutott azon az úton, amely a szocialista átalakuláshoz vezet el bennünket.” — „Egyre mesz- szebbre jutottunk azon áz úton, amely a szocializmusba vezet” stb., stb. A közlő szándéknak s a kifejezendő tartalomnak megfelelően az előbbre jut nyelvi formát kellett volna inkább felhasználni. A messze, mesz- szebbre, messzire szóalakok elsősorban a következő jelentésváltozatokat hordozzák: távol esik, távolra jut, meg sem közelíti stb. Az idézett mondatok alkotói nem erre gondoltak, s így nem megfelelő szót használtak fel közlésükben.. Az igényes, a hivatalos közleményekben, a publicisztikában, az újságnyelvben nincs helye olyan szavaknak, nyelvi képleteknek, amelyekkel elsősorban a közvetlenebb beszélgetésben, a társalgási stílusrétegben, vagy éppen a bizalmas, vagy bizalmaskodó beszédhelyzetben élünk. Ezért „stílustalanok”, s egyúttal a szabatos fogalmazás akadályozói ezek az újságközleményekből szemelget-ett nyelvi formák: „Azután usgyifl?) a betörők kereket oldottak.” — „A római ideálok elközönsé- gesedtek(?!).” — „Az olaszok általában ízgágaf?) emberek.” — „A vulkán kitörése és a lávafolyam kapóra jött(?!)-” — „Ez az érv kilógd?) a többi közül.” Meghökkenti az olvasót, a hallgatót az a nyelvhasználati forma is, amelyben túlságosan „nagyképű” vagy feleslegesen szakszerűsködő szavak kapnak nyelvi szerepet. Az Esti Hírlapban olvastuk ezt a közlést: „Hazánkban az ásványvízkul- tusz(?l) meg sem közelíti a többi európai ország szintjét.” (1971. II. 2.) Az ásványvízfogyasztás összetétel talán „szürkébb” nyelvi forma, de mégis csak megfelelőbb lett volna a használata. Még két gyakran hallott és olvasott nyelvi hibáról, botlásról: Szólhatunk a közlekedés csődjéről, de ne beszéljünk és ne írjunk az ..elvtár- siatlanság csődjéről(?!)”. A rálátás szóalaknak se adjunk feleslegesen olyan szerepet, amelyet nem vállalhat magára. Ne mondjunk és írjunk le tehát ilyen mondatot: „A szerzőnek komoly rálátásai?!) van a hazafiság- ra való nevelés terén (??)...” A világos, az egyértelmű fogalmazás, szóhasználat elengedhetetlen követelmény szóban és írásban egyaránt. Erről soha se feledkezzünk meg. Dr. Bakos József Vasárnapi dÖritlÖCféselll ízetlen, se sava, se borsa ebédet kaptam az egyik népszerű fürdőhelyünk kertvendéglőjében, — méregdrágán. Nézem az étlapot, mert itt valami nem stimmel. Kezdtem magam „felhangolni”, de abbahagytam. Nem akármilyen helyen ebédeltem. Mint az étlapon írva fagyon, még az árfelelősnek is doktori címe van. Megnyugodtam. Ezt kell megfizetni! * • • • Teli vannak a szolnokiak panasszal, hogy nincs elég üzlet, a meglévő boltok kicsik, korszerűtlenek, nincs elég raktáruk, szolid az árukészletük, és e miatt sokszor eszi, nem eszi, nem kap mást jelszóval kereskedünk, vásárolunk. Nem igaz ez kérem! Van itt üzlethelyiség még a talonban is. Ott van például a megboldogult „Pámás Bíró” kocsma nagy karáma a Ságvári körúton. Bezárt az a jó csehó még januárban, hogy életteret adjon a sarki ABC-áruház terjeszkedéséhez. Az mégsem terjeszkedik. Mert nem tud. A volt alkohol karámot ugyanis már lassan egy fél éve, hogy alakítgatják, a nem szabad elsietni sohasem című és mély tartalmú sláger dallamára. Felháborító ugye, hogy hosszú negyedévek kellenek egy üzlethelyiség átalakításához, tatarozásához. Ha így vesszük, tényleg felháborító. De nem így kell venni, hanem amúgy. A dolog tudományos aspektusát kell nézni. Mert szerintem ez van. Ez az átalakítás egy nagy kísérlet, amelyet egy építőipari ktsz neve mögé bújtatva — a Kapitalistákat Gyengítő Vállalat folytat. Óriási jelentőségű ügy búvik meg a malter mögött. Ha ez a kísérlet beválik, s minden a prognózis szellemében halad, az átalakítást végző cég odaát is fölvállalhat hasonló munkálatokat. A részleteket előre nem árulhatom el, csak még annyit, hogy felvonul majd ez a cég. és másfél kőművessel meg egy kiérdemesült népzenész- szel nekiállnak a melónak, csinálják, csi- nálgatják. — és amikorra a kapitalista észhöz tér, már késő lesz! Közben tönkrement. Idegenből visszaszakadt hazánkfiaitól tudom, hogy ez a munkatempó ott egyenesen a csődhöz vezet. Mert csak fizetik a bért, csak fizetik, munka meg sehol. Ez a kísérlet egyik oldala. Ám komplex tervről lévén szó, a másik oldal sem elhanyagolható. Az meg éppen a mi társadalmunk robosztus erejét bizonyítja. Nevezetesen, hogy akármilyen lassan, se- hogyse módra, kétbalkezesen dolgozunk is, a mi szocializmusunk mindent kibír, mert az olyan erős. Nálunk baj nem lehet, csak ne kapkodjunk. Bizony, ennek is sikerrel kecsegtető kísérlete ez a Ságvári körúti, átalakítás fedőnevet viselő művelet. • * • Az egyik — az 1930-as években megjelent — irodalmi folyóiratban harcos, szókimondó verseket, riportokat, elbeszéléseket olvastam. Kiderült, hogy a szerző, néhány holdas parasztember, — nevezzük az egyszerűség kedvéért Kovács Jánosnak — környékünkbéli kisvárosban él, vagy élt. Elhatároztam, hogy felkeresem, ha őt nem is, irodalmi hagyatékát talán megtalálom. Az aprócska parasztházban öreg nénike fogadott. Megtudtam, hogy férje, Kovács János sajnos már nem él. De az írásai, a kéziratai, megvannak ugye, kérdeztem. A néni csak lesett. Aztán pislogott. Mert, ugye, próbálkoztam méginkább a lényegre térni, a bácsika írogatott, ugye, verset, elbeszélést, riportot... A nénike folyvást rázta a fejét; nem az, lelkem, mondta, az én uram az dolgos, jőzaneszű ember volt, olyan mint a fényes nap, az cirkot termelt világ életében, mindig le is volt szerződve rá, dehogy csinált volna az olyan bolondságot, hogy firkáljon. Hanem hallja-e, nézett rám jelentőségteljesen a nénike, tudom hunnan fúj a szél. Az a másik Kovács János, az alvégen, az már lehet, hogy az volt, mert az mindig olyan kelekótya, mihaszna valaki volt, arról még azt, is elképzelheti az ember, hogy olyasmit is csinált, hogy még az újságokba is írt. Dehát mondja már az elvtárs, hogy miért keresi az én szegény, jó megboldogult Janimat... ?! Mit is mondhattam én a kedves néninek a kérdésére, én, aki soha nem termeltem sem cirkot, sem más hasznos növényt, szerződést sem kötöttem még semmire, csak írtam cikkeket, riportokat, elbeszélésedet§ " ‘ ' r- tiszai -é 1 Tizennyolcezer szakmunkástanuló vesz részt szervezett üdülésben Háromszázhetvenen külföldön nyaralnak
