Szolnok Megyei Néplap, 1973. június (24. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-17 / 140. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1973* június 17. Magnószalag Vietnamból Kunszentmártonba Torkos Béla gimnáziumi tanár üzenete kollegáihoz, tanítványaihoz Messzebbre vagy előbbre? (4 megfelelő szót a megletető helyen) A magyar-lengyel barátság ünnepe Negyedszázada, 1948. júni­us 18-án írták alá az első magyar—lengyel barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási egyezményt. A dátum már történelemnek számít, s talán éppen ezért mérhetjük fel igazán ennek a 25 évvel ezelőtti ünnepé­lyes eseménynek a korszakos jelentőségét. Évszázadokon át a történe­lem során a két nép legjobb fiai nem egyszer indulták harcba közös célért. E dicső harcokat — a világ haladó közvéleményének bármily rokonszenve is övezte — az akkori körülmények bukás­ra ítélték. A Szovjetuniónak a fasizmus felett aratott tör- ténelemformáló győzelme te­remtette meg annak feltéte­leit, hogy 1948-ban — ép­pen száz esztendővel Petőfi és Bem közös küzdelme után létrejöjjön a két testvéri nép tartós és jövőt építő összefo­gása. Az első szerződést a kibontakozó szocializmus vé­delmének követelménye, a szocialista fejlődés vállalása hozta létre... A barátság első okmánya óta természetesen nagyot for­dult a világ. A két ország­ban a szocialista viszonyok győzelmének, a világban pe­dig a szocialista közösség megerősödésének, döntő vi­lágpolitikai tényezővé válá­sának lehettünk tanúi. A fejlődés logikus követ­kezménye volt, hogy 1968- ban, két évtizeddel az első Után, aláírták a második ma­gyar—lengyel barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződést. Érdemes félidézni Kádár Já­nosnak a szerződés aláírása után elhangzott szavait: ”A 'ínagyur—lengyel kapcsola­tokban a mostani szerződés aláírásával újabb szakasz kezdődik. Az a feladatunk, hogy az együttműködés terü­letén is jobban kihasználjuk a szocialista rendszer elő­nyeit, előrehaladásunk meg­gyorsítására, országaink fel­virágoztatására, népeink élet- körülményeinek további ja­vítására.” Ez a második dokumentum még inkább hangsúlyozta azt, hogy a kél ország együttmű­ködése az egész szocialista közösség, a KGST és a Var­sót Szerződés tevékenységé­nek szerves része. Az alá­írás óta öt év telt el, és mél­tán mondhatjuk, hogy jól halad a kitűzött célok való­ra váltása. A magyar—len­gyel gazdasági kapcsolatok­ban mindinkább erősödnek az együttműködés magasabb formái: a kooperáció és a szakosítás. A két ország ve­zetőinek rendszeres, kölcsö­nös látogatásai, a magas­szintű politikai eszmecserék jelentékenyen járultak hoz­zá, hogy mindjobban megis­merjük és kicseréljük a szo­cialista építés során szerzett tapasztalatainkat. Magyaror- külpolitikai együttműködése pedig — a szocialista orszá­gok szövetségének részeként — tevékenyen segítette elő, hogy Európa jelenlegi politi­kai klímáját vizsgálva azt mondhatjuk: az enyhülés irányzata vált uralkodóvá. Z. L Fényérzékeny napszemüveg A rathenaui (NDK) opti­kai műszerek gyára ebben az esztendőben megkezdi az úgynevezett fotó-króm üvegből készülő szemüve­gek gyártását. A „Helio- war”-i üveget Jénában ol­vasztják, a világhírű „Schott” állami vállalatnál. Ez az üveg az ezüst fény- érzékeny vegyületeit tartal­mazza. Fény hatására elsö­tétül. de a fény csökkenése esetén átlátszósága fokozó­dik. Az üveg színezetének megváltozása néhány per­cet vesz igénybe. Érdekes, hogy alacsony hőmérsékle­ten fényérzékenyebbé vá­lik ez a fajta üveg, tehát az ebből készülő védősze­müveget különösen jól használhatják a sarkkuta­tók és az alpinisták. Torkos Béla négy éve a kunszentmártoni József At­tila Gimnázium angol—orosz szakos tanára. Jelenleg pedig a vietnami egyezmények fö­lött őrködő nemzetközi fel­ügyelő bizottság magyar ta­gozatának katonája. Köze­lebbről is, a magyar tagozat vezetőhelyettesének tolmácsa. Torkos Béla magnószalagra mondott üzenetet küldött nemrég a kunszjentmártoni tanintézet nevelőinek, tanít­ványainak. Dr. Görög József igazgató ezt a szalagot bocsá­totta szerkesztőségünk ren­delkezésére, ennek szövegéből adunk közre részleteket, & üti célunk a festői szépségű „Sziget”, Kambodzsa alatt, a Sziámi öböl külső részén van. Repülőgéppel egy óra az út oda Saigonból. Reggel hét órakor ülünk be egy Kerabu típusú amerikai kis szállító­gépbe­Percek múlva My Tho vá­ros fölött repülünk. Az or­szágút cémaszálnak látszik, a rajta száguldó autók kis bogarak. Mindent jól látunk, felhőtlen, tiszta idő van. A Mekong deltáján áthaladva percenként' egy-egv folyó fö­lött megyünk át. Hatalmas rizsföldek mindenfelé, My Tho környékén az erdőkben bombatölcsérek ezrei. Mintha himlőhelyes lenne a sárga föld. Átrepülünk Can Tho fölött és Kirepülünk a tenger felé. Eltávolodunk a sárga part­szegélytől. mindenütt olaj­zöld dísz, apró pici fodrok­kal A vakító Nap csillog a vízen, a sofe fehér csík a hul­lámtaréj. Körülöttünk hófe­hér felhőgombócok, árnyé­kaik sötétzöldek a vízen. Gyönyörű kis szigetek fö­lött szállunk el. Barna szik- lacsúcsob zöld erdőfoltokkal aranysárga partszegély, ki­sebb fehér habfodor, ahol a víz a fövegen megtörik. Még kíjebb, a mindent körülölelő zöld tenger. Egyre több apró csodálatos körvonalú szigetet hagyunk el. Majd, hirtelen megdől a gép, megcélozza a sziget erdős hegycsúcsát, ami 'mögött a reptér kifutója van. Két magyar, két, kanadai, két indonéz és két lengyel ül a gépen. Kiszállunk. Mintegy száz­ötven—kétszáz géppisztolyom állig felfegyverzett rendőr fogad bennünket, a különle­Az idén 18 000 szakmun­kástanuló vesz részt szerve­zett üdülésben. — Az ország legszebb vidékein, egyebek között a Balaton mellett, il­letve Gyulán, Szombathelyen, Zircen tölthetik szabadságu­kat Szép számmal indulnak vándortúrák az ország leg­szebb tájaira az idén is: csó­nakon, kerékpáron, — illetve gyalogszerrel. Ebben a sok élményt nyújtó sportszerű pihenési formában mintegy ötezren vesznek részt. Balatonbogláron matemati­kai szaktábort is rendeznek a szakmunkástanulók részvé­telével. A Munkaügyig Mi­nisztérium és a Műszaki Egyetem KISZ-bizottságának szerződése alapján több mint ges szolgálat emberei. Ülve. Tulajdonképpen nem is min­ket fogadnak, ők kísérik majd a foglyokat a repülő­gépeken. Ügyet sem vetnek ránk. Persze mi se bámuljuk meg őket. Láttuk már egy­mást eleget. „Saigonból nincs felhatalmazásuk" Odamegyünk a tábor viet­nami parancsnokához, s az amerikai katonai tanácsadó­hoz. Közlöm, hogy a nemzet­közi felügyelő bizottságtól, Saigonból jöttünk. Megkezdő­dik a foglyok bevagonf rozása a gépekbe. Óriási szállítógé­pek, harckocsikat is képesek bekebelezni, a hatalmas rako­dótérbe. Lenyitják a hátulját és mór meg is érkeznek a foglyokat hozó teherautók. Huszonötén guggolva kupo­rognak egy autón. Az autó odatolat a géphez, s a fog­lyok vezényszóra leugrálnák róla. Már aki ugrálni tud. Van, akit ketten segítenek le. bicegnek. — Rögtön katonai alakzatokba állnak, nem egyet a társa tart a hátán, a szerencsétlenek menni sem tudnak. Pizsama szerű ruha van rajtuk és gumisaru. Fe­jük kis sárga nedves törülkö­zővel. bekötve, így védekez­nek a trópusi nap ellen- Nem látszik, hogy örülnének. Kö­zömbösek. fáradtak, fásultak. Talán nem is tudják, mi tör­ténik velük. Ki tudja, hány ilyen lélek­ölő trükköt csináltak már eddig velük? Nem is gondol­hatják, hogy órákon belül megláthatjáK négy, öt hat vagy több éve nem látott családjaikat Csontosán bar­na az arcuk. Csodálkozva néznek ránk, nem tudják kik vagyunk. Az egyezmény ér­telmében pedig tudatni kel­lett volna a foglyokkal, hogy kiszabadulnak. Ez nem tör­tént meg. Hogv a tábort is neglátogassuk, arra már nem hajlandók. — Nincs felhatal­mazásunk Saigonból — mond­ják, Persze, hiszen nem akar­ják. Ragaszkodunk a jogunk­hoz, telefon Saigonba. Mehe­tünk. Igen, de „nem tudják garantálni” a biztonságunkat Félórás huza-vona, előkerül 50 egyetemista KlSZ-megbí- zatásként egész tanéven át korrepetálta a kollégiumok­ban lakó szakmunkástanuló­kat. A legtehetségésebb fia­talok most diáktanáraik ve­zetésével még mélyebbre ha­tolhatnak kedvenc tantárgyuk rejtelmeibe. Vásárosnamény- ban középiskolásokkal közös honismereti tábort szervez­nek és mintegy 50—50 tanu­ló részvételével Hódmezővá­sárhelyen tartanak képzőmű­vészeti, Fűzfőn pedig rádiós szaktábort A hasznos, sok szép él­ményt nyújtó, ám mégis szó­rakoztató hazai üdülésben részvevők népes táborán kí­vül összesen 370_en külföldön nyaralhatnak, az egyezmény szövege angol és vietnami nyelven. Rámu­tatok a sorokra, amelyek a jogunkat biztosítják. Telefo­nok ismét. Szabad utat ka­punk- Van biztonság, biztosí­tás. autók, mehetünk. Megy ez, csak akarni kell. El akar­ták szabotálni a dolgot. Ruhadarabok a izöge>dróton Bekocsikázunk a kőpor- tengerbe, nem látjuk az előt­tünk lévő autókat. Benn a sziget belsejében két völgy tele börtönbarakkoKkal. Há­rom-négysoros magas drót­kerítés, őrtornyok. Másodszo­ri ittlétemkor jöttem rá, hogy kirakatpolitika az egész. Űj- ra ugyanazt a börtöntelepet mutatták, ami kikozmetiká­zott, bár mégis embertelen hely. Az igaziak, ahová egyórás vita után vittek el bennün­ket, sokkal nyomorúságosab­bak. A dombtetőn géppuska erdő, belátni mindkét völ­gyet. A második völgyben még voltak foglyok. Itt nem állhatunk meg. Maximum annyit tudunk kicsikarni, — hogy körül vigyenek bennün­ket autóval. A többszörös drótkerítések között semri földje, a kerítéseken fel­akasztott ruhadarabok. Nem egy, sok. Nem tudom, de én azt hiszem, hogy minden ilyen elrettentő példaképpen kiakasztott ruhadarab helyén fogoly, próbált szökni és ott veszett. A szigetről, amelynek a ne­ve is Sziget, a foglyokat a földig bombázott Quang Tri városba röpítik, ahol már csak egy folyó a határ a dél­vietnami és a VDK állami terület között- A folyó köze­pén a foglyok kiugrálnak a csónakokból, s onnan futva gázolnak a sekély vízben, szabad hazájukba, szeretteik­hez. >1 HiittalMÉ) Ebben a rövid közlemé­nyünkben a közéleti, a hi­vatalos nyelvhasználat né­hány jelentéktelennek tűnő hibájára hívjuk fel a figyel­met. Elsősorban azért, mert ezek a hibázások az egyértel­mű, a pontos közlés akadá­lyozói. A közlő szándéknak, a közölt tartalomnak megfe­lelően kell válogatnunk a nyelvi formákban. Olykor egészen finom megkülönböz­tetésre is gondolnunk kell. Nem mindegy pl. hogy va­lakiért aggódunk vagy mi­atta aggódunk. A szavak, a nyelvi formák kifejező és használati értékét tekintve különösen ügyelnünk kell ar­ra, milyen társításban, mi­lyen beszédhelyzetben vállal­hatnak szerepet. A jelentős szóalakot helytelenül társít­juk pl. a hiba szóhoz. A hi­ba, a visszafejlődés kifejezé­sek jelentéstartalma. hasz­nálati értéke negatív irá­nyú, a jelentős szóé pedig pozitív irányulásé. Ezért ne írjunk és ne beszéljünk így: jelentős hibákat fedeztek fel, jelentős visszafejlődést ta­pasztaltunk. Helyes a jelen­tős szó társítása a következő formákban: jelentős jövede­lem, haszon, előrehaladás, előbbre jutás stb. A hiba, a bűn, a hibázás. a lemaradás legyen nagy, súlyos, tetemes stb. Az utóbbi hetekben gyak­ran jegyeztem fel a követke­ző mondatokat: „Községünk elég messzire jutott azon az úton, amely a szocialista át­alakuláshoz vezet el ben­nünket.” — „Egyre mesz- szebbre jutottunk azon áz úton, amely a szocializmus­ba vezet” stb., stb. A közlő szándéknak s a kifejezendő tartalomnak megfelelően az előbbre jut nyelvi formát kellett volna inkább fel­használni. A messze, mesz- szebbre, messzire szóalakok elsősorban a következő je­lentésváltozatokat hordozzák: távol esik, távolra jut, meg sem közelíti stb. Az idézett mondatok al­kotói nem erre gondoltak, s így nem megfelelő szót hasz­náltak fel közlésükben.. Az igényes, a hivatalos közle­ményekben, a publicisztiká­ban, az újságnyelvben nincs helye olyan szavaknak, nyel­vi képleteknek, amelyekkel elsősorban a közvetlenebb beszélgetésben, a társalgási stílusrétegben, vagy éppen a bizalmas, vagy bizalmaskodó beszédhelyzetben élünk. Ezért „stílustalanok”, s egyúttal a szabatos fogalmazás akadá­lyozói ezek az újságközlemé­nyekből szemelget-ett nyelvi formák: „Azután usgyifl?) a betörők kereket oldottak.” — „A római ideálok elközönsé- gesedtek(?!).” — „Az olaszok általában ízgágaf?) emberek.” — „A vulkán kitörése és a lávafolyam kapóra jött(?!)-” — „Ez az érv kilógd?) a töb­bi közül.” Meghökkenti az olvasót, a hallgatót az a nyelvhaszná­lati forma is, amelyben túl­ságosan „nagyképű” vagy fe­leslegesen szakszerűsködő szavak kapnak nyelvi sze­repet. Az Esti Hírlapban ol­vastuk ezt a közlést: „Ha­zánkban az ásványvízkul- tusz(?l) meg sem közelíti a többi európai ország szint­jét.” (1971. II. 2.) Az ásvány­vízfogyasztás összetétel talán „szürkébb” nyelvi forma, de mégis csak megfelelőbb lett volna a használata. Még két gyakran hallott és olvasott nyelvi hibáról, bot­lásról: Szólhatunk a közleke­dés csődjéről, de ne beszél­jünk és ne írjunk az ..elvtár- siatlanság csődjéről(?!)”. A rálátás szóalaknak se ad­junk feleslegesen olyan sze­repet, amelyet nem vállalhat magára. Ne mondjunk és írjunk le tehát ilyen mon­datot: „A szerzőnek komoly rálátásai?!) van a hazafiság- ra való nevelés terén (??)...” A világos, az egyértelmű fogalmazás, szóhasználat el­engedhetetlen követelmény szóban és írásban egyaránt. Erről soha se feledkezzünk meg. Dr. Bakos József Vasárnapi dÖritlÖCféselll ízetlen, se sava, se borsa ebédet kap­tam az egyik népszerű fürdőhelyünk kertvendéglőjében, — méregdrágán. Nézem az étlapot, mert itt valami nem stimmel. Kezdtem magam „felhangolni”, de abbahagytam. Nem akármilyen helyen ebédeltem. Mint az étlapon írva fagyon, még az árfelelősnek is doktori címe van. Megnyugodtam. Ezt kell megfizetni! * • • • Teli vannak a szolnokiak panasszal, hogy nincs elég üzlet, a meglévő boltok kicsik, korszerűtlenek, nincs elég rak­táruk, szolid az árukészletük, és e miatt sokszor eszi, nem eszi, nem kap mást jelszóval kereskedünk, vásárolunk. Nem igaz ez kérem! Van itt üzlethelyi­ség még a talonban is. Ott van például a megboldogult „Pámás Bíró” kocsma nagy karáma a Ságvári körúton. Bezárt az a jó csehó még januárban, hogy életteret ad­jon a sarki ABC-áruház terjeszkedéséhez. Az mégsem terjeszkedik. Mert nem tud. A volt alkohol karámot ugyanis már las­san egy fél éve, hogy alakítgatják, a nem szabad elsietni sohasem című és mély tartalmú sláger dallamára. Felháborító ugye, hogy hosszú negyed­évek kellenek egy üzlethelyiség átalakítá­sához, tatarozásához. Ha így vesszük, tényleg felháborító. De nem így kell venni, hanem amúgy. A dolog tudományos aspektusát kell nézni. Mert szerintem ez van. Ez az átalakítás egy nagy kísérlet, amelyet egy építőipari ktsz neve mögé bújtatva — a Kapitalis­tákat Gyengítő Vállalat folytat. Óriási jelentőségű ügy búvik meg a malter mö­gött. Ha ez a kísérlet beválik, s minden a prognózis szellemében halad, az átala­kítást végző cég odaát is fölvállalhat ha­sonló munkálatokat. A részleteket előre nem árulhatom el, csak még annyit, hogy felvonul majd ez a cég. és másfél kőmű­vessel meg egy kiérdemesült népzenész- szel nekiállnak a melónak, csinálják, csi- nálgatják. — és amikorra a kapitalista észhöz tér, már késő lesz! Közben tönkre­ment. Idegenből visszaszakadt hazánkfi­aitól tudom, hogy ez a munkatempó ott egyenesen a csődhöz vezet. Mert csak fi­zetik a bért, csak fizetik, munka meg sehol. Ez a kísérlet egyik oldala. Ám komplex tervről lévén szó, a másik oldal sem elhanyagolható. Az meg éppen a mi tár­sadalmunk robosztus erejét bizonyítja. Nevezetesen, hogy akármilyen lassan, se- hogyse módra, kétbalkezesen dolgozunk is, a mi szocializmusunk mindent kibír, mert az olyan erős. Nálunk baj nem le­het, csak ne kapkodjunk. Bizony, ennek is sikerrel kecsegtető kísérlete ez a Ság­vári körúti, átalakítás fedőnevet viselő művelet. • * • Az egyik — az 1930-as években meg­jelent — irodalmi folyóiratban harcos, szókimondó verseket, riportokat, elbeszé­léseket olvastam. Kiderült, hogy a szer­ző, néhány holdas parasztember, — ne­vezzük az egyszerűség kedvéért Kovács Jánosnak — környékünkbéli kisvárosban él, vagy élt. Elhatároztam, hogy felkeresem, ha őt nem is, irodalmi hagyatékát talán megtalálom. Az aprócska parasztházban öreg nénike fogadott. Megtudtam, hogy férje, Kovács János sajnos már nem él. De az írásai, a kéziratai, megvannak ugye, kérdeztem. A néni csak lesett. Aztán pislogott. Mert, ugye, próbálkoztam méginkább a lényeg­re térni, a bácsika írogatott, ugye, verset, elbeszélést, riportot... A nénike folyvást rázta a fejét; nem az, lelkem, mondta, az én uram az dol­gos, jőzaneszű ember volt, olyan mint a fényes nap, az cirkot termelt világ életében, mindig le is volt szerződve rá, dehogy csinált volna az olyan bolond­ságot, hogy firkáljon. Hanem hallja-e, nézett rám jelentőségteljesen a nénike, tudom hunnan fúj a szél. Az a másik Kovács János, az alvégen, az már lehet, hogy az volt, mert az mindig olyan ke­lekótya, mihaszna valaki volt, arról még azt, is elképzelheti az ember, hogy olyas­mit is csinált, hogy még az újságokba is írt. Dehát mondja már az elvtárs, hogy miért keresi az én szegény, jó meg­boldogult Janimat... ?! Mit is mondhattam én a kedves né­ninek a kérdésére, én, aki soha nem termeltem sem cirkot, sem más hasznos növényt, szerződést sem kötöttem még semmire, csak írtam cikkeket, riportokat, elbeszélésedet§ " ‘ ' r- tiszai -é 1 Tizennyolcezer szakmunkástanuló vesz részt szervezett üdülésben Háromszázhetvenen külföldön nyaralnak

Next

/
Oldalképek
Tartalom