Szolnok Megyei Néplap, 1973. június (24. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-02 / 127. szám
1973. június 2. SZOLNOK MEGVETI NÉPLAP 5 Huszonnégy év alatt 10 887 lakás, gyárak, iskolák, kórházak M a és holnap ünnepelnek. Munkahelyeken és vállalati üdü- . lőben az építőipar dolgozóit köszöntik. Megérdemlik. Életünket, jelenünket és jövőnket nem tudjuk nélkülük elképzelni. Nem is lehet. Ezt bizonyítja a múlt is, az elmúlt majdnem három évtized. Munkájuk nyomán új otthonok százezrei, iskolák, gyárak, kórházak, óvodái* és bölcsődék állnak. A mostani építők napja nevezetes azért is, mert huszonöt éves az állami építőipar. Szolnokon, az Állami Építőipari Vállalatnál szerényen azt mondták: ez a vállalat csalt huszonnégy éves még. Micsoda huszonnégy év! Csak lakásban pontosan 10 887. Szolnok megyében 9596 lakást építettek, a megyeszékhelyen 7179 lakás a kezük munkája. És a lakásépítés közben új gyárak, gyártelepek: Tiszafüredtől Kunszent- mártonon, Szolnokon át Jászboldogházáig és Jász- árokszállásig. Jelenleg tizennyolc helységében dolgoznak a megyének. Középületeket, gyárakat és lakásokat építenek. Olyan nagyjelentőségű középületeket, mint a szolnoki vasútállomás, a Pelikán Szálló, — olyan üzemeket, mint a Hűtőgépgyár jászárokszállási új telepe, a Pannónia kunszentmártoni gyáregysége, a Magyar Hajó- és Darugyár Tiszafüreden, Majdnem négyezer munkása van az állami építőiparnak a megyénkben. Százharminc kiváló eredménnyel dolgozó szocialista brigádja, megbecsült törzsgárdája. Építők, — az építőszakma minden ágában, — technikusok, mérnökök. Ma és holnap ünnepelnek az építésvezetőségek dolgozói. Hét legjobb munkásuk az Építőipar Kiváló Dolgozója kitüntetést kapja, a vállalat kiváló dolgozója kitüntetést száz- negyvenkilencen veszik át. A brigádjutalmak, törzsgárda jutalmak, s a legjobbaknak járó pénzek összege 811 ezer forint. És nemcsak ők ünnepelnek. Ünnepel a tanácsi építőipar, az ÉPSZER, az Építő-Javító, Szolgáltató Vállalat is, és áz építőipari szövetkezetek, mindenhol a megyében. Az építők napján mi is tisztelettel köszöntjük az építőipar dolgozóit. ■ A kőműves — Gyerekek vigyázzatok, az a deszka nincs a ’ helyén! A deszka pillanatok alatt á helyére kerül. Dékány István szavának ugyanis „súlya” van, a keze alatt dolgozók mindig hallgatnak rá. Igaz most saját érdekükben építenek tetőszerkezetet a szolnoki Aranyiakat Étterem terasza fölé, mert az építők napján itt tartják az ünnepséget. Az alacsony, bemabőrű kőműves kezéből éppen hiányzik a malteroskanál, ingpulóverben irányítja a fiatalokat. — Hát ez amolyan társadalmi muhfcaféle — moso- lyodik el. — Itt lesz az ünnepség, azután azt akarjuk, hogy ha esik, akkor is jól érezze magát mindenki. Dékány István majdnem a felszabaduláskor, pontosabban 1945. május 1-én kapta meg a kőművesi „kinevezé- sét”. — A Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalathoz a megalakulásakor, 1949-ben kerültem. Öt évvel később elmentem ugyan innen, de 1958-ban ismét visszajöttem. Azóta is itt dolgozom. A szimpatikus, de szűkszavú kőműves magáról nem szívesen beszél: — Kérem azt ném én döntöm el, hogy a tizenöt év alatt milyen munkát végeztem. Igyekeztem mindig a legjobb tudásom szerint dolgozni. Jól érzem magam, remélem, hogy innen megyek majd nyugdíjba is. Két fiam váh, mind a kettő itt a vállalatnál tanulta ki a gáz-, vízvezeték-szerelő szakmát, ők is nálunk dolgoznak. A „hallgatag ember” portréjához néhány apróság még hoz^á tartozik. A vállalat háromszoros kiváló dolgozója, 1966-ban megkapta az „Építőipar Kiváló Dolgozója” kitüntetést. Most már nem árulunk el titkot: Dékány István az építők napján ismét „Az Építőipar Kiváló Dolgozója” lett. SZOLNOK — MA A Kis brigád hz épülő szolnoki vásútál- lomás egyike lesz a legkorszerűbbeknek Európában. Sok százmillió forintos beruházásról van szó, sok vállalat összehangolt munkája kell ahhoz, hogy határidőre készein is legyen. Mindez a „Kis brigádon” nem múlik. — Hogy úgy mondjam, mi duplán is kis brigád vagyunk. Mindössze három tagunk van és egy tanuló. Másrészt fiekem, a brigád- vezetőnek is Kiss István a nevem. A hatalmas építkezésen a „kis brigád” nem végez látványos munkát, hiszen tulajdonképpen a „beton alatt” dolgoznak. Ahhoz viszont, hogy az átadáskor minden rendben legyen, nélkülözhetetlen az ő precíz, pontos munkájuk. — Huszonkét éve dolgozom az állami építőipari vállalatnál, a brigád tagjai azóta természetesen cserélődtek. A mostani viszont egy stabil gárda. Zsótér István tizenhárom éve dolgozik itt, a legfiatalabb munkatársunk Szilágyi László nálunk volt tanuló, és érettségi után tette le a szakmunkásvizsgát. A brigádvezető szavaihoz a többiek bólogatnak: — Én annak idején segédmunkásként kerültem ide, itt tanultam meg a szakmát — mondja Zsótér István. — Jászberényből járok be naponta — bár ott is dolgozhatnék — de én inkább vállalom ezt is, mert ebben a brigádban jól érzem magam. Gimnáziumban érettségiztem 1968-ban. Az igazat megvallva, műszerész akartam lenni, de oda nem vettek föl. Most már nem is bánom, nagyon megszerettem ezt a szakmát — teszi hozzá Szilágyi László. A Kis brigád a vasútállomás építésének „A” ütemén dolgozik. Néhány nappal ezelőtt vállalták, hogy a vízgázszerelési munkákat határidő előtt elvégzik. A háromszoros aranykoszorús szocialista brigád minden bizonnyal teljesíti is ígéretét Ma veszik át a „Vállalat Kiváló Brigádja” kitüntetést És ez a jövőre nézve is garancia. A segédmunkás — Huszonnyolc éve vagyok épftőmunkás. Segédmunkás. Csinálok mindent, amit rám bíznak, amit tudok. Hogy nehéz munka? Már én csak ezt szeretem, mert ezt szoktam meg. El nem mennék gyárba, zárt munkahelyre. Igaz, az idő cserzi az embert, de azért a szabad ég alatt dolgozni a legjobb a világon. Túri Balázs vagyok, az ÉPSZER tizenöt éve ad nekem munkát. Most éppen itt, Martfűn dolgozunk. Tavaly tavaszon kezdtük ezt a két lakóházat, és most ráhúzunk, de alaposan. A határidőnk december, de már biztosan tudjuk, hogy augusztus 20-án itt beköltözhet ötvennégy család. Jól kellett ezért a határidő módosításért szervezni itt a munkát. Ide összpontosította a vállalatunk az erőket. Szükség van rá, nagyon kell a lakás. Én már úgy vagyok vele, hogy legszívesebben lakásokat építek. Az kell a legjobban, jól tudom. Sokfelé jártam, építettem a megyében. Soroljam, mire emlékszem? Építettünk istállókat a me- zőhéki Táncsics, a túrkevei Vörös Csillag, a tiszaföld- vári Szabad Nép Termelőszövetkezetnek. Lakásokat Törökszentmiklóson, és Túr- kevén, iskolákat Törökszentmiklóson, Homokon és Mezőtúron, gyárakat Kisújszálláson, kultúrházat Kenderesen, csecsemőotthont Szapárfalüban, kórházat Mezőtúron. Nézze ezt a házat. Annyi, de annyi munkám van benne, hogy él se tudnám mondani. ötvenen dolgozunk most itt, a cipőgyári lakótelep végében. És bár az én munkám csak szürke segédmunka, mégis megbecsülik. Munkavédelmi őr vagyok az építkezésen, és szakszervezeti bizalmi. Sokszor kitüntetett szocialista brigád tagjaként már háromszor voltam a vállalat kiváló dolgozója. Szöveg: Sóskúti Júlia Zámbő Árpád Fotó: Nagy Zsolt ,
