Szolnok Megyei Néplap, 1973. június (24. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-02 / 127. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1973. június 2. ÚJ KÖNYVEK Szép kiállítású, testes, tartalmas kötetet jelentetett meg a Corvina Kiadó, André Chastel francia művészettörténész munkájaként, „Itália művészete” *■ címmel. A neves, nemzetközileg szaktekintélyként ismert szerző átfogó, tömör, s ilyen értelemben teljes képet ad témájáról, bár művészet alatt a festészetet, szobrászatot, építészetet érti csupán. Körvonalazza Itália ókori szerepét a kultúra akkori világtérképén, majd a Karoling-kori Olaszországot mutatja be, hogy azután nagy teret szenteljen a román és bizánci időszaknak, a gótikának, a reneszánsznak, a barokknak, s vizsgálódását a huszadik század modern irányzataival zárja le. A kézikönyvként is'' felfogható művet 423 fekete-fehér kép illusztrálja. Hasznos segédeszközök Ugyancsak kézikönyvként használható két további újdonság is, az egyik a Kossuth, a másik a Medicina Könyvkiadónál látott napvilágot. Előbbi, „A szervezés időszerű kérdései” lényegében logikus kiegészítője a korábban közreadott „Az tizem- és munkaszervezésről” című kötetnek. A mostani munka — amelyet dr. Ladó László szerkesztett, s szerzői kollektíva írt — a többi között olyan témákkal foglalkozik, mint kik végezzék a szervezést, a célok és módszerek meghatározása, a munkavégzés egyes elemeinek megismerése és vizsgálata, a folyamatszervezés menete. A mondandó könnyebb megértését és alkalmazását nagy számú ábra segíti. Mérleg a gazdaságról Kilenc tanulmányt fog össze a '„Gazdasági' életünk időszerű kérdései”. A Kossuth friss kiadványát Fác- zányi Ödön szerkesztette, s bevallott célja, hogy népszerűén szóljon azokról a bonyolult gazdasági és köz- gazdasági folyamatokról, amelyek napjainkban hazánkban végbemennek. Az átfogó, bevezető tanulmányt — „Gazdaságpolitikai helyzetkép” — dr. Faluvégi Lajos írta. Simán Miklós a hatékonyság, gazdaságosság, termelékenység^ termelési Szerkezet kérdéseit, majd egy másik dolgoáhtban az eredményesebb műszaki fejlesztést vizsgálja. Dr. Lábán József az árakkal, Némethy László a lakáshelyzettel, Nyilas András a jövedelmekkel, Makrai János a tanulással, továbbképzéssel, dr. Sós József a fogyasztással foglalkozik, míg Ehrlich Éva gazdaságunk nemzetközi helyét vázolja fel. Kínai körkép Érdemes munkát végeztek a szerkesztők, Pálos Tamás és Polónyi Péter, amikor szovjet szerzők tanulmányaiból vaskos kötetet állítottak össze. Tizenöt írás, s miként mozaikkockákból a kép, ezekből úgy forrpá- lódik ki, szemünk előtt — a kötet címe szerint — a „Kínai múlt és jelen”. Többségében a szerzők olyan forrásokra támaszkodnak, amelyek a hazai olvasóközönség előtt ismeretlenek vagy alig ismertek. Ez a munka érdekességét adja, hasznát pedig az hogy nagy segítséget nyújt a jelenlegi kínai helyzet alapkérdéseinek és szélesebb összefüggéseinek megismeréséhez. A tanulmány- gyűjteményt a Kossuth Könyvkiadó gondozta, t M. O. INDOKÍNA Pusztulástól az újjáépítésig Hétmillió tonna bomba? Vietnam két részében és Laoszban már béke van, ha törékeny is. Kambodzsában még ez is csak álom, de hamarosan ide is el kell jönnie a békét hozó fegyver-nyugvásnak. Korai lenne tehát még végső mérleget készíteni arról, hogy mit is okozott Indokína népeinek az Egyesült Államok háborús kalandja. De az amerikai pusztítás körvonalai, a második . világháború utáni időszak legvéresebb, leghosszantartóbb konfliktusának következményei kezdenek kirajzolódni. Halottak és sebesültek milliói, szétrombolt falvak és városok, lebombázott gyárak, hidak, iskolák, kipusztított erdőségek — ezek dióhéjban a föld-felperzselés módszerének „eredményed”. Az amerikai szenátus menekültügyi bizottságának bevallása szerint az 1965 januárjától 1972 októberéig tartó időszakban csak Dél-Vietnamban más- félmillió polgári áldozatot (halálos és sebesült) követeltek a harci cselekmények. A Pentagon által kiszivárogtatott adatok szerint az említett időszakban hétmillió tonna zúdult Indokína földjére. 1 Hét millió tonna bomba? Számos nyugati láp szerint tudatosan kis számot adtak meg az amerikaiak. Annyi bizonyos, hogy csak a Vietnam területére ledobott bombamennyiség háromszorosa a második világháborúban az európai hadszíntérre hullott bombák mennyiségének. És Kambodzsában még ma is rendre felszálLnak a B—52-esek... Milliókat tettek földönfutóvá Á bombázások milliókat tettek földönfutóvá, családok, közösségek tízezreinek életét bolygatták fel. Dél- Vietnam 17 millió lakosából 6 millió, Kambodzsa 6,4 millió lakosából 2 millió, Laosz 3 millió lakosából 1 millió kényszerült otthonának elhagyására. Az indokínai agresszió, pusztítás amennyire céltalan, értelmetlen volt, annyira drága. Az amerikai hatóságok szerint a vietnami háború költségei 137 milliárd dollárra rúgnak. Ez fölöttébb szerény összeg, nincs benne a háborús veteránokkal kapcsolatos kötelezettség 50 milliárd dolláros tétele. Hogy morálisan, politikailag milyen rombolóan halott az indokínai háború az Egyesült Államok tekintélyére, ezt fölösleges részletezni. Megtépázta azonban gazdasági tekintélyét is; legalábbis egyik előidézője volt annak az átrendeződési folyamatnak, amelynek eredményeképp az Egyesült Államok és a dollár elvesztette hegemén szerepét a tőkés világ- gazdaságban. — Amerika kivonul Vietnamból, de Vietnam még hosszú ideig itt marad Amerikában — állapította meg találóan James Kestom, a New York Times neves publicistája a vietnami fegyverszüneti egyezmény megkötését kommentálva. Persze ennek a háborúnak is megvoltak a haszon- élvezői. A Thieu-rendszer kisstílű hivatalnok üzletelőitől kezdve a japán nagytőkéseken át az amerikai óriásmonopóliumokig sokan húztak sápot Washington agresz- sziójából. A sokat szenvedett Indokína végre hozzákezdhet a romeltakarításhoz, a kiláboláshoz, újjáépítéshez. A béke, a helyreállítás megannyi bonyolult gazdasági problémát vet fel, melyeket Indokína saját erejéből végtelenül hosszú idő alatt tudna csak megoldani. A külföldi segítség létfontosságú. Az Egyesült Államoknak pedig aligha vitatható erkölcsi kötelezettsége hozzásegíteni Indokína államait a háborús sebek begyógyításóhoz. Washington, amely meglehetős precizitással vette számba saját emberi és anyagi veszteségeit, ugyanezt nem tartotta fontosnak Indokína esetében. Nixon az év elején egyszerűen bejelentette, hogy kérésére számadást készített az AID (Nemzetközi Fejlesztési Ügynökség), amelyben 7,5 milliárd dollárra becsülte az indokínai félsziget négy országának újjáépítéséhez szükséges hitelek összegét. Ennek kétharmadrészét kereken 5 milliárd dollárt kapna Dél-Vietnam, Kambodzsa és Laosz, a fennmaradó 2,5 milliárd dollárt pedig a VDK-nak juttatná. A \DK számíthat ránk Indokína újjáépítése egyébként egyfajta kollektív nemzetközi vállalkozás lesz. Nagy aktivitást mutat Japán, hozzájárulását jelentette be Franciaország, NSZK. Nagy- Britannia, Svédország és még jónéhány állam. A VDK, ahogy a háború idején, úgy a békebeköszöntekor is számíthat a szocialista világ, mindenekelőtt a Szovjetunió széles körű támogatására. Győri Sándor Következik : VDK: AZ EMBER GYŐZELME. CSENDES BÚCSÚ Nem tudom, feltűnt-e valakinek, de tegnap óta nincs. Nem írhatom ugyan, hogy hiányzik az életünkből, mert egyetlen jóérzésű embernek sem hiányzik... ami nem zárja ki, hogy akadtak, akik még könnyeket is ejtettek utána. Sajnálom ez utóbbiakat, mert éppen a dolog lényegénél fogva nehéz búcsúpoharat emelni elmúlta fölött. Ezt ugyanis olyan mozdulatnak kell tegnap óta megelőzni, amitől e poháremelésre hajlamos, bánatos atyafiak igencsak elszoktak; a zsebbe kell nyúlni. A saját zsebbe. De nem ám a belső zsebbe, töltőtollért, hogy „kérem a számlát, hadd írjam alá”, hanem lejjebb, oda, ahol a forintok lapulnak. És nem tudóin feltűnt-e valakinek, hogy egyesek tegnap délelőtt milyen céltalanul bolyongtak az utcákon? Fehér nylon ingben, nyakkendőben voltak valamennyien; jól fésült, brilantinnal, fényesre simított hajuk alól izzadság gyöngyözött és nézegettek. Nézték a számukra teljesen szokatlan időben a várost. Némelyikük szemében őszinte csodálkozás ült: Ök ilyet korábban csak nagyon ritkán láthattak. Hűvös tanácstermekben ültek eddig délelőttönként, előttük műbőr kötésű mappákkal, s a finom merített papírra titokzatos ábrákat rajzolgat- tak. Mindaddig, amíg az elnök meg nem adta a jelet. Elnök azóta is van bizonyára, de a jel tegnap óta elmarad. Nem lehet többé felszabadult örömmel, s leiéi liftező ádámcsutkával kirúgni magunk alól déltájban a széket, hogy „na nézzük, miből élünk, mert nemcsak az isten igéje a fontos.” Ez sincs már, Illetve valami egészen fura dolog van helyette. Valami kis apró színes cédulákkal járkált egy kislány az értekezlet megnyitása előtt tegnap, s ilyeneket mondott: Ha igénybe óhajtja venni, kérek 12 forint ötvenet. És még ilyet is hozzátett: mától ez a rend, tetszik tudni. Hát ezért a sok céltalan sétáló, mert ugye, mit ér ezután, ha egy értekezetet, egy tanácskozást a savától, borsától, meg a sóhoz, borshoz tartozó sültektől, azaz a lényegtől fosztanak meg? Miért üljünk be oda ezután?. Egy dologról meg nem is kérdezem, feltűnt-e, hisz magam láttam, hogy kiérdemesült tefusöfőrök, sok jubileumi ünnepséget megélt vállalati gépkocsivezetők tárgyaltak róla a Kossuth téren. Egyszerűen nem értették, hogyan eshetett meg. Izgatott szavaikból csak azt ’ lehetett kihámozni, hogy valahol a négyes úton történhetett, valami új felüljáró lett készen. De hogyan? Reggel még el volt zárva, de látszott, hogy az átadásra már minden készen áll. Az már akkor gyanús volt, hogy sehol nincs emelvény, meg virágcsokros lányok, de azért azt nem sejtette senki, ami történt. Azt, hogy egyszerűen odament két munkás, eltolta az elzáró táblákat, jelzéseket, s tessék: a forgalom megindulhat. Pezsgő és konyak nélkül. Mert tulajdonképpen ez volt a tegnapi nap nagy szenzációja. Pontosabban: a pezsgő és konyak nélküliség, az eszem- iszom és dínom-dánom hiánya. Premier volt a tegnapi nap, és egyben csendes búcsú. Életbe lépett a repikorlátozó intézkedés. Megszűntek a konyakkal bélelt szimpóziumok, a disznótoros munkaebédek, nem osztogatnak többé zenélő töltőtollakat a deficites vállalatok ügyes reklámfőnökei. Egészségesebb életmód kezdődik. Mely alatt talán nem is az értendő elsősorban, hogy az ember a saját zsebére nem eszik és nem iszik olyan egészségtelenül sokat, mintha vendég lenne, hanem valami másfajta egészség. A munkát a munka céljáért végzi ezután mindenki, tanácskozásra azért megy el, mert van megbeszélnivalója — és így tovább. Hihetetlenül szépen hangzik, de miért volna bűn az egészséges optimizmus? Az első napot ugyanis minden rendkívüli esemény nélkül megúsztuk, sikerült az új és teljesen szokatlan körülmények között is minden megbeszélnivalót megbeszélni. És ez nagy reményekre jogosít a jövőt illetően; mindenképpen az optimistákat igazolja. Noha — mint mindig — ezúttal is el kel a bölcs intés: azért még ne kiabáljuk el a dolgot. Tabán» Nikkelbányászat Kub ában Kuba, a KGST-országok segítségével a világ egyik legnagyobb nikkelprogramjának a valóraváltásához fogott, A híres Sierra Maest- ra-i hegyek lábánál szovjet szakértők közreműködésével megkezdődött a hatszázmillió dolláros beruházás megvalósítása: új bányák feltárása, feldolgozó üzemek, kombinátok építése. A szigetország nikkelérc- készletét negyvenmillió tonnára becsülik, s Kanada után Kuba rendelkezik a világ legnagyobb — ismert — készletével. Az ország jelenlegi évi termelése 36 ezer tonna. A nemrég megnyitott bányákból újabb 30 ezer tonnával növelik a termelést. S a KGST-programban létesítendő feltárásos bányák ismét hatvanezer tonnával bővítik a kapacitást. Három év múlva Kuba évi termelése megközelíti a 13Ö ezer tonnát, ami azt jelenti, hogy a szigetország évente nikkelexportja révén 400 millió dollárral több bevételhez jut. Kuba, amely alig egy esztendeje tagja a KGST-nek, egyre intenzívebben fejleszti gazdasági kapcsolatait a tagországokkal. A szigetország egyre inkább élvezi a szocialista integráció nyújtotta előnyöket. Kőolajbányászat — fejtőkombájnokkal Az olajpala-világkészlet közel egynegyede a Szovjetunióban található, a legnagyobb lelőhelyek az Észt SZSZK területén vannak. A Szovjetunió után Skócia és Kanada olajpala-lelőhelyei a legjelentősebbek. pesítés és az automatizálás. Már igen sok helyen emberi beavatkozást alig igénylő automatikus fejőkombinátokkal végzik a kitermelést. Az észtországi Kohtla Järve-ben a képen látható hatalmas kombinátót építették az r Az olajpala bányászati olajpala feldolgozására. Ház- úton való kitermelése egész- tartási gázt, olajokat, zsíroségtelen munka, ezért az kát stb. állítanak elő a paolajpala-bányákban egyre Iából, illetve a belőle „ki- nagyobb szerepet kap a gé- facsart” kőolajból. ) Vízgazdálkodási tanácskozás Lipcsében Lipcsében véget ért a KGST-tagállamok vízgazdálkodási intézményei vezetőinek 19. ülésszaka. Jugoszlávia megfigyelő küldöttséggel képviseltette magát. Vendégként a UNESCO, az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottsága (ECE), az Egészségügyi VilágszerveÜj kohókombinát A lengyel kohóipar jelenleg tízszer annyi acélt állít elő, mint a II. világháború előtt. Az idei acélgyártás mennyisége 14 millió tonna lesz. A tervek 1975-ben 15 millió tonna acél és 10.5 millió tonna hengerelt acéláru gyártását irányozzák elő. A lengyel kohászat fejlesztési programjában — amelynek megvalósításához zet (WHO), a Meteorológia Világszervezet (WMO) és a Nemzetközi Dunabizottság képviselői is jelen voltak. A tanácskozás középpontjában a KGST komplex programjának további megvalósításával összefüggő feladatok álltak. a Szovjetunió segítséget nyújt, egy olyan új kohókombinát is szerepel, amely a Nowa Huta-i Lenin-kom- binát után a második legnagyobb üzem lesz. A szovjet berendezésékkel felszerelt kombinát évenként 4 millió tonna nyersvasat és 4,5 millió tonna hengerelt árut állít majd elő. Szovjet—nyugatnémet vállalat A Tyehmasekszport Szovjet Külkereskedelmi Vállalat és a kölni Anton Ohlert cég „Neotype Teehmaschex- pórt GMBH, Köln” néven meßalaoitotta az első nyugatnémet—szovjet közös vállalatot, amely szovjet gyártmányú nyomdagépek eladásával foglalkozik majd a Német Szövetségi Köztár- sasáéban. \
