Szolnok Megyei Néplap, 1973. május (24. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-15 / 111. szám

1978, május 11 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Aki árat mond... (3.) Első fokon A vállalatok termékeikért minél jobb árat szeretnének kapni. Ezt sokféle módon érhetik el, akár tisztességtelen eszközökkel is. Ha rajt’nem vesztenek. Furcsa kettőség ez. Saját termékeinek áremelése, emelkedése miatt egyetlen vállalat — s annak egyetlen dolgozója — sem panaszkodik. Ha azonban a másik vállalat kér többet... Hazánkban 1,7 millió árucikk kerül forgalomba. Ki s miként képes arra, hogy ennyiféle holmi árát szemmel tartsa? A nagy meny- nyiség némileg megtévesztő. A fogyasztási cikkek tetemes hányadát ugyanis — a liszttől a tüzelő olajig — rögzített áron, azaz központilag meghatározott összegért adják el a vevőnek. Más termékeket — a karfioltól a szilváig — szabadpiaci áron kínálnak. Marad tehát egy csoport, ahol azt kell nézni: betartják-e az állam által maximált árat, illetve — szabad áras termék esetén, — nem lépi-e túl a nyereség a méltányos hasznot? Valamennyi láncszem Természtesen csak leírva ilyen egyszerű ez. Mert je­lenlegi, un. vegyes árrend- .zerünkben feszültségeket teremthet, hogy a rögzített áron értékesítő üzem koope­rációs partnerétől szabad áron vásárolja az alkatrészt, a félkész terméket. Ahogy sok vita volt azon is — most készül a jogszabályi meghatározás, — mi a tisz­tességtelen haszon? Igaz, kimondhatjuk: amit tisztes­ségtelen magatartással, módszerrel, kirívóan magas árral értek el, de a fönti három tényezőről mindenki­nek más a véleménye: ami az egyiknek tisztességes, az a másiknak tisztességtelen. Van mit tisztázni, rendbe tenni, jogszabállyal mederbe terelni fönt, azaz országo­san. Ám éppen ezért, mert az ár végső összegének ki­alakulásában minden közbe­eső láncszemnek — a nyers­anyagbeszerzéstől a szállítá­son át a termelési techno­lógiáig — nagy a szerepe, van mit cselekedni első fo­kon is, a vállalatoknál, a műhelyekben. Ki kezdje? „Továbbra s az értékará­nyos árakra kell törekedni, de közben biztosítani kell az árak stabilitását” — szögezte le a párt Központi Bizottságának 1972. novem­beri ülése. Kik kezdjék, s hol ezt a stabilitást? Fock Jenő miniszterelnök az or­szággyűlés márciusi üléssza­kán egyebek között így adott választ erre: „Az utób­bi időben a kelleténél ke­vesebb szó esik az önkölt­ség csökkentéséről, pedig a jövedelmező, a gazdaságos termelésnek, az árak csök- kenthetőségének ez változat­lanul egyik fontos eleme. A gazdasági vezetőknek sokkal nagyobb figyelmet kell fordítaniuk erre.” A termelés szervezettsé­gének, műszaki színvonalá­nak, az anyagfelhasználás­nak éppúgy befolyása van az árra, mint a közvetett költségelmek. S miközben majd’mindenki az árakra panaszkodik, csak kevesen vizsgálják azt, hogy. a ter- mékelőállítás különböző sza­kaszaiban mi a fölösleges, a csökkenthető, a megtakarít­ható. A holt és az eleven munkával való ésszerű gaz­dálkodás — némi leegysze­rűsítését megengedve — a forrása az önköltség mér­séklésének. E forrásból azonban ma még csak ke­vesen, s alkalomszerűen me­rítenek. Roppant nagy anyagmeny- nyiséget fogyaszt el az ipar. Egyetlen esztendő alatt 1S6 000 tonna öntödei nyers­vasat, több, mint kétmillió tonna acélárut, 5,4 millió négyzetméter krómos felső­bőrt, hogy csupán néhány terméket említsünk. Tíz év alatt megkétszereződött az iparban a villamosenergia felhasználás — évi 5,1-ről 10,3 milliárd kWó-ra nőtt, — amiben benne van az új gyárak serege, a korszerűbb berendezések légiója, de benne a pazarlás is, az üre­sen járó gépektől a fölös vi­lágításig. S hasonló de szócskákkal folytathatjuk a sort, hiszen mindennapos gyakorlat, hogy nagy ráha­gyásokkal készülnek az önt­vények, drága acélt forgá­csolnak kényszerűen, mert nincs éppen méretszabatos rúd, csöveket darabolnak fel néhány alátét miatt... Csupán jelzésül: a köz­lekedési eszközök gyártásá­nál 66,9 százalékra, a bőr­szőrme- és cipőiparban 74,3 százalékra, a textiliparban 66,8 százalékra rúg az anyagköltség. S ami elpo­csékolódik, abból nem lesz termék, valahol, valakikkel fizettetik az árban! Végsősoron velünk, fo­gyasztókkal kénytelenek megfizettetni. A vállalat joga Kézenfekvő, hogy a ter­melő az ártól költségei meg­térítését, a nyereség biztosí­tását várja. Ám fönntartás nélkül elfogadhatjuk-e, hogy például tavaly a gépek és gépi berendezések gyártásá­ban — hangsúlyozva, hogy találomra választott példá­ról van szó, mert más ipar­csoportot is említhetnénk — 4,1 százalékkal növekedett a termelői ár? Fönntartásainkat az dik­tálja. hogy általános tapasz­talat szerint mindenütt és mindenkor könnyebben fo­lyamodnak áremeléshez, mintsem a költségek elem­zéséhez, a költségtényezők vizsgálatához. A vállalat joga — kivételes esetektől eltekintve — annak eldön­tése, mit gyárt. Ám azt a jogát már nem ismerhetjük el, hogy a termékeikért kért árral a kihasználatlan álló­eszközöket, az anyagpocsé- kolást, a szervezetlenséget, az alkalmazotti létszám gyors felduzzasztását is megfizettesse... 1 * Es a kötelességek? Mert a jogokkal kötele­zettségek is párosulnak. A termelés önköltsége első­sorban vállalati kategória, nem népgazdasági. Azaz a teendők ugyancsak vállala­tiak. Márpedig az un. köz­vetlen és közvetett költségek folyamatos emelkedése nem magyarázható kizárólag ob­jektív okokkal. Része van abban annak is, hogy — például — a forgácsológé­pek kihasználtsága mind­össze 1,1—1,3 műszakra ter­jed, lassú az újítások, talál­mányok gyártásba való be­vezetése, az új technológiák alkalmazása, laza az anyag- elszálmoltatás, túl nagy a hulladék s így tovább. Sok szó esik napjainkban a vállalati árpolitikáról, né­hány biztató példát már a fogyasztók is ismerhetnek. Ám jogos kérdés, hogy az árellenőrzés megálljon-e magának az árnak a vizs­gálatánál, elegendőnek tart­va a szabálytalanságokért a gazdasági bírság kiszabását, avagy tovább lépve, kö­vetkezetesen firtassa a vál­lalati árpolitikáért a sze­mélyes felelőssséget? Mészáros Ottó (Következik: Burkoltan, nyíltan) VIT-nap Karcagon A városa KISZ-biwttsága VIT-hónap keretéhen VIT- napot rendezett szombaton este. Kétezer fiatal, — általá­nos és középiskolás, dolgozó fiatal — lampionokkal, VIT- et köszöntő transzparensek­kel, ifjúsági mozgalmi da­lokat énekelve vonult a ta- "ácsháza előtti téren felállí­tott tribün elé. A városi KISZ-bizottság titkára köszöntötte őket, mél­tatta a héke hónap és a X. Világifiúsági Találkozó je­lentőségét majd kultúrmű­sor következett. Az általános iskolák egyesített kórusa, a művelődési központ citera- zenekara és a zeneiskola fú- vószenekara szórakoztatta a felvonuló fiatalokat és a nagyszámú érdeklődőket A programot tűzijáték és tábortűz tette még hangula­tosabbá. A szabadtéri ren­dezvényt a Déryné Művelő­dési Központban VIT-bál kö­vette. melynek bevételét a városi KISZ-bizottság a köz­ponti VIT-alapra Űzeti be. Vasárnap délelőtt az ifjú­sági klubban VIT-társasjáté- kokkal folytatódott a prog­ram. Hat úttörőcsapat száz­húsz versenyzője bizonyítot­ta a esapatdöntő során, hogy igen alaposan felkészültek a VIT-ek történetéből és gaz­dag ismeretekkel rendelkez­ned . Un 11 mit MnliátlMi I Bili e I Vízben oldható nyomelemes műtrágya A Péti Nitrogénművekben a talajerő-utánpótlás és nö­vényvédelemben rendkívül nagyjelentőségű vízoldható nyomelemes műtrágya gyár­tását kezdték meg. A Mik- ramid néven forgalomba kerülő kémiai, fizikai bo­tanikai kísérletek alapján előállított nyomelemes mű­trágya talaj-, fej- vagy le­véltrágyaként alkalmazható. A növények gyökerén vagy levelén át könnyen felszívó­dik és minden alkotó ré­szét hasznosítani tudják a növények. A Mikramid felhasználha­tó cukorrépa, burgonya, gyümölcsök, szőlő, zöldség­félék, búza, kukorica, árpa és legelő kezelésénél. A Péten előállított nagy- jelentőségű nyomelemes műtrágyát a BNV-n mutat­ják be szakembereknek. IP Ültetik a dohányt a zagyvarékasi Béke Tsz-ben A zagyvarékasi Béke Termelőszövetke­zetben a múlt héten megkezdték a do­hánypalánták kiültetését. A szövetkezet 15—20 hektáron termelte eddig az igényes Burley-fajta dohányt, de ezután már 50 hektáron termel. A hagyományos melegágyi nevelés he­lyett, új módszerrel termesztik a dohány­palántákat. Vásároltak három acélvázas fóliasátort, és abban „várják” a palán­ták a kiültetést. Ezen a területen még nem termeltek ilyen módszerrel dohányt. A tapasztalatok jók. A palánta nincs ki­téve az időjárás viszontagságainak. A ter­mesztéshez szükséges mikróklima is job­ban megteremthető a tóliasátorban, mert tetszés szerint fűthetőek. A dohányültetést a szövetkezet három kanadai Baltes típusú dohánykombájnnal végzi. Szeretnék a palántázástól a törésig gépesíteni a munkát. A dohányfűzést már nem kézi erővel végzik, mert vásároltak hozzá hat gépet. Lakásépítés, lakásügy Kedvezmény az állami vállalatoknál dolgozó munkásoknak Mint ismeretes, legutóbbi ülésén a Minisztertanács uta­sította az illetékes miniszte­reket, hogy Budapest és az öt kiemelt nagyváros —Mis­kolc, Pécs, Szeged, Debrecen, Győr — lakáshelyzetének to­vábbi javítása érdekében ál­lami költségvetésből 1973— 75-ben 3000 tanácsi lakás felépítéséhez, valamint a lakásépítések területének előkészítéséhez mintegy 1,4 milliárd forintot biztosítsa­nak. A Minisztertanács döntése része annak az intézkedés-so­rozatnak, amely a novemberi lakásügyi párthatározatok végrehajtását szolgálja, A Központi Bizottság meg­állapította, hogy hazánk­ban a lakásépítés meggyor­sult, 1971—72-ben 143 000 helyett 155 000 család ré­szére épült új otthon. A negyedik ötéves tervben elhatározott 400 000 lakás felépítése összességében 1975 végére teljesíthető. Ezen be­lül azonban az állami se­gítséggel történő magánlakás építés jelentős túlteljesítése mellett az állami lakásépí­tésben a negyedik ötéves tervre előirányzott feladatok — anyagi okok miatt — mintegy féléves késéssel va­lósulnak meg. A Miniszter­tanács — a Központi Bizott­ság iránymutatása alapján — most arról gondoskodott, hogy a Budapestet és az öt ki­emelt várost arányosan megillető lakások felépül­jenek. E legfontosabb településeink tehát az állami lakásépítés szempontjából sem kerülhet­nek semmiképpen hátrányos helyzetbe. Különösen Budapesten és Miskolcon gyorsítják a meg­felelő arányok kialakítását. Az állami költségvetésből fi­nanszírozott 3000 lakásból 1000 a fővárosban. 1400 Mis- kolcan épül Az arányeltolódás termé­szetesen az állami lakásépít­kezésekben sem jelentett visszaesést, sőt jelentős volt az előrehaladás, e folyamatot, azonban meg akarják gyor­sítani. A Minisztertanács ér­tékelése szerint 1971—75 között az ország­ban várhatóan kereken 50 000-rel több állami la­kás épül, mint az előző öt­éves terv időszakában. Az állami lakásos építésének további gyorsítására azért van szükség, hogy a kis­pénzű emberek, különösen a munkások, a többgyermeke­sek is könnyebben lakáshoz jussanak. Ennek azonban nem egyedüli módja az ál­lami lakásépítkezések gyorsí­tása. A novemberi párthatá­rozat gondoskodott arról is* hogy a dolgozók és minde­nekelőtt a munkások, a több- gyermekesek a szövetkezeti lakásokhoz is az eddiginél könnyebben hozzájussanak. Ezért helyezkedett a Köz­ponti Bizottság arra az ál­láspontra, hogy a lakásépítő szövetkezetek­nél a készpénz-előtörlesztés összegét lakásonként átla­gosan 20 000 forinttal csök­kenteni kell, s legyen mód ama. hogy a többgyermekes munkáscsalá­doknál egyedi elbírálás alap­ján az előtörlesztést teljesen elengedhessék. A vállalatokat ösztönözni kell munkáslakásépítésá ak­ciók szervezésére, s arra kell törekedni, hogy a munká­soknak. ha lakáshoz akarnak jutni, ldsebb terhet kelljen vállalniuk, mintha a lakást szövetkezeti alapon építenék A párthatározat megjele­nése óta az említett vala­mennyi elv realizálásáról in­tézkedtek az állami szervek A Minisztertanács azóta megjelent rendelete alapián (telepszerű, többszintes la­kásépítkezések esetére) a bérből és fizetésből élők, továbbá a szövetkezeti ta­gok, a nyugdíjasok számá­ra megszüntették a lakás­építéshez nyújtott hitelek forintban megszabott felső határát. Előtörlesztésként az építési költség 25 százalékát kell be­fizetni, ami legalább 20 000 forinttal, sok esetben pedig 25—30 000 forinttal is alacso­nyabb a korábbinál. Különö­sen az állami vállalatoknál dolgozó munkások kapnak nagy kedvezményt abban n/. esetben, ha az akciót a vál­lalat is támogatja. A lakószobák számától füg­gően ilyenkor az állam 40 000—80 000 forint támo­gatást nyújt, előtörlesztés­ként pedig — a különböző kedvezményekkel csökken­tett — építési költségnek csupán 10 százalékát keli befizetni. A kamat mindössze egy szá­zalék. Ha a munkásnak há­rom, vagy ennél több eltar­tott gyermeke van, egyedi elbírálás alapján az előtör­lesztést teljes egészében el­engedhetik, ennek befizetését az állam vagy a vállalat vál­lalhatja magára. Egész sor vállalatnál mű­ködnek azok a bizottságok, amelyek felmérik a dolgozók, mindenekelőtt a munkások, művezetők, közülük is el­sősorban a nagycsaládosok lakásigényeit, azokat egy­bevetik a rendelkezésre ál­ló, illetve várható anyagi erőforrásokkal Arról is tájékoztatják a dol­gozókat, hogy ki, mikor kap­csolódhat be a kedvezményes akcióba, mikor juthat la­káshoz vállalati támogatás-

Next

/
Oldalképek
Tartalom