Szolnok Megyei Néplap, 1973. május (24. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-04 / 102. szám

1973. májas 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Az áprilisi eső is aranyat ért Ülésezett a MbM operatív bizottsága Az Időszerű mezőgazdasági munkákról tanácskozott teg­nap a MÉM operatív bizott­sága, amely megállapította: április elején 80—110 milli­méteres csapadékhiány mu­tatkozott országszerte, a hely. zet időközben sokat javult, mert az elmúlt hetekben, különösen a Dunántúlon ki­adós esőzések voltak. A kukorica vetéssel or­szágosan 55—60 százaléknál tartanak. Az Alföldön az elő­irányzott vetésterületnek 60— 70 százalékán van földben a vetőmag, a Dunántúl csa­padékjárta vidékein azonban a munkának csak 20—40 szá­zalékát végezték el. De az agrcmómusok arra számíta­nak, hogy legkésőbb május 15—20-ig mindenhol elvetik majd a kukoricát. Vége felé járnak a napraforgó vetésé­vel és a burgonya ültetésé­vel. Meggyorsult a munka a kertészetekben is. Megkezdték a paradicsom és a fűszerpaprika palánták kiültetését és a következő napokban mindenhol hozzá­látnak a zöldpaprika palán­ták .áthelyezéséhez” is. A szőlőskertekben végétért a metszés. A tavaszi mezőgazdasági munkák anyagi-műszaki ellá­tása megfelelő. Eddig 2700 traktort vásároltak a gazda­ságok — megközelítően any- nyit, mint az elmúlt év azo­nos időszakában — de a rak- ■ tárkészletek további igények kielégítését is lehetővé teszik, tekintettel arra, hogy még 1300 erőgép vár eladásra. Az elmúlt évinél 300-zal több pótkocsit értékesítettek ed­dig. A szovjet külkereskedel­mi vállalat eddig 740 SZK- típusú kombájnt adott át az AGROTRÖSZT-kirendeltsé- geknek. a további szállítmá­nyok folyamatosan érkeznek. Vetőgépekből, talaj művelő- és ápoló-szerkezetekből, vala­mint nagyüzemi növényvédő­berendezésekből szintén meg­felelő az idei választék. Kedvezően alakul a mű­trágya-forgalmazás is, gondot okoz azonban, hogy a komp­lex műtrágyák annyira kere­settek, hogy a megrendelők egy részét sajnos el kell uta­sítani. A növényvédőszerek- ből is többet kínálnak a ta­valyinál. Különleges vásár lesz Két helyen a B!\V — Autóparádé Kőbányán — 15 forint a belépő í j faipari üzem Lentiben Az Épületasztalosipari és Faipari Vállalat Lentiben 100 millió forintos beruházással új gyáregységet építtetett. A korszerű gépekkel felszerelt nagyüzemet április 38-án ad- * ták át rendeltetésének, ahol évente 25 ezer köbméter fát dolgoznak fel. Hajópadló, parketta és ajtógyártásra rendezték be az üzemet. Hódítók az Alföldön Hatalmas csarnokot építe­nek Kőbányán. Festenek, állványoznak, építenek éá bontanak a Városligetben. Vásárra készülődik ország­világ. S ez nem túlzás — 33 ország jelentette be rész­vételét a Budapesti Nemzet­közi Vásárra; 1750 külföldi cég és 1223 hazai vállalat hozza el termékeit S már érkeznek az áruk — kocsin, vonaton, szárazföldön és tengeren. Különleges vásár lesz az idei, amelyet május 18. és 28. között rendez a HUNG- EXFO. Különleges — hiszen ez lesz az utolsó, nem sza­kosított, általános áruminta- vásár. Ezután évente kétszer rendeznek majd BNV-t, ta­vasszal a beruházási javak és ősszel a fogyasztási cik­kek szakvásárát. Különleges vásár az 1973-as azért is, mert két helyen — részben a régi városligeti vásárvá­rosban. részben már az új, kőbánvai területen tartják meg. Mint ismeretes, olyan döntés született, hogy a HUNGEXPO 1974. március 31-ig a Városligetet teljes egészében visszaadja a fő­városnak, s a vásárt átköl­töztetik a volt mezőgazdasá­gi vásár területére, Kőbá­nyára. A Városligetben maradnak az idén a nemzeti pavilo­nok. és a hazai vállalatok bemutatói. Kőbányán lesz az aulóparádé — járműbe­mutató, autókiállítás. Ott sorakoznak már az új öt­ajtós Zsiguli Kombik, a Vol­ga Kombik, csehszlovák Skodák, a jugoszláv Zasta- wák, az NDK Trabantok, Wartburgok, a slágernek ígérkező 126-os Polski Fiat népautók. Hétféle kocsit ál­lít ki a Volkswagen cég, ott lesz a Fiat, a Mercedes, a Peugeot, az Opel, a Vaux­hall. Hétvégi házakból, camping-cikkekből áll majd az a bemutató, ahol az Or­szágos Gumiipari Vállalat, az ÉRDÉRT és egyéb válla­latok nyaraláshoz, pihenés­hez, turistáskodáshoz hasz­nálatos cikkeit tárják a lá­togatók elé. A kiállítás mindkét helyen délelőtt 10-től este 8-ig tart nyitva. 21. és 25. között dél­előtt szakmai napokat ren­deznek, ezért a nagyközön­ség számára ezeken a napo­kon csak délután 2 órától látogatható, a vásár. Megold­ják a két vásárterület közötti gyors összeköttetést is. Két és fél percenként közvetlen buszjáratok indulnak a Vá­rosligetből Kőbányára és vissza. A vásári belépő — 15 forintért — mindkét vá- sáterület megtekintésére és a különbusz igénybevételére jogosít. A vidéki vásárláto­Ha együtt ünnepelnek ve­lük, úgy több mint százhúsz­ezer fogyasztó fejezte volna ki elismerését a jászberényi Sütőipari Vállalat dolgozói­nak abból az alkalomból, hogy tegnap átvették a Ki­váló Vállalat kitüntetést, amelyet először 1971-ben ér­demeltek ki. A kétszázhuszonhat dol­gozót foglalkoztató vállalat­nak a városban, és az ellá­tási körzetéhez tartozó köz­ségekben kilenc üzeme és tizenkét szakboltja van. Az elmúlt évben 89 ezer 680 mázsa kenyérrel, 16 millió 100 ezer péksüteménnyel és csaknem háromezer mázsa zsemlemorzsával gondosko­dott a vásárlók igényeinek kielégítéséről. Árbevétele ta­valy meghaladta a 65 millió forintot, nyeresége 3 millió 848 ezer forint volt. A gazdasági eredmények­kel egyidőben javultak a Vezetésszervezés a mezőgazd a ágban Dr. Ács Antal előadása Szolnokon (Tudósítónktól.) A Magyar Agrártudományi Egyesület Szolnok megyei szervezete, a megyei tanács vb mezőgazdasági és élelme­zésügyi osztálya rendezésében tegnap délelőtt szakmai ta­nácskozást tartottak Szolno­kon agrárszakemberek rész­vételével. Dr. Ács Antal egyetemi tanár, a Debreceni Agrártudományi Egyetem rektora „A mezőgazdasági üzemi belső mechanizmus fejlesztésének időszerű kér­dései” címmel tartott elő­adást. Az előadó a többi között hangsúlyozta: Az iparhoz hasonlóan a mezőgazdasági üzemekben is egyre többet foglalkoznak a vezetés, az üzemszervezés korszerűsítésével. A terme­lésben a technika és a mű­szaki fejlesztés megelőzte a vezetés szervezeti felépítését. A fejlett termelési módsze­rekhez kell igazítani a veze­tés szervezeti formáját is. A régi üzemi szervezet már nem felel meg a követelmé­nyeknek. \ gatók 20 forintos vásáriga­zolványt vehetnek belépője­gyül, amely arra is jogosít, hogy tulajdonosa 33 száza­lékos vasúti menettérti je­gyet váltson. vállalat dolgozóinak élet- és munkakörülményei. Korsze­rű technológiák bevezetésé­vel a műszakok számának növelésével csökkent azok­nak a száma, akik korábban állandó éjszakások voltak. Különösen a nők helyzetén javítottak ezekkel az intéz­kedésekkel. Nagy gondot fordítottak a. vállalatnál a balesetelhárí­tásra és a megelőzésre. En­nek eredménye, hogy az el­múlt három év alatt 41 szá­zalékkal csökkent a balese­tek miatt kiesett munkana­pok száma. A szakember- utánpótlás érdekében beve­zették — és jól bevált — a társadalmi ösztöndíjrend­szer. Az 1972-ben végzett tizennégy sütőipari tanuló­juk közül tizenhármán szak­munkásként a vállalatnál dolgoznak. L a. Az Alföldön már legen­dássá vált egy öreg mérnök alakja. Az olajosok, akikkel a tanyavilág egyik eldugott útján találkozom — száradt sárral, porral lepett GAZ- kocsijukkái Szolnokra igye­keznek a fúrástól — az ola­josok úgy emlegetik ezt a mérnököt, mint aki szobrot érdemel minden egyes kút- nál, ahol a fúrófej átszakít­ja az utolsó réteget, és csön­des surrogással megindul fölfelé az olaj. A neve? A nevét nem is tudják ők — számon tartják azt az egye­temen vagy a miniszté­riumban, — ők csak azt tudják, amit a mesebéli hős­ről tudni kell, vagyis azt, hogy száz meg száz össze­csapás után, de végül Is győzött. Ez a mérnök, ez a meg­szállott öreg már a húszas­harmincas években hirdette és vallotta — akkoriban, amikor az első kutat fúrták Zalában —, hogy az Alföld kincset rejt méhében. Esze­lősnek tartották, évtizedeket kellett várnia, — ezt még megérte —, amíg a tudo­mány, a technika, s temér­dek fáradtsággal és költség­gel elvégzett munka igazol­ta őt. Ami azóta történt, ahhoz nem kell statisztikai adato­kat segítségül felsorakoztat­ni. Elég hozzá az egyszerű utasember szeme is. A pusz­tákon szállongó homokot és port megkötötték, a mező­ket örtözni kezdték. A sza­porodó szőlőtőkék között, a felsarjadó vetések zöld me­zeit meg-megszakítva, vé­kony acéltornyok szöktek a magasba, s vastag hangú gépek rázkódtatták meg a mély csöndet. Alig múlt egy évtizede, hogy a tápéiak el­határozták, hogy vizet hoz­nak a földjeikre. Véletlen persze, hogy úgy történt — bár a kutatások már javá­ban folytak a környéken —, mégis elsőként ott, a Sze­ged-vidéki salátaágyások kö­zött tört fel az algyői mező kincse, víz helyett az a sű­rű, sötét folyadék, amely­nek értékét, nélkülözhetet­lenségét, a világon minde­nütt vitathatatlannak tart­ják. A kútfúrók telefonoztak az Üllésen tartózkodó sze­gedi kőolajkutatók üzem­vezetőjének: jöjjenek gyor­san, olajat termel az artézi- kút! „Nem tréfálnak, embe­rek?” „Olaj, olaj, olaj! Jöj­jenek azonnal!” Így kezdődött, a tápéi ha­tár tanyái között, az alföldi olaj története. A folytatásról ma már az alföldi olajmező központjá­ból, Szolnokról, a Nagy al­földi Kutató- és Feltáró Üzemből hozhatunk híradást. Térképekkel, metszetekkel zsúfolt kis szobában beszél­getünk dr. Völgyi Lászlóval, a kutatási-tervezési osztály vezetőjével. Ez az osztály két esztendeje alakult meg, azzal a céllal, hogy a geo­lógiai, műszaki és gazdasági szakemberek összehangolt munkájával megkönnyítsék és meggyorsítsák a feltárá­sokat. Az országot a Duna vonala, olajkincs kutatása és feltárása szempontjából két nagy részre osztja. A folyótól keletre eső terület Szolnokhoz tartozik, s ennek a nagy térségnek a felderí­tése a kutatási osztály fel­adata. Hol tartanak 1973-ban? Mint az osztályvezető vála­szából kiderül, a szegedi medencében — tehát Al- győn — gyakorlatilag elvé­gezték a kutatást, s átálltak az olajtermelésre. Ennek ellenére Szeged környékén, Dorozsma határában még folytatják a próbafúrásokat, mert elképzelhető, hogy ola­jat vagy földgázt találnak. — A lényeg azonban az — mondja dr. Völgyi László —, hogy a kutatás területe délről fokozatosan északra tolódik. Dolgozunk a Nyír­ségben — egyelőre tapoga­tózó jelleggel — és hozzá kezdtünk a Jászság feltárá­sához. Itt egyelőre a geo­lógiai méréseknél tartunk. A kiskörei mesterséges tó­tól délre eső területen is remélhető, hogy találunk olajat. Mi úgy mondjuk: „megkutatatlan” még a Körö­sök által bezárt háromszög, Észak-Békés és a Berettyó- vidék. Nem titkoljuk, ezen a vidéken is olajat várunk. — A Szolnok-kömyéki te­rület? Az osztályvezető kiválaszt egy térképet a falon. — Nézze ezeket a zöld foltokat! Szolnok, Karcag, Kunmadaras, Hajdúszoboszló környéke... Jelzésünk sze­rint a zöld szín azt mutatja: olaj nincs, de gáz igen! Szolnok megyében és a me­gye közelében tehát egye­lőre a földgáz jelentősebb. — S az a térkép, amelyet Stegena professzor készített? — Arra kértük fel, hogy mint a Térképészettudomá­nyi Intézet munkatársa, je­lölje meg: az ország fel­színe alatt a különböző hő­mérsékletű rétegekben mi­lyen az olaj előfordulási aránya. A professzor azt is meghatározta, melyik az az öt területegység, — ahol ígé­retesnek látszik a további kutatás. A tudományos kö­vetkeztetéssel tulajdonkép­pen igazolt bennünket: mi ezeken a területeken már ennekelőtte elvégeztük a próbafúrásokat. Az osztályvezető olyan megvesztegető biztonsággal emlegeti a kis falvak neveit, ahol kutattak, oly megele­venítő helyismerettel rajzol le egy-egy folyókanyart, er­dőrészt, hogy kikívánkozik belőlem a kérdés: — Ugye, ön idevalósi, az Alföldre? Mosolyogva ingatja a fe­jét. — Zalai vagyok. De nem egyedül. Zalai itt a szerve­zési osztály vezetője, a fő­könyvelő... és sorolhatnám tovább. Jött ki-ki a mes­tersége, a szenvedélye, az olaj után. Én például már huszadik esztendeje Szolno­kon élek... Zalai a fúrómester, Varga Sándor is, akivel Abony ha­tárában, a tanyai úton, a délelőtti pihenő perceiben találkozom. Alacsony, tömzsi ember, csupa olaj meg sár a ruhája. A Dunántúlon vé­gezte a technikumot, a nagy- lengyeli mezőn kezdte a szakmát. Aztán költözött ő is az Alföldre, ahogyan ő mondja: „A jövő után”. — Az emberei hová valók? — Szegediek, nádudva­riak, karcagiak... És termé­szetesen: dunántúliak. — Sokan elmennek? — Aki megijed, az Igen. Aki a sarat, a port, a fa­gyot féli. Elmenekül, aki nem igazi olajbányász. — Mennyit utaznak na­ponta? — Harminc-negyven kilo­métert. Ki a városból és vissza. Az emberek kétszer teszik meg az utat, gondol­hatja, a lelkűk is kirázódik. Milyen aztán a kedvük este, a szálláson? Lefekszenek és alszanak. De nem panasz­kodnak... Vannak ritka pil­lanatok. Amikor megindul egy kút, s felszökik az olajt Az mindenért kárpótol. Komisz, erős szél támad a végtelennek tűnő síkságon. A fehérre meszelt tanyák besüppednek az akácosokba. Az olajosok, akik hajnalban már a fúrásnál voltak, elin­dulnak a váro-Lu. Rajtuk kívül ember sem a közel­ben, sem a távolban. ' $§§3-'''-®«,. U. Kosa Csaba Készül a BNV-n a szovjet kiállítók pavilonja Jászberény ■ • Ünnepeltek a sütőmunkások

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom