Szolnok Megyei Néplap, 1973. április (24. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-18 / 90. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1973. április 18. A megismerés legértékesebb tárgya az ember Költők — a költők feladatairól Mi az alkotóművész szerepe, a költészet feladata földrészünk békéjének megőrzésében? Vetődik fel mind gyakrabban az egyáltalán nem költői kérdés. Ezúttal a budapesti költőta lálkozó néhány résztvevője fejti ki a fenti kérdéssel kapcsolatban gondolatait, véleményét. Fodor András, a Magyar írók Szövetsége Költői Szakosztályának titkára: Változhat az idők során az a nézet, hogy a költészet és cselekvés között milyen kapcsolat, illetve távolodás észlelhető, más szóval, hogy a költészet társadalmi hatása hogyan alakul. A második világháború óta Európában olyanfajta egyensúlykeresés van, ami az írók—költők régebbi ellenzékiségét módosítja. Nem is tudom, volt-e a belátható múltban olyan korszak, amely ennyire az átlátható közös feladatra sarkallta volna az értelmiséget, mint a miénk. Változatlanul viszont a költő érzékenysége, nyugtalansága. Azt mondhatnám, a költő lelke a legérzékenyebb szeizmográf ebben a látszólag földrengés nélküli korszakban. A világban jelenleg folyó, szemmel látható normalizálódás ellenére is figyelni kell a költő finom „műszereit”, amelyek a társadalom mélyrétegeiben hallgató jeleket is észlelik. Miközben soha ilyen adottságok nem voltak ahhoz, hogy a társadalom tagjai, az emberek közelebb kerüljenek egymáshoz, mégis észlelhetők a távolodás jelei. Egy tiszta lelkiismeretű költő ma erről beszél. közéleti személyiségeit: egyesítsünk minden erőt, hogy végre megoldjuk ezt a problémát. Meggyőződésünk, hogy a világ biztonsága megőrzésének ügyében Európában győzni fognak a jó és a haladó erők. Jean Rousselot francia költő, Az ember tragédiájának fordítója: — Népele, nemzedékek, elméletek szerint ezer meghatározása van a költészetnek. Minden meghatározás az érzékenység, a képzelet és a világosság közös fogalmához kapcsolódik. Igaz az, hogy minden költő a saját nyelvét érzi a legtisztábbnak az élet lényeges dolgai meghatározásában. De az is igaz, hogy tisztelettel hajol meg az olyan költészet előtt, amelyik egy jobb élet Ígéretét hordozza, amelyben nem az lesz a fő kérdés, hogy mi választja el az embereket, hanem az, ami összeköti őket, hiszen a világ minden költészete a szerelem és a béke eredménye. Izet Sarajlic jugoszláv költő: — A költő számára nincs más szerep, mint költőnek lenni, ö az, aki a háború évei alatt magányának falaira egyetlen szerelmének, a „szabadságinak a nevét felírta. A költő fő célja a világbéke. Az ő hivatala a béke és a népek közötti barátság minisztériuma. Emil Boleslav Lukác költő, a Szlovák Írószövetség Központi Bizottságának tagja: — A világ patopszicholó- gusainak és szociológusainak bőségesen ad alkalmat testvérgyilkos fél évszázadunk jelenségeinek tanulmányozására, amelyeknek egyedileg és tömegesen is megbúvó következményei pusztító- an hatnak a felnövekvő nemzedékre. A világ nem egy pontján permanens indulatok izzanak, amelyek tovább terjedhetnek, különösen ha semmibe vesszük, lebecsüljük őket. Üj korunk új típusú írót követel. Ez az újfajta költő legyen a jelen orvosa és a jövő látnoka. Olyan orvos, aki sohasem kegyetlen. A látó ember, a jós már inkább, de az is csak riasztó őrként, intésül, ahol a költő kibújik a társadalom szabta kötelékek alól, ahol nem tartja a társadalom jelenségeit alkotása és ereje forrásának, ott hanyatlófélben van a társadalom. Ahol az egzotikum után sóvárognak, s valahol a társadalmon kívül, a társadalmi kötelezettségektől mentesen kívánnak élni, ahol a költő menekülni vágyik, ott patológiával van dolgunk. A mi feladatunk azonban világos: alkotó, civilizációteremtő, felelősségtudó emberekre, testvérekre és testvériségre van szükség. Grigol Abasidze, a Szovjetunió írószövetségének titkára, a Grúz Köztársaság írószövetségének első titkára: Múzsák — új köntösben — Az írók hangja mindig a nép hangja volt. Az ő tiltakozásuk nem kis szerepet játszott a közvélemény alakításában, abban, hogy korunk háborús vandáljainak végül meg kellett hajolniuk az egész világ békeszerető erői előtt, s be kellett fejezniük a sokéves, véres vietnami háborút. Most az egyik legfontosabb probléma: minden erővel megszilárdítani Európa biztonságát. E kontinens biztonságának gondja az egész világ gondja is. Európa íróművészei érzik e probléma fontosságát és megoldásának bonyolultságát. Mi, a Szovjetunió írói, felszólítjuk Európa íróit, Az eddiginél is tetszetősebb köntösben, műnyomó papíron jelenik meg a „Múzsák”, a népszerű művészeti, tudományos magazin. Az ez évi első számban Jánosy István, az ismert költő írt érdekes cikket századunk nagy magyar képzőművész-dinasztiájáról, a Ferenczy-családról. Az írást a Ferenczyek műved illusztrálják. A Petőfi Irodalmi Múzeum féltett kincsei közé tartozik József Attila művészi problémáit, sorsát megörökítő személyes levelezése. Az itt-ott már tudományosan feldolgozott és publikált, de a nagyközönség számára ismeretlen levelekből mutat be részleteket a Múzsák új száma. Egry Józsefnek, a Balaton nagy festőjének hagyatékában voltak azok a füzetek, amelyeknek lapjain szóban és rajzokban vallott életéről, művészi felfogásáról, hitvallásáról. Az eddig publikálatlan naplóról, születésének körülményeiről ír — a füzetlapok fakszimiléivel illusztrálva — Éri István. A magyarországi divat — sokszor mulatságos történetével foglalkozik Halasi Mária cikke. A Világcsodák rovatot a Múzsák az ókor hét világcsodájának ismertetésével zárja be. Defekt javítás „Mert életem millió gyökerű” sorozat kiemelkedő eseménynek ígérkezett hétfőn Keres Emil előadóestje a szolnoki Árkád presszóban. Sajnos, a művész negyven percet késett. — De- fektünk volt, — mente- getődzött. A késés még nem lett volna különösebben baj, megesik az ilyesmi a legnagyobb jószándék mellett is. Sokkal inkább sajnálható, hogy -a várakozás izgalmával nem ért fel a beteljesülés varázsa, — legalábbis a műsor első felében nem. A művész csillogó rutinja. a mesterség szépen kiművelt technikája sietős lihegéssel párosult. Hiányzott Keres Emil közismert, lebilincselő, szuggesztív hatása, magával sodró lendülete, érzelmeket oldó s korbácsló varázsa. Petőfi, Ady, József Attila, bolgár és román költők gyöngyszemei, Mária Terézia korabeli intelmek váltották egymást — többek között — az érzelmi gazdagságot tükröző műsorban. A tartalomhoz méltó érzelmi fűtöttség inkább csak az előadás végén volt érezhető. Nem véletlenül oldódott akkorra a hangulat, s erősödött föl a taps. A műsor végére sikerült a defaktjavítás. — sb — Országos honismereti diák táborozás Július 30 és augusztus 11 között Szabolcs-Szatmár megyében rendezik meg a hetedik országos honismereti diáktáborozást. A találkozó színhelye a vásárosnaményi Esze Tamás ifjúsági tábor lesz. A táborozás előkészületeit máris megkezdték, hogy az ország minden részéből érkező fiatalok jól érezzék magukat és eredményes munkát végezhessenek. E táj tárgyi és szellemi néprajza egyaránt igen gazdag, s a fiatalok nyolc szakcsoportban megfelelő szakemberek irányításával kutatják, gyűjtik a települések, a szövetkezetek történetét, a népköltészeti, zenei, szellemi és történelmi emlékeit. E közben elsajátítják a honismereti kutatás, feldolgozás legjobb formáit, módszereit. a* i— Jancsika jó gyerek, csak maximálisan torkola- tos, és ez húsvét tájékán bizonyos veszélyeket foglal magában. Nem akarok beleszólni a gyereknevelési szisztematikátokba drágám, de szeretném felhívni a figyelmeteket a fiú táplálkozásának a kritikus idő- intervallumban történő kontrollálására — mondta Nyolcvankilós Egyeikfele néni. aki a család egészségügyi szakemberének számított, mert két évig a Főorvos úr mellett volt EKG pírónő. (Bár azt terjesztette magáról, hogy szakképzett oszcillátor, de erről nem volt papírja.) — Ügy érted, hogy ne egyen annyit? — fordította magvarra az aggódásnak induló anya. — Tudod ans valóm. — ilyenkor a gyermekdedek oly sok szénhidrogént és egyéb édességet fogyasztanak, hogy óvhatatlanul megindulnak náluk bizonyos kóros folyamatok; Belülről. Semmi közöm Húsúén ermoRGó hozzá, de nem venném a lelkemre, hogy szegényke ilyen fiatal korosztályban — mondjuk — embargót kapna. Vigyáz» az embargóra! A gyermekével élő anya dermedten nézett a lépcsőn lehömpölygő rokon után és a kicsorduló hálakönnyek végigmosták az arcát. Érezte, hogy a rokon komolyan beszélt. összeült a család Jancsikavédő Különbizottsága, amely fő feladatának tekintette, hogy Jancsika, az egyébként normális emberi jellemzőkkel bíró csa- csaiádtag egészséges maradjon. ne vetemedien táplálkozási túlkapásokra. — Nagypéntektől húsvétvasár- napig ügyeletes rászállok vették körül, s figyelték, mit eszik, mit iszik, hova megy. minek megy. Elég- leszmár keresztmama, Elrontodagyaomrod nagyapa, Megártneked Bözsi néni. Megint Zabálsz bácsi, a szomszéd kosárfonó kedves mosolyok kíséretében határozottan mérsékelték az embargógyanús „személyt”. Jancsika eleinte beérte a meleg tekintetekkel, később azonban egyre határozottabban követelte részét az ünnepi sonkából, kolbászból. — majonézes szendvicsekből, de ez nem vezetett eredményre. Jaj- istenem nagynéni azt mondta, hogy már a felsorolástól is gyomorrontást lehet kapni __ pedig ő már feln őtt — és olyan jól megjátszotta a beteget, hogy a hullafoltok egy életre kiültek az arcára! Hétfőn apai-ági férfi rokonok kíséretében Védelmezett Jancsika, beesett szemű magyar állampolgár évi rendes locsolkodókör- útját kezdte meg, a család rokonságát képező helybeli lakosok megtekintése céljából. Jelszó: „Embargó”, ami a testőröknek annyit jelentett, hogy el- enni-elinni a gyerek elől mindent, akkor nem lesz semmi baj. Eredmény: egy ház, egy részéé. Mentő jön, slepp fogy, Jancsika szabadul. Utolsó ház. Istenhozott ángyika traktál, gyerek fáról. Grillcsirke, főttsonka tojás, torta, kenyér, bor, búza, békesség, ámen. vanemég. kisfiam a szalvétát hagyd meg. azsené- kedvaló, micsinálsztekö- lyök. Segítség, rágja az ablakpárkányt! Kórház, Jáz negyven, — vérnyomás ötszáz — rokonoknál ötszázegy. — Szegény gyerek, jaj- de beteg! Még így is megkapta. Pedig mennyire vigyáztunk rá! Igriczi Zsiginond iuiiütiüiiiiiaimi ............................................................................................................................... ....................... m = w KÉPERNYŐJE mEJ ELŐTT A korong es kaucsuklabda bűvöletében Két sportág, a jégkorong és az asztalitenisz világbajnokságának izgalmas csatái, a mérkőzések közvetítése felvételről és egyenesben, úgyszólván ez adta az elmúlt hét műsorának gerincét. Hol Moszkva, hol Szarajevó jelentkezett. Egyszer Vitrayt, máskor Szőnyi Jánost hallhattuk. Eredmény: tovább erősödhetett a jégkorong iránti rokonszen- vünk, és felfedezhettük magunknak a kissé lebecsült sport, az asztalitenisz „férfias” szépségeit. Megtanulhattuk tisztelni világhírű művelőit. A kamera helyesen a versenyzőkre koncentrált, őket mutatta, s az ő arcukról olvashattuk le, milyen rendkívüli feszültség, belső erőfeszítés szükséges ahhoz, hogy az aprócska labda mindig a legjobb helyre röppenjen, hogy Villámröptében soha „célt” ne tévesszen. Könnyed játszadozásnak hitt sport heroiz- musát ismerhettük meg, és jobban, mintha ott ültünk volna a nézőtéren. Régóta folyik a vita, hogy a sportesemény televíziós riportere mit és mennyit vállaljon a kommentálás feladatából. Fűszerezze-e szubjektív megjegyzéseivel a közvetítés hangulatát, vagy pedig elégedjék meg az események szűkszavú, szabatos követésével. Mennyit dolgozzék a riporter? Mikor lazsálhat anélkül, hogv hiányát ne érezze a néző. Jómagam azt tartom, a sportközvetítés is egvfajta produkció a képernyőn, és a riporter akár tetszik, akár nem szereplője a produkciónak. Teljesítménye kedvezően vagy kedvezőtlenül egyaránt hathat a nézőre. Tapasztalhattuk: Vit- ray kulturált csevegése, mindig alkalmas pillanatban elejtett megjegyzése — „személyes jelenléte” menynyi színt, érdekességet adott hozzá a jégkorong kemény csatáinak izgalmaihoz. Szőnyi János teljesítményéről ugyanakkor ellenkező előjellel szólhatok. Álmosító szöveggel, olykor deákos tudnivalókkal terhelte a mérkőzések levegőjét. Nemegyszer „elaludt” és olyat is mondott, ami bizony nem erősítette riporteri hírnevét. Mit láttunk még a sporton kívül? Kedden este egy nem túlságosan mélyenszán- tó riportfilmet arról, hogy a kétarcú városban, Stras- burgban miként vélekednek Európáról, az Európai Parlamentről, a földrész uniójáról. Róbert László, aki az olaszokról és a franciákról oly érdekesen és újszerűén számolt be, ezúttal elmaradt szokásos színvonalától. Szerdán viszont tiszta sugárzású, egyszerűségében megkapó és stílusos Petőfi- műsornak örvendhettünk: heve. lángja szinte kicsapott a képernyőről. A főiskolások szülte — évekkel ezelőtt „bábája” Szinetár Miklós volt — összeállítás azt bizonyította, hogy a „természet vadvirágát” csak dísztelen pompájában lehet méltóképpen bemutatni. Szerdán este: a Nvitott könyv a hét egyik meglepetését szolgáltatta. Karola és kora A könyvek műsorában ez alkalommal Fedor Ágnes regényével ismerkedhettünk meg, melynek témája: egy grafológusnő élete és az a bizonyos kor, amelyben a látszólagos nyugalmat már riasztó jelzések, a közelgő vész nyugtalanító jelei zavarják meg, amikor egyre több emberben válik úrrá a szorongás, a várható eseményektől való félelem: a harmincas évek vége. Ebből a korhangulatból fakadhatott a jövendőmondó Karola nagy „keletje” is, akit megszokott törzshelyén, kávéházi asztalánál úgy keresnek meg páciensei, mint jó orvost gyógyulni vágyó betegei. És Karola — titkárnője ravasz segítségével — osztja a recepteket, megfelelő ellenszolgáltatásért. Karola praktikájában egy tár- sadalrn-' kor tükörképe rajzolódott ki. hétköznapi, sőt pletyka színvonalán álló történetek sorában. A regény televíziós változatára. az átdolgozásra nem lehet panaszunk. Az átdol- gozónak — egyben maga a regény szerzője — sikerült átmentenie nemcsak a cselekmény lényeges részeit, hanem egyúttal a könyvet átszövő iróniát is. a regény finom felhangjait. Jó dramaturgiai érzékre vallott a tagolás módja, a rikkancs szövegéhez kapcsolt korabeli plakátok, valamint a korhű muzsika pedig kitűnően szolgálták a kör hangulati és tartalmi aláfestését. .Mátrai Betegh Béla a kollegának kijáró szívességgel — ugyanabban a szerkesztőségben dolgoznak — vezette be a nézőket Fedor Agnes regényének világába, étvágyat csinálva nemcsak a tévébemutatóhoz. hanem egyben a regényolvasáshoz is. A szereplők közül elsősorban a Karolinát alakító Béres Ilona érett, eszközte- len játékát emelhetjük ki. És mintha csak kapcsolódott volna a harmincas évek világát bemutató Fedor Ágnes könyvhöz a most induló Egy óra múlva itt vagyok című tévéfilm első része. Láng Vincét, a film bevezetésének számító első részben olyan jelenetekben ismertük meg, amelyek ugyanezt a kort — a harmincas évek valóságát tükrözték. A filmet Pintér Tamás írta, s a folytatás — a szerző bevallása szerint — kalandok sora lesz. Talán éppen egy úiabb Bors Máté születik? Majd meglátiuk. Egyelőre annyit; ez a falusi Kakuk Marci vérbeli legény. nem akármilyen fából faragták! De megszemélyesítőjét. Harsányt Gábort sem. Már most kitűnt, hogy Láng Vincét az isten is neki teremtette. Egyéniségének varázsa bizonyára iól kamatozik maid a történelmi ihletésű kalandokban. Röviden Költők szólaltak meg az Irodalmi Színpadon, apropójaként a most lezajlott III. költőalálkozónak. Ezt közvetítette szombat este a televízió. Szép verseket hallottunk jó tolmácsolásban és figyelmet érdemlő véleményeket a költő és a közönség. a könyv és az olvasó kapcsolatáról. Ide kívánkozik A hét egyik művészvendégének, a kommunista Guttosőnak nyilatkozata is, aki a szó művészeinél is pontosabban és találóbban határozta meg az elkötelezett művészet értelmét és igazi tartalmát. Százötven éve születet* Osztrovszkij, az évfordulóra a József Attila színház egy régebbi Farkasok és bárányok előadásának felvételről történő sugárzásával emlékeztetett a televízió. Az orosz dráma Shakespeare- jének darabja — bár az előadás nem volt hibátlan — nagyszerű szórakozást nyújtott. A 900 éves Tokairól nyugtalanító riportfilmel készített Ráday Mihály. Nem elégedett meg azzal, hogy néhány tiszteletköri rójon a híres tokaji szülőhazája felett, hanem néhánv megszívlelendő problémát in felszínre hozott.-»= WL ' I
