Szolnok Megyei Néplap, 1973. április (24. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-12 / 85. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1973- április 12. Április 12-én világszerte megünneplik az űrhajózás napját. 1961-ben ezen a napon szállt fel először az emberiség történeté­ben, a Vosztok szovjet űrhajó, fedélzetén Jurij Gagarinnal, hogy — megkerülve a Földet— 108 percig repüljön a v^gűrben. Ez volt a kozmikus korszak hajnala Utazás a Vosztokon Néhány perccel a rajt előtt közölték velem, hogy a te­levíziós képernyőn jól látják arcomat, és örülnek jó han­gulatomnak. Azt is közölték, hogy pulzusom hatvannégy, légzésem pedig percenként huszonnégy. Válaszoltam: — A szívem normálisan ver. Jól érzem magam, a kesztyűt felhúztam, a sisa­kot bezártam, indulásra ké­szen állok. Az indítási parancsoltat velem is közölték rádión. Végre a repülés technikai irányítója parancsot adott: — Indulás! Válaszoltam: — Indulás! Minden rend­ben! Az órára néztem. A mu­tatók moszkvai idő szerint 9 óra 7 percet mutattak. Előbb füttyöt hallottam,. aztán egy­re növekvő dübörgést, érez­tem, amint a gigászi űrhajó A pilótafülkébe a rádión át eljutott a haza zenés üze­nete. Egyik legkedvesebb da­lomat, az Amur hullámai”-t hallottam. Eszembe jutott, amit egy amerikai repülő könyvében olvastam: „senki sem jósolhatja még. hogyan hat majd a világűr az em­berre, annyi bizonyos csupán, hogy unalmat és egyedüllé­tet érez majd a kozmosz­ban .. Nem igaz, én, nem éreztem unalmat, és nem voltam egyedül! Miközben átszeltem a világűrt — dolgoztam, ha­zám mindennapi életét él­tem. A rádió úgy kötött ösz- sze a Földdel, mint a köl­dökzsinór a magzatot az anya testével. ☆ Tíz óra huszonöt perckor automatikusan bekapcsoló­dott a fékező berendezés. Két Igaz ember: Alekszander Mareszjev és Jurij Gagarin találkozása a moszkvai televízió stúdiójában. egész teste remegni kezd, s lassan, nagyon lassan fel­emelkedik az indító berende­zésről ... ☆ Amikor kiértünk az at­moszféra sűrűbb rétegeiből, levált a rakéta orr-részének áramvonalas burkolata, s le­hullott, valahová a mély­sé§foö... Hajtóanyagukat felhasznál­va, egymás után leváltak a rakéta fokozatai, és elkövet­kezett az a pillanat, amikor rádión jelenthettem a „Föld”- nek: — Az űrhajó, pontosan a meghatározott program sze­rint levált a hordozó raké­táról ... Közérzetem kitűnő. A „Föld” érdeklődött, mit látok alattam? És én el­mondtam. hogy bolygónk kö­rülbelül olyannak látszik, mint amilyennek a sugárhaj­tású repülőgépekről, nagy magasságból. Nagyszerűen megfigyelhetők a hegyláncok, a nagy folyók, a hatalmas erdőségek, a szigetek foltjai és a tengerpart szegélye. A Vosztok most hazám földje felett repült. Forró, fiúi szeretet járta át szíve­met. Hogyne szeretnénk ha­zánkat nti. gyermekei, ami­kor a világ népei is bizalom­mal tekintenek reá. Nemrég még milyen szegény és elma­radott volt. és ma hatalmas ipara és kolhoz-mezőgazda- sága van. A kommunista párt nevelte szovjet nép le­rázta magáról a múlt porát, kiegyenesítette óriási vállát, s elindult előre, azon az úton, amelyet Lenin nyitott meg neki. A mi nagyszerű népünk a párt vezetésével megterem­tette a dolgozók hatalmát, és létrehozta a világ első szov­jet államát. Drága hazánk fiai hőstet­teinek példáival nevelte egész népünket, gyermekkorunk óta oltotta belénk a legszebb és legnemesebb érzéseket. Nincs a földgolyón tágasabb or­szág. mint a miénk. Nincs gazdagabb és szebb ország, mini 2. miéri!;, a Szovjetunió. A magasság mindinkább csökkent. Amikor már bizo­nyos lehettem benne, hogy az űrhajó szerencsésen Föl­det ér, előkészültem a le­szállásra. Tízezer méter. . Kilencezer... Nyolc ., Hét... Odalent megcsillant a Vol­ga szalagja. A/.onnyam bán felismertem a hatalmas orosz folyót és azt a partvidéket, amely fölött Dmitrij Pavlo- vics Martyanov repülni taní­tott. Régi ismerősöm volt itt minden: a környező, tágas vidék, a tavaszi földek, a li­getek, utak és Szara tov, amelynek házai mint apró kockák sorakoztál; a távol­ban. Tíz óra ötvenöt perckor, miután körülrepülte a fölld- golyót, a Vosztok szerencsé­sen földet ért az előre meg­határozott körzetben, a „Le­nini út” kolhoz őszi szántá­sán, Engels városától délnyu­gatra, Szmelovka falu köze­lében. Pontosan úgy történt minden, mint egy érdekes regényben — a világűrbal éppen arra a vidékre tértem vissza, ahol életemben elő­ször repültem. Mennyi idő telt is el azóta? Mindössze hat esztendő. De mennvire megváltozott a mérce! Ezen a napon kétszázszor gyorsab­ban és kétszázszor magasabb­ra repültem, mint hat évvel ezelőtt. Kétszázszorosra nőt­tek a sz<fv.iet szárnyak! Amint szilárd talajra lép­tem, körülnéztem és észre­vettem egy asszonyt meg egy kislányt; ott álltak egy tarka borjú mellett, s kíván­csian néztek engem. Elindul­tam feléjük, ők pedig elém jöttek. De minél közelebb ér­tünk egymáshoz, annál las­sabban lépkedték. Nem cso­da, én még mindig az élénk narancsszínű űrhajós ruhám­ban voltam, s a furcsa lát­vány megijesztette ezeket az embereket. Ilyet még soha , nem láttak. — Orosz vagyok... élv­társak ... idevalósi — kiál­totta«!, miután levetettem si­sakomat, de izgalmamban nekem is végigfutott háta­mon a hideg. Anna Akimovna Tah táró­vá, egy erdőőr felesége volt az asszony, Rita nevű, hat­éves unokájával. — Csak nenn az űrből? — kérdezte egy kicsit bizony­talanul. — Képzelje csak. onnét: — válaszoltam. — Jurij Gagarin,! Jurij Gagarin! — kiáltozták, s futva közeledtek a kolhoz gépészei, akik távolabbról ugyancsak észrevették az űrhajót. ök voltak hát az első em­berek; akikkel az űrből visz- szatérve találkoztam itt a Földön. Egyszerű. szovjet emberek, a kolhozföldek mű­velői. Összeölelkeztünk, ösz- szecsókolóztunk, mint a kö­zeli rokonok. Jött egy csoport katona, tisztjük vezetésével. teher­autón robogtak a kolhozföld mellett húzódó országúton, amikor megpillantottál; a le­ereszkedő űrhajót, ök is ölel­gettek, kezemet szorongatták örömükben. Egyikük őrnagy­nak szólított».. Nem kérdez­tem semmit, kitaláltam, hogy Rogyion Jakovlevics Mali- novszkij marsall, honvédel­mi miniszter, főhadnagyból soron kívül őrnaggyá lépte­tett elő, s úgy látszik, ezt már a rádióban is közölték. Én azonban nem számítot­tam rá, és elpirultam zava­romban „ Valakinél volt fényképező­gép is, összeálltunk egy cso­portba, s így készülj rólam az első fénykép az űrrepü­lés után. A katona bajtársai; segí­tettek kibújni az űrhajós ru­hámból, s végre már csal; a világoskék pilóta-kezeslábas volt rajtam. Egyikük felaján­lotta köpenyét, de nem fo­gadtam el. A kezeslábas könnyű volt ugyan, de jo meleg. A katonákkal együtt visszamentem az űrhajóhoz. Ott állt a felszántott föld közepén, ötven—hatvan me- térré egy mély szakadéktól* amelyben tavaszi vizek zúg­tak. . Figyelmesen megvizsgál­tam a Vofeztokot. Az űrhajó es belső berendelése teljes rendben volt, akár ismét fel lehetett voina röpíteni a vi­lágűrbe. Hatalmas öröm fo­gott el. Boldoggá tett a tu­dat, hogy az ember első ur- repülése a Szpvjetun ióban, történt, s a szovjet tudomány megint előbbre jutott egy nagy lépéssel. _ / A katonák őrséget állítat- tak az űrhajóhoz. Nemsokára megérkezett egy helikopter a fogadó csoport szakértőivel és néhány sportbiztossal. Az utóbbiaknak jegyzőkönyvbe kellett foglalniuk az űrrepü­lési világcsúcs adatait. Ok ott maradtak a Vosztok mel­lett, én pedig elmentem a közeli katonai parancsnok­ságra. hogy onnan jelentést tegyek Moszkvába. (Részlet J. Gagariu Utazás a világűrben című könyvéből.) A világ első űrhajósa emlékére Jurij nagyon korán ha­gyott itt bennünket. Ez a vi­lágos fejű és igen nagy te­kintélyű ember sokat tehetett volna az űrhajózás érdeké­ben (az űrhajósok felkészí­tésének megszervezésére gon­dolok elsősorban), sokkal többet annál, mint amenv- nyit tett. Természetes, hogy felvető­dik a kérdés, vajon miért nem vigyáztak jobban, Ga- garinra, miért engedték re­pülni, miért enged­ték erre a számára utolsó és valamennyiünk számára tragikus útra? Jurijt nem a csillagok, vagy a rangok vonzották az űrhajózáshoz. Jurij egysze­rűen tudott és szeretett re­pülni. *A repülőiskola elvég­zése után északra kérte ma­gát, ahol különösen nehéz pok. Jurij az űrhajósok úgy­nevezett könn3fű felkészülé­sét vezette. 6 maga is to­vábbi űrrepülésekre ké­szült és korszerű gépeken végzett gyakorió repülése­ket ..,-ár Jurij Gagarin, valamennyi szovjet űrhajóshoz hasonló­an, többször szándékozott még kirepülni a világűrbe, de tudta, hogy’ ezek a re­pülések bonyolultabbal; és nehezebbek lesznek az első­nél. Ennélfogva sokat és szorgalmasan dolgozott. Gagarin egyszer elmond­ta: „Gyakran kérdezik tő­lem, hogy miért van szük­ség ilyen megfeszített mun­kára? " Miért dolgozunk mi úgy, amikor tudjuk, hogy ez a munka lényegében felőrli az embert? De vajon az az A Parlamentben... feladat a repülés, ahol igen kemények a munkaiéi tételek, és ahol a repülőnek állandó­an bátornak, határozottnál; és koncentráltnak kell len­nie. Később azután bevették őt az űrhajós csapatba. Ta­nulmányainak és munkájá­nak eredménye volt az ápri­lis 12—i történelmi repülés, annak az április 12-nel; a reggele, amelyet a földkerek­ség népei a kozmikus kor­szak hajnalának neveztek eL Ezt a hajnalt azonban ná­lunk lenn a Földön nehéz és hosszú munkanap követi. így Jurij életében is bekövetkez­tek 9a új-«wnka-hétköHsa~ ember, aki fontos feladatot kap, aki nagy célokra tör, gondol-e arra, hogy egészsé­gét rongálja hogy mennyi erőt, mennyi energiát és mennyi fáradtságot viselhet el anélkül, hogy ennek egész­sége kárát vaUaná? Az igazi ember, a valódi hazafi ilyes­mire sohasem gondol! Az a fontos a számára, hogy fel­adatát teljesítse!” S mi megőriztük Gagarin optimizmusát. (Részlet German Tyitov szovjet űrrepülő „Kék­lő Földgolyó” című könyvéből.) Tejüzem épül Moszkvában Moszkva egyik külváro­sában rövidesen befejezik az óriás tejüzem építését, amely a világ egyik legna­gyobb ilyen létesítménye lesz. Túlnyomó részben automata gépsorokon na­Központi fűtés a Svájc Thurgan nevű hely­ségében bevezették a sző­lőkben a központi fűtést. A szőlőtőkéket eddig kis olaj kályhákkal védték a fagytól, most pedig folyé­kony gázzal működő köz­ponta 720 000 kilogramm tejet dolgoznak majd fel. Automata gépsorok szállít­ják majd a késztermékeket a raktárakba, valamint az expedíciós helyiségekbe. szőlőkben ponti fűtés biztosítja a megfelelő hőmérsékletet. Ilyen rendszerű központi 'fűtő-berendezéseket helyez­tek üzembe a Genfi-tó kör­nyékén levő szőlőkben és másutt is. A lengyel mezőgazdaság fejlődése 1973-ban nagy feladato­kat kell megoldania a len­gyel mezőgazdaságnak és élelmiszeriparnak. Az 1973. évi terv a .teljes mező­gazdasági termelés több mint 2 százalékos és az ál­lattenyésztés 5 százalékos emelkedésével számol. A szarvasmarha-állománynak 3—3,9, a sertésállománynak pedig legalább 6.6 száza­lékkal kell növekednie. Az idén az állami gazdaságok kb. 80 000, a mezőgazdasági társulások és termelőszö­vetkezetek pedig 70 000 hektár területet vesznek át az állami földalapból. Agrokémiai központok az NDK-ban 1972-ben a Német De­mokratikus Köztársaság mezőgazdasága 14,1 száza­lékkal több nitrogéntartal­mú és 11,6 százalékkal több foszfortartalmú műtrágyát használt fel, mint az előző esztendőben. Jelentős mér­tékben meggyorsult az ag­rokémiai központok kiépí­tése. Tavaly hetvennel emelkedett az agrokémiai központok száma és jelen­leg^ már 234 ilyen központ működik a mezőgazdasági termelőszövetkezetek mel­lett. Kevesebb burgonya világszerte Tavaly Európa több or­szágában, de Dél- és Észak Amerikában is, gyenge volt a burgonyatermés, ezért a piacokon emelkedett a bur­gonya iránti kereslet. A legutóbbi becslések szerint tavaly az Európai Gazda­sági Közösség hat országá­ban összesen 33 millió ton­na burgonya termett az előző évi 35,2 tonna ter­méssel szemben. Kanadá­ban tavaly 25 százalékkal kevesebb burgonya termett, mint 1971-ben. Az Egyesült Államok burgonyatermése tavaly 13,3 millió tonna volt, míg 1971-ben 14,5 millió tonna. Ifjúsági bélyegkiállítás A XI. Országos Ifjúsági Bélyegkiállílásnak Gödöllő, az Agrártudományi Egyetem adott otthont. A színhely nagyszerű épülete, a megnyi­tás ünnepi külsőségei a fi­atalok munkájának megbe­csülését jelzik. Legtöbben a Petőfi és a Kopernikusz évfordulóval, a Szovjetunió 50 éves jubileumával és a Budapest centenáriumával kapcsolatos bélyegekkel je­lentkeztek. A feldolgozás, az alapos magyarázó szöveg, az anyag felkutatása, össze- válogatása és a mértéktar­tás csaikhem minden gyűj­teményre jellemző. A fiata­lok tudásukkal, elgondolá- nem hivalkodtak nagy ér­tékű példányokkal. Az öt­letes összéállítások közül kiemeljük a salgótarjáni úttörőház kollektív gyűjte­ményét: a „2000 éves fiú­saikkal büszkélkedtek, de dapest” című anyag első he­lyezést ért el, díjazást ka­pott a Kopernikusz mun­kásságát és a Világifjúsági találkozók történetét feldol­gozó anyag. Nógrád fővárosához ha­sonlóan . sikerrel vizsgáztak az ország fővárosából a XVI. kerületi pajtások. A centenáriumra a budapesti bélyegek sokféle feldolgozá­sát ismerhettük meg, itt mé­gis új elgondolást fedezhet­tünk fel: a fővárosi utcák névadóinak gyűjteményét. A bélyeg-földrajz nemcsak a készítőnek, hanem osz­tálytársainak is örökre fe­jébe vési az egyes országok adatait. Felnőttek, főleg pedagó-« gusok külön teremben mu­tatták be, hogy mit jelent a fllatélia a nevelésben, az oktatásban. Surányi László, a MABEOSZ alelnöke „Pe­tőfi és kora” című összeál­lítása tudományos alapos­ságával mutatott példát, a szabadság költőjének teljes életműve kibontakozik a fi- latelista objektumokról. Innen—onnan A februári győzelem 25. évfordulója alkalmából a Csehszlovák Kultúra (Buda­pest VI. Népköztársaság út­ja 21.) helyiségében április 16-án bélyegkiállítás nyílik. A cseh bélyegek bemutató­ján postahivatal is műkö­dik, és magyar—cseh nyel­vű emlékbélyegzőt használ. — Londonban a nagy múl­tú, több mint száz éve mű­ködő Royal Philatelie So­ciety első ízben tartott ma­gyar bélyegbemutat#, & kiállításon a G. S. Ryan an­gol gyűjtő több nemzetközi kiállításon aranyéremmel ki­tüntetett, páratlan ritkasá­gokban bővelkedő gyűjtemé­nyét ismerhették meg a nézők, — Űj-Zéland négy új bélyege a gőzmozdony tör­ténetét mutatja be. — Ni­géria az ország gazdasági fejlődésével büszkélkedik ú.i forgalmi sorozatán, az első értékek a földgáz, a cement és a kikötők fontosságé' toangossaöjáfc,

Next

/
Oldalképek
Tartalom