Szolnok Megyei Néplap, 1973. április (24. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-04 / 79. szám

1973. április 4.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

Sojtélükör

így kezdődött új életünk

Emlékezzünk sorsfordulónkra, 1945-re, a felszabadulás évére! Azzal, hogy a szovjet hadsereg katonái magyar földre léptek, új korszak nyílt meg történelmünkben; küzdelmes, hősi korszak. Hála érte felszabadítóinknak, a szovjet nép fiainak.

Szolnokot a 2. Ukrán hadsereg 1944. november 4-én szabadította fel. A városban sok épületet megrongált a háború. A német csapatok a hidakat levegőbe röpítették, az útburkolatnak és csatornahálózatnak 60 százalékát használhatatlanná tették. Ezt a rommá lett várost vette át a demokratikus rendszer, s mikor 1945. április 4-én hazánk utolsó kis községe is felszabadult, nemcsak Szolnokon, hanem a megyében is javában tartott az újjáépítés, a párt élére állt az új életért indult harcnak. Akik ebben az időben éltek, a korabeli sajtószemelvényekből ráismernek a maguk tetteire, a fiatalok pedig megismerik apáik, anyáik küzdelmeit. Nem riportokat, cikkeket közlünk, az új élet kezdetéről, hanem moziakokból összeálló dokumentációt, a megye eseményekben mozgalmas esztendejéről.

A föld azé, aki megműveli!

Már 1944 decemberében követelik a parasztok a földosztás megkezdését. „A nagykunsági Kisújszállás, Karcag, Kenderes, Kunhegyes, Kunmadaras, Túrkeve közös küldöttsége 1945 január közepén memorandumban kéri a kormánytól a 100 holdon felüli birtokok feloszS?oliok, 1945. jaliBs 1

Araiunk.

lezők arany!© gépek hosszú

fását.” ' (Debreceni Néplap, 1945. január 17.) „Megyénkben a legnagyobb probléma az volt, hogy találnak-e megMegtelnek az

Az élelmiszerszükséglet fedezésére „a vármegye egész területéről gabonamagvakat kell beszállítani, így Jászberény havonta 152, Karcag 243, Kisújszállás 129, Túrkeve 115, Mezőtúr 264 mázsát szállít. így alapos remény van arra, hogy Szolnok munkássága jó minőségű kenyérhez jut.” Átalakították a szolnoki cukorgyári malmot, melynek kapacitása napi 40 mázsa lett. „Ha a malom megfelelő nyersanyaggal rendelkezik, a közellátási hivatal rövid időn belül megszünteti a Gulyásmalom darálójának működését és így a földszínű kenyér helyett fehér kenyeret is lehet enni.” (Tiszavidék, 1945. jún. 5.)

Az ipari és mezőgazdasági termelés 1945-ben csak egy hányada volt a háború előtfelelő nagyságú igénybevehető földet. Elegendő föld volt Besenyszögön, Tiszarof- fon, Kenderesen, Jánoshidán, Szajolban. Legnehezebb volt a Jászságban, itt a földbirtokok már meglehetősen felaprózódtak, nem volt igénybe vehető nagyobb birtok. A földosztás vármegyénkben befejeződött. Az újonnan kiosztott földek szinte kivétel nélkül meg vannak művelve és már bevetették őket.” (Tiszavidék, 1945. május 1.) A júliusi Tiszavidék megyénk háború utáni első aratásáról számol be. „A magyar búzamező aranyló kalászai beértek és a szorgos kezű földmunkásoknak immár az aratás és a betakarítás gondos munkáját kell végezniük.”

élelmiszer-raktárak

tinek. Az állami bevételek például az év második felében a kiadásoknak csak 5—7 százalékát fedezték. Az állam kénytelen volt megindítani a bankóprést, újabb és újabb papírpénz tömegeket bocsátott ki, melynek azonban nem volt meg a fedezete árban. Az árakat már 1945 végén is szinte csillagászati számokkal fejezték ki. A Szabad Nép 1945. szeptember 1-i számában olvasható; „Az Éva Presszóban a pénzfejedelmek ebédelnek, 560 pengős libasült és utána 100 pengős gö- rögdinnyeszeletkét...” „Karácsonyi vásár. A karácsony elsősorban a gyerekeké ... Kislányruha 800 ezer pengő, flúruha 1 millió pengő ... (Szabad Nép 1945. december 12.)

Az ország újjáépítéséért

Gábor Andor írta 1945 májusában Prolog című versében: „Próbálj meg nevetni... De nevetésed emberibb legyen, Mint volt a szennyes esztendők során ... Csak tanulj nevetni..

„Ami a jövőt illeti, az államnak kell a város segítségére sietni, hisz köztudomású tény, hogy Budapest után Szolnok szenvedett a legtöbbet. Az újjáépítést szolgálná az állam által meg- igért 15 milliós kölcsön, amelyre minden körülmépolgármester, a Tiszavidék 1945. május 20-i számában.

„A kereskedelmisták rohammunkája a művésztelepért. A helybeli tanítórend az elmúlt hónapban havonként két napi ingyenes közösségi munkát ajánlott Jel a városi munkaügyi hivatalnak. Ennek keretében az elmúlt hónapban a szolnoki tanárok és tanítók a középfokú iskolák tanulóival eltakarították a szemetet a parkból, s a Tisza-partról. Folyó hó 27—28-án a keres; 1945. május 20.

Látogatás a polgármesternél]

— üj élet a Városházán. ~

ti: scnv c-Vj;y K-Setvu

ifibb'!, H i-: vrii.-fi.i’ifc SV!*.-.':: •

nyék között számot tartunk. És még egyre tartunk számot: minden becsületes dolgozó ember munkájára, mert minden becsületes dolgozó embert, aki részt kíván venni a demokrácián keresztül egy igazságosabb társadalmi rend felépítésében, minden ilyen embert pártolunk és elősegítünk. A mi munkánknak is ez a célja. Építés és küzdelem a reakció ellen” — fejezte be nyilatkozatát Zsemlye Férésé.

j és/idncic .«ne' mimW nein-/,. F.r

i <• v * . a >. (íkedelmi középiskolai növendékek tanáraik vezetésével kitakarították a művésztelepet. Erre a szépmultú intézményre nagy szerep vár a közeljövőben ...” (Tisza- vidék, 1945. május 1.)

A közoktatás helyzete

„Szolnok a háború folyamán sokat szenvedett. Iskolái is. A németek 1944 tavaszán lefoglalták a gimnáziumáé és & $wlgáK fiúiskolái;,

Padjait az emeletről dobálták le; a hadak átvonulása pedig a legtöbb iskola egész felszerelését megsemmisítette... Szolnoki iparosok s város által adott anyagból 800 padot készítenek a népiskolák számára... Ezzel megteremtették a komoly tanítás egyik alapfeltételét.” (Tiszavidék, 1945. november 18.)

„A vallás- és köztatásügyi miniszter azon 18. életévüket betöltött, de 45. évet meg nem haladó dolgozó nők részére, akik valamely, a köz szempontjából fontos munkakörben keresik kenyerüket, délután és esti rövidebb szorgalmi idővel polgári leányiskolát szervez.” (Tiszavidék, 1945. december 2.)

Merre tovább?

1945 április végén a kommunista és a szociáldemokrata párt közös nyílt levélben fordult szervezeteihez és tagjaihoz, amelyben rámutat a szoros együttműködés történelmi fontosságára.

„Vidéken is erőteljesebb akcióba kezdett a reakció.” Az akkori időkre jellemző az alábbi eset: „a kapuvári járásba tartozó Hövej községben megjelent egy amerikai egyenruhát viselő, magyarul jól beszélő férfi és parancsot adott a községházán, hogy dobszó útján hívják össze a lakosságot. Megindult a népvándorlás a községháza felé, az állítólagos amerikai tiszt kilépett a tömeg elé és miután elparancsolta a gyülekezetből a kommunista párti tagokat, közölte, hogy az országban más párt nem működhetik, csak a Kisgazda Párt.” (Üj Szó, 1945. október 24.)

„Kitörő örömmel, harsány szimpátiatüntetéssel fogadta a szolnoki intemálótábor a

m

Asszonyon: annr. urnák előli.

mMfca ! -Mtk, 4<*r • »

m VfMUt* (»» fc » 1 Wta bfc krt’H« *

• I^a, H ! —tv.» In Ml J

Független Kisgazda Párt ©$ százalékos választási győzelmét. A papírgyár felé járó munkások dörzsölték a szemüket. Ők keserves robotban töltik életüket, s dolgoznak filléreikért, hogy újjáépüljön ez a bitang urai által tönkretett ország, ugyan miért kerekednek táncra az intemálótábor lakói?.,.. Le kell vonni a pesti választások tanulságait. A dolgozók pártja folytatja a munkát az ország újjáépítéséért és a kemény harcot a reakció ellen. Folytatja a tanítás, a szemfelnyitás munkáját; rámutat arra, hogyan akarják ismét katasztrófába vinni az országot. Minden dolgozó a fedélzetre!” (Tiszavidék, 1945. október 11.)

„Egy jó barátunk elmegy

tőlünk. Vaszilij Mihajlovics Mezsericzki őrnagyot, Török- szentmiklós városparancsnokát Bécsbe helyezték át. Mezsericzki őrnagy alig párhónapos itt-tartózkodása ideje alatt az ifjú magyar demokrácia igaz barátjaként mutatkozott be. Megismert bennünket és megszeretett. Mint városparancsnok érdeklődéssel figyelte helyzetünk alakulását, és ahol csak kellett, mindenütt segítséget adott. Kuncsorbának, Tisza- roffnak, Törökszentmiklós- nak vetőmagot juttatott, segítséget adott lovakkal az üjopnan földhözjuttatott aknák. Mint ember, szeretetreméltó, öntudatos kommunista, aki élete céljául a munkásság segítését tűzte ki. Most, hogy állomáshelyét elhagyja. azzal búcsúzunk el tőle, ahogy ő mondotta — mire újból ide visszajön, itt egy szebb, boldogabb demokratikus Magyarországot fog találni.” (Tiszavidék, 1945. november 4.)

Kapcsolataink

egyre gyümölcsözőbbé válnak

Magyar-—szovjet gazdasági együttműködés

*A ország mai életét ismerve, még egy, a gazdasági ügyekben kevéssé jártas embernek is szinte hihetetlennek tűnik, miképpen lehetett, hogy hazánknak a két világháború között alig volt kereskedelmi forgalma a Szovjetunióval. A két — gazdaságföldrajzi tekintetben is egymásra utalt — ország közötti árucsere Ma- gyoroszág külkereskedelmének mindössze 0.1 százalékát tette ki!

A felszabadulás után ez az abnormális helyzet gyökeresen megváltozott. Már 1947-ben, amikor az első átfogó kereskedelmi egyezményt aláírtuk a Szovjet-, unióval, a szovjet ország részesedése a magyar külkereskedelemben 13 százalék volt. Pedig az igazi fejlődés

működésével 1950 óta több mint félszáz nagyüzem épült Magyarországon. Ilyen a Dunai Kőolajipari Vállalat nyersolaj feldolgozója, a Tiszai Vegyikombinát műtrágyagyárának első és második lépcsője. A Szovjetunió szállított Magyarországra elsőnek házgyárakat. Szovjet berendezéssel és közreműködéssel évi 240 ezer tonna timföld előállítására alkalmas gyár épül.

Jelenleg egyre inkább a tartósabb, kooperációs- és szakosodás-jellegű kapcsolatok kerülnek előtérbe. A gépiparban mintegy félszáz magyar vállalat, intézmény működik együtt szovjet partnereivel egy vagy több évre szóló munkaterv alapján. A mezőgazdasági gépgyártásban 10 termékre gyártásszakosícsének, a bauxitnak, különösen a második fázisból, a timföldből alumíniummá feldolgozása igen energiaigényes. 1962-ben kötöttük meg a timföldegyezményt a Szovjetunióval, amelynek keretében Magyarország 1975-ben már évi 240 ezer tonna timföldet szállít a Szovjetunióba, cserében a teljes alimí- niummennyiségért 120 ezer tonna volumenben. Ez a módszer azt jelenti, hogy a szibériai vízierőművekből nyert olcsó árammal állítják elő az alumíniumot. A Szovjetunió is jól jár, hiszen a szibériai olcsó villamosenergiát alumíniumtömb formájában, előnyösen exportálja. Számunkra pedig sokmilliárd kilowattórában mérhető energiamegtakarítást hoz az egyezmény, s a megtakarííz éves a Ti számén ti Vegyi művek szovjet tervezésű és gyártmányú kénsavfizeme. Azóta ez a gyár csaknem másfél millió tonna kénsavat gyártott.

csak ezután következett. Az 1947. évi 30 millió rubelról 1971-re a forgalom több mint ötvenszeresére, 1,7 milliárd rubelra nőtt és a Szovjetunió több mint 34 százalékos részesedésével, a Magyar Népköztársaság legnagyobb kereskedelmi partnerévé vált. Ez a kapcsolat még a Szovjetunió méreteihez képest is jelentős, hiszen a szovjet ország külkereskedelmi forgalmának 7 százalékát bonyolítja le a Magyar Népköztársasággal, ami azt jelenti, hogy jelenleg hazánk ötödik legnagyobb külkereskedelmi partnere a Szovjetuniónak.

Különösen elégedettek lehetünk, ha számításba vesz- szük, milyen ennek a külkereskedelemnek szerkezete. A Szovjetunió szállításai az ásványokban, nyersanyagokban közismerten szegény országunk teljes anyagimportjának 42 százalékát fedezték 1970-ben. A Szovjetunió szállította a Magyarországon felhasznált vasérc 89, a kőolaj 67, a villamos energia 16, a foszfor 85, a nyersgyapot 71, a fenyőfűrészáru 77, a cellulózé 38 és a réz 36 százalékát. Ezek a nyersanyagok a világpiacon közismerten „kemény” cikkek, s a földnek energiahordozóban bizony meglehetősen szűkös helyzetében igazi kincset jelentenek egy ipari fejlődésre törekvő állam számára. Ugyanígy nagy jelentőségű Magyarország számára a szovjet gép és berendezések importja is. A Szovjetunió szállításaival, valamint szakembereinek közretást valósítanak meg. A szovjet gépipar vállalta a 3,4 tonnás és ennél nagyobb traktorok, a gabonakombájnok, a fejőgépek gyártását, a magyar gépipar pedig magcsávázógépet, zöldborsó betakarító kombájnokat, baromfi, tojóházi berendezések szállítását.

A szovjet—magyar külkereskedelmi forgalomnak rendkívül kifejező jellemzője, hogy a forgalom szerkezetéből fakadóan egy tonna magyar áru exportját a Szovjetunió 15 tonnával ellentételezi és a kivitt magyar áruk egy tonnájára vetített érték majdnem tizenháromszorosa a Szovjetunióból behozott áruk egy tonnára vetített értékének. Egy olyan ország számára — s hazánk ilyen —, amelynek kevés a nyersanyaga, de magas népsűrűsége miatt is sok a munkára, alkotásra kész, szorgalmas dolgozója, ez a mérleg a nemzeti érdekek és az egyes emberek személyes boldogulása szempontjából is nagyon kedvező!

A magyar—szovjet gazdasági kapcsolatokban különleges helyet foglal el négy olyan távlataiban is nagyszabású program, mint az olajszállítás, a timföldegyezmény, az olefinegyezmény és a közúti járműprogram.

Az öt szocialista ország közös erőfeszítésével épült Barátság Kőolajvezetéken jut el Százhalombattára, a Du» namenti Erőműbe a kőolaj Szovjet-Baskiriából.

Ismeretes, hogy hazánk egyetlen jegj&tőa ásványtól

tott összegből fejleszthetjük a bauxit- a timföld-termelést és a kész alumíniumfeldolgozó ipart.

Az olefinegyezmény értelmében Magyarországon olyan kapacitású üzemeket építenek, amelyek világszínvonalúak és gazdaságosak, viszont csak a magyar piac szükségleteit sokszorosan meghaladná termelésük. — Másrészt: más, a gyártási

folyamatban szükséges üzemeket csak szovjet oldalon építenek, s termékeik a magyar szükségletet is fedezik majd. Ez a nagyszabású és előnyös kooperáció lehetővé teszi, hogy az ötéves tervben a műanyagok és a szintetikus szálak hazai felhasználása megkétszereződjék és az ország e szempontból közelebb kerül a fejlett európai szinthez.

Hasonló kölcsönös érdekeltség elve érvényesül a közúti járműprogramban is. Magyarország bizonyos típusú autóbuszokat, valamint hátsóhidakat termel világméretben is igen nagynak számító sorozatban, viszont más típusú közúti járműveket a Szovjetuniótól és más szocialista kooperációs partnereinktől szerzünk be.

A magyar—szovjet gazdasági együttműködés immár több mint egy negyedszázada hazánk fejlődésének egyik legfontosabb tényezője. A mostani szakaszban ez a kapcsolat technikai és kooperációs szempontból is mind intenzívebbé válik mindkét ország népe gazdagodásának boldogulásának javára,